Állásinterjú a csapatépítés kezdő lépése

Állásinterjú az asztal másik oldaláról

Sokat olvashatunk arról, hogyan is kell felkészülni egy állásinterjú előtt. Mármint a jelöltnek. Mit kell tenned neked, milyen taktikát kell választanod, aki mint a céged felelőse az asztal másik oldalán ülsz? Az alábbi cikk ehhez nyújt hasznos segítséget Joel Spolsky: The Guerrilla Guide to Interviewing című cikke felhasználásával.

Az állásinterjú gerilla technikája

A cégednek roppant fontos, hogy a megfelelő embereket vegye föl. Erre szolgál az állásinterjú. A skála egyik felén van az a tömeg, amely tagjainak még a legalapvetőbb képzettségük sincs meg a munka elvégzéséhez. Ezeket könnyű kirostálni, elég csak ránézni az önéletrajzukra, és kérdezni tőlük egy-két gyors kérdést. A másik végpont a ragyogó elmék csoportja, akik csodás dolgokat szoktak végrehajtani, csak úgy a maguk szórakoztatására. Aztán ott van a közepe, a rengeteg „talán”, akik úgy tűnik, épphogy hozzá tudnak nyúlni valamihez. Az a trükk az egészben, hogy az állásinterjú során észrevedd a különbséget a ragyogó elmék és a talánok között, mivel a cégednél csak a ragyogó elmékre van szükség. Van is erre néhány állásinterjú technika.

Állásinterjú megalapozása: Követelmény a jeletkezőkkel szemben

Először is legyen az egyes számú követelmény a cégednél: Ügyes, és meg tudja oldani a feladatot.

Ez az egész. Csak ennyire van szükségünk. Memorizáld. Ismételgesd magadban minden este, mielőtt elaludnál. Olyan ember felvétele a célunk, akiben megvan a rátermettség, nem valami megadott tudáshalmaz. Szinte az összes tudáshalmaz elavul néhány éven belül, amit az ember az új munkahelyére hoz. Szóval inkább olyat vegyél fel, aki képes bármilyen új technológiát megismerni, mint olyat, aki most rögtön tudja a csúcstechnplógiát alkalmazni.

Az ügyességet nehéz meghatározni, de néhány lehetséges interjúkérdéssel meglátjuk, hogy tudjuk kiszűrni. A feladatok megoldásának képessége legyen az alapkövetelmény. Azok, akik ügyesek, de nem tudják megoldani a feladatot, gyakran rendelkeznek doktori címmel, és nagy cégeknél dolgoznak, ahol senki sem figyel rájuk, mivel egyáltalán nem praktikusak. Inkább rágódnak elméleti dolgokon, minthogy időre kész legyenek. Ezeket az embereket könnyű észrevenni, mert szeretnek hasonlóságot észrevenni homlokegyenest ellentmondó elgondolások között. Ügyesek, de céged szempontjából semmi gyakorlati hasznuk nincs.

Aztán azok, akik meg tudják oldani a feladatot, de nem elég ügyesek, sok hülyeséget is megcsinálnak, látszólag át sem gondolva azokat, hogy aztán valaki más rendet rakjon utánuk. Ezek kárt okoznak a vállalatnak, mert ők nem hogy nem vesznek tevékenyen részt a munkában, de még hátráltatják is a jó emberek munkáját. Végülis így is el lesz végezve a munka, bár nem a legügyesebben.

Az állásinterjú legfontosabb szabálya: Dönts

Az állásinterjú végén már tudnod kell, hogy mit akarsz a jelölttől. Csak két lehetséges eredménye lehet a döntésnek: felveszed, vagy nem veszed fel. Menj a számítógépedhez, és írj azonnali választ a felvételizőnek. Az e-mail első sora legyen felveszünk vagy nem veszünk fel. Aztán írj kb. két bekezdést döntésed megtámogatandó.

Nincs más lehetséges válasz. Sose mondd azt az állásinterjú végén, hogy „Felveszünk, de nem a mi részlegünkbe”. Ez durva, és azt sugallja, hogy a jelentkező nem elég ügyes ahoz, hogy veled dolgozzon, de annyira azért még igen, hogy egy másik, gyengébb csapatba bekerülhessen. Ha úgy érzed, mégis azt kéne írnod, hogy „felveszünk, de nem a mi részlegünkbe”, egyszerűen fordítsd le mechanikusan „nem veszünk fel”-re, és így rendben is van. Még ha a jelentkező egy megadott dologban tökéletes is lenne, de nem lenne jó más dolgokban, ne vedd fel. Az ilyeneknek nem lenne jövője a cégedben.

Sose mondd az állásinterjú végén, hogy „Talán, nem tudom megmondani”. Ha nem tudod megmondani, az azt jelenti, hogy nem veszed fel. Ez sokkal egyszerűbb, mint hinnéd. Nem tudod eldönteni? Csak mondj nemet! Hasonlóan, ha rezeg a léc, ne vedd fel. Sose mondd, hogy „úgy gondolom felveszünk, de azért aggódom amiatt, hogy…”. Ez is egy ne vedd fel eset.

Ne felejtsd el azt a fontos dolgot az állásinterjú során, hogy sokkal jobb nemet mondani egy jó jelentkezőre, minthogy igent mondanál egy rossznak. Egy rossz jelentkező sok pénzedbe, erőfeszítésedbe fog kerülni, nem beszélve a kollégái többletmunkájáról, amit a rossz munka után kell végezniük. Szóval ha bármilyen kétséged felmerül, ne vedd fel.

Az állásinterjú során ne törődj azzal, hogy sok embert fogsz elutasítani, és így a céged sosem lesz képes megtalálni bárkit is, akit felvehet. Ez nem a te problémád. Ez a munkaerőtoborzó problémája, a HR problémája, de nem a te problémád. Kérdezgesd magadtól, hogy melyik a rosszabb – ha egy nagy, órmótlan éggé válunk sok semmirekellővel, vagy kicsik maradunk, de megtartjuk jó minőségünket? Természetesen az fontos, hogy jó jelentkezőket találjunk és mindenki feladatának érezze, hogy ügyes, problémát megoldani képes embereket kutassunk fel és alkalmazzunk. Ám mikor épp interjúztatsz, tégy úgy, mintha a cégednek rengeteg jó jelentkezője lenne. Sose ereszd lejjebb a lécet, akármilyen nehéznek tűnik jó jelentkezőket találni.

De hogy hozd meg ezt a nehéz döntést? Csak kérdezgesd magadtól: Ügyes ez az ember? Vajon meg tudja oldani a feladatokat? Hogy ezekre válaszolni tudj, a jó kérdéseket kell feltenni neki az interjún.

Az állásinterjú kérdései

El is érkeztünk a legizgalmasabb részhez, az állásinterjú kérdéseihez. Mindenkinek megvan egy csokorral abból, amit szeret. Te is kifejlesztesz majd egy saját kérdéscsokrot és interjú stílust, ami a felveszem / nem veszem fel kérdést segíti eldönteni. Íme néhány technika, amit eredményesen használhatsz:

Az állásinterjú előtt olvasd el a jelentkező önéletrajzát, és skicceld le az interjú tervet egy papírfecnire. Ez csak egy kérdéslista, amit meg akarsz kérdezni. Általában ilyen egy lista:

• Bemutatkozás
• Kérdés a jelentkező legutóbbi projektjéről
• Lehetetlen kérdés
• Szakmai kérdés
• Meg vagy elégedve?
• Tervezési kérdés
• Vitatkozás
• Van-e valami kérdése?

Az állásinterjú előtt nagyon, nagyon körültekintően kerülj el bármi előítéletre okot adható dolgot a jelölttel kapcsolatban. Ha az előtt gondolod úgy, hogy egy jelölt ügyes, mielőtt egyáltalán bemennél a tárgyalóba, csak azért, mert az X egyetemen szerzett doktori címet, akármit is mond az egy órában, semmi sem fogja túlszárnyalni az előítéletet. Ha azt gondolod, hogy hülye, semmivel sem tudja bebizonyítani az ellenkezőjét. Egy interjú nagyon, nagyon finom mérce – nagyon nehéz egy órás interjúval megítélni bárkit is, mivel a lehetséges értékek nagyon közel esnek. Ám ha már előre tudsz valamit a jelentkezőről, az könnyen elbillentheti a mérleget az egyik irányba, az egész interjút fölöslegessé téve. Sokszor pont interjú előtt próbálnak befolyásolni, mondván, „egyszerűen imádni fogod ezt az embert”. Ne hagyd magad befolyásolni! Olyasmit kell válaszolni, hogy „ha annyira biztos vagy benne, hogy imádni fogom, akkor miért nem veszed fel anélkül, hogy pazarolnád az időmet?”. Ne hallgas a fejvadászokra! Ne kérdezd körbe az embert, mielőtt meginterjúztatod, és soha, de soha ne beszélj a többi interjúztatóval a jelentkezővel kapcsolatban, amíg külön-külön meg nem hoztátok a döntéseiteket. Ez a tudományos módszer!

A Bemutatkozás fázisban könnyen kell fogni a jelentkezőt. Kb. fél percben mond el, hogy ki vagy, és hogyan fog történni az állásinterjú. Mindig biztosítsd a jelentkezőt, hogy arra leszünk kíváncsiak, hogyan oldja meg a feladatot, nem a tényleges válaszra. Egyébként az interjú alatt mindig győződj meg, hogy nem ülsz az asztal a jelentkezővel ellentétes oldalán. Ez formai akadályt képez köztetek, amitől a jelentkező kényelmetlenül fogja érezni magát. Jobb, ha az asztalt a falhoz állítod, vagy körbemész, és a jelentkező melletti helyet foglalod el. Ez jobb interjút eredményez, mert kevésbé fogja zavarni az idegesség.

A második rész a jelentkező egy nem régi projektjéről szól. Főiskolás gyerekeket interjúztatva kérdezd a diplomamunkájukról, ha már van, vagy egy olyan tárgyukról, amiben olyan hosszabb projektben vettek részt, amit nagyon szerettek. Például kérdezd meg, hogy „az utolsó félévben melyik tárgyat szeretted a legjobban?”

Tapasztalt jelentkezők interjújánál rákérdezhetsz előző munkájukra.
Ebben a kérdésben egy dolgot keress: a szenvedélyt.

Ha egy friss projektről beszél a jelentkező ezek mind jó jelek:

Nagy izgalommal beszélnek róla: egyre gyorsabban beszélnek, és gesztikulálnak. Ez azt jelzi, hogy valami nagyon érdekli őket, szenvedélyesek lesznek a témában. Túl sok ember van, aki anélkül tud dolgozni, hogy érdekelné, hogy mit miért tesz. Még ha ez a szenvedély negatív is, szintén jó jel lehet. „A Foo Bar Mark II-t kellett installálnom az előző munkaadómnál, de ő csak egy pojáca!” Ilyen jó jelentkezőt akarok felvenni. A rossz jelentkezőket egyszerűen nem érdekli, és nem lelkesednek be az egész interjú alatt. Nagyon jó jel, ha a jelentkező annyira belelendül abba, amit mond, hogy egy pillanatra el is felejti, hogy ő éppen interjún van. Néha idegesen jönnek be a jelentkezők, ami természetes is, és nem is kell figyelembe venni. De ha aztán ráveszed őket, hogy a szakma mélységeiről beszéljenek, annyira izgatottak lesznek, hogy az idegesség teljesen eltűnik. Ez jó, mert a szenvedélyes emberek, azok akik érdeklődnek aziránt amit csinálniuk kell.

Figyelmesen magyarázzák a dolgokat. Nem alkalmas a jelentkező, ha nem magyaráza azt el mindenki számára érthetően. A szakbarbárok gyakran feltételezik, hogy mindenki ismeri a x tételt, vagy tudják, hogy mik is Y Axiómái. Ha elkezdik, állítsd meg őket, azt kérvén, hogy „megtennéd-e azt a szívességet, csak a gyakorlat kedvéért, hogy elmagyaráznád úgy is, hogy még a nagyanyám is megértse?”. Ha még ezután is zsargonban beszél, és nem tudja megértetni magát, akár le is fújhatod a meccset!

Ha a projekt csapatmunka volt, keresd annak jelét, hogy mennyire vezette a csapatot. A jelentkező pl. mondhatja azt, hogy „X-en dolgoztunk, a főnök Y-t mondott, és a kliens meg Z-t”. Ilyenkor azt kérdezem, hogy „és te mit tettél?” Egy jó válasz ilyesmi lehet: „Leültünk a csapat többi tagjával, és készítettünk egy indítványt…”. A rossz válasz pedig ilyen: „Én semmit sem tehettem. Lehetetlen szituáció volt”. Emlékezz, ügyes, és meg tudja oldani a feladatot. Egész jól meg lehet állapítani valakiről, hogy meg tudja oldani a feladatot, ha a múltban már meg tudott oldani feladatokat. Akár egyenesen még azt is kérheted, hogy mondjon példát a közelmúltból, amikor átvette a vezetést, és megoldott valamit – például felülkerekedve az intézményes tehetetlenségen.

A harmadik sor a lehetetlen kérdésről szól. Ez megint csak egyszerű. Az ötlet az, hogy olyat kérdezz, amire nincs lehetséges válasz, csak hogy lásd, hogy oldja meg a feladatot. „Hány szemvizsgáló szalon van Budapesten?” „Hány tonnát nyomhat a Kossuth Szobor?” „Hány benzinkút van Budapesten?” „Hány zongorahangoló van Magyarországon?”

Az ügyes jelentkezők észreveszik, hogy nem a tudásukra vagy kíváncsi, és izgatottan ugranak neki a kapcsoltam-kérdés kiokoskodásának. „ Persze semmi baj, ha nagy bakot is lőnek. A lényeg az, hogy lelkesen válaszoljanak. Lehet, hogy a terület alapján próbálják kiszámolni. Időnként meg fogsz lepődni találékonyságukon, vagy kérni fognak egy telefonkönyvet. Mind jó jel.

A nem annyira ügyes jelöltek nyugtalanok és csalódottak lesznek. Csak bámulnak rád, mintha a Marsról jöttél volna. Ilyenkor támpontot kell adnod: „Mondjuk egy új várost kell építened, ami körülbelül Budapest méretű lenne. Hány benzinkutat telepítenél bele?” Aztán kis ötleteket is adhatsz: „Mennyi ideig tart egy teljes tankolás?” A nem ügyes jelentkezők még így is bután néznek rád, azt várva, hogy mentsd meg őket. Ezek az emberek nem problémamegoldók, és nem akarunk ilyen embereket foglalkoztatni.

Az állásinterjú során a szakmai kérdéseket a legkönnyebb feltenni. Ne akarj olyan feladatot adni nekik, amit több, mint tíz sorban kell leírni: nincs elég időd arra. Ne akarj olyan kérdést megoldatni, amelynek megoldásában magad sem vagy profi. Ne az ismeretet keresd, hanem azt, hogyan tudja a jelölt a tudását alkalmazni?

Így elérkeztünk az ötös kérdéshez: Elégedett-e bemutatott megoldásával? Már a nyelvén van, hogy „OK, hol lehet a hiba?” Ez a Minden Nyitott Kérdések Horrorának kvintesszenciája. Mindenki vét hibákat, ezzel nincs semmi baj. Csak meg kell találniuk azokat. Abban az esetben, ha megoldása jó, a kérdés még érdekesebb. Ha azt mondod, hogy „van egy hibás a megoldás”, tüzetesen átnézi azt , és a végén kapsz egy diplomatikus, de határozott választ, hogy a szerinte tökéletes… Általában mindig jó ötlet megkérdezni, hogy elégedett-e a megoldással, mielőtt tovább lépsz. Légy precíz.

Hatodik kérdés: a tervezési feladat. Kérd meg a jelöltet, hogy tervezzen valamit, pl. hogy a jelölt tervezzen egy házat. Lesznek olyanok, akik kapásból rajzolnak egy négyzetet. Négyzetet! Ezek kapásból nem veszük fel esetek. Tervezési kérdésben mit is keresünk?

Jó jelöltek további információkat próbálnak szerezni a problémáról. Kinek kell a ház? Nem veszünk fel olyat, aki nekikezd tervezni anélkül, hogy megkérdezné, kinek is lesz az.

A nem annyira ügyes jelöltek úgy gondolják, hogy a tervezés olyan, mint a festés: van egy üres vásznad, és azt teszel, amit csak akarsz. Az ügyes jelöltek megértik, hogy a tervezés kompromisszumok bonyolult sorozata. Jó tervezői kérdés: tervezz városi utcasarokra szemeteskosarat. Egyszerűen kell tudni kiüríteni, de nehéz legyen ellopni. Könnyű legyen beledobni valamit, de ne fújja ki egy nagyobb széllökés a bedobott szemetet. Legyen stabil, mégis olcsó. Bizonyos városokban külön tervezetteknek kell lenniük, hogy terroristák ne tudjanak bombát elrejteni bennük.

Kreatív jelöltek gyakran meglepnek érdekes, nem egyértelmű válaszokkal. Az egyik kedvenc kérdésem a Tervezz fűszertartót vakoknak. Elkerülhetetlen, hogy a fűszerdobozokra Braille-írással rá ne írják a jelöltek a tartalmát, és rendszerint mindenféle okokból kifolyólag a doboztetőre kerül ez a felirat. Ha már százszor feltetted a kérdést, ez egyre nyílvánvalóbbá válik. Volt egy olyan jelöltem, aki azt mondta, hogy jobb fiókba tenni a fűszert, mert sokkal kényelmesebb vízszintesen végigfutni a Braille-n, mint függőlegesen (próbáld ki!). Ez annyira kreatív volt, hogy meglepett – több tucat interjú alatt egyszer sem hallottam ezt a választ. Aztán ez egy valódi kreatív „ugrás” volt a problémán kívülre. Csak ennek a válasznak erősségére, és a negatívumok hiányára alapozva felvettem a jelöltet, aki az egyik legjobb munkaerő lett a csapatban.

Figyeld a döntésképességet. Ez a meg tudja oldani a feladatot része. Néha a jelölt oda-vissza hánykolódik, képtelen döntést hozni, vagy megpróbálja elkerülni a nehezebb kérdéseket. Néha megválaszolatlanul hagy nehéz kérdéseket, és tovább próbál lépni. Nem jó. Jó jelöltekben benne van a tendencia, hogy természetesen haladnak előre, még ha vissza is akarod őket tartani. Ha a beszélgetés kezd körbemenni, és a jelölt olyanokat mond, hogy „nos, erről napokat beszélgethetnénk, de legyen esetünkben X”, az nagyon jó jel.

Ami elvezet a hetes ponthoz, A Vitatkozáshoz. Ez is jó móka. Az egész állásinterjú alatt keress a jelölt állításai közt olyat, amiben teljesen, pozitívan, megkérdőjelezhetetlenül igaza van. Aztán mondd azt, hogy „várj csak egy percet”, és két percig legyél az ördög ügyvédje. Vitatkozz vele, miközben tudod, hogy igaza van.

A gyenge jelöltek feladják. Ne vedd fel.

Az erős jelöltek megpróbálnak meggyőzni. Nagy repertoárral rendelkeznek, hogy lemossanak. „Talán félreértelek”, mondják, de kiállnak igazukért. Vedd fel.

Az állásinterjú kétségkívül nem két egyenlő fél között zajlik. Ezért megvan a veszélye annak, hogy a jelölt fél vitatkozni veled, mivel alacsonyabb pozícióban van. Ám a jó jelöltek elég szenvedélyesek lesznek a vitában, és akár még azt is elfelejtik egy pillanatra, hogy interjún vannak, annyira meg akarnak győzni. Ezeket az embereket akarjuk mi felvenni.

Végül meg kell kérdezned a jelölttől, hogy van-e valami kérdése. Néhányan látni akarják, hogy a jelölt intelligens kérdéseket tesz fel, ami az interjúról szóló könyvek szokványos technikája. Személy szerint nem érdekel, milyen kérdéseket teszek fel. Ekkorra már meghoztam a döntésemet. A baj az, hogy a jelöltek egy nap 5-6 emberrel találkoznak, és nehéz mindegyiknek különböző, brilliáns kérdéseket feltenni, szóval ha nincs kérdésük, az sem baj.

Az állásinterjú zárása

Én mindig hagyok öt percet az állásinterjú végére, hogy eladjam a céget. Ez még akkor is fontos, ha nem akarod felvenni őket. Ha elég szerencsés vagy, és kifogsz egy igazán jó jelentkezőt, mindent meg akarsz tenni azért, hogy a céghez jöjjön dolgozni. Még ha rossz is a jelölt, azt akarod, hogy érdekelje őket a Cég, és pozitív benyomásaik legyenek, mikor elmennek. Gondolkodj erre úgy, hogy ezek az emberek nem csak lehetséges alkalmazottak, de lehetséges vásárlók is. Ők lehetnek a toborzási erőfeszítéseink kereskedői: ha úgy gondolják, a cégnél jó lehet dolgozni, barátaikat is rávehetik, hogy jelentkezzenek.

Az állásinterjú során kerülendő kérdések

Néhány példa az igazán rossz, az állásinterkú során kerülendő kérdésekre.

Legelőszöris kerüld a tilos kérdéseket. Minden fajra, felekezetre, nemre, nemzetiségre, életkorra, katonai alkalmasságra, harci tapasztalatra, szexuális érdeklődésre vagy fizikai fogyatékosságra vonatkozó kérdés tilos.

Aztán kerüld azokat a kérdéseket, amik úgy tűnhetnek, hogy érdekel bennünket, vagy amik diszkriminatív dolgokon alapulnak, ám egyáltalán nem érdekelnek bennünket, és egyáltalán nem zavarnak. A legjobb példa erre megkérdezni valakit, hogy vannak-e gyerekei, vagy hogy házas-e. Ezek hamis benyomásokat keltenek bennük, hogy azt feltételezzük, a gyerekek mellett már nem tudnak elegendő időt szánni a munkájukra, vagy hogy majd elmennek szülési szabadságra.

Aztán végül kerüld az olyan agyra gyúró kérdéseket, mint azt, hogy helyezzen el hat egyenlő hosszúságú gyufát úgy, hogy pontosan négy egyenlő oldalú háromszöget kapjunk. Ezek az ún. „aha!” kérdések, amiből az „ügyes/meg tudja oldani a dolgokat” kérdésekre nem tudsz válaszolni, pusztán arra, hogy képes volt-e a mentális ugrásra.

Az állásinterjú vezetése inkább művészet, mint tudomány, de ha nem feleded az ügyes/meg tudja oldani a dolgokat alapelvet, már egész jól állsz. Ha alkalmad van rá, kérdezd meg egy munkatársadat, hogy mik a kedvenc kérdései, és hogy milyen válaszokat várnának az új kollégától.

Bizonyított tény, hogy a csapatmunka nagyban szerepet játszik egy cég sikerességének fokozásában. Egy vállalat számára sokat jelenthet a munkatársak szaktudása, felkészültsége, azonban a hatékonyság megsokszorozódik, ha az egyes emberek a csapatépítés folyamatában csapattá érnek, és egymást segítve, kreatív hangulatban tevékenykednek a cég sikerének érdekében. Ehhez járul hozzá a csapatépítő tréning.

Töltsd ki az alábbi Kapcsolatfelvételi lapot, és munkatársunk néhány napon belül megoldási javaslattal fog keresni!

Fontos, hogy tudd: a kapcsolatfelvétel kötelezettség nélküli.

Kedvedre válogathatsz a professzionális alternatívák közül. Igényeidhez igazítjuk a tréningjeinket.

Csapatépítés, csapatépítő tréningek: További információ a csapatépítő tréningekről »

Hasznos olvasmányok az állásinterjú témaköréből

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.