Állat pszichológia

Segít-e a pszichoanalitika négylábú barátainknak?

Az állatok tekintetében ritkán használjuk a pszichológia fogalmát. Számtalan állatokkal foglalkozó tudományág létezik és fejlődik napjainkban, mely az egészségükkel, szaporodásukkal, tenyésztésükkel, küllemükkel foglalkozik, és a lelkük?!

Az állat viselkedése és a pszichológia

Létezik állatorvoslás, tenyésztés, kiképzés, etológia, kinológia és még sorolhatnánk az elismert és akár főiskolákon, egyetemeken tanulható tárgyakat, mely mind állatokkal kapcsolatos, de az állati lélek kérdésére nincs egyértelmű válasz, egyesekben megütközést kelt, másokat zavarba hoz, s vannak, akik szilárdan hisznek létezésében.

Az etológia és a kísérleti állat pszichológia egyaránt valós tudomány, s bár mindkettő az állati viselkedést tanulmányozza, módszereik, eredményeik nehezen közelíthetők egymáshoz. Az etológusok főként a természetes környezetükben figyelik az állatokat, míg a kísérleti állat pszichológia laboratóriumi körülmények között dolgozik, az állat viselkedésének apró részleteit elemezve.

A pszichológia lelki élettel, lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, a tárgy szerinti felosztásban egyik területe az állat lélektan. A pszichológia célját tekintő csoportok között is megtalálható az önálló összehasonlító állat lélektan. A pszichológia tudományágainak kapcsolatát vizsgálva is eljutunk az állat pszichológia területéig: a pszichológia, mint orvostudomány kapcsolatos a neurológiával, mely összefügg a fiziológiai pszichológiával, innen, pedig az összehasonlító pszichológián keresztül, vagy akár közvetlenül eljutunk az állat pszichológiáig.

Az állatok viselkedése már időszámításunk kezdete előtt is foglalkoztatta az embereket, az ókori görögöktől és rómaiaktól is születtek megfigyeléseiken alapuló leírások, de ezek egyik fő jellemzője az antropomorfizmus. Hosszú ideig tartott, mire a tudomány felváltotta a mondákat, anekdotákat. Charles Darwin biológus 19. században született megállapításai közül azonban sok ma is megállja a helyét.

Az állat pszichológia kifejlődése G. J. Romanes nevéhez fűződik, akinek könyve emberi érzésekkel, gondolatokkal, képességekkel felruházott állatokról szóló történeteket tartalmazott. Bár a könyv indulatos elutasításra talált, a kísérleti pszichológusokat arra inspirálta, hogy az állatok viselkedését tudományos alapon vizsgálják. Kísérleteket, megfigyeléseket végeztek, s törekedtek az egyes jelenségek legegyszerűbb magyarázatának megkeresésére. Ennek ellenére sok-sok kérdésre még ma sincs egyértelmű válaszunk. Ezek közül egy a lélek nagy kérdése.

A lélek nagy kérdése

A lélek fogalma sokféleképpen definiálható. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint:

• Kezdetleges felfogás szerint az emberi szervezetben az élettevékenység föltételezett végső, többé-kevésbé anyagszerű hordozója, amely a testet a halál pillanatában elhagyja.
• A kereszténység és némely más vallás tanítása szerint az emberi személyiségnek anyagtalan, fizikailag nem érzékelhető, Istennel rokon, halhatatlan hordozója, mely magasabb rendűvé teszi az embert az állatoknál.
• Az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat stb. jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze, mely a központi idegrendszer folyamatain alapul.
• Különálló személy, egyed.
• Valaminek érthető eleme, mozgatója.
• Művészi alkotásban belső átélés.
• Valahol, valamiben uralkodó közös szellem.

Ezek az értelmezések esetenként különbözőek, egyesek egymásnak ellentmondóak, némelyik a lelket agyi funkciónak tekinti, más szempontok szerint kizárólag ember lehet tulajdonlója.

A lélek kérdésével ingoványos talajra tévedünk. Ha a központi idegrendszer eredménye, nyilvánvalóan van az állatoknak is. Ha nem fiziológiai jelenség, miért biztos, hogy csak emberi „kiváltság”? Az állati magatartás is mutat érzéseket, indulatokat, kifejezik félelmüket, agressziójukat, ragaszkodásukat, képesek tanulni, kommunikálni saját és akár más fajok egyedeivel.

Ha feltételezzük az állati lélek létezését, megint egy sor nehezen megválaszolható kérdést vetünk fel. Valószínűleg az emberek többsége inkább velünk élő állataink lelkében hisz, de mi a helyzet a vadállatokkal, vagy az alacsonyabb rendűekkel, az ízeltlábúakkal, a puhatestűekkel, esetleg az egysejtűekkel?

Természetesen sokféle felfogás és válasz létezik. A lelket szigorúan tudományos oldalról megközelítők azt az agyi folyamatok következményének tekintik, még az ember esetében is, ám ezzel sem lehet minden eseményt megmagyarázni. Vannak, akik elfogadják, hogy kizárólag az embernek van lelke, amelyet el lehet választani az életfolyamatoktól valamelyest vagy teljesen, mások hisznek a magasabb rendű és háziállataink lelkében is. Egyesek az összes élőlénynek lelket tulajdonítanak.

E különböző felfogások fakadhatnak eltérő nevelésből, tapasztalatból, alapvető beállítottságból, tájékozottságból, vallásból.

A kérdés összetett, bonyolult és nehéz. Hiszen a lélek nem kézzelfogható, nem látható és mérhető dolog, nem lehet szervként vizsgálni. A legtöbb emberben kétségeket és kérdéseket vet fel egyszerű megtagadása, de feltétel nélküli elfogadása is. A valóság a kettő között lehet.

A pszichológia szempontjából vizsgálni a lélek kérdését a magasabb fokú kommunikációra képtelen élőlényeknél értelmetlen, hiszen a viszonyok és azok részletes hatásai nem tanulmányozhatók. A legfejlettebb kapcsolataink, ahol már érzelmi szempontok is léteznek, a velünk élő vagy munkánkban részt vevő állatokkal alakulnak ki.

Négylábú barátaink és a pszichológia

Ha a hozzánk közel álló állatokról esik szó, az emberek többsége elsőként a kutyára gondol. A kutyák ősidők óta társai az embernek. Bár ragadozó, de abszolút szociális. Raitsits Emil állatorvos írta a kutyáról: „Az állati lélek legnemesebb vonásait hordja magában, s aki ezeket megismerte a legnemesebb fajtának tekinti.” A kutya érzelmi életével csak az elmúlt években kezdtek el foglalkozni, ez talán abból is ered, hogy etológiai kutatás alanyának nem igazán alkalmas ellentmondásos helyzete miatt. Az etológiai kutatás ideális tárgya saját, természetes környezetben él. Ám a kutya élőhelye a miénkkel azonos, „falkája” a családja, vagyis az ember. Így a kutya etológusnak a humán etológiához, a kutya pszichológusnak a humán pszichológiához is értenie kell, mert ebünk viselkedése csak a miénkkel együtt értékelhető. Egy másik érdekes ellentét, hogy vannak a kutyánál fejlettebb idegrendszerű állatok, pl. a majom, mégis a kutya áll legközelebb az emberhez, ő él velünk, noha távolról sincs evolúciós rokonság köztünk. Az elkülönítés sem megoldás, mert a kutya társas lény, egyedül lelki beteg lesz, így a vizsgálat eredményei máris nem valósak. Intelligenciája, érzelmeinek létezése vitathatatlan, ennek részletezésével külön cikkben foglalkozunk.

A kutya mellett leginkább a macska került még be az ember házába társként. Az ókori egyiptomiak szent állatként tisztelték, a cicák innen kiindulva hódították meg Rómán keresztül Európát, majd lassan az egész világot. A középkorban üldözötté váltak a babonás szemlélet miatt. A viktoriánus korban újra nagy népszerűségnek örvendhettek, de a II. világháború megtizedelte állományukat. Napjainkra ismét népszerűek, fajtákat tenyésztettek ki belőlük, sok helyen családtagok. Lelkükről talán még kevesebbet tudunk, mint a kutyákéról. Ennek oka lehet, hogy a macska nem rendelte magát teljesen az ember alá, bizonyos mértékig megőrizte függetlenségét, titokzatosságát, büszkeségét. Kétség nélkül képes azonban igen sokféle érzelemre, ragaszkodásra, bizalomra, dühre, féltékenységre, sőt gyászolni is tud. Mégis rengeteg különbség van a kutya és macska érzelmei, kommunikációja között, ennek kifejtése külön fejezetet érdemel.

Habár házunkba már csak mérete és életmódja miatt sem tud beköltözni, vitathatatlan tény, hogy a ló is olyan állat, aki baráti kapcsolatban állhat az emberrel. Az ember-ló kapcsolat sajátos, több ezer éves múltra tekint vissza. Elérhetetlen és mitikus, ugyanakkor partner, barát és társ. Szerepe rendkívül sokszínű volt és az ma is a különféle emberi kultúrákban, bár a gépesítés előre haladtával megszűnt életünk szerves része lenni. Az ember számára sokféle dolgot jelképez a ló: természetet, szépséget, szabadságot, harmonikus mozgást. Az ember kapcsolata a lóval sokkal törékenyebb, mint például a kutyával vagy macskával. A ló kész az embert szolgálni, de nem szolga! Rengeteg érzelemre képes, de szeretetéért szeretettel, tiszteletéért tisztelettel kell „fizetnünk”. Az igazán jó kapcsolat kialakításához meg kell tanulnunk az ő fejükkel gondolkozni.

Hogy nem csak a közvetlen környezetünkben élő állatokkal tudunk fejlett érzelmi kapcsolatot kialakítani, arra az egyik legjobb példát jelentik a delfinek. Még csak nem is ugyanabban a közegben élünk, nem ugyanazon a hanghullámhosszon kommunikálunk. Ennek ellenére mindenféle érzelmet képesek kimutatni, megismerik, megkülönböztetik az embereket egymástól, meglepően jó a helyzetfelismerésük és rendkívül tanulékonyak.

Jó néhány fajt felsorolhatnánk még, melyek néhány vagy sok egyede közel került/kerülhet az emberhez. Akik igazán szerettünk már állatot, tudjuk, hogy van valami bennük, ami mindegyikükben egyedi, nevezhetjük ezt léleknek…

Tar Luca

Négylábú barátaink

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.