Almát ettem az emlékedre!

Emlék Nagyinak

Képzeld Nagyi, azt a feladatot kaptam, hogy egyek almát sajttal és így emlékezzek Rád. Hát megettem, de nem telik el nap, hogy ne emlékeznék Rád.

Emlékszel? Mikor kicsi voltam és anyuéknak valami dolguk volt, vagy szilveszterkor sokszor aludtam Nálad, és Te mindig vágtál nekem almát és sajtot hozzá, megfürödtünk, s így néztük a TV-t, még érzem a krémed illatát, és ez a szokásunk megmaradt még akkor is, mikor én már felnőttem.

És van még egy dolog, amire Te szoktattál rá, mégpedig a rántásos kenyér, anyu mindig is mondja, mikor valamihez készíti a rántást, és én veszek belőle: Nagyanyád rászoktatott – és ez így is van, azóta is imádom!

Most van Halottak Napja és Mindenszentek, de nem tudok kimenni a temetőbe, mert számomra nem ott vagy, nekem mindig élsz, biztos haragszol rám, hogy sose megyek ki Hozzád, de képtelen vagyok rá, mert félek, hogy akkor képes lennék kiásni a sírt, mert nem lehetsz ott, ez nem történhetett meg.

Többet kellett volna törődnöm Veled, és észrevenni az előjeleit, mert mikor már észrevettem, késő volt.

Sosem beszéltünk róla, mi lesz, ha már nem leszel, és ez annyira váratlanul történt Veled, és nem is tudjuk, mi történt igazán, legalább beszélni tudnék Veled, de Te sohasem válaszolsz, hiába kérdezlek: mondd hol vagy?

Annyira szeretném, ha visszajönnél, és megígérem, hogy sokkal többet törődök Veled, és leszidhatsz, hogy milyen rendetlenség van a szobámban, és hogy miért gyűröm a terítőt az asztalon.

Van két néni, aki jól ismert Téged, ők olyan őslakosok a városban, mindig mondják milyen jó ember voltál, azt mondják, hasonlítok Rád.

Csodálkoznak, honnan tudok ennyi magyar nótát, hát Tőled szoktam, mondom, Te tanítottál rá, mindig hallgattuk együtt a rádióban és kazettán.

Nagyon hiányzol, és nem tudok belenyugodni, hogy nem ölelhetlek át, nem tudok odabújni Hozzád, nem tudok kinek elmondani dolgokat, a mi kis titkaink…

Mikor anyura rájött a dilihopp, Te mindig itt voltál nekem, most senki sincs, a barátom is megváltozott, amióta nincs az apukája.

Hiába vannak körülöttem, mégis egyedül érzem magam.

A Bácsikám sosem mondja, hogy ha akarok, lemehetek hozzátok, addig, amíg Te voltál, lemehettem, azóta meg nem mehetek a lakásba, ahová azelőtt mindig jártam, hiányzik a fotel és a kis szoba, ahol mindig ültünk és aludtunk együtt, mióta csak Ő van benne egyedül, nem mondja, hogy lemehetek, el vagyok tiltva, csak addig mehettem, míg Te voltál.

Fogalmam sincs, mi lehet lent, agglegénylakás, biztos rendetlenség van benne. Kérlek, gyere vissza, nagyon hiányzol, az sem baj, ha veszekedsz velem.

Válaszolj valamit, vagy adj jelet, csak ne tűnj el így az életemből. Tudod, hogy mindig hisztis voltam és akaratos, de mióta nem vagy, pokol lett az életem, minden megváltozott és balul sül el, semmi sem jön össze, teljesen becsavarodtam, nem tudom, mi történik velem.

Kérlek, válaszolj, mondj valamit, olyan üres minden bennem.

Szeretlek nagyon.

Secret

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.