Az apa szerep a gyermeknevelésben
A hagyományos apai szerep
A hagyományos gondolkodás (a tudományos és a hétköznapi gondolkodás is) úgy tartotta, hogy az apák dolga annyi a gyermeknevelésben, hogy megteremtsék az anyagi feltételeket a család számára, biztosítsák a nők és a gyermekek számára a védelmet.
Az elmúlt évszázadok nagyon erős tradíciókat teremtettek a nemi szerepekben és a családi munkamegosztásban egyaránt.
Legjellemzőbb tradíciók: az apa fáradt, amikor megérkezik a munkából, ezért az anya igyekezett biztosítani a nyugodt pihenés lehetőségét. Emiatt a hancúrozó, zajongó gyermekeket igyekezett távol tartani a pihenni vágyó apától, s csak a nagyobb, már viselkedni és dolgozni tudó gyermekekkel alakult ki szorosabb kapcsolata az apáknak. Itt is elsősorban a fiúkkal alakult ki közös szál, hiszen a lányok az anyjuk mellett (a konyhában, a konyhakertben) tanulták a tevékenységeket, ahova az apák csak „felhasználóként” léptek be.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
A 7-8 éves fiúkkal már lehetett együtt dolgozni, ezért a fiúkhoz erősebbé vált az apai kötődés.
Az apának tiszteletteljes engedelmességgel tartoznak mind a gyerekek, mind az anya (nagymama, velük élő női rokonság), hiszen az apa jelenti a megélhetést, a gazdasági jólétet.
Az apa az erőskezű, domináns szülő, aki gyakran kemény és durva fegyelmezési eszközöket használ, a fizikai büntetés az apa feladata. Az anyák gyakran fenyegették, riogatták szófogadatlan gyermekeiket az apai megtorlással.
Az apák modell szerepe: szellemi-erkölcsi mintául szolgálnak a fiaik számára, s szerepük van abban, hogy a lányaik felnőtt korban hogyan viszonyulnak a másik nemhez. Megfigyelhető, hogy ma is az apák jobban tolerálják a fiú gyermekeik agresszivitását, mint az anyák, vagy a gyermeket nevelő pedagógusok, és aggasztónak tartják, ha a fiúk passzívan viselkednek.
A XIX. század második felében jelentek meg az első gyermekneveléssel foglalkozó könyvek,a melyek kizárólagosan az anyákhoz szóltak. Az apákat meg sem említik, s ezzel is azt sugallták, hogy az anyák azok, akik kizárólagosan és teljes mértékben felelősek és alkalmasak a gyermekek nevelésére. Még a XX. század második felében megjelent gyermeknevelési könyvek is csak annyiban bátorítják az apákat a gyermek gondozásában-nevelésében való időnkénti részvételre, hogy ily módon az anya néhány órai pihenőhöz juthasson.
Tévedés volna azonban azt hinni, hogy abban a régi, érzelmileg ridegebb, az autoriter apafigurát preferáló világban nem léteztek olyan családok, ahol meleg, szeretetteljes viszony fűzte az apákat a gyermekeikhez.
A mai apák
A modern idők alapjaiban rengetik meg a tradíciókat, s a társadalmi-ökológiaia-kultúrális változások átrajzolják a szükséges viselkedési mintákat.
Az elmúlt 50 évben nagy változás indult el az apa-gyermek viszonyban, s egy 1983-ban Daniels – Weingarten által végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hetvenes években született gyermekek esetében az apák kétszer annyi időt töltöttek a gyermekekkel kapcsolatos teendőkkel, mint a 20 évvel előbbi apák. Ez azt mutatja, hogy a családokon belül tendenciaszerűen nő az apák involváltsága (bevonódása) a gyermeknevelésbe.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az apák folyamatosan növekvő számban vesznek részt a vajúdás-szülés folyamatában, segítenek az otthoni teendőkben a szülés utáni időszakban, megszakítják éjszakai pihenőjüket a síró gyermek megnyugtatása érdekében, s részt vesznek a háztartási munkákban.
Imponálóan növekszik az apai részvétel a gyermekekkel kapcsolatos fizikai és nevelési feladatok ellátásában, de az anyák és az apák terhei messze nem egyenlőek ma sem a gyermeknevelés terén.
Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy miközben az anyák egyre jobban igénylik az apai részvételt a gyermeknevelési feladatokban, mégis szeretnének valamit megtartani a speciális anyai privilégiumaikból gyermekeikkel való bánásmód területén.
Nem lehet csodálkozni tehát, ha az apák számára komoly feladat a megfelelő apai modell megtalálása.
Tudományos vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a legjellemzőbb trend a gyermek születésétől kezdve az apák erőteljes bevonódása a gyermeknevelésbe, s erősödik az apai viselkedés gondoskodó jellege. Olyan új típusú, pozitív apai kapcsolatépítés kezdődött az apák és gyermekeik között, amelyre a korábbi patriarchális, tradicionális felfogás kevés teret engedett.
Az új apaszerep
Nem kétséges, mindenki a saját bőrén érzi, hogy a családra vonatkozó általános felfogás nagy átalakuláson megy keresztül, s egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely még nem zárult le, így nem alakultak ki az általános kapaszkodót jelentő stabil határok.
A régi patriarchális stílus hangsúlya eltolódik a családtagok közötti egyenlőség és az erős érzelmi kötelék hangsúlya felé.
A lassú átalakulás során megerősödik egy újfajta, szoros kötelék igénye a házastársak és a családtagok között, mely az apákat a korábbi kemény, hierarchiát tükröző stílusuk feladására készteti. Példa erre az „apás szülés”, mely mindössze 30 évvel ezelőtt kuriózum volt, ma már az a ritkább, ha az apa nincs jelen a szülőszobában. Csak utalni szeretnék arra, hogy míg ez egyrészt örvendetes jelenség, a férfiak egy része számára olyan lelki következményekkel jár, melyre nincsenek felkészülve, s a pár kapcsolatában látensen (lappangó, rejtett), majd manifeszt (nyílt, kézzel fogható) módon megjelenő gondokat okozhat.
Napjainkban erőteljesen tapasztalható, hogy a lakóközösség és a munkahelyi közösség közösségi ereje csökken, így a család vált az érzelmi támogatás – lassan egyedüli – formájává.
Újfajta gyermeknevelési módszerek váltják fel a testi fenyítést elfogadó régi módszereket, s előtérbe kerülnek az olyan egyéni személyiségvonások, mint a kezdeményezőkészség, és az individualitás.
Az apai szerepek és az apai viselkedés napjainkban nagyon változatos képet mutat. Az 1940-es évektől tapasztalható az a törekvés a férfiak körében, hogy szakítanak a saját gyermekkorukban megtapasztalt apai mintával, és új viselkedési módokat kísérleteznek ki a saját családjukon belül. Ilyen jelentős változások, hogy az apák lemondtak az agresszív fegyelmező szerepükről, és egy barátságosabb, játékosabb viszonyt fejlesztettek ki a gyermekükkel. Megosztják az anyával a családon belüli feladatokat, és egyre több apa tölti be sikeresen a gondoskodó apa szerepet, aki már nem elsősorban az anyagi jólétről, hanem a családi értékrendről gondoskodik.
Nagymértékben hozzájárul ehhez a folyamathoz a nők tömeges munkába állása, sikeres társadalmi helytállása, az anyagi feltételek megteremetésében való aktív részvételük.
Az apaszerep változásával egyenes arányban nő a nemi sztereotípiák, szerepek változása. Fellazultak a hagyományos női és férfi szerepek határai, és növekszik egy újfajta nemi szerepviselkedés, az androgynia.
Az androgynia görög szó, szigorú szó szerinti jelentése szerint a férfias és nőies tulajdonságok egy személyben való megjelenésére utal, s egyes értelmezésekben az uniszex társadalom ijesztő képét vetíti előre (Ranschburg Jenő). A jelenség pszichológiai értelmezése azt jelenti, hogy valaki egyes, hagyományosan a másik nemre jellemző tulajdonságokat importál be a saját személyiségébe. Jelen esetben arról van szó, hogy a férfiak hagyományosan a nőkre jellemző viselkedési formákat mutatnak, például gyengédek, gondoskodók, érzelmeiket vállalják és nem félnek kimutatni azokat. Eközben párhuzamosan a nők határozott, céltudatos viselkedést, a döntési felelősség teljes vállalását, vezetésre való képességeket importálnak magukba.
A tinédzserek fejlődésében a jelenség a metroszexuális elnevezést viseli, mely a serdülőkor sajátosságainak megfelelően elsősorban a külsőségekre helyezi a hangsúlyt.
A jelenség azt hozta magával, hogy a férfiak egyre gyakrabban átveszik a nőies részt a gyermeknevelésben (GYES-re mennek, cumiztatnak, pelenkáznak, mosogatnak, főznek, ellátják a háztartást), miközben feleségük ügyesebben tárgyal, üzleti ügyekkel foglalkozik, és a családi bankszámlára a nagyobb – esetenként a jóval nagyobb összeget helyezi el.
Az anya és az apa szerep összehasonlítása
Természetesen nagyon elhibázott tendencia lenne, ha a fent említett viselkedés kötelezővé vagy általános elvárássá válna.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az anyák és az apák eltérő szerepet töltenek be a gyermekük fejlődésében.
A kutatók azt vizsgálták, hogy az apák alkalmasak-e arra, hogy egyenrangú gondozói tevékenységet lássanak el, mint az anyák, ezen kívül vizsgálták azt is, hogyan alakul az apák érzelmi kapcsolata a gyermekeikkel a szoros gondozás folyamatában.
A kísérletek és megfigyelések azt mutatták, hogy a csecsemő ahhoz kötődik és ahhoz ragaszkodik, aki a számára megfelelő módon gondozza, aki a csecsemő igényeit a legmegfelelőbb módon elégíti ki. Így az apákkal töltött idő és annak minősége is ugyanolyan fontos a gyermek fejlődése szempontjából, mint az anyával töltött idő. A gyermek korai fejlődésében, a korai kötődéseinek kialakulásában az apai ölelés, a szemkontaktus, a beszéd, az érintés, a gondozási tevékenység (összefoglalva az interakciók) ugyanolyan fontosak és eredményesek, mint az anyai interakciók.
Kísérletek azt bizonyítják, hogy az anyához való ragaszkodás után röviddel, vagy azzal egy időben megfigyelhetők az apához való ragaszkodás jelei is. A 6 hónapos csecsemők 50%-a, a 18 hónapos csecsemők 70%-a mindkét szülő irányába mutatta a ragaszkodás jeleit (sírás, tiltakozás a szülő távozása esetén). Megfigyelések szerint a fiúk 2 éves korukra szinte kivétel nélkül az apához ragaszkodtak elsősorban az anyával szemben.
Tehát a gyermek ragaszkodása elsősorban ahhoz a szülőhöz fog kialakulni, aki a gyermek jelzéseit pontosan képes „olvasni” és értelmezni, valamint eleget tesz a gyermek igényeinek mosoly, érintés, ölelés, hangadás formájában. Az apa jelenléte, elérhetősége, gondoskodása ugyanolyan érzelmi biztonságot ad a gyermeknek, mint az anya. Ha az apa ugyanolyan kompetensen látja el a csecsemőt, mint az anya, a gyermek fejlődése kiegyensúlyozott.
Meg kell említeni, hogy az apák eltérő stílusban foglalkoznak a gyermekeikkel, s mást tanulnak meg a gyermekek az apákkal való játékban, mint az anyákkal való együttlétben. Tehát az apa-gyermek és az anya-gyermek kapcsolatokban nem a versenyt érdemes kihangsúlyozni, hanem azt, hogy a kétféle szülői viselkedés kiegészíti egymást.
Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az anyák és az apák eltérő szocializációja (pl.: a fiúk nem babáznak – mondják a szülők), nem kedvez az apák gondoskodói szerepkörének. Kultúránkban és a legtöbb kultúrában a gyermekgondozást nem tartják fiús foglalkozásnak, s míg a tanárok között csekély számban találunk férfiakat, óvóbácsit elvétve, férfi bölcsődei gondozót pedig sehol nem találunk.
Ma, amikor a férfiak ugyanazért a munkáért több bért kapnak, a kétkeresős családmodellben is az a gazdaságos, ha az apa marad a fő kenyérkereső. Így várhatóan sokáig tartja még magát az a régi sztereotípia, hogy elsősorban nem a férfiak dolga a háztartás és a gyermeknevelés.
A változó helyzet azonban egy kicsit megkönnyíti a férfiak új típusú feladatvállalását.
Ha nem találod pontosan a helyedet az apa szerepben, ha szeretnél minél jobb apukája lenni a gyermekednek, ha kétségeid vannak, hogy a munkádat vagy a gyermeknevelést kell-e előtérbe helyezned, ha szeretnéd tudni, hol az egészséges határ a „női munkák” átvállalásában, akkor konzultálj munkatársainkkal, vagy kérj tanácsot.
Amennyiben esetleg még nem világos számodra mit is kaphatsz az Elég jó szülő vagyok? tanácsadás keretében, és egy ilyen tanácsadás miért hasznos a számodra, kérjük oszd meg velünk kétségeidet, és ha lehetséges, közösen megtaláljuk a Neked megfelelő megoldást.
Csehák Hajnalka vagyok. A felnőtt életem egy részében pedagógusként tanítottam és a gyermekvédelemben dolgoztam, majd valóra váltottam a dédelgetett álmomat: pszichológus lettem. Négy gyermekem született, akiket sosem szűnő szeretettel neveltem fel. S bár az irántuk érzett szeretetem sosem tűnt el, köteteket lehetne megtölteni azokkal a történetekkel, amelyek időnként az idegrendszeremet borzolták.
Szülőnek lenni: nagyon nehéz feladat. Tökéletes szülőnek lenni: elérhetetlen vágy. Elég jó szülőnek lenni: elérhető eredmény.
S a gyermekeink nem is kívánnak ennél többet, ha elég jó szülők vagyunk, a gyermekeink szeretni és küzdeni tudó felnőttek lesznek.
Hogyan neveljünk sikeres és kiegyensúlyozott gyermeket?
Cikkgyűjtemény
Tudástárunkban olyan a gyermekkora vonatkozó mentálhigiénés ismereteket tartalmazó írásokat gyűjtöttünk össze, amelyek hasznosak lehetnek.
Kérjük olvasd át a gyermekkor problémáira vonatkozó írásainkat, hátha találsz bennük számodra is érdekeset.
Ha ötleted van a gyermekkor problémái tudástár bővítésére, kérjük oszd meg velünk.
Gyermekeink érzéseit és igényeit sem csecsemőkorban, sem kisgyermekkorban nem könnyű megérteni, és nem könnyű kiszolgálni. Serdülő korban pedig majdnem lehetetlen. A legjobb szülők is elbizonytalanodnak időnként, és tehetetlennek érzik magukat. Ha kérdéseid vagy kétségeid támadtak, kérdezz tőlünk, vagy jelentkezz tanácsadásra.
A pszichológiai fejlődés szempontjából is rendkívül fontos az a tény, hogy az anya és gyermeke a várandósság során testileg is összetartozik. Az anya különleges szerepéből eredően az anyai szeretetet Bálint Alice „archaikus szeretetnek” nevezi. Az anya és gyermekének kapcsolata más, kevésbé szabályozható, mint az apa és gyermekének kapcsolata.
Ha nem találod pontosan a helyedet az apa szerepben, ha szeretnél minél jobb apukája lenni a gyermekednek, ha kétségeid vannak, hogy a munkádat vagy a gyermeknevelést kell-e előtérbe helyezned, ha szeretnéd tudni, hol az egészséges határ a „női munkák” átvállalásában, akkor konzultálj munkatársainkkal, vagy kérj tanácsot.
A bántalmazó férfi - Apának alkalmatlan? Ha a te gyermeked is érintett, mert bántalmazó kapcsolatban élsz, feltétlenül kérj segítséget önmagad és a gyermeked számára is. Felnőttek számára az Ego building, gyermekek számára a Kamasz önismereti, önbizalom növelő tábor ad segítséget a változáshoz.
A nagymama és a nagypapa: Nagyszülőnek lenni vasárnapi feladat. A bölcs nagyszülők tudatában vannak annak, hogy a szerepük nem hétköznapi szerep, és ha nem akarnak a szülők helyére beállni, hanem megmaradnak az „ünnepi státuszukban”, akkor az unokák is különleges ajándékként fogják megélni a nagyszülőkkel töltött időt.
Nagyszülők: Nagyszülőnek lenni eredetileg magától értetődő szerep. A nagyszülő másképpen látja a gyermeknevelés vesződségének az értelmét, mint ahogyan fiatal szülőként látta.
Az első unoka: A nagyszülők többsége rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik a kis unokát, és a boldog rajongás sok esetben túlbuzgóságot is jelent egyben.
Agresszív a gyermeked? Megoldás mindig létezik. Engedd kérlek, hogy segítsek ebben! A személyes találkozó alkalmával fényt deríthetünk arra, hogy a gyermekednek mire van szüksége. Beszéljünk a problémáról, találjunk a nehézségben együtt megoldást, hogy a gyermeked újra felszabadult, boldog kis ember lehessen, te pedig büszke szülő!
Nem beszél a gyermeked? Mutizmus. Tudnunk kell, hogy a gyermek szóra bírása nem feltétlenül könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Dadog a gyermeked? Tudnunk kell, hogy az a folyamat, amely során a dadogás elmúlik, nem könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Gyakran a gyermeknek arra van szüksége, hogy a lelkének egyensúlya helyre billenjen, több odafigyelést, szeretetet igényel, még több dicséretet, önbizalmának növelését és a biztonságérzetének fokozását.
Éjjel felébred, sír a gyermeked? Fontos, hogy a gyermek biztosan tudhassa, szeretik őt, és fontos a szüleinek. A nyugodt alváshoz fontos, hogy biztonságban érezhesse magát. Elalvás előtt kiemelt szerepe van az esti mesének, éneklésnek, jóéjt-pusziknak és öleléseknek. A játék állatok, babák, tárgyak is segíthetnek a megnyugtatásban.
Bepisilés. Az okokra mindenképpen egyénileg érdemes fényt deríteni. Vannak például olyan esetek, amikor játszmáról van szó, amely során a gyermek megtanulta, hogy a szülőnél az esetek többségében eléri azt, amit szeretne, több figyelmet kaphat akkor, ha a kisebb gyermekekhez hasonlóan viselkedik.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából, iskolából, hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.
A hiperaktivitás egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek? Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
- Mik a hiperaktivitás kiváltó okai?
- Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek?
- Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
A szülők részéről a helyes hozzáállás, hogy minden helyzetben segítünk gyermekünknek. A fejlődéshez ilyenkor a gyermeknek szüksége van arra, hogy elfogadjuk az impulzusait, a mozdulatait olyannak amilyenek, és lehetőséget biztosítsunk számára, hogy ha elfáradt, egy-egy pillanatra megpihenhessen a közelünkben. Persze ezt könnyű elméletben, de valójában nagyon nehéz elviselni egy állandóan nyugtalan gyereket.
A testvérek jelentős szerepet játszanak a személyiség alakulásában. Az 1982-ben megjelent „Testvéri kötelék” című könyv volt az első, ahol a klinikai gyakorlat oldaláról közelítette meg a testvérek közötti dinamika problémakörét. A szerzők (Stephen Bank és Michael Kahn) egy pszichoterápiás rendelőben több évtizedes anyagát tekintették át, kifejezetten a testvérkapcsolatokra fókuszálva: Az emberek önmaguk meghatározásakor nagyon gyakran testvérükhöz való viszonyukat használták. Ez ellentétben állt a korábbi elképzeléssel, amely kimondta, hogy az azonos nemű szülővel való azonosulás (vagy ellenazonosulás) képezi az identitás alapját.
150 évvel ezelőtt még úgy tekintettek a gyermekekre, mintha kicsiny felnőttek lennének. Azt gondolták, hogy a világot ugyanúgy látják, mint a felnőttek, és a halállal kapcsolatban is ugyanazt élik át, mint a felnőttek.
A jelenlegi tapasztalataink azonban mást mutatnak. Úgy tűnik, hogy a gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, s látszólag kevésbé viselik meg őket a veszteségek. A gyász feldolgozása azonban hosszabb ideig tart náluk, és szakaszosan, újult erővel, vissza-visszatér a veszteség érzése. Ilyenkor a hiányérzet és a szomorúság újra és újra rájuk tör, hogy a gyászt mindig az életkorának megfelelő szellemi és lelki szinten éljék meg.
A szülőknek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyermek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyermek előtt, és ezt a lelke mélyén érzi is, és ettől lesz igazán dühös. A gyerek, pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.
A gyerekből néha harapófogóval sem lehet kihúzni semmit. Sokszor viszont nyilvánvalóan nem mond igazat. Mégsem kell dühbe gurulni. Kétségtelen leggyakrabban, nem a hazugság ténye zavarja a szülőt, hanem a szorongató érzés, hogy elvesztette gyereke bizalmát.
Néha megbánjuk, hogy nem mondtuk ki. Máskor meg épp ellenkezőleg: pont azt bánjuk meg, hogy kimondtuk. Esetleg azt, hogy úgy hangzott el, ahogy… A mindennapi rohanásban időnként elfeledkezünk olyan varázsszavakról, mint a légy szíves, a köszönöm vagy a megértelek. Pedig ezek néha tényleg csodákat művelnek 
A szülői hivatásra való felkészülés nem kizárólag könyvek olvasásából és a gyerekszoba feldíszítéséből áll. A következő 12 egyszerű teszt segít a majdani szülőknek, hogy kellőképpen felkészülhessenek a szülőségre, hogy pontosan megtapasztalják, milyen dolog anyának vagy apának lenni.
A könyvespolcra ajánljuk
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon
Ki ne érezte volna azt - legalább egy pillanatig -, hogy a világon a legnehezebb dolog édesanyának lenni?! Ki ne kérdezte volna meg magától várandóssága során legalább egyszer, hogy biztosan készen áll-e a nagy feladatra?! Ki ne érezte volna egy később feleslegesnek tartott kiabálás után, hogy nem elég jó anya és hogy ezt másképpen is lehetett volna?! Vajon létezik-e olyan édesanya, aki mindig minden percben tökéletesnek érzi magát anyaként? Nem hiszem.
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon »
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem!
(Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig)
Sokan úgy vélik, hogy az iskolára való felkészítés az óvodai foglalkozások feladata. Valóban kiemelt helye van a gyermek fejlesztésében az intézményi munkának, ám az önmagában nem biztos, hogy elegendő. A megfelelő fogalomkialakításhoz, az ismeretek mélyebb rögzítéséhez elengedhetetlen az otthoni munka. A szülők többsége tudja ezt, de bizonytalan abban, hogy gyermeke fejlesztését miként kellene megvalósítania. A megfelelő út megtalálásában szeretnék most Önöknek segíteni. Pszichológusok, pedagógusok véleményét és saját tapasztalataimat felhasználva próbáltam egy mindenki számára érthető, szinte semmilyen anyagi befektetést nem igénylő, a gyermek számára élvezetes fejlesztő programot összeállítani. (A szerző)
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem! »
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek
Különleges érzelmi megnyilvánulások, érzelmi labilitás, a gyermek fáradhatatlanul izeg-mozog, felfokozott állapotban van szórakozott, figyelmetlen, türelmetlen, robbanékony, agresszív, rátámad másokra, de sorolhatnánk a külső jegyeket is - törékeny köröm, száraz foltok az arcon, kényes külső megjelenés, de csak rövid ideig, a szoros ruha zavaró hatása - és még számos, a könyvben leírt tünetek. E kézikönyvben egy olyan doktornő hasznos tanácsait olvashatjuk, aki maga is érintett a kérdésben, ezért tud olyan nyíltan szólni a szülőkhöz és bátorítani, hogy van kiút, bár az göröngyös és hosszú. Részletesen tárgyalja a hiperaktivitás tüneteit. Felteszi a kérdést valójában ez egy rossz természet vagy örökletes tulajdonság, netán környezeti hatás betegség, fertőzés vagy nem megfelelő táplálkozás által kialakult viselkedési forma. A választ is megadja a célirányos kezeléshez, mely nem merül ki a hagyományos orvoslásban, hanem az alternatív gyógymódokat és elsősorban a szülő önálló kezdeményezést is hangsúlyozza. Ezek közül is fontosnak tartja: - a tünetek helyes felismerését, - az okok célratörő megkeresését, - a természetgyógyászatot, - a helyes életvitelt, táplálkozást. Ne feledkezzen meg a legfontosabbról: - a mérhetetlen türelemről és szeretetről. Soha ne adja fel! Valahol még mindig akad tennivaló, próbálkozzon tovább. Tartsa szem előtt azt a nagyon fontos dolgot, hogy minél stabilabbnak látja a gyermek szüleit, annál előbb talál vissza a normális élethez.
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek »
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek
A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek »
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
