A belső gyermek két nagy ellensége
A szégyen és a bűntudat
Barátnőmmel fergeteges jókedvünk volt, nevettünk, ugrattuk egymást, nem tudtunk nyugton ülni, fel-felugrálva, gesztikulálva meséltük a kis baráti társaságban a vidám élményeinket. Bolondoztunk, viháncoltunk, jól éreztük magunkat.
Életvitel szerűen morcos barátunk megjegyezte:
– Úgy viselkedtek, mint a gyermekek. A felnőttek nem szoktak így viselkedni, nem szoktak így gondolkodni, és nem szoktak így érezni.
Egy pillanatra megdermedtem. Átsuhant lelkemen a régi jól ismert szégyenérzet. Bolondot csináltam magamból? Mit gondolnak most a többiek rólam?
A következő pillanatban belső hangomtól érkezett a megnyugtató válasz:
– Semmi baj, csak játszani engedted a belső gyermekedet.
Igen, Nem kell szégyenkeznem magam miatt, mert semmi mást nem tettem, mint a megfelelő helyen és a megfelelő időben megszeretgettem, megsimogattam és játszani engedtem a Belső Gyermekemet. Mert szeretem Őt. 
A kiegyensúlyozatlan nevelés
Életünk minőségét kapcsolataink minősége határozza meg. Sok erőt fektetünk abba, hogy olyan családi, baráti, partneri kapcsolataink legyenek, amelyekben tanulhatunk másoktól és taníthatunk másokat, amelyekben fejlődhetünk, szerethetünk, törődhetünk önmagunkkal és másokkal.
Mindannyiunkat neveltek valahogyan. Szüleink eszköztárában voltak megfelelő és nem megfelelő nevelési eszközök és tudások. S ezek a nevelési módok lehetséges, hogy nem voltak igazán megfelelőek, mégsem voltak működésképtelenek. Hiszen a családi nevelés, gondoskodás következtében mégis csak itt vagyunk, rendelkezünk különféle tudásokkal és jártasságokkal. Igaz, hogy a legtöbb felnőtt a napjai nagy részét a kiegyensúlyozatlan jelzővel illeti, és szinte mindenki hosszan tudja sorolni azokat a hiányait, amelyeket nap mint nap megél. A legtöbben elégedetlenek vagyunk az életünkkel, a párunkkal, önmagunkkal.
Azok, akik gyermekkorukban megfelelő, kiegyensúlyozott nevelést kaptak, felnőttként is könnyebben élnek kiegyensúlyozott életet, vannak eszközeik az egyensúly megteremtésére, ismerik a módokat, a tennivalókat, s használják is a gyermekkorban megszerzett tudást.
Azok, akik nem kiegyensúlyozott nevelésben részesültek, felnőttként gyakran élnek meg ilyen érzéseket:
- Tehetetlennek érzem magam, nincs megoldás a gondjaimra.
- Értéktelen vagyok, nem vagyok szerethető.
- Nem tudom, ki vagyok, mi az, ami normális.
- Magamon kívül senkiben sem bízok, mindig a kezemben kell lennie az irányításnak, senkire sem bízom rá magam.
Bizonyára sokunknak volt része kiegyensúlyozatlan nevelésben. Mégsem hiszem, hogy bárkinek is negatív érzésekkel kellene gondolnia a szüleire. A szüleink szerettek minket, ahogy tudtak, neveltek úgy, ahogyan akkor a legjobb tudásukból telt. Hoztak magukkal egy kultúrát, amelynek alapja az volt, ahogyan őket nevelték. Gondoljuk csak el, hogy alig két emberöltővel ezelőtt a gyermeket még lekicsinyített felnőttnek tartották, s 5-6 éves korától dolgoztatták. A gyermeknevelésről azt tartották – 20 évvel ezelőtt nekem is mondta néhányszor egy közeli ismerősöm -, hogy nem kell olyan nagy ügyet csinálni belőle, a gyermek úgyis felnő, mint a „lábas jószág”.
A szégyenünk, a bűntudatunk
Jó volna véget vetni a nem megfelelő, kiegyensúlyozatlan nevelés hagyományának.
Talán mindannyian találkoztunk már olyan emberrel - s még az is lehet, hogy mi magunk is olyanok vagyunk -, aki konfliktushelyzetben azonnal a hibást keresi, és rendkívül fontos a számára, hogy valaki más, és semmiképpen ne ő legyen, akiről kiderülhet, hogy valamiben hibázott. Erős szégyenérzetet éreznek, szinte megsemmisülnek, ha hibáznak valamiben.
Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, mi is az a szégyen, mi az a bűntudat, hogyan teszik kiegyensúlyozatlanná az életünket. Mi az, amiben segíthetnek minket abban, hogy kiegyensúlyozottabb, jobb emberekké váljunk, és mi az, amiben romboló hatással van ránk. Mindennek van hasznos, jó oldala, és minden felhasználható oly módon is, hogy ártsunk vele.
A szégyen
A szégyen arra vonatkozik, akik vagyunk, nem pedig arra, amit csináltunk. A szégyenérzet segíthet abban, hogy megfelelő módon éljünk, megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak. A félelem, hogy szégyenbe hozzuk saját magunkat, vagy a szeretteinket, meggátol abban, hogy meztelenül mutatkozzunk az utcán, vagy ellopjunk valamit, amire nagyon vágyunk, de nincs elég pénzünk, hogy megvegyük. Visszatart a meggondolatlan cselekedetektől, amelyek miatt a közösség, amiben élünk, kivetne magából.
Amikor azonban valaki arra használja a szégyent, hogy megszégyenítsen vele valakit, az nem más, mint visszaélés a hatalommal. Amikor egy ember megszégyeníti a másikat, egyúttal az ellenőrzése alá is vonja. Vannak emberek, akik szándékosan élnek ezzel a hatalmi eszközzel, és vannak, akik soha nem gondolkodtak el rajta, de vele is ezt alkalmazták a szülei, ezt tanulta meg, ezt alkalmazza.
Akár így, akár úgy használja valaki a másik megalázásának eszközét, mindenképpen rombol vele. Az indulatok (tűnj el, ne is lássalak, takarodj innen), a csípős gúnyolódás (nézz a tükörbe, milyen ember vagy te), a gúnynév, valakinek a külön választása a többiektől (kiközösítés, agyonhallgatás), az elutasítás (ne szólj hozzám, nem kell a puszid, nem kell az érintésed), mind-mind az elevenébe vágnak a megszégyenített embernek. Azt üzenik: elfogadhatatlan vagy, rosszabb, értéktelenebb vagy másoknál.
A fenti minták valójában abnormális szégyenek, amelyeket a nem megfelelő neveléssel ültettek el bennünk jó mélyre, és ezektől sokunknak csak komoly erőfeszítések árán sikerül megszabadulni.
Aki hagyja, hogy bejussanak a lelkébe ezek a megalázó üzenetek, és hagyja, hogy ezek határozzák meg az énképét, az a szidalmakat hallva a legszívesebben elszaladna, elbújna, láthatatlanná válna, elsüllyedne szégyenében.
Ez a fajta szégyen megbénítja a lelket, megbénítja a viselkedést, gyakran megbénítja a kommunikációt is, a megszégyenített emberben benne reked a szó.
Vannak olyan érzelmek, amelyek megoszthatók másokkal, a szomorúság, a félelem, a düh, a harag, de a szégyen elkülönít bennünket, a szégyenünkkel elrejtőzünk, a szégyen megoszthatatlan, elbújunk és egyedül „nyalogatjuk a sebeinket”.
„Próbáljuk a szégyent úgy elképzelni, mint választ a feltétlen szeretet hiányára. A gyerekeknek sok szeretetre van szükségük, hogy megtanulhassák szeretni saját magukat. Azok közülünk, akik gyakran érzünk szégyent, nem kaptuk meg ezt a szeretetet, vagy nem eleget, vagy nem hittük el, hogy megkapjuk. Úgyhogy megpróbáljuk megvásárolni magunknak oly módon, hogy mindenfélét csinálunk, és megtanulunk bizalmatlanul viselkedni, ha ingyen adott szeretettel találkozunk. Ráadásul az, akinek sok kritikus megjegyzésben volt része, hajlamos lesz arra, hogy bármiféle útmutatásból kritikus élt halljon ki, amely létezését fenyegeti: szégyent kelt benne.” (J.I. Clarke-C Dawson: Felnövekedni újra 11. old) A megszégyenítés tehát a létünket fenyegeti.
A bűntudat
A bűntudat a viselkedésünkre vonatkozik. Hasznos dolog, amíg segít abban, hogy rosszul érezzük magunkat, ha hibákat követünk el, és arra ösztönöz, hogy helyre hozzuk, amit elkövettünk. A bűntudatnak preventív (megelőző) funkciója van a nem megfelelő, nem elfogadható emberi viselkedés szempontjából.
A pszichológia irányzatai sokféle bűntudatot különböztetnek meg, úgymint pszichológiai, pszichopatológiai, etikai, teológiai, irracionális, reflexív, egzisztenciális, morális bűntudatot.
A bűntudat is fájó, gyötrő érzés. Olyankor alakul ki, amikor megszegtük az emberi együttélés szabályait, megsértettünk valakit, testi vagy lelki fájdalmat okoztunk, vagy elmulasztottunk megtenni valamit, megszegtük az ígéretünket, vagy elfeledkeztünk valamiről, ami a másiknak fontos volt. A bűntudat kialakulásához elég, ha tudjuk, szenvedést okoztunk a másiknak, még akkor is, ha az nem mondja, vagy nem látjuk rajta.
A bűntudat érzésében benne van az elfogadott felelősség, az emberi kapcsolatok fontos szabályainak megértése, a másik ember iránti empátia.
A leggyakrabban érzett bűntudat az empátiás bűntudat. Elég rágondolni arra, hogy olyant cselekedtünk, vagy olyant mulasztottunk, ami a másik embernek fájdalmat okozott.
Vannak kóros bűntudatok, amikor valaki vétkesnek éli meg saját magát, de azt sem tudja, miben vétkezett. Kóros a bűntudat akkor is, amikor a cselekedet súlya nincs összhangban a bűntudat érzés intenzitásával. Igen gyakori a gyász esetében érzett bűntudat, és a gyermekek bűntudata, akik válás vagy halál esetén úgy érzik, a baj azért történt meg, mert ők rosszak voltak.
Nem feledkezhetünk meg a saját magunkkal szemben érzet bűntudatról sem, amikor például megbetegedünk, és önmagunkat okoljuk, hogy miért dohányoztam, miért ettem-ittam, de ide tartozik az is, amikor azt érzi valaki, hogy nem tud elég sikeres lenni.
A szégyen érzése azt üzeni nekünk, hogy nem olyanok vagyunk, amilyennek lenni szeretnénk, a bűntudat azt üzeni: rosszat tettünk valakivel, megbántottunk valakit.
Az a belső párbeszéd, amit gyakran tudattalanul folytatunk magunkban, elképesztő módon hasonlít arra, amit gyermekkorunkban a nagy és rettegett felnőttektől hallottunk. Gyermeki énünk megőrizte az emlékeket, és felnőtt korunkban is előtör és felerősödik az érzés, amit a gyermekkori nevelés eredményeképpen éreztünk, amikor kicsik voltunk, tehetetlenek, kiszolgáltatottak.
Irodalom
- Jeann Illsley Clarke – Connie Dawson: Felnövekedni újra, Z-Press Kiadó Kft, Miskolc, 2004.
- Erika J. Chopich – Margaret Paul: A gyógyító gyermeki én, Animus Kiadó, Budapest, 2001.
- M Cole-S. Cole Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 2003
- Mérei Ferenc-Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Medicina könyvkiadó Rt, Budapest, 2003
- Eric Berne: Emberi játszmák, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984
- Leo F. Buscaglia: A szeretet, Park Könyvkiadó, Budapest, 2002
- Csepeli György: Vonzalmak és kapcsolatok, Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 1999
- Erich Fromm: A szeretet művészete, Háttér Kiadó, 1993
- Horváth–Szabó Katalin Bűntudat – bűnbánat, Internet: www.communio.hu
Csehák Hajnalka
Rendezvénynaptár:
Adalékok az önismeret és személyiségfejlesztés témaköréhez
| Az egyiknek sikerül, a másiknak nem |
| Mindannyiunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy mi lehet az ok, amely egyes embereket akadályoz a kibontakozásban, az önmegvalósításban? Alapvető ellentmondásról van itt szó, amely az önmegvalósítási vágy és a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás között feszül. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem: avagy Önismeret nélkül nem megy » |
| Személyiségfejlesztés |
| Amikor a személyiségfejlesztés témaköréről gondolkodunk, természetes, hogy felmerül bennünk a kérdés, mi is az a személyiség? Hétköznapi beszélgetéseinkben természetes módon használjuk a személyiség kifejezést, de vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent a kifejezés: személyiség, vagy személyiségfejlesztés? Bizonyos tekintetben mindannyian kicsit pszichológusok (is) vagyunk, hiszen nagyon is érdekel bennünket, hogy az emberek miért olyanok, amilyenek, mi magunk - családunk, barátaink és munkatársaink - miért vagyunk olyanok, amilyenek, és hogyan változhatunk – remélhetőleg pozitív irányba. |
| Önismereti csoport |
| A személyiségfejlesztő önismereti csoport nem csodaszer ugyan, nem képes a világ megváltására, de alkalmas arra, hogy - akár tömegesen is - örömet adjon az embereknek, megtanítsa őket autonóm lényekké válni. Speciális módszerekkel segíti őket, hogy megtalálják önmagukat és másokat az egyre jobban elidegenedett világunkban. |
| Önismeret és Énkép |
| A legtöbb ember a környezete, vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő célok szerint él. Abban a ritka esetben, ha ezek a célok találkoznak sajátjaival, vagy ambíció hiányában közömbös saját pozíciója iránt, akkor esetleg konfliktusmentesen élhet. Ellenkező esetben azonban az élet tele van konfliktusokkal, és eldöntendő kérdésekkel. |
| Önbecsülés |
| Nem is tudjuk, milyen fontos az önbecsülés, mennyire meghatározza életünk minden mozzanatát. Ki vagyok én, mi az önbecsülés, mit hisznek ehelyett tévesen az emberek: életünk jelentős kérdései. |
| Önismeret: A panaszkodás pszichológiája |
| Ha a te környezetedben is élnek panaszkodók, esetleg te magad is panaszkodó vagy, ne felejtsd el, hogy a panaszkodás is egy emberi játszma, mert nem egy válós probléma feltárására és megoldására irányul, csak egy negatív érzelmi állapot konzerválására. Gyere, panaszkodd ki magad, és segítünk megváltoztatni a szemléletedet. |
| Önismeret: Hogyan legyél pozitív? |
| Pozitívan gondolkodni egészséges, sokat javít a testi, lelki, szellemi egészségünkön. Elgondolkodtató, hogy a pozitív gondolkodással foglalkozó könyvek túlnyomó többsége külföldi szerzőktől származik. Miért olyan nehéz a pozitív gondolkodás? Úgy tűnik, hogy több okból is. Ha a te környezetedben is élnek negatívan gondolkodók, esetleg te magad is az vagy, gyere, válaszd a pozitív gondolkodást, és segítünk megváltoztatni a szemléletedet. |
| Önismeret: Agyalás, túlgondolás, rumináció |
| Ne katasztrofizálj! Amikor túlgondolunk valamit, akkor többnyire felnagyítjuk a bajt, és folyamatosan kritizáljuk magunkat. Az agyunk ilyenkor rááll a vészgondolkodásra, a „mi lesz, ha” típusú fenyegető gondolatoknak se hossza, se vége. Amikor egy bizonytalan fenyegetéssel foglalkozunk, mondjuk inkább: „meglátjuk”. Gondoljuk át egyszer a lehetséges forgatókönyveket, azután, ha bekövetkezik, amitől félünk, majd megoldjuk a tények ismeretében. |
| Önismeret: Velem mindent megtehetnek? Hol vannak az Én-határaim? |
| Velem mindent megtehetnek? - Hol vannak az Én-határaim? Amikor egyensúlyban vagyunk, szeretnénk megtartani azt az állapotot. Többek között ezt szolgálják az Én-határaink. |
| Önismeret: Velem mindent megtehetnek? Hol vannak az Én-határaim? |
| Velem mindent megtehetnek? - Hol vannak az Én-határaim? Amikor egyensúlyban vagyunk, szeretnénk megtartani azt az állapotot. Többek között ezt szolgálják az Én-határaink. |
| Önismeret: Velem mindent megtehetnek? Hol vannak az Én-határaim? |
| Velem mindent megtehetnek? - Hol vannak az Én-határaim? Amikor egyensúlyban vagyunk, szeretnénk megtartani azt az állapotot. Többek között ezt szolgálják az Én-határaink. |
| Önismeret: Velem mindent megtehetnek? Hol vannak az Én-határaim? |
| Velem mindent megtehetnek? - Hol vannak az Én-határaim? Amikor egyensúlyban vagyunk, szeretnénk megtartani azt az állapotot. Többek között ezt szolgálják az Én-határaink. |
| Belső gyermek |
| A belső gyermek két nagy ellensége a szégyen és a bűntudat: Bizonyára sokunknak volt része kiegyensúlyozatlan nevelésben. Mégsem hiszem, hogy bárkinek is negatív érzésekkel kellene gondolnia a szüleire. A szüleink szerettek minket, ahogy tudtak, neveltek úgy, ahogyan akkor a legjobb tudásukból telt. |
| Körömrágás felnőttkorban |
| Milyen kérdések megválaszolására van szüksége annak, aki rágja a körmét? - Ha te is rágod a körmödet, gyere el az Ego building tréningünkre. |
| Önismeret, önbizalom hiánya |
| Nagyon izgalmas korban élünk, ahol előtérbe került az önismeret. Szüleink, nagyszüleink megadott séma szerint éltek, a társadalom keskeny mezsgyébe szorította az elvárásokat, milyennek kell, illik lennie egy rendes férfinak, nőnek, férjnek, feleségnek, s milyen legyen az ő viszonyuk. Igen leegyszerűsített kapcsolatminta volt ez. Bizonyos szempontból ez nagyon kényelmes is volt, nem kellett filózni azon, hogy „ki is vagyok én valójában?”, hiszen meg volt adva, beléjük volt nevelve, hogy ilyennek kell lenni. Aki nem ezt követte, az deviáns volt, kívülálló, aki az egész társadalmi renddel szemben állt. Mára ezek a férfi-, nő- és kapcsolatmodellek lejártak, széthullóban vannak. Ez a kor elhozta nekünk azokat a tudásokat, melyek segítenek felismerni nekünk, hogy kik is vagyunk valójában. Még nem is olyan régen, 150 éve ez csak a papoknak, és a legmagasabb szellemi szinten élőknek adatott meg. |
| A magány - Önismeret és önbizalom nélkül nem megy |
| Ünnepek és év vége közeledvén, amikor is az ország a Nagy Ünnepi Hajszoltság fáradalmait piheni ki, újra reflektorfénybe kerül a magány, a magányosság kérdése. Lesz két hét az év végén, amikor kizökkenünk a megszokott hétköznapokból, amikor lelassul a „ki tudja hova rohanó” világunk, hideg az idő, és barátságtalan hosszasan a természetben tartózkodni. Magunkra csukjuk az otthonunk ajtaját, és ilyenkor sokan élik meg a magányosság keserű heteit. Ha a magány negatív hatása alatt állsz, ha nem érted, hogy miért vagy magányos, ha változtatni szeretnél az életeden, gyere el az önismereti, személyiségfejlesztő Ego building tréningünkre, mert ott megtanulod jól használni a kapcsolatteremtő képességedet. |
| Ha elhagyott a szerelmed - Önismeret és önbizalom nélkül nem megy |
| Általánosságban azonban mindenkire igaz, hogy szenvedünk, ha elhagy bennünket az, akit szeretünk. Évekkel később is képesek vagyunk felidézni a szakítás részleteit, akkor is, ha azóta már boldog párkapcsolatban élünk. Ha rugalmasabb, erősebb, magabiztosabb személyiséget szeretnél, az Ego building segít neked. Ha elhagyott a szerlemed, a magány negatív hatása alatt állsz, ha nem érted, hogy miért vagy magányos, ha változtatni szeretnél az életeden, gyere el az önismereti, személyiségfejlesztő Ego building tréningünkre, mert ott megtanulod jól használni a kapcsolatteremtő képességedet. Ha elhagyott a szerelmed - Önismeret és önbizalom nélkül nem megy » |
| Vitiligo |
| A Vitiligo egyes betegeknél komoly lelki, hangulati problémákat okozhat. A legtöbb betegnél súlyos önbizalomhiány lép fel a betegsége kapcsán. Vannak, akik megpróbálják elrejteni a betegségük jeleit, kendőzni, próbálják a bőr elváltozását, és igyekeznek eltakarni a fehér foltokat. Miben segít az önismereti és személyiségfejlesztő tréning: Gyógyulás, tartós tünetmentesség. A foltok számának, kiterjedésének csökkenése. Oldódó szorongás, alvászavarok megszűnése, viselkedési zavarok megszűnése. |
| Mi is az a lelki egészség? |
| A lelki egészség vagy „ki a normális” kérdését alapvetően két szempontból lehet megközelíteni a pszichoanalitikában. Az egyik szemlélet a normális alatt átlagosat ért, vagyis olyan viselkedést, amely nem lóg ki a sorból, olyan személyiséget, amelynek semmilyen vonása sem eltúlzott a többiek átlagához képest. Másfelől tekinthetjük az egészséget emberi teljesítménynek, megközelítendő ideálnak, amely csak keveseknek adatik meg illetve amit csak keveseknek sikerül elérniük. |
| Lelki terror |
| Különös, fojtogató atmoszférájú dráma szereplői azok az emberek, akik a lelki terror nevű játszmákban élik hétköznapjaikat. Óvatosan lehet csak közelíteni hozzá, mert időzített bombához hasonlóan sérülékeny a felülete és hatalmasat robbanhat a hozzá nem értők kezében. Kérdések garmadáját hozza felszínre: mi is az a lelki terror, mik a kritériumai, ki és hogyan döntheti el jogosultságát, hogyan és milyen alapon szankcionálható stb.? És kételyek garmadáját is: tetten érhető-e egyáltalán, nem válhat-e egy méltatlan és hazug eszközzé abban a lélektani hadviselésben, amiben az egyik fél a másikat igyekszik lehetetlenné tenni? S egyáltalán: hol van a határ az elviselhető és az elviselhetetlen, a „csak” fájdalmas és a sérülést okozó, a kellemetlen és kriminális között? |
| Családon belüli erőszak |
| A téma mindenkiben sok érzést, egyesekben indulatot kavar. Aki elszenvedi, aki végignézi, s aki csak hallomásból ismeri. S persze, aki elköveti. |
| Gyermek elleni erőszak a családban |
| Napjainkban fontos kérdéssé vált, hogy lehet-e a verés a gyermeknevelés eszköze? Akik erre igennel válaszolnak, egyre kevésbé vállalhatják nyíltan az igenlésüket, hiszen ma már törvény védi a gyermekeket a családon belüli bántalmazástól is. |
| Munkamánia |
| A munkamánia definíciója: olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. A munkamánia, vagy ahogy manapság divatosan nevezik: a munkaalkoholizmus komoly betegség. Az ebben szenvedők számára az öröm, a siker egyedüli forrása csak és kizárólag a munka, ezért - miközben családjuk, társuk (egyelőre még) van - lelkileg elmagányosodnak. |
| Workalcoholism (munkamánia) |
| Temetkezz a munkába! – így hangzik a mindig okos barátnők legbölcsebbikének tartott tanácsa, ha felejteni szeretnénk, vagy ha valami lelki bajunk van. Olykor érdemes megfogadni. Ám sokszor éppen a túlzásba vitt munka, a nagy hajtás a súlyos problémák forrása. |
| Szenvedélyek rabságában - Akiket a munkaláz eléget |
| Hogy van az, hogy folyton rohanok, és mégsem érek oda soha sehova? Aki gyakran kérdezi ezt magától, az kezdhet gyanakodni. Van ugyanis egy szenvedély, amely nemcsak hogy elfogadott, de még vállon is veregetnek érte a főnökök. Úgy hívják, munkamánia. Tönkreteheti az életet. Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag megengedett formája, hogy halálra dolgozod magad - tartja a mondás. Azt az állapotot, amikor valaki 12-16 órát robotol, s még hétvégére is visz haza néhány dossziét, az angol elnevezése után „munkaholizmusnak” hívják. Az áldozatok nem a söntés pultját támasztják, hanem kifogástalan öltönyben száguldoznak az irodák folyosóin vagy épp ellentmondást nem tűrő utasításokat adnak. |
| Nőnapi gondolatok 2005. |
| Nekünk, nőknek megadatott az intuíciók gazdag eszköztára, ne fosszuk hát meg magunkat a belső felismerések, a belső irányítás forrásaitól. Ne fogadjuk el azt a nézetet, hogy a fejünk uralkodik a szívünkön, inkább segítsük, hogy a fej és a szív harmonikusan együttműködjön. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy felismerjük, felvállaljuk, és tanuljuk meg célravezetően kifejezni az érzéseinket. Mutassunk példát a gyermekeinknek, tanuljuk meg úgy élni az életünket, hogy elfogadjuk a saját érzéseinket, kicsinységünket és nagyságunkat, hogy felvállaljuk női mivoltunkat, erőnket és esendőségünket! |
| Változó korban |
| Mindannyian álltunk már embert próbáló élethelyzetek előtt, mindannyian tudjuk, milyen a csalódottság, a veszteség, a megtorpanás. És amint felnőttünk hozzá, túléltük, megértettük, megoldottuk; erősebbé, értőbbé váltunk. Fejlődés egyenlő tanulási folyamat egyenlő problémamegoldás. |
| Öregember nem vénember |
| Az öregember az vénember? Az öregség, az öregedés, viszonylagos fogalom, hibásan azonosítják a kronológiai, a naptári életkorral. Sok ember 50 évesen öreg, mások hetvenes éveik elején is fiatalok. |
| Öngyilkosság helyett válaszd az életet! |
| Nincs olyan ember a földön, aki még sosem érezte, hogy ne akarna álomba merülni a gondjai, kínzó érzései, anyagi szenvedése, félelmei, megalázottsága, kiúttalansága elől. Álomba, vagy örök álomba merülni? Ez a nagy kérdés. Ha az a válaszod, hogy örök álomba, akkor elgyöngült benned az életösztön. Amikor billeg benned az igen és a nem, a döntésben legyen benne az egész személyiséged. Az az állapotod is, amely a kételyeket, a szomorúságot, a lemondást, a depressziót, az álmatlan éjszakákat okozza, és az az állapotod is, ami a szíved szeretetére, a boldogságban eltöltött, meghitt órákra, a sikereidre, a harmóniára, a nagy nevetésekre emlékeztet. Minden élettörténet egy regény, és minden ember a saját történetének a hőse. Kérlek te se legyél áldozat, inkább legyél egy átmenetileg nehéz életszakasz igazi hőse. |
| Krízisállapot – öngyilkossági veszély |
| Az öngyilkosság végleges megoldás egy átmeneti problémára. A lélektanilag kritikus helyzetben, krízishelyzetben lévő személyeknek támogatást tudnak nyújtani a családtagok, barátok, már azzal is, ha meghallgatják, a gondolatait komolyan veszik, támogatják, nem hagyják magára. Segítségért fordulhatnak az ingyenes telefonos lelkisegély-szolgálatokhoz, mentálhigiénés szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez. Vigyázzunk az életre, az életünkre! |
| Grecsó Krisztián: Önmagunk eredete |
| Néhány hónappal ezelőtt leakasztottam a nagyszülői ház faláról egy festményt. Magamhoz vettem a képet, amely gyerekkorom helyszínén, a családi házban – ahol velem együtt a másfél szobában nyolc ember élt – díszítette a konyha, szoba, étkező (mikor minek használtuk) falát. Nagybátyám halála után néhány héttel hónom alá csaptam a Jézus az Olajfák hegyén-t. Hogy maradjon legalább egyetlen jel, híradás, örömhír, seb, akármi a család sokadik eredeti idejéből. A festményről azt lehet tudni, hogy úgy hatvan esztendővel ezelőtt apai nagyanyám egy gyékénypapucsot kötött a vászonra festett munkáért cserébe. De még azt a szerény lábbelit sem akarta elfogadni érte a festő, mert mikor hóna alatt a képpel elsétált a friss házaspárhoz, és a maga kezével a ház falára akasztotta legújabb munkáját, megfertőzte lelkét a magát selymesnek mutató kételkedés. Belevágta az ecsetet a nemes munkába. Hogy ez valóban így történt-e vagy sem, sejtelmem sincs, de az biztos, hogy így található a történet a családi legendáriumban, és többé-kevésbé ezekkel a szavakkal emlékeztem meg róla én is az Ahogy Csikivel mi ketten című elbeszélésemben… |
| Hamvas Béla: Virágszedés lélektana |
| Ahol az élet kitágul és átlép a merő földi jellegen, ott mindig virágossá válik. Így válik virágossá a természet tavasszal, amikor túllép a határon, amelyet az anyag tele vont neki. Így a halott és a menyasszony. A mezőn virágot szedni túlvilági foglalkozás, realitásfölötti és veszélyesen nyugtalan. A lélek önmagát szakítja le és megnyílik a világ felé, ahol nincs határ. Önmagát fonja koszorúba. A koszorú, a csokor pedig a korona, az aura, a nap, a megdicsőülés, a lélek visszaérkezése az elíziumi boldog mezőkre, a paradicsomba, ahol újra virággá válik. |
| Burnout (kiégés) teszt |
| Ahhoz, hogy az alábbi rövid teszt segítségével reális képet kaphass arról, hogy milyen mértékben fenyeget a burnout (kiégés) szindróma, kérem, hogy jól átgondolt, őszinte válaszokat adj! |
| Önismereti teszt |
| Tudni szeretnél valamit az önismereti szintedről? Ebben segít az alábbi önismereti teszt. Húsz kérdésre kell válaszolni, úgy, hogy három kategóriából lehet választani. Kérünk, hogy gyorsan, kevés mérlegeléssel döntsél, mert az önismereti teszt kiértékelése csak ekkor lesz hatékony. |
| Sikeres vagy-e? |
| Tudni szeretnél valamit arról, hogy vajon sikeres vagy-e? Ebben segít az alábbi önismereti teszt. Kilenc kérdésre kell válaszolni, úgy, hogy három kategóriából lehet választani. Kérünk, hogy gyorsan, kevés mérlegeléssel döntsél, mert az önismereti teszt kiértékelése csak ekkor lesz hatékony. |
| Humoros önismereti teszt |
| Tudni szeretnél valamit az önismereti szintedről? Ebben segít az alábbi humoros önismereti teszt. Két kérdésre kell válaszolni, úgy, hogy két kategóriából lehet választani. Kérünk, hogy gyorsan, kevés mérlegeléssel döntsél, mert a humoros önismereti teszt kiértékelése csak ekkor lesz hatékony. |
A könyvespolcra ajánljuk
Dr. Csernus Imre: A nő
„Ez a könyv, a NŐ-ről szól, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja.”"
Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?
Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse…
Dr. Csernus Imre: A férfi
„Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél - amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például «miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?» A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket… Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő… Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről… Azért nem, mert «ez teljesen magától értetődő», hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné…”
Eric Berne: Emberi játszmák
„Eric Berne, az 1970-ben elhunyt amerikai pszichiáter ezt a könyvét segédkönyvnek szánta szakemberek számára. Ő is és a kiadó is meglepetéssel tapasztalta, hogy a kötet rövid idő alatt laikusok körében is bestsellerré vált, s ma már minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai tárgyú munkája.
Hogy mi e páratlan siker titka? Talán az, hogy a szakzsargont nem ismerő olvasó számára is rendkívül frappánsan, lépten-nyomon „aha” élményt kiváltva tárja elénk mindennapjaink (élet, házassági, szexuális stb.) „emberi játszmáit”.
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
