Beszédes szokásaink 2.
A szokás, mint testbeszéd
Szokásnak azt nevezzük, amikor egy cselekvést oly sokszor ismételünk, hogy az automatizálódik. Az agykéregre ható ingerek egységbe rendeződnek, ezáltal gépiesen, tudati ellenőrzés nélkül hajtjuk végre a cselekvést.
Szokás
A szokások, sok ismétlés által automatizálódott cselekvések, melyek valamilyen szükséglet kielégítésére alakulnak ki. A cselekvések rendszeres gyakorlásának hatására a tudatos cselekvés tudattalan készséggé alakul, ezáltal az egyén gépiesen, külön tudati ellenőrzés nélkül, képes végrehajtani a cselekvést. A szokások tehát azok az automatikussá váló cselekvések, melyekről korábban tudatos döntés született és amelyek a tudat kontrollja nélküli cselekvésekké alakultak át. A szokások rendszere meghatározza a személyiséget. A szokások segíthetik vagy gátolhatják az egyén fejlődését, attól függően, hogy azok milyen irányban befolyásolják az élet minőségét.
Mindenkinek vannak szokásai, ezek nagyobbik része jó szokás, ami segíti, hogy jó kapcsolatokat építhessünk másokkal, hogy kellemes embernek tartsanak minket, akinek jó a társaságában lenni, akiben meg lehet bízni. Szokásrendszerünk is a testbeszédünk része, olyan dolgokat árul el rólunk, amelyeket a tudattalanunkban hordozunk.
Vannak kellemetlen, rossz szokásaink is, amelyek egy része elviselhető a környezetünk számára, más része pedig elviselhetetlen.
A rossz szokások idegesítők, vagy egészségtelenek, mégis ragaszkodunk hozzájuk, mert amikor szorongunk, vagy dühösek vagyunk, a pillanatnyi feszültségeinket oldják. Ezért is olyan nehéz leszokni róluk, hiszen a káros viselkedéseink bármilyen kellemetlenek is, segítenek oldani a belső szorongásainkat.
A harapás, mint szokás
A harapás szó angolul bite, az indoeurópai bheid szóból származik, jelentése: hasítás, repesztés, roppantás. Lehet, hogy attól félünk, hogy ha kimondjuk a dühünket, megmutatjuk a haragunkat, akkor visszafordíthatatlan hasadás keletkezik a kapcsolatunkban? Ha nem tudjuk egészséges módon kiadni a haragunkat, akkor az önmagunk rejtett, tudattalan birodalmába költözik, és ettől kezdve belülről rág minket. Depressziót vagy rejtett agressziót okoz, és váratlanul, esetenként kontroll nélkül, pusztító erővel tör ki belőlünk.
Különbség van a harapás és a rágás, rágcsálás között. A harapás sokkal durvább, agresszívebb, a rágcsálás inkább a dolgokon való rágódással van összefüggésben.
A sarokba szorított kutyák harapnak, amikor elégedettek, akkor pedig csontot rágcsálnak.
A harapás olyan agresszív cselekedet, amit akkor csinálunk, amikor nyomás alá kerülünk, vagy félünk. Mindenkivel előfordul, hogy harapós kedvében van, ilyenkor harapós megjegyzéseket tesz, mely érzékeny pontján találja el az ellenfelet.
Amikor sorban állás közben valaki bevágódik elénk, éppen mikor sorra kerülnénk, akkor dühös kutya módjára szívesen „elharapnánk a torkát”. De a civilizációban elfogadhatatlan viselkedés kiharapni egy darabot az embertársunkból, ezért inkább élettelen dolgokat harapdálunk, tollakat, rágógumit, radírt, vagy a körmünket.
Miközben élettelen dolgokat harapdálunk, tudattalanul azt kívánjuk, bárcsak az ellenfelünk lenne a fogaink között.
Elszenvedjük a helyzetet, miközben elfojtjuk az agressziónkat. Inkább a nyelvünket harapjuk le, minthogy kifejezzük a dühünket, azaz saját magunkat bántjuk, nehogy valakit túlságosan megsértsünk.
Az a tárgy, amit harapdálunk, megmutatja, hogy mi az agressziónk forrása. Aki a tollát harapdálja, valószínűleg munkahelyi vagy iskolai konfliktusa van. Meg kellene írnia valamit, ami nehézséget okoz. Aki a radírját harapdálja, lehet, hogy a lelke mélyén azért dühöng, mert valakit vagy valamit nem tud kitörölni, felszámolni, kiradírozni az életéből.
A rágózás, rágcsálás szokása
Amikor eszünk, először harapunk, aztán rágunk, apró darabkákra őröljük, azaz könnyebben befogadhatóvá, emészthetőbbé tesszük az ételt.
Rágcsáláskor „nem harapjuk el a másik torkát”, hanem az azonnali agresszió helyett érzelmileg emészthető darabkákra aprítjuk az agressziót okozó problémát.
A rágógumi rágás üzenete az, hogy egy adott élményt nem tudunk megemészteni és elengedni, újra és újra átrágjuk magunkat rajta, s a rágással enyhítjük a félelmeinket, az édes ízzel pedig megteremtjük azt az illúziót, hogy minden rendben van.
Mint az az anya és 10 éves gyermeke, akiket egy régebbi terápiás folyamatból már jól ismertem, és tudtam róluk, hogy intelligens, illemtudó emberek. Amikor a rendelőmbe lépés pillanatában mindketten hangosan csámcsogva rágták a rágógumijukat, rögtön tudtam, hogy nagy baj van. A gyermek súlyos, halálos betegségben megbetegedett, és ez érthetően megemészthetetlen élmény volt mindkettőjük számára. A gyermek elfojtott agressziója utat tört magának a testvére felé, s ennek a dühnek kellett elfogadható kiutat találni.
A rágógumi ízesített, és a reklámok ígérete szerint frissíti a leheletet. Valójában a megemészthetetlen, mérgező gondolataink szorulnak frissítésre. A rossz lehelet a mély, ki nem mondott, elfojtott neheztelés és harag következménye. Szó szerint lenyeltük a rothadó érzéseinket. A rágógumi rágcsálással leplezzük a mérgünket, de sajnos a befogadhatatlan, „bűzlő gondolataink” maradnak.
Rágógumi függő vagyok. Ha fogytán a rágóm, ideges leszek és bizonytalan. Kizárólag mentolos rágót rágok. – mondta nevetve a szép arcú, középkorú hölgy.
Kire vagy mire a legdühösebb a jelenlegi életében? – kérdeztem tőle. – Senkire. – jött az azonnali válasz. Elgondolkodott, majd ezt mondta: „A kedvesemmel a megismerkedésünkkor mindketten válófélben voltunk. Én elváltam, ő nem. Csak vártam, és vártam, és most azzal szembesülök, hogy a szeretője vagyok egy nős férfinek, pedig egész életemben mélységesen elítéltem az ilyent.”
A düh uralkodó eleme a tűz. A düh, az agresszió, mint tudjuk, pusztító tud lenni, csakúgy, mint a tűz. Ha túl sok tüzet (düh, agresszió) hordunk magunkban, akkor szeretnénk magunkat lehűteni, hiszen a befelé nyomott düh minket is pusztít. Mi is lehet jobb erre a célra, mint a mentolos rágó?
Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni.
Adalékok: testbeszéd és a non-verbális kommunikáció
| Mi is az a testbeszéd? |
| A non-verbális kommunikációnak egyre nagyobb a jelentősége, hiszen a tudatalattink üzeneteinek megértését teszik lehetővé. A kutatások szerint a kommunikáció verbális elemei a közlések 35 %-át, míg a non-verbális kommunikáció elemei a közlések 65 %-át teszik ki. A nem szavakkal való közlés nem szándékos és nem tudatos közlésmód. A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki. Mivel minden ember érzelmi lény, és a döntéseit a legtöbbször érzelmi alapon hozza, ezért belátható, mennyire fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk a beszélgető partnerünk úgynevezett metakommunikációját (nem szóbeli közléseit). Ha jól ismerjük a szavak nélküli kommunikálás eszközrendszerét, és tudatosan használjuk azt, akkor sokkal egyszerűbbé, egyértelműbbé válik a kapcsolatrendszerünk, hamarabb és pontosabban fogjuk érteni egymást. Kevesebb lesz a félre értés a kapcsolatainkban, és ez nagymértékben megkönnyíti az életünket. |
| Gesztus (testbeszéd) szótár |
| Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is érezzük meggyőzőnek a beszélőt. Számos testi jel kíséri a kommunikációt: izzadás, pupillamozgás, apró rezdülések és látványos mozdulatok. Ezeket mind érzékeljük és megpróbáljuk értelmezni. |
| Testbeszéd, gesztus, mimika |
| A magatartáskutatók csak mintegy 50-60 éve kutatják a testbeszéd szerepét a társas érintkezésben, holott köztudott, hogy az emberi kommunikáció nem csak beszédből áll. Gondoljunk csak a lovagkorban játszódó regényekre, filmekre, melyeknek tanúsága szerint például a szerelmi nyelvben szabályos koreográfiája volt annak, hogy mikor mit üzen a keszkenőt, a legyezőt, a virágot tartó kéz, de különös jelentőséggel bírt az arcmimika vagy akár az öltözködés is. A testbeszéd ismerete mindannyiunk számára fontos lehet, hiszen egymás közötti kapcsolatteremtésünkben meghatározó helyet foglalnak el a gesztusok. |
| Csecsemő testbeszéd |
| A legtöbb kismama nagy izgalommal, sőt szorongással gondol arra, hogy vajon képes lesz-e megérteni azokat a jelzéseket, amelyeket a kisbabája üzen neki. Minden újszülött nagy utat tesz meg, amíg a sírástól eljut az értelmes beszédig. Talán nem is gondoljuk, hogy az éppen világra jött újszülöttnek azonnali igénye, hogy kommunikáljon velünk. Pedig a kutatások azt bizonyítják, hogy az újszülöttek rendelkeznek az érzékelés és az észlelés képességével, ezért azonnal tudnak kommunikálni a környezetükkel. |
| Bébi testbeszéd |
| A togyogó kisgyerek még nem beszél sokat, de számos módon képes tudatni, hogyan érez. Ha a szülő gondosan odafigyelve gyermekére rájön, mit jelent a kicsi testbeszéde, megindulhat a párbeszéd. Aki játszott már valaha Amerikából jöttünk játékot vagy az oly népszerű Activity-t, az tudja, milyen nehéz valamit másokkal közölni, ha nem használhat szavakat. |
| Gyermek testbeszéd |
| Végül a legfontosabb: legyünk tisztában a saját testbeszédünkkel. Hiszen a gyermekünk utánozni fogja a viselkedésünket, ezért ne lepődjünk meg azon, ha a saját, vagy a párunk grimaszát látjuk viszont a gyermekünk arcán. Ne használjuk a testbeszédet a negatív érzéseink kifejezésére. Soha nem mondjuk a gyermekünknek: most pont olyan (buta, bamba, idióta, stb.) képet vágsz, mint az (elvált) apád, anyád. A testbeszédet is dicséretre, a pozitív személyiségjegyek megerősítésére használjuk. Ezzel teszünk a legjobban gyermekünk önértékelésének. |
| Gyermekkori testbeszéd |
| Az 5-12 éves gyerekek általános testi-lelki fejlődése során jelentőségét megőrzi a non-verbális kommunikáció, a testbeszéd is. Az általános tendenciák felismerésével a szülők segítséget kapnak abban, hogy időben felismerjék az újonnan jelentkező nevelési feladatokat. |
| Testbeszéd és párkapcsolat |
| A legtöbb ember félelemmel - és persze némi izgalommal - viseltetik olyan helyzetekben, amikor társas kapcsolatot kell létesíteni teljesen idegenekkel. Vagyis ritkán vesznek fel nyitott testhelyzeteket a beszélgetés elején. De ha már belemerült a beszélgetésbe, akkor észre lehet venni, ahogy egyre jobban nyit a másik felé - abban az esetben, ha az illető szimpatikus. A másik fontos dolog: minél jobban nyitott vagy te magad, annál többet várhatsz el beszélgetőpartneredtől. |
| Beszédes szokásaink - A szokás, mint testbeszéd |
| Szokásnak azt nevezzük, amikor egy cselekvést oly sokszor ismételünk, hogy az automatizálódik. Az agykéregre ható ingerek egységbe rendeződnek, ezáltal gépiesen, tudati ellenőrzés nélkül hajtjuk végre a cselekvést. Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni. |
| Beszédes szokásaink 3. - A szokás, mint testbeszéd |
| A rossz szokások idegesítők, vagy egészségtelenek, mégis ragaszkodunk hozzájuk, mert amikor szorongunk, vagy dühösek vagyunk, a pillanatnyi feszültségeinket oldják. Ezért is olyan nehéz leszokni róluk, hiszen a káros viselkedéseink bármilyen kellemetlenek is, segítenek oldani a belső szorongásainkat. Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni. |
| Beszédes szokásaink 3. - A szokás, mint testbeszéd |
 Érdemes átgondolni, hogyan szeretnénk ízesebbé, izgalmasabbá újszerűbbé tenni az ételeinket és az életünket is. Hiszen az ételünk az életünk. Belefáradtunk, beleszürkültünk a nyugodt, eseménytelen életvitelbe? Rutinszerű a szerelmi életünk? Fűszerezzük meg, forrósítsuk fel!Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni. |
| Állásinterjú és testbeszéd |
| Érdemes odafigyelni az aprócska mozdulatokra, ugyanis sokszor pótcselekvésként emeljük a kezünket az arcunkhoz, vagy tesszük keresztbe a lábunkat. Az árulkodó jelek többsége pedig általában negatív dolgokat közvetít, ritkábbak a figyelmet, vagy az érdeklődést kifejező gesztusok. Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb mozdulatok jelentéseit. |
| Non-verbális kommunikáció 1. |
| A non-verbális kommunikáció közlési természetét nagyon sokáig nem ismerték fel. A kommunikáció modellje a beszéd volt, a beszédnek pedig nagyon sok jellegzetessége van. Ezeknek a jellegzetességeknek köszönhetően a non-verbális kommunikációtól eltérő. A beszédhez egyezményes jelrendszer tartozik, amelyeket meg kell tanulni. Aki nem ismeri, illetve nem sajátította el ezt a jelrendszert az sem közlésre, sem ennek a megértésére nem képes. Ehhez a beszédhez tartozik egy közlési szándék, amely összefügg az emberi akarással. Ebből következik az is, hogy a beszéd érzékelése és megértése tudatos dolog. A non-verbális kommunikációban, tehát a verbális kommunikációval ellentétben nincs egyetemes jelrendszer. Kivétel azonban van, ezek közül a siketek jelnyelve (jelbeszéde) az ami Magyarországon is ismert, és elterjedt. A jelbeszédben a szándék szerepe hasonló, mint a szóbeli beszédben. Ezzel szemben a non-verbális kommunikációból teljesen hiányzik a tudatos szándék. |
| Non-verbális kommunikáció 2. |
| Kezdetben az emberek a szájukkal kommunikáltak. A múltat emlékeik alapján idézték fel, a történetek szájhagyomány útján terjedtek. Írni olvasni csak a tudósoknak, papoknak, s esetleg a királyi udvarban egyes embereknek kellett tudniuk. Ezt McLuhan a kommunikáció orális korszakának nevezte el. Ezt követően alakultak ki a a kommunikáció non-verbális formái, amely formáknak napjainkban egyre nagyobb jelentősége van. |
| Testbeszéd - Tér és térhasználat |
| A tér, mint nem verbális jelzés, fontos szerepet játszik az emberi kommunikációban. Az emberi térhasználat tudományterülete a proxemika. Ha az etimológiai értelmét nézzük akkor rájöhetünk arra, hogy az alapformája a „proximus” latin eredetű szó, amely szabad értelmezésben közelebbit, közelséget jelent. A testbeszéd alkotóelemeként ez határozza meg az egyének közötti testtávolságot, amelyet kommunikációjuk során betartanak. Minden embert úgynevezett levegőbuborék vesz körül, amelyet más szóval zónatávolságokra osztott területeknek is nevezhetünk. |
| Testbeszéd - Szemhasználat |
| Szemhasználat: Minden emberi kommunikációs jelzés közül a szem adja a leghívebb és legpontosabb jeladásokat, mivel központi helyet foglal el a testen, és pupillái önállóan működnek. |
| Rejtett dimenziók - Tér és térhasználat |
| Nagy szükségünk van rá, hogy felülvizsgáljuk és kibővítsük az ember egzisztenciális helyzetéről alkotott nézeteinket; halaszthatatlanul fontos, hogy megértőbben, reálisabban szemléljük - nemcsak embertársainkat, de önmagunkat is. Olyan könnyedén kell olvasnunk a néma kommunikáció jeleit, mint az írott-beszélt nyelvet. Csak így remélhetjük, hogy megértjük a többi embert, éljenek bár határainkon innen vagy túl; csak így kerülhetünk közel hozzájuk, amire mindnyájunknak egyre fokozódó szüksége van. |
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
