A depresszió leküzdése
Téged is veszélyeztet a depresszió?
A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.
Depresszió: Hogyan csúszunk bele a depresszióba?
A depresszió nagyon sok szenvedést okoz, és nap mint nap próbára teszi a tűrőképességünket. Különösen fontos hazánkban, hogy honfitársaink megtanuljanak valamit tenni önmagukért, mert a mi népünk köztudottan hajlamos a csüggedésre, az elkeseredésre, az önsajnálatra, s hosszú időn át vezettük az öngyilkossági statisztikát is. Szomorúságra hajló lelki alkatunkat igazolja a „Sírva vígad a magyar” közmondásunk is.
Amikor csúszunk bele a depresszióba, akkor mindennél jobban vágyunk arra, hogy az idegrendszerünk meg tudjon nyugodni, kisimuljon, felszabaduljon a görcsös, mélyberántó feszültségek hatása alól.
A depresszió többnyire csalódottság érzéssel kezdődik. Úgy érezzük, hogy árnyék borul az életünkre, és egy súlyos fáradtságérzés kerít a hatalmába. Minden apró cselekedet erőfeszítésbe kerül. A családunk megpróbál felvidítani, de mintha egy fal venne körül, ami elzár a többi embertől, és mi egyre mélyebbre süllyedünk a dermedtségbe.
Megpróbálunk küzdeni az egyre jobban elhatalmasodó borongó érzés ellen. Kétségbeesetten keresünk valami kivezető utat. A csüggedtség érzése azonban minden energiánkat felemészti. Úgy érezzük, hogy a sötétség egyre jobban körülölel, és mi csúszunk lefelé, és nem tudunk megkapaszkodni. És sejtésünk sincs arról, hova érkezünk, hol van ennek a gödörnek az alja.
A világ, amelyben élünk, tele van nyomasztó gondokkal, tragédiákkal. Ha kíváncsiak vagyunk, mi történik a világban, az országunkban, akkor híradót nézünk. De mindenhonnan a kifosztották, lelőtték, felrobbantották, balesetet szenvedett, megölték, lerombolták, elpusztult árad felénk, s mindezek egyesülnek a saját, személyes gondjainkkal, és úgy érezzük, hogy az egész életünk egy borotva élén való táncolás. Ez meglehetősen nyomasztó gondolat.
Hogyan győzzük le a kezdődő depressziót?
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Rendületlenül hiszem, hogy mi magunk is nagyon sokat tehetünk azért, hogy a depresszió legártalmasabb tüneteit csökkentsük, és ezzel megakadályozzuk, hogy mélyre rántson bennünket ez az alattomos betegség.
A reaktív depresszió fő okozói: valamilyen veszteség, haláleset, szerelmi vagy baráti szakítás, munkalehetőség elvesztése, valamilyen kudarc, az önbecsülés hiánya.
A reaktív depresszió lényegében egy veszteség okozta válaszreakció, a kiábrándultság, a csalódottság érzése.
Ebből a csapdába esettség érzésből kell kimászni, kiemelkedni. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy megakadályozzuk, hogy az ártalmas lelkiállapotba belecsússzunk, vagy ha nem sikerült megállítani a hangulati lecsúszást, meg kell kísérelni minél hamarabb kikapaszkodni egy-egy kibírhatatlannak érzett helyzetből.
Ha hosszan tartó, vagy gyakran visszatérő depresszióban szenved valaki, akkor mindenképpen orvoshoz, pszichológushoz kell fordulnia.
Depresszió, harag, önsajnálat
Lelki szenvedéseink egyik fő forrása a jogosan vagy nem jogosan érzett bűntudat és az önsajnálat.
Először is történik egy veszteség, amihez kiábrándultság érzés kapcsolódik. Történik valami az életünkben – visszautasít valaki, akit nagyon szeretünk, megsértenek -, mi pedig haragot, neheztelést érzünk. Emészt minket a gondolat, hogy mennyire csúnyán elbántak velünk, s mennyire igazságtalan, ami történt. Elraktározódik a harag, a csalódottság érzése.
S jön az önsajnálat. Az önsajnálat a szomorúságot komorsággá fokozza. A sorsunkat tűrhetetlenül nehéznek érezzük. A veszteség és a csalódottság érzése mind nagyobbra nő, a megoldás esélye egyre kisebbnek látszik.
A depresszió képlete tehát:
Veszteség + Neheztelés + Önsajnálat = Depresszió
Veszteségek, csalódások mindenkit érnek az életben, de nem mindenki lesz ezektől depressziós. A kulcs tehát a mi válaszunk, a viszonyulásunk azokhoz a rossz dolgokhoz, amik történnek velünk. A világvége hangulat, ami végül depresszióhoz vezet, a saját gondolkodásmódunk miatt következik be. A lehangoltság, a szomorúság, a saját agyunk terméke.
Ha bármi történik veled az életben, ha bármi igazságtalanság, bántás ér is, ha azt érzed is, hogy az életed nehézségei megfojtanak, ha érzed is az elszigeteltség nyomasztó sivárságát, mégis hinned kell abban, hogy ez megtanít valamire, ami hasznodra válik.
Ne hagyd, hogy a türelmetlenség, a bosszússág, a harag és főleg az önsajnálat befészkelje magát a gondolataidba.
A hála érzése segít leküzdeni a depressziót
S talán nagyon szokatlan a gondolat, de amikor csúszol bele a depresszióba, adj hálát – bárkinek vagy bárminek – amiben hiszel. A hála érzése segít leküzdeni a depressziót.
De hát hogyan lehetnék hálás azért, ha valaki igazságtalanul bánik velem? – kérdezik sokan.
Bizony nem könnyű, de ha a haragunkat megszelidítjük, eltávolítjuk magunktól, és belátjuk, hogy minden kritikának, ami minket ér, van valamennyi igazságtartalma, akkor máris kisebbé válik a sérelem.
Ha az önsajnálat helyett megkeressük, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak az életünkben, akkor ki fog derülni, hogy sokkal több a jó, mint a rossz dolog az életünkben. Próbaképpen soroljuk csak fel, mi mindenünk van az életben, ami a kényelmünket, biztonságunkat, kapcsolatainkat, szórakozásunkat, jólétünket szolgálja… mindezekért hálásak lehetünk.
A hála energiát mozgósít, impulzusokat közvetít. Segíti, hogy feloldódjanak a bénító gondolataink. A hála pszichológiai mechanizmusának legismertebb kutatója Robert Emmons. Kutatási eredményei azt bizonyítják, hogy aki tíz héten keresztül heti egy alkalommal összeír 5 dolgot, amiért hálás, optimistábbá és elégedettebbé válik az életével, s javul az egészségi állapota. Mit veszíthetsz, ha kipróbálod?
A bánatot, a szomorúságot nem tudjuk kiírtani az életünkből. De a hálaadás lelkülete segít lefegyverezni a depressziót.
Depresszió nélkül élni
Manapság gyakran elhangzik, hogy „depis vagyok”, olyan esetekben is, amikor csak rosszkedvet, lehangoltságot, átmeneti szomorúságot él át valaki.
Az enyhe depresszió megkeseríti, a súlyos depresszió tönkre teszi az emberi kapcsolatokat. Ha te magad, vagy családtagod, barátod depressziós tünetekkel küzd, mindenképpen forduljatok szakemberhez segítségért. Fontos, hogy tájékozott legyél a tüneteket és a gyógymódot illetően, de kérlek ne kísérletezz diagnózis felállításával, mindenképpen bízd azt szakemberre. A gyógyulásnak is többféle módja van, a leghatékonyabbat nálunk megkaphatod.
Depresszió - További információ a depresszió tünetekkel küzdők egyéni tréningről »
Depresszió tudástár
A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.
A depressziót bármi kiválthatja, ami mélyen érint valakit. A leggyakoribb okok a házastárs, a gyermek, az anya, apa, testvér, vagy egy nagyon szeretett személy halála.
Majdnem ugyanilyen gyakorisággal fordul elő depresszió egy szerelem elvesztése esetén. A középkorban a depresszió neve „szerelmi kór” volt, és ismerjük a történeteket, amikor valaki belehalt a nem viszonzott szerelembe.
Kiválthatják a depressziót más személyes drámák is, mint egy nem kívánt válás, vagy ha valaki anyagilag tönkrement, vagy elveszítette a becsületét, megszégyenült.
Veszteségek, csalódások mindenkit érnek az életben, de nem mindenki lesz ezektől depressziós. A kulcs tehát a mi válaszunk, a viszonyulásunk azokhoz a rossz dolgokhoz, amik történnek velünk. A világvége hangulat, ami végül depresszióhoz vezet, a saját gondolkodásmódunk miatt következik be. A lehangoltság, a szomorúság, a saját agyunk terméke.
Ha bármi történik veled az életben, ha bármi igazságtalanság, bántás ér is, ha azt érzed is, hogy az életed nehézségei megfojtanak, ha érzed is az elszigeteltség nyomasztó sivárságát, mégis hinned kell abban, hogy ez megtanít valamire, ami hasznodra válik.
Ne hagyd, hogy a türelmetlenség, a bosszússág, a harag és főleg az önsajnálat befészkelje magát a gondolataidba.
Egy vezetett terápia során az egyén maga jön rá tudati tévedéseire, és a világhoz és emberekhez való szemléletén, gondolkozásmódján saját akaratából változtat. Ennek kapcsán fizikai szinten agyidegi kapcsolatok és biokémiai változások következnek be, melyek mélyrehatóan meg tudják változtatni az emberi agy működését.
Gyakorlati tapasztalat a pszichiátriai gyógyításban, hogy ami fizikai szinten hat az agyra, az hat a szellemre, lélekre is, és fordítva is igaz, hogy egy hosszan tartó szorongás vagy hangulatzavar valódi testi tüneteket, betegséget produkál.
Amikor életünkön, gondolkozásmódunkon, tehát tudatunkon változtatunk, akkor ennek hatása saját agyunkon keresztül fizikai szinten, biokémiai változásokban is érvényesül! Döntéseink, gondolataink, viselkedésünk képesek formálni agyunk struktúráját, fizikai működését!
A fentiekből világosan következik, hogy tudatunk képes formálni testünket egészen sejtszintig, továbbá az is, hogy a depresszió gyógyítható, de nem csak gyógyszerrel!
Azonban a beteg csakis és kizárólag akkor gyógyul meg, ha ő úgy dönt, hogy meg akar gyógyulni! Szembe mer nézni a problémájával, hajlandó megváltozni, felvállalni hibáit, azaz önmaga negatív árnyoldalát. Ez az ember önmagával való szembesülését, őszinteségét követeli meg!
A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is. Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását.
A hangulataink általában igen gyorsan változnak, a napi események gyorsan felvidítanak, vagy letörnek minket, de ezek az érzések gyorsan jönnek-mennek, váltakoznak, és nem okoznak maradandó változásokat az életünk ritmusában.
A hangulatzavar mindig foglalkoztatta az embereket, mert nagyon sokakat érint. Már a Bibliában is megjelenik Mózes súlyos depressziója, de sok híres ember, uralkodók, művészek szenvedtek ebben a betegségben.
Az, hogy a depresszió valóságos népbetegséggé vált, nemcsak a modern élettel való elégedetlenségünk következménye - 5 kulcstényezője szinte minden nőt érint és veszélybe sodor.
Csaknem minden napra jut egy celeb, aki elmondja, hogyan küzdött meg a depresszióval, és az antidepresszánsok forgalma is az egeket verdesi. A legtöbben úgy érzik, hogy ez afféle modern nyavalya, és azért fenyegeti jobban a nőket, mert ők azok, akik szeretnének egyszerre szuperanyák, szuperfeleségek, szuperbombázók lenni. Ám a legújabb kutatások szerint több olyan tényező is van, amely aligha védhető ki az életünkben, ám pillanatok alatt a depresszió közelébe sodorhat bennünket.
A depresszió pszichés betegség. A legalapvetőbb tünetei bűntudat, önvád, rossz hangulat, érdeklődés elvesztése, céltalanság, értéktelenség érzése, állandó kimerültség, alvászavarok. A depresszió leggyakoribb fajtánál ezek jórészt megfigyelhetőek, miközben a hangulati mélypont állandósulni látszik. Az említett tényezők a mániás depressziósnál is megjelennek, de leginkább az egyszer fent, másszor lent érzése jellemző: a beteg olykor kifejezetten lehangolt, máskor viszont kitörően jókedvű. Az okok alapvetően kétfélék lehetnek: testi (vitaminhiány, betegség), vagy lelki (negatív élmény, kudarc, kirekesztettség). Sokunknak kijuthat a megrázó tapasztalatokból, viszont körülményeink és lelki alkatunk kérdése, hogy kicsúszik-e a lábunk alól a talaj. Nagyon fontos: ne fogjuk rá minden rosszabb napra, hogy az már a depresszió kezdete. Talán az első figyelmeztető jel, amennyiben szinte már semmiben nem leljük örömünket – a korábban szeretett dolgokban sem –, illetve ha hétköznapi rutinfeladatainknak sem eszünk eleget.
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
