A depresszió okai
Téged is veszélyeztet a depresszió?
A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.
A depressziót kiváltó tényezők
A depressziót bármi kiválthatja, ami mélyen érint valakit. A leggyakoribb okok a házastárs, a gyermek, az anya, apa, testvér, vagy egy nagyon szeretett személy halála.
Majdnem ugyanilyen gyakorisággal fordul elő depresszió egy szerelem elvesztése esetén. A középkorban a depresszió neve „szerelmi kór” volt, és ismerjük a történeteket, amikor valaki belehalt a nem viszonzott szerelembe.
Kiválthatják a depressziót más személyes drámák is, mint egy nem kívánt válás, vagy ha valaki anyagilag tönkrement, vagy elveszítette a becsületét, megszégyenült.
Egyre gyakoribb ok a munkahely elvesztése (amit sikertelen munkahelykeresés követ), a nyugdíjaztatás, stb.
A környezet ilyenkor azt látja, hogy az illető már „nem az, aki eddig volt”.
Hajlam a neurotikus depresszióra
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Az emberi idegrendszer erőssége különböző, vannak törékeny idegrendszerű emberek, akik a megpróbáltatások hatására összeroppannak, depresszióba süllyednek.
Mások alkatilag eleve szomorúak, pesszimisták, akik az életnek csak a sötét oldalát látják. Megsértődnek a legkisebb semmiségen, és elszomorodnak a történésektől, mert meggyőződésük, hogy minden csak rosszabbra fordulhat. Ők rendszerint passzívak, és érzelmi téren roppant igényesek másokkal szemben, miközben szinte képtelenek érzelmeket adni a környezetüknek.
Vannak, akiknek látens (rejtett) hajlama van a major depresszióra, ami valami súlyos kellemetlenség hatására működésbe lép. A depresszió különféle formái összefonódhatnak.
A depresszió átélése
Amikor valamilyen számunkra súlyos csapással szembesülünk, mindannyian másképpen nyilvánulunk meg. Vannak, akik néma szomorúsággal élik át a fájdalmat, és vannak, akik kiabálnak, jajveszékelnek.
A fájdalom kifejezésének vannak kulturális mintázatai, de ugyanilyen erős hatással van erre az egyén neveltetése, a családi szokások, máshonnan megtanult minták. A kulturális és neveltetési elemek mellett ott vannak a személyiségvonások is.
Két fő személyiségtípust tartunk számon a neurotikus depressziósok között: a hisztériás és a rögeszmés személyiséget.
Hisztériás depresszió
A hisztériás depresszióban szenvedő ember lármás és színpadias. Akkor érzi elemében magát, ha feltűnést kelthet. Sóhajtozik, ájuldozik, hörög, reszket, nyöszörög, ordítva fenyegetőzik öngyilkossággal.Követeli a szeretetet és a figyelmet. Érzelmileg zsarolja a családját és a barátait, akiket leginkább az öngyilkossági fenyegetéseivel tart sakkban. A hisztériás gyakran eljátssza az öngyilkosságot: feltépi az ablakot, azt kiabálva, hogy kiugrik, ejt egy apró karcolást a csuklóján, bevesz 3-4 szem altatót, szigorúan akkor, amikor látják és tudja, hogy megmentik. Ő az, akinél az a veszély áll fenn, hogy elszámítja magát, kiesik az ablakon, élesebb a kés, vagy erősebb az altató, mint gondolta.
De bármily nevetségesnek és komolytalanak látszik is a hisztériás ember, mégis kegyetlenül szenved, és az egész „színdarabjával” kétségbeesetten kér segítséget, figyelmet és szeretet. Törődni kell vele és segíteni kell neki.
Rögeszmés depresszió
A rögeszmés depresszióban szenvedő ember éppen az ellenkező véglet. Ő az, akinek nagyon szigorú a felettes énje, rendkívül igényes önmagával szemben. Nem panaszkodik, sőt, ha kérdezzük, letagadja a tüneteit, mert az a rögeszméje, hogy mindenért ő a hibás. Folyton védekezik, és azt magyarázza, hogy ő miért nem lehet a hibás. Minden neurotikus depresszióban van ambivalencia és agresszió, szemrehányás a többi emberrel szemben. A rögeszmésnél ez tompítottan nyilvánul meg, ő az aki félrehúzódik, és hajlamos az önbecsülés elvesztésére. Lebecsüli önmagát, és meg van győződve arról, hogy nem érdemel segítséget, szeretetet, törődést másoktól.
A depresszió gyógyulása
Az enyhe depresszió időnként elmúlik magától, a személyiség vagy az élethelyzet változása hatására. De a legtöbbet akkor segítünk a szerettünknek, ha rávesszük, hogy kérjen segítséget, kezeltesse magát.
A környezet akkor jár el helyesen, ha állandóan kimutatja a szeretetét a depressziós iránt, de nem hagyja, hogy a beteg uralkodjon. Tudni kell nemet mondani bizonyos kérésekre, viselkedésekre úgy, hogy ez a e ne legyen bántó. Sosem szabad igazságtalan szemrehányást tenni a betegnek, hiszen neki a legnehezebb.
Depresszió nélkül élni
Manapság gyakran elhangzik, hogy „depis vagyok”, olyan esetekben is, amikor csak rosszkedvet, lehangoltságot, átmeneti szomorúságot él át valaki.
Az enyhe depresszió megkeseríti, a súlyos depresszió tönkre teszi az emberi kapcsolatokat. Ha te magad, vagy családtagod, barátod depressziós tünetekkel küzd, mindenképpen forduljatok szakemberhez segítségért. Fontos, hogy tájékozott legyél a tüneteket és a gyógymódot illetően, de kérlek ne kísérletezz diagnózis felállításával, mindenképpen bízd azt szakemberre. A gyógyulásnak is többféle módja van, a leghatékonyabbat nálunk megkaphatod.
Depresszió - További információ a depresszió tünetekkel küzdők egyéni tréningről »
Depresszió tudástár
A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.
A depressziót bármi kiválthatja, ami mélyen érint valakit. A leggyakoribb okok a házastárs, a gyermek, az anya, apa, testvér, vagy egy nagyon szeretett személy halála.
Majdnem ugyanilyen gyakorisággal fordul elő depresszió egy szerelem elvesztése esetén. A középkorban a depresszió neve „szerelmi kór” volt, és ismerjük a történeteket, amikor valaki belehalt a nem viszonzott szerelembe.
Kiválthatják a depressziót más személyes drámák is, mint egy nem kívánt válás, vagy ha valaki anyagilag tönkrement, vagy elveszítette a becsületét, megszégyenült.
Veszteségek, csalódások mindenkit érnek az életben, de nem mindenki lesz ezektől depressziós. A kulcs tehát a mi válaszunk, a viszonyulásunk azokhoz a rossz dolgokhoz, amik történnek velünk. A világvége hangulat, ami végül depresszióhoz vezet, a saját gondolkodásmódunk miatt következik be. A lehangoltság, a szomorúság, a saját agyunk terméke.
Ha bármi történik veled az életben, ha bármi igazságtalanság, bántás ér is, ha azt érzed is, hogy az életed nehézségei megfojtanak, ha érzed is az elszigeteltség nyomasztó sivárságát, mégis hinned kell abban, hogy ez megtanít valamire, ami hasznodra válik.
Ne hagyd, hogy a türelmetlenség, a bosszússág, a harag és főleg az önsajnálat befészkelje magát a gondolataidba.
Egy vezetett terápia során az egyén maga jön rá tudati tévedéseire, és a világhoz és emberekhez való szemléletén, gondolkozásmódján saját akaratából változtat. Ennek kapcsán fizikai szinten agyidegi kapcsolatok és biokémiai változások következnek be, melyek mélyrehatóan meg tudják változtatni az emberi agy működését.
Gyakorlati tapasztalat a pszichiátriai gyógyításban, hogy ami fizikai szinten hat az agyra, az hat a szellemre, lélekre is, és fordítva is igaz, hogy egy hosszan tartó szorongás vagy hangulatzavar valódi testi tüneteket, betegséget produkál.
Amikor életünkön, gondolkozásmódunkon, tehát tudatunkon változtatunk, akkor ennek hatása saját agyunkon keresztül fizikai szinten, biokémiai változásokban is érvényesül! Döntéseink, gondolataink, viselkedésünk képesek formálni agyunk struktúráját, fizikai működését!
A fentiekből világosan következik, hogy tudatunk képes formálni testünket egészen sejtszintig, továbbá az is, hogy a depresszió gyógyítható, de nem csak gyógyszerrel!
Azonban a beteg csakis és kizárólag akkor gyógyul meg, ha ő úgy dönt, hogy meg akar gyógyulni! Szembe mer nézni a problémájával, hajlandó megváltozni, felvállalni hibáit, azaz önmaga negatív árnyoldalát. Ez az ember önmagával való szembesülését, őszinteségét követeli meg!
A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is. Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását.
A hangulataink általában igen gyorsan változnak, a napi események gyorsan felvidítanak, vagy letörnek minket, de ezek az érzések gyorsan jönnek-mennek, váltakoznak, és nem okoznak maradandó változásokat az életünk ritmusában.
A hangulatzavar mindig foglalkoztatta az embereket, mert nagyon sokakat érint. Már a Bibliában is megjelenik Mózes súlyos depressziója, de sok híres ember, uralkodók, művészek szenvedtek ebben a betegségben.
Az, hogy a depresszió valóságos népbetegséggé vált, nemcsak a modern élettel való elégedetlenségünk következménye - 5 kulcstényezője szinte minden nőt érint és veszélybe sodor.
Csaknem minden napra jut egy celeb, aki elmondja, hogyan küzdött meg a depresszióval, és az antidepresszánsok forgalma is az egeket verdesi. A legtöbben úgy érzik, hogy ez afféle modern nyavalya, és azért fenyegeti jobban a nőket, mert ők azok, akik szeretnének egyszerre szuperanyák, szuperfeleségek, szuperbombázók lenni. Ám a legújabb kutatások szerint több olyan tényező is van, amely aligha védhető ki az életünkben, ám pillanatok alatt a depresszió közelébe sodorhat bennünket.
A depresszió pszichés betegség. A legalapvetőbb tünetei bűntudat, önvád, rossz hangulat, érdeklődés elvesztése, céltalanság, értéktelenség érzése, állandó kimerültség, alvászavarok. A depresszió leggyakoribb fajtánál ezek jórészt megfigyelhetőek, miközben a hangulati mélypont állandósulni látszik. Az említett tényezők a mániás depressziósnál is megjelennek, de leginkább az egyszer fent, másszor lent érzése jellemző: a beteg olykor kifejezetten lehangolt, máskor viszont kitörően jókedvű. Az okok alapvetően kétfélék lehetnek: testi (vitaminhiány, betegség), vagy lelki (negatív élmény, kudarc, kirekesztettség). Sokunknak kijuthat a megrázó tapasztalatokból, viszont körülményeink és lelki alkatunk kérdése, hogy kicsúszik-e a lábunk alól a talaj. Nagyon fontos: ne fogjuk rá minden rosszabb napra, hogy az már a depresszió kezdete. Talán az első figyelmeztető jel, amennyiben szinte már semmiben nem leljük örömünket – a korábban szeretett dolgokban sem –, illetve ha hétköznapi rutinfeladatainknak sem eszünk eleget.
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
