Depresszió
Téged is veszélyeztet a depresszió?
A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.
A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is. Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását.
A hangulataink általában igen gyorsan változnak, a napi események gyorsan felvidítanak, vagy letörnek minket, de ezek az érzések gyorsan jönnek-mennek, váltakoznak, és nem okoznak maradandó változásokat az életünk ritmusában.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
A hangulatzavar mindig foglalkoztatta az embereket, mert nagyon sokakat érint. Már a Bibliában is megjelenik Mózes súlyos depressziója, de sok híres ember, uralkodók, művészek szenvedtek ebben a betegségben.
Az utóbbi évtizedekben a pszichológiai kifejezések egyre inkább ismertté válnak a köznyelv számára is. Ezért gyakran előfordul, hogy amikor a szokásosnál is rosszabb a hangulatunk, rögtön „depisnek”, azaz depressziósnak nevezzük magunkat és egymást. Pedig a legtöbb esetben múló lehangoltságról van szó, amelyet túlhajszoltság, lehangoló munkahelyi vagy gyermeknevelési események, párkapcsolati viták váltanak ki, s amelyek néhány óra vagy egy-két nap múlva feledésbe merülnek. Tehát mindannyian lehetünk időnként lehangoltak, ez még nem depresszió.
A befelé forduló hangulatainknak pozitív hozadéka is van. Amikor befelé fordulva gondolkodunk magunkról, az életünkről, a problémás helyzeteinkről, vagy a számunkra fontos dolgokról, akkor fontos döntéseink születnek. Megerősödve, letisztult gondolatokkal, új elhatározásokkal tudjuk folytatni az életünket.
Klinikai depresszió: nincs jó oldala, pozitív hozadéka
A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is.
Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását.
A depressziós ember ürességet érez, s az örömre való képessége elveszett. Értéktelennek tartja magát, önmagát vádolja akár olyan „bűnökért” is, amelyekről nem tehet, oktalan bűntudatot érez. Gondolkodási, összpontosítási, döntési képessége csökkent, gyakran foglalkozik a halál gondolatával.
A depressziósok egy része a tünetek ellenére képes megtartani a munkahelyét, és a korábbi módon éli az életét, bár a betegség nagymértékben csökkenti a hatékonyságukat, és örömtelenné teszi az életüket.
A depresszió tünetei
A depresszió érzelmi tünetei:
intenzív bánatérzés, elutasítottnak véli magát a beteg. Gyakran hagyja el a száját: üres vagyok, megalázott, szerencsétlen. Nem talál okot az örömre, humorérzékét elveszítette, gyakran szorong, dühöng vagy idegeskedik.
A depresszióban szenvedők gyakran beszámolnak arról, hogy nem tudnak szeretetet érezni sem a családjuk, sem a barátaik iránt. Van aki irigységet él meg azok iránt, akik tudnak önfeledten nevetni, s néha az önfeledten játszó gyermek látványa is fájdalmas irigységgel tölti el. A depressziós ember úgy érzi, hogy mindenki csak akar tőle valamit, de ha neki van szüksége segítségre, magára marad.
A depresszió motivációs tünetei:
a legtöbbször megfigyelhető, hogy elvész az érdeklődés a külvilág dolgai iránt. AAron Beck „ az akarat bénultságaként jellemezte ezt az állapotot, amelyből hiányzik a kezdeményezőkészség, a spontaneitás, a lendület. Találkozás a barátokkal, szeretkezni a partnerrel, de néha még az evés is óriási erőfeszítés. A depressziós csak arra vágyik, hogy hagyják békén, ne foglalkozzanak vele.
Viselkedéses tünetek:
egyre többet fekszik az ágyában a depressziós beteg, szinte csak ott érzi jól magát. Rengeteg kávéval igyekeznek ébren tartani magukat, miközben egyre kevésbé produktívak a munkájukban. Egyre kevesebbet takarítanak, drámaian lelassulnak, halk, monoton hangon beszélnek, összegörnyedve járnak, tekintetüket a földre szegezik.
Kognitív tünetek:
rossz véleménnyel vannak önmagukról, kellemetlennek, alacsonyabb rendűnek, gonosznak tartják magukat, Külsejükről úgy vélik, hogy csúnyák és visszataszítóak. Minden negatív eseményért önmagukat okolják, és nem hiszik el, hogy képesek jó teljesítményt nyújtani. Mindenben a rosszat látják, mindig a legrosszabbra készülnek, negatív jövőképük van. A depressziósok beszéde néha zavarodott, elfelejtenek dolgokat, és a legkisebb dolog (pl.: zaj) is kizökkenti őket a gondolatmenetükből. Munkájukkal szinte sohasem végeznek, mindig csak abbahagyják.
Szomatikus tünetek:
gyakori a fejfájás, szédülés, emésztési zavar, székrekedés. Mellkasi szorítás is gyakran jellemzi a depressziót, ezért először mindig a szervi problémákra gondolnak, s amikor a kivizsgálás nem hoz eredményt, akkor kezdenek vizsgálódni a depresszió irányába. Gyakoriak az evési- valamint az alvászavarok. Örökös fáradtságot éreznek, bár egyre kevesebbet dolgoznak, és egyre többet pihennek, mégsem érzik soha, hogy kipihenték volna magukat.
A depresszió kezelése
Amikor a depressziós állapot szóba kerül, azonnal jelentkezik a dilemma: antidepresszánssal vagy anélkül lehet, kell kigyógyulni a depresszióból.
A klinikusok kutatásai szerint a depresszió kialakulását igen gyakran erősen stresszes időszakok előzik meg. A depresszió eredete és lefolyása erős különbözőségeket mutat, s a kutatók megkülönböztetnek reaktív (exogén) és endogén depressziót.
A reaktív depressziót konkrét kiváltó események előzik meg, az endogén depresszió nyilvánvaló külső tényezők nélkül alakul ki.
Az unipoláris depressziót okozhatják genetikai tényezők is, de vannak biológiai, pszichológiai, szociális okai is.
Mint tudjuk, a neurotranszmitterek olyan vegyületek, amelyek az információkat szállítják az idegsejtek (neuronok) között. Az unipoláris depresszió mintázatában a két legfontosabb neurotranszmitter a norepinefrin és a szerotonin, s ha ezek szintje alacsony, a depresszió nagy valószínűséggel kialakul. Marie Asberg és munkatársai kutatásaik eredményeképpen megállapították, hogy a norepinefrin depresszió minőségileg más, mint a szerotonin-depresszió. Az alacsony szerotoninszintű depressziósok sokkal fásultabbak, és többet foglalkoznak öngyilkossági gondolatokkal, többször is kísérelnek meg öngyilkosságot, és sokkal kegyetlenebb módszerekkel, mint más depressziósok.
A stresszállapotok idején a mellékvese által termelt kortizol nevű hormon (stresszhormonnak is nevezik) nagy mennyiségben jut a vérbe. A depressziós embereknek általában magas a kortizol szintjük, s ez összecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a depresszió gyakran stresszes életszakasz után alakul ki. A depresszióval kapcsolatba hozható még a melatonin hormon, amely csak sötétben termelődik, és Drakula hormonnak is nevezik.
Mivel látható, hogy a depresszió biokémiai változásokat is létrehoz a szervezetben, mindenképpen orvosra, pszichiáterre, laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van a korrekt diagnózis felállításához.
Ha a depressziós állapot friss, és nem túlságosan mély, lehetséges, hogy elegendő a gyógyuláshoz a pszichoterápia. Ennek megállapítása azonban feltétlenül az orvos dolga, s a diagnózis tudatában a gyógykezelés, a terápia megtervezése is szakembert kíván, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kezeletlen depressziónak öngyilkosság lehet a vége.
A legtöbb esetben a gyógyszeres és a terápiás segítség együtt hozza meg a kívánt eredményt. A kezdeti gyógyszerszedés után a pszichoterápia előre haladtával a gyógyszerek elhagyhatóvá válhatnak, és a hangulatzavar gyógyíthatóvá válhat.
Enyhébb esetekben, vagy megelőzésképpen a gyógyszermentes csoportok rendkívül jó hatásfokkal segítenek a depressziótól veszélyeztetett személyeknek.
A választás a Te kezedben van
Sajnos napjainkban egyre több a depresszióval diagnosztizált betegek száma, akik egyetlen lehetősége és módszere sajnos csak a gyógyszerek hosszú időn (évekig tartó) keresztül való szedése. Pedig létezik, van élet, antidepresszánsok nélkül is! Van választási lehetőségünk és léteznek alternatívák.
- Vagy változunk, tanulunk és fejlődünk személyiségünkben,
- vagy a gyógyszeres kezelést válasszuk.
Ne feledjük, a döntés joga mindig a kezünkben van! Figyeljünk oda jobban lelki egészségünkre és tegyünk meg mindent gyógyulásunk érdekében!
Csehák Hajnalka
Felhasznált irodalom:
R.J. Comer: A lélek betegségei Osiris Kiadó, Budapest, 2005
DSM-IV-TR Animula, Budapest, 2000
Bálint Péter: Orvosi élettan Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981
Depresszió nélkül élni
Manapság gyakran elhangzik, hogy „depis vagyok”, olyan esetekben is, amikor csak rosszkedvet, lehangoltságot, átmeneti szomorúságot él át valaki.
Az enyhe depresszió megkeseríti, a súlyos depresszió tönkre teszi az emberi kapcsolatokat. Ha te magad, vagy családtagod, barátod depressziós tünetekkel küzd, mindenképpen forduljatok szakemberhez segítségért. Fontos, hogy tájékozott legyél a tüneteket és a gyógymódot illetően, de kérlek ne kísérletezz diagnózis felállításával, mindenképpen bízd azt szakemberre. A gyógyulásnak is többféle módja van, a leghatékonyabbat nálunk megkaphatod.
Depresszió - További információ a depresszió tünetekkel küzdők egyéni tréningről »
Depresszió tudástár
A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.
A depressziót bármi kiválthatja, ami mélyen érint valakit. A leggyakoribb okok a házastárs, a gyermek, az anya, apa, testvér, vagy egy nagyon szeretett személy halála.
Majdnem ugyanilyen gyakorisággal fordul elő depresszió egy szerelem elvesztése esetén. A középkorban a depresszió neve „szerelmi kór” volt, és ismerjük a történeteket, amikor valaki belehalt a nem viszonzott szerelembe.
Kiválthatják a depressziót más személyes drámák is, mint egy nem kívánt válás, vagy ha valaki anyagilag tönkrement, vagy elveszítette a becsületét, megszégyenült.
Veszteségek, csalódások mindenkit érnek az életben, de nem mindenki lesz ezektől depressziós. A kulcs tehát a mi válaszunk, a viszonyulásunk azokhoz a rossz dolgokhoz, amik történnek velünk. A világvége hangulat, ami végül depresszióhoz vezet, a saját gondolkodásmódunk miatt következik be. A lehangoltság, a szomorúság, a saját agyunk terméke.
Ha bármi történik veled az életben, ha bármi igazságtalanság, bántás ér is, ha azt érzed is, hogy az életed nehézségei megfojtanak, ha érzed is az elszigeteltség nyomasztó sivárságát, mégis hinned kell abban, hogy ez megtanít valamire, ami hasznodra válik.
Ne hagyd, hogy a türelmetlenség, a bosszússág, a harag és főleg az önsajnálat befészkelje magát a gondolataidba.
Egy vezetett terápia során az egyén maga jön rá tudati tévedéseire, és a világhoz és emberekhez való szemléletén, gondolkozásmódján saját akaratából változtat. Ennek kapcsán fizikai szinten agyidegi kapcsolatok és biokémiai változások következnek be, melyek mélyrehatóan meg tudják változtatni az emberi agy működését.
Gyakorlati tapasztalat a pszichiátriai gyógyításban, hogy ami fizikai szinten hat az agyra, az hat a szellemre, lélekre is, és fordítva is igaz, hogy egy hosszan tartó szorongás vagy hangulatzavar valódi testi tüneteket, betegséget produkál.
Amikor életünkön, gondolkozásmódunkon, tehát tudatunkon változtatunk, akkor ennek hatása saját agyunkon keresztül fizikai szinten, biokémiai változásokban is érvényesül! Döntéseink, gondolataink, viselkedésünk képesek formálni agyunk struktúráját, fizikai működését!
A fentiekből világosan következik, hogy tudatunk képes formálni testünket egészen sejtszintig, továbbá az is, hogy a depresszió gyógyítható, de nem csak gyógyszerrel!
Azonban a beteg csakis és kizárólag akkor gyógyul meg, ha ő úgy dönt, hogy meg akar gyógyulni! Szembe mer nézni a problémájával, hajlandó megváltozni, felvállalni hibáit, azaz önmaga negatív árnyoldalát. Ez az ember önmagával való szembesülését, őszinteségét követeli meg!
A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is. Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását.
A hangulataink általában igen gyorsan változnak, a napi események gyorsan felvidítanak, vagy letörnek minket, de ezek az érzések gyorsan jönnek-mennek, váltakoznak, és nem okoznak maradandó változásokat az életünk ritmusában.
A hangulatzavar mindig foglalkoztatta az embereket, mert nagyon sokakat érint. Már a Bibliában is megjelenik Mózes súlyos depressziója, de sok híres ember, uralkodók, művészek szenvedtek ebben a betegségben.
Az, hogy a depresszió valóságos népbetegséggé vált, nemcsak a modern élettel való elégedetlenségünk következménye - 5 kulcstényezője szinte minden nőt érint és veszélybe sodor.
Csaknem minden napra jut egy celeb, aki elmondja, hogyan küzdött meg a depresszióval, és az antidepresszánsok forgalma is az egeket verdesi. A legtöbben úgy érzik, hogy ez afféle modern nyavalya, és azért fenyegeti jobban a nőket, mert ők azok, akik szeretnének egyszerre szuperanyák, szuperfeleségek, szuperbombázók lenni. Ám a legújabb kutatások szerint több olyan tényező is van, amely aligha védhető ki az életünkben, ám pillanatok alatt a depresszió közelébe sodorhat bennünket.
A depresszió pszichés betegség. A legalapvetőbb tünetei bűntudat, önvád, rossz hangulat, érdeklődés elvesztése, céltalanság, értéktelenség érzése, állandó kimerültség, alvászavarok. A depresszió leggyakoribb fajtánál ezek jórészt megfigyelhetőek, miközben a hangulati mélypont állandósulni látszik. Az említett tényezők a mániás depressziósnál is megjelennek, de leginkább az egyszer fent, másszor lent érzése jellemző: a beteg olykor kifejezetten lehangolt, máskor viszont kitörően jókedvű. Az okok alapvetően kétfélék lehetnek: testi (vitaminhiány, betegség), vagy lelki (negatív élmény, kudarc, kirekesztettség). Sokunknak kijuthat a megrázó tapasztalatokból, viszont körülményeink és lelki alkatunk kérdése, hogy kicsúszik-e a lábunk alól a talaj. Nagyon fontos: ne fogjuk rá minden rosszabb napra, hogy az már a depresszió kezdete. Talán az első figyelmeztető jel, amennyiben szinte már semmiben nem leljük örömünket – a korábban szeretett dolgokban sem –, illetve ha hétköznapi rutinfeladatainknak sem eszünk eleget.
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
