Emberi kapcsolatok

Család

A család az a környezetünk, melyben (jó esetben) a gyermekként felcseperedünk, bizonyos viselkedési formákat elsajátítunk, megtanuljuk azokat a társadalmi követelményeket, melyeket tőlünk elvárnak. Pl. ne hazudjunk, ne lopjunk, tanuljunk…

Bizonyos adottságokkal, képességekkel világra jövünk, itt olyan dolgokra gondoljunk, mint a jó ritmusérzék, vagy a temperamentumos vérmérséklet, de a családunknak hatalmas szerepe van abban, milyen emberek leszünk a későbbiekben. Édesanyánktól tanuljuk meg, milyennek kell lennie egy családanyának, édesapánktól, hogy milyen egy családapa, testvéreinktől is legalább ennyi mindent sajátítunk el…

Onnantól kezdve azonban, hogy a másokkal is kapcsolatba kerülünk pl. bölcsődébe, óvodába, iskolába megyünk, a játszótéren más gyerekekkel játszunk, épp annyira befolyásol minket. Ezen kívül hatással vannak ránk kortársaink, pedagógusok, akik tanítanak, a lakókörnyezetünkben élő emberek.

A televízióban látható mesék, különböző műsorok is nagyon sok esetben befolyásolnak minket, gondoljunk csak arra, hogy az a gyermek, aki sok erőszakos tv műsort néz, maga is agresszív lesz.

Manapság – mivel rengeteget kell teljesítenünk, dolgoznunk a jó megélhetés érdekében, napjaink nagy részében általában munkánkat végezzük, rohanunk, a feladatainkat intézzük. Mivel mindannyian igyekszünk minél jobb állást kapni, felfelé törekedünk, s ilyenkor rengeteg falba ütközünk, néhány emberrel konfrontálódunk.

Egy-egy ilyen nehéz nap után döbbenünk rá, milyen jó is az, ha meleg otthon és szerető családtagok vesznek minket körül.

Azonban a családtagjaink is emberekből állnak, szintén megvannak a maguk problémái, feladatai, teendői.

Ha a családtagjainkkal

• sokat beszélgetünk, pl. ha látjuk, hogy a másik ember letört, vagy boldog, őszintén érdeklődjük meg, mi történt velük, aminek hatására ilyen érzések játszódnak le bennük.
• a lehetőségekhez képest igyekezzünk minél több időt együtt tölteni, pl. egy-egy közös reggeli, hétvégi kirándulás, ünnepek együtt töltése, a közös élmények szorosabbá képesek tenni az emberi kapcsolatainkat.
• Minél többször nyilvánítsuk ki egymás felé a szeretetüket, ennek pedig nem csupán szavakban, tettekben is meg kell, hogy nyilvánuljon. pl. lemondás.
• Tanuljunk helyes konfliktusmegoldó technikákat alkalmazni, ez tanulható, elsajátítható - melynél nem csak az egyik fél a nyertes, a másik ember sem kerül ki vesztesen egy „csatából”
• érdeklődnek egymás dolgai, élete, hétköznapjai iránt, ne olyan kérdést tegyünk fel, hogy „mi volt ma az iskolában?”, hanem: „jól sikerült az a dolgozat, melyre tegnap este készültél?’
• tiszteljük, becsüljük a másikat, ne bíráljunk, inkább segítő tanácsokat adjunk, ha valami olyat tesz a másik ember, mely tiszteletre méltó, mondjuk meg nekik, milyen büszkék is vagyunk rájuk.
• Fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen, pl. a szülő ne önmagát akarja megvalósítani gyermekén keresztül, hanem azt segítse elő, hogy gyermeke valósíthassa meg önmagát.
• segítsük családtagjaikat, figyelmeztessük őket a rájuk néző veszélyekre, ha valami olyat tesznek, mely negatív következményeket vonna maga után.

Ezek az apróságok mindenképp kiegyensúlyozott családi élethez vezetnek.

Milyen módszerek vannak a családi élet jobbá tételéhez?

Ha nincs nagy probléma családunk életében, egy kis odafigyeléssel, beszélgetéssel, őszinte odafordulással, törődéssel jobbá tehetjük önmagunk és családtagjaink életét, érzelmi életét, lelki egyensúlyát.

Ha azonban olyan mértékű probléma tűnik fel életünkben, mely külső segítség nélkül visszafordíthatatlannak látszik, ne féljünk segítséget kérni!

• családsegítő szolgálatoktól
• mentálhigiénés szakemberektől
• pszichológusoktól
• pszichiáterektől
• családterápiás munkával foglalkozó szakemberektől.

Párkapcsolat

A szerelem a szeretetnek egy olyan formája, melyben az eggyé olvadás iránti vágy hajtja.

Rengeteg olyan dolog van, mely tönkreteheti a párkapcsolatunkat, veszélyeztetheti annak működését, pl.

• ha egy-egy sérelem, félelmed miatt nem tudsz megbízni a másikban
• feltétel nélküli elfogadás helyett meg akarod változtatni a másik embert
• irreális féltékenység gyötör, birtoklási vágy hajt, mert félsz, hogy elveszítheted
• hűtlenséged, hisz ma sajnos a hűséget már nagyon kevesek tartják fontosnak
• dominancia harcaink, melynek során nem a demokráciára, a teendők és döntések megosztására törekszünk, hanem az uralkodási vágy dolgozik bennünk
• ha nem tudsz megbocsátani, megbízni a társadban
• szóbeli vagy testi bántalmazás, ha nem tudunk uralkodni saját agressziónkon
• minden 2. házasság válással végződik, sok emberben olyan felfogás alakult ki, mintha egy tárgyat venne: ha nem tetszik, visszaviszem a boltba, kicserélem, veszek helyette másikat: ha nem felel meg az elvárásaimnak, elválok, keresek mást.

Válás folyamata

Ha házaspárként úgy gondolja, hogy nincs más megoldás élethelyzetünk rendezésére, mint a válás, az egy olyan folyamat lesz, ami igen nagy változást hoz mind a mi, mind a gyermekünk életében, néha pedig még a rokonainkra, barátainkra is kihat.

Paul Bohannan a válás folyamatát hat állomásban állapítja meg:

• érzelmi válás: mely jelzi, hogy a házasság megromlott, mely növeli a feszültséget a házastársak között, s rendszerint elvezet a tényleges váláshoz
• jogi válás: milyen alapon ér véget a házasság
• gazdasági válás: a tulajdon és anyagi megosztásra vonatkozik
• szülői feladatok megosztása: gyermekfelügyelettel kapcsolatos kérdésekre és láthatási jogokra terjed ki
• közösségi válás: az elvált ember miképpen rendezi át a baráti körét és egyéb társadalmi viszonyait.
• pszichikai válás: az érzelmi függőség szálait is el kell szakítani, és szembe kell nézni az önálló élet következményeivel.

Azt nem is kell taglalni, milyen fájdalmas és megrázó folyamatról van szó, mely általában nem csupán lelki nehézségek, de anyagi nehézségekkel, sérelmekkel is jár.

Az, hogy egy válás mennyire viseli meg a családtagokat, attól is függ, hogy a válás előtti időszakban milyen hangulat uralta a családi életet. Tehát ebből a szempontból a válás lehet megkönnyebbülés is, de mindenképp nagy változást és nehézségeket von maga után.

Minden kapcsolat más és más, azonban közrejátszik egy általános dolog, mely mindenkinél a háttérben áll a párválasztás során, ez pedig az a tanulási folyamat, melynek során szüleink viselkedési mintáit elraktározzuk, s tudat alatt mindig olyan párt választunk magunknak, amilyen az ellentétes nemű szülőnk domináns jellemvonása megvan a választott partnerben, még ha azt a jellemvonást mi határozottan el is utasítjuk. Pl. ha apánk erőszakos volt, mi is egy hasonló párt fogunk választani magunknak.

Mivel ezek a folyamatok tudat alatt zajlanak, hatalmas önismeretre van szükségünk ahhoz, hogy jól válasszunk.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy párkapcsolatainkat helyrehozzuk?

Természetesen egyedül nem tehetünk semmit. Ha a másik fél nem kíván együttműködni, a minél sérülés mentesebb elválás érdekében el kell engednünk. Azonban ha mindketten együtt akarnak működni,

• párkapcsolati tréningekkel
• mentálhigienés szakemberek
• pszichológusok, pszichiáterek

tudnak rajtunk segíteni.

Ha úgy érezzük, hogy a probléma még nem hatalmasodott el olyannyira, hogy szakember beavatkozását kelljen kérni, mi is tehetünk néhány dolgot annak érdekében, hogy kedvesünkkel való kapcsolatunk jobb legyen, jó minőségűbb legyen.

Ha bizalmas kapcsolatot építünk ki egy általunk szeretett emberrel, könnyebben tudjuk feldolgozni a minket ért sérelmeket, s nekünk is jó érzés, ha segíteni tudjuk szeretteink életét, ezért:

Beszélgetéseinkkor hallgassuk végig kedvesünket, anélkül, hogy bírálnánk tetteit, ítélkezzünk cselekedetei felett.

Mindannyian mások vagyunk, mások az életfelfogásaink, egy-egy helyzetről másként vélekedünk:

• Próbáljuk elfogadni személyiségünk közti különbségeket, ne akarjuk a mi képünkre formálni a másik embert.

Ha törődünk másokkal, az nem csak azért jó, mert pozitív visszajelzéseket kapunk, de mi is számíthatunk segítségre, viszonzásra.

• Ápoljuk kapcsolatunkat, kedveskedjünk a másiknak, őszinte odafordulással nyilvánítsuk ki másik ember felé iránt érzett szeretetünket.

A veszekedések a kapcsolatainkat megmérgezik, boldogtalanná, elégedetlenné tesznek minket, sérelmeket, fájdalmat okoznak lelki világunkban, ezért aztán:

• Konfliktusainkat, nézeteltéréseinket soha ne söpörjük a szőnyeg alá, inkább várjuk ki a megfelelő pillanatot, s a nyugodt, lecsillapodott időben térjünk vissza rá.
• Fogadjuk el, hogy egy férfi általában nem olyan szemléletű, mint egy nő és fordítva. A férfiak általában egyből a probléma megoldásán törik a fejüket, még egy nő inkább az érzelmi részén keresztül szemléli az életet.
• Próbáljunk meg minél több kellemes meglepetést szerezni a másiknak, újítást, változatosságot hozni kapcsolatukban, az egyhangúság megelőzése érdekében

Mint már az előbb említettük, nem vagyunk egyformák. Mindenki mást szeretne kapni, másra vágyik.

• Figyeljük meg, mik az igényei a másik félnek!

A választás a Te kezedben van

Ne feledjük, a döntés joga mindig a kezünkben van! Figyeljünk oda jobban lelki egészségünkre és tegyünk meg mindent gyógyulásunk érdekében!

Tar Eszter

Rendezvénynaptár:

Tar Eszter vagyok, a Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió tanácsadójaként dolgozom.

Gyermekkoromtól kezdve érdeklődöm az emberi lélek rejtelmei iránt. Tanulmányaim, munkám folyamán megtanultam azokat a módszereket, melyek nagymértékben elősegítették, hogy eredményre vezető, segítő szakember lehessek.

Tudom, hogy mennyi csodálatos, ugyanakkor bonyodalmas és szövevényes történetet rejt magában egy-egy sors, egy-egy élet. Véleményem szerint mindennek oka van, s erre csupán akkor jön rá valaki, ha a dolgok mélyére néz. Megtapasztaltam, milyen érzés a feltétel nélküli elfogadás.

Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem létezik egy igazság. Minden embernek megvan a saját igaza, saját érzései, melyeket joga van felvállalni, érezni, átélni.

Az ember egy fantasztikusan összetett, bonyolult lény. Szükségünk van arra, hogy szeressük önmagunkat, épp olyannyira, mint mások szeretetére. Azonban az élet mindenkinek egy nagy próbatétel, ahol problémákkal, feladatokkal kell megküzdenünk, nap mint nap.

Van, hogy jó döntéseket hozunk, de előfordul, hogy nem. Jó esetben tanulunk hibáinkból, de megesik, hogy nem. Olykor elkeseredünk, megtorpanunk, segítségre van szükségünk. S bizony bátorság kell ahhoz, hogy másokhoz forduljunk segítségért. Ez nem szégyen! Ha támogatást kérünk valakitől, az már egy lépés problémáink megoldásához, mely előbb, vagy utóbb, de célravezető lesz.

A lelki egészségfejlesztés gyakorlata

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.