Emlékezés

Emlék Szüleimnek

Elérkezett számomra a pillanat, hogy meg tudom pontosan fogalmazni azt, ami a szívemben, lelkemben és az idegszálaimban áramlik.

Emlékezésem alkalmával tudom, hogy szeretet van bennem, és ez motiválja az életem. Meg kell ragadnom a pillanat adta lehetőségét, mert nincs több ugyan ilyen pillanat. A következő már nem ugyanaz a pillanat.

- Most megtudhatom lelkem és érzelmeim intenzivitását?
- Tudok-e élni a kapott lehetőséggel? – Mi az, hogy! Élni fogok vele!

Gondolkoztam rajta, miért is most van itt az ideje? – Már tudom: Mindenszentek és Halottak napja van ma. Emlékezés hozta felszínre a bennem lévő érzéseket, érzelmeket, de főleg a szeretetet, amint emlékezem szeretteimre a mai napon.

- Milyen jó emlékezni! Pedig fáj, nem is akárhogyan, nagyon-nagyon. Ami nem is csoda, hiszen friss a hiányuk.

Apukámra gondoltam ma reggel és a Nagymamáimra. – Hol lehetnek?, – Milyenek voltak? Pörgetem emlékképeim „filmjét”, mintha videóról nézném: - Pedig tudom tudatosan, hogy itt vannak a szívemben, ami nem „gép”, mint a videó, hanem érzés, érzelem, de főképp szeretet. Ez valóságos kép, nem lehet elfelejteni sohasem, örökké bennem él.

- Úgy gondolom, számomra nem „haltak” meg, csak más lett a „rezgésszámuk”. Ezzel a nézetemmel sokan nem értenek egyet, de ez nem baj. Hisz minden ember más.

Apukámmal minden nap beszélgetek, felidézem magamban a mondásait. Ha csinálok valamit, automatikusan a fejemben és már a számon vannak a szavai. Mit is mondott nekem egykor.

Tiszta kép van róla bennem, látom, hallom őt. Lelkemnek nagyon jó, hogy így tudok vele kapcsolatot tartani, amint emlékezem rá, nem csak a mai napon. Mindig velem van „ő az őrangyalom”, vigyáz rám.

Lehet, hogy butaságnak tűnhet másoknak! De én így tudom elfogadni és pótolni azt az űrt, amit a távozása okozott nekem. Számomra fontos ez a látásmód.

Érdekes emlékezni, párhuzamot kell tudnom vonni a múlt, jelen és a jövő között. – Nem könnyű feladat, mert „száz sebből” vérzem.

Közben azokra is figyelnem kell, és főleg szeretni Őket, akik élnek.

- Itt lehet a párhuzamot levonni!?

- Milyen furcsák az előző mondatok!?

Azért tudok velük élni ilyen minőségi szeretetben, intelligenciában, mert a példát apukámtól és a múlt szeretteitől és a ma szeretteitől kaptam és kapom meg. Megtanítottak és tanítanak szeretni. Ezáltal tudok ma érző, szerető ember lenni. Szeretetükkel jön spontán a boldogság is.

- Meg van a lelki békém, amiben néha kételkedem. Pedig pontosan tudom, hogy tudok szeretni. Bíznom kell a szeretet erejében aktívan. Hisz Pál Apostol már sok-sok éve megfogalmazta.

„……Szeretet jóságos, szeret türelmes, szeretet nem kételkedik……”

Elfeledkezem ezekről a szavakról. Pál Apostol szavai ma is hitelesek a mai rohanó világunkban. Valami oknál fogva mégsem akarunk vele élni. – Miért? Hiszen minden embernek szüksége van a szeretetre, és a maga álmodta boldogságára.

A motiváció az életünk során nem a szeretet és a boldogság körül forog, pedig ezek az alkotó elemei életünknek.

Sablonként éltem én is az életemet sokáig.

– Miért? - kérdezem önmagamtól.

De most már tudatosan próbálom élni életemet. Ma, amikor emlékezem a csöndben sétálva a temetőben, emlékeimben merengek.

– Milyen jó, hogy tudok már emlékezni, szeretni. Hallom a csend hangját, nem néma a csend most már számomra. Érzem a csend sokat mondó erejét, közben tanulom folyamatosan a szeretetet. Halottaimra emlékezve a köszönet és hála van a szívemben. Mind itt vannak bennem, elő tudom venni, az „ékszeresládikámból” – ami a szívem.

– De jó! Nem elveszett ékszerek az emlékeim, hanem drágakövek, gyémántok, ami a legnemesebb kő a világon. Semmi sem sértheti meg, semmi sem hasonlítható hozzá!

Felemelő érzés van bennem. Köszönet, hála, emlékek, szeret, amit kaptam tőlük. Általuk tudok érző ember lenni. Nagyon fontos számomra, most már tudom, felismertem a szeretet éltető erejét. Vigyázni fogok érzéseimre, érzelmeimre, emlékeimre és a legfontosabbra, a szeretetre.

Felszólítom önmagam, hogy tudjak tovább szeretve szeretni!

Szeretetem által kapcsolatom a szeretteimmel nem lesz „sorvadásnak” ítélve! – Nagyon jó szeretni.

Emlékeimet, élményeimet és az érzelmeimet tisztelni fogom! Szeretteimtől kaptam meg az alapokat, amire tudok építkezni. Fel tudom építeni az „emberiség fellegvárát” a szeretetet, boldogságot. A családommal együtt kell nekünk a boldogság.

Vigyázni fogok rá, hogy ne maradjak egyedül! Féltenem, óvnom kell a szeretetet!

Látnom kell a szeretetet! – Igaz a szeretet láthatatlan, de nem lehet szeretet nélkül élni, boldognak lenni.

Köszönettel:

Pink

„Jól csak a szívvel lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan!”…

(Anthony De Mello)

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.