Gesztus (testbeszéd) szótár

Segít-e a testbeszéd az önismereti, személyiségfejlesztő munkában?

Évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek már arra a viselkedéskutatók, hogy milyen jól tudunk „beszélgetni” idegen ajkúakkal csupán a gesztikulációk útján.

Innen már csak egy lépés volt megfigyelni különböző népcsoportok kifejezésmódját, ahogy szavak nélkül „beszélgetnek” egymással.

A testbeszéd

Az ember nem csak szavakkal kommunikál. A nyelvi jeleken kívül másokat is használ: mozog az arca, a keze, a teste. Az ember arca a legmozgékonyabb és így a legkifejezőbb az állatvilágban. A kezünket akkor is mozgatjuk beszéd közben, ha telefonálunk, és a másik nem látja. Vannak népek, amelyek annyira mozgatják kezüket beszéd közben, hogy azzal csúfolják őket, hogy lekötözött kézzel nem is tudnának beszélni. De nemcsak a kéz ad jelzéseket, hanem az egész test, a karok és a láb is.

Ugye ismerik a kifejezéseket: „hűvös angolok”, „forróvérű spanyolok” és „mindig udvarias japánok”? Hát persze! Mindannyian azonnal fel tudjuk idézni őket a tartózkodó kimértségükkel vagy a hatalmas gesztikulációjukkal vagy akár a mindig mosolygós meghajlásukkal, pedig csak a testbeszédjük alapjait értelmezzük.

Árulkodó testbeszéd

Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is érezzük meggyőzőnek a beszélőt. Számos testi jel kíséri a kommunikációt: izzadás, pupillamozgás, apró rezdülések és látványos mozdulatok. Ezeket mind érzékeljük és megpróbáljuk értelmezni.

Az egymástól jelentősen eltérő kultúrákban megfigyelhető, hogy mennyire különböző távolságra állnak egymástól a beszélgető felek, Japánban például, ahol nagyobb a népsűrűség, teljesen természetes, hogy az emberek csekély 40-50 cm-re egymástól állva kommunikálnak, míg ugyanez a távolság Ausztráliában egy kívülálló megfigyelő számára a bizalmas kapcsolat egyik jele lehet.

Vannak olyan jelek, melyeket minden ember egyformán használ, függetlenül a kulturális környezettől. Minden ember egyformán érti a barátság, a meglepődés, a harag és a elmélyült gondolkodás jeleit. A helyeslés és tagadás, bólintás és fejrázás is meglehetősen egységes, de ez alól vannak kivételek. A bolgárok például fordítva használják, mint a magyarok.

Figyeljünk a lábra!

A gyakorlott testbeszédolvasó számára minden mozdulat mesél valamit. Tudhatja, hogy ha valaki, egy kérdésre válaszolva, kerüli a tekintetét, vagy picit megrándul az arca, vagy a szája előtt elhúzza a kezét - talán nem őszinte.

Felmérheti az igazi figyelmet, ha valakivel szemben állva észreveszi, hogy a beszélgető teljes testével felé fordul, lábfejeit is feléje tartja. De fel is hívhatja beszélgetőtársa elkalandozó figyelmét egy megfelelő vállérintéssel. (Próbáltad már? Nagyon hatásos!)

A lábakkal legalább olyan jól lehet kommunikálni, mint a kezeinkkel! Mindenki igyekszik leplezni az idegességét. Sokan rájöttek már arra, hogy ilyenkor a kezüket kell nyugodtan tartaniuk, tehát nem dobolnak az asztalon, nem tördelik az ujjaikat, hogy mások ne észlelhessék stresszes állapotukat, de a lábukról általában elfelejtkeznek! Ha a láb és a lábfej folyamatosan mozog, ha himbáló a lábfejtartás, vagy éppen a beszélgető lábai folyamatosan az ajtó felé fordulnak, akkor rejtett stresszel állunk szemben.

Ha az egész test mondanivalójára odafigyelünk, nem fordulhat elő velünk, hogy félreértünk valamit, esetleg zárt kapukat döngetünk. A testünkkel kommunikálni külön művészet!

A testbeszéd tanulása

Mint minden új elsajátításakor, így a testbeszéd esetében is a szemlélődés az első, amit meg kell tanulnunk. Erre a legalkalmasabbak a nagyobb bevásárló áruházak pihenőhelyei, ahol az emberek megfáradván, kicsit elfelejtenek „viselkedni”, és így könnyű megfigyelni, ki hogyan „testbeszél”, ha úgy gondolja, hogy senki sem figyeli. Testtartásból, a mozdulatok hirtelenségéből vagy éppen a lassúságból, a szem játékából (ez a legárulkodóbb!) hamarosan pontos következtetéseket vonhatunk le.

Ha a zárkózottság, elutasítás jeleit szeretnénk megismerni, akkor válasszuk a zsúfolt tömegközlekedési eszközöket vagy a szűk lifteket. Ilyenkor ugyanis igyekszünk elszigetelődni a többiektől, és az is nagyon jellemző lehet egy-egy emberre, hogy ezt milyen módon teszi.

Így, ezernyi kis kockából lassan összerakva, képesek lehetünk embertársaink verbális kommunikáció nélküli jelzéseit jól értelmezni és megsejteni, hogy a másik vajon mire gondolhat, mit érezhet. A nekünk feltett kérdésekre pedig a legmegfelelőbben válaszolhatunk, a verbális és nem verbális kommunikációs eszközök tudatos használatával.

Aki a testbeszédet tökéletesen el akarja sajátítani, annak azt ajánljuk, figyelje meg az 5-6 év körüli gyerekeket. Ők még rendkívül nyíltak, és náluk összhangban van az érzelem és a testbeszéd. Figyeljük a kéz- és karmozdulatokat, testhelyzeteket, arcmimikát, szemkontaktust, légzést. A testbeszéd minden formája különböző jelentéssel bír, csak fel kell ismernünk a helyzetet és a hely jelentőségét.

A gyermekekről ily módon szerzett sok-sok tapasztalat megszerzése rengeteg új információval lát el bennünket és általuk egy új, gazdagabb, mély kapcsolat nyílik meg előttünk. Szépségét az adja ezen új ismereteinknek, hogy gyermekeink még tisztán tükrözik érzéseiket és jó érzésünket az teszi teljessé, hogy központjában szeretett gyermekeink állnak.

Figyeljünk az apró jelekre!

Nyilvánvalóan ismerik a testbeszéd fontosságát mindazok, akik különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy emberek tömegei felfigyeljenek a mondanivalójukra, és hitelesnek tartsák, elismerjék őket. Ilyen, kifejezetten kommunikatív pálya a politikusoké, a televíziós sztároké és a színészeké is.

A közélet szereplőinek kell igazán elsajátítaniuk a testbeszéd pozitív mozzanatait. Nyilvánvalóan tudják, hogy ellenérzést váltana ki a tömegből, ha görnyedt testtartással, ökölbe szorított kezekkel és természetes szemkontaktus tartása nélkül mondanánk beszédet.

Vannak apró jelek, amelyekből már az is lemérhető, hogy az előadó mennyire figyel a testével is sugalmazott információkra. Ilyen például ha ujjait egymással összeillesztve, szinte gömböt formálva velük, koncentrál egy-egy kérdés megválaszolása előtt. Ez jó benyomást kelthet, az előadó megfontolt embernek tűnhet. És tudnunk kell azt, hogy létezik egy „varázslat” is: ez pedig a mosoly.

Előfordul, hogy olykor mást tapasztalunk a közéleti szereplésre vállalkozóknál, és kialakul bennünk a „Valamiért nem bízom meg benne” - érzés. Szinte megfogalmazhatatlan, hogy miért merül fel ez bennünk. Ha valaki beszélgetés közben hirtelen a szája elé, az ajkához emeli a kezét, bármilyen szimpatikus az illető, legyen az politikus, előadó vagy éppen televíziós sztár, azt tanácsolom, figyeljenek oda jobban a kapott válasz valóságtartalmára. De vigyázat! Több jellemző testmozdulatot is számításba kell venni a testbeszéd értékelésénél, hiszen a kéz szájhoz emelése jelezheti a döntésképtelenséget, a bizonytalanságot is.

A közélet aktív résztvevői szorgalmasan tanulják a testbeszédet, önfegyelemmel alakíthatják, fejleszthetik, és mozdulataik is egyre tudatosabbak lehetnek, ám ha az nem az egyéniségükből fakad, akkor arra hosszú távon fény derül. Az apró jelekből megérezhető a jellem és a viselkedés közötti ellentmondás - ha valóban figyelünk embertársunkra.

A verbális és a non-verbális kommunikáció kapcsolata

A testbeszéd vagyis a metakommunikáció többet árul el minden szónál. Nem bízhatjuk a véletlenre, hogy értjük-e ezt a nyelvet, és mi magunk mennyire folyékonyan beszéljük, mert a szavaknak csupán tömegük van, súlyt attól kapnak, milyen érzelmi-akarati erőtér veszi őket körül. Erre az erőtérre viszont abból következtethetünk, hogy milyen a beszélő hanglejtése, milyenek a mozdulatai, milyen az arckifejezése, milyen a tartása, vagyis azokból az üzenetekből, amelyeket együtt nem verbális kommunikációnak nevezünk. Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy döntően ez határozza meg, hogy milyen mértékben fogadják el azt, amit mondunk, mennyire tartanak minket hitelesnek, őszintének. A nem verbális kommunikációban legalább olyan fontos jártasságot szereznünk, mint abban, hogy a világos, szabatos beszéd szabályai szerint rakjuk egymás mellé a szavakat.

A testbeszéd ismerete segíthet bennünket annak eldöntésében, hogy felismerjük, hogy:

• igazat mond-e a másik, vagy sem;
• barátságosan közelít-e hozzánk a másik, vagy sem;
• a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és küldőjük igazi üzenetét.

Hogyan ismerjük fel, hogy a másik igazat mond-e, vagy sem? Ennek többféle módja lehet:

• Szájeltakarás: kisgyermekeknél megfigyelhetjük, ha hazudnak, eltakarják szájukat kezükkel. A felnőtt már megpróbálja elfolytani ezt a gesztust: a kéz elindul a száj felé, de megtorpan és elterelődik, mintha pl. csak legyet hessentettünk volna el, megigazítottuk volna ruhánkat, stb.
• Tenyérgesztusok. Hazugság esetén kevésbé szembeszökőek, a kéz egésze takart, illetve a tenyér ritkán látható.
• A szem-kontaktus kerülése. Félrenézés, esetleg a szem takarása, pl. szemdörzsöléssel.
• Gallérhúzogatás. Mivel a hazugság közben a bőr fiziológiai állapota megváltozhat, sok esetben több levegő kell, illetve meg kell érintenie a hazudónak a nyaktáját a kellemetlen érzés mérséklésére. Erre a jelre is igaz persze az, ami a többire is: más szituációk (pl. düh, csalódás) is kiválthatják.
• Mikrojelek: pl. a szemöldök apró felvonása, a száj szögletének apró rándulása, a pupilla apró beszűkülése. E jelek többnyire csak igen közel állva vehetők észre.

Barátságos, bizalomgerjesztő, bizalmat sugárzó közeledésre a nyitott tenyér, mosoly, kedves pillantás, a nem karbatett, nyitott kéz, a nem összekulcsolt láb, a laza ruhaviselet és az ellazult izomzat jellemző. A partner be-belép a személyes szférába (kb. 15-45 cm), majd visszavonul onnan.

Miből ismerhetjük fel a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és mi ezek igazi üzenete? A legfontosabb jel a küldött jelek koherenciájának, integritásának hiánya. Mindig lesz egy, vagy több olyan jel, amelyik ellentmond a többinek, vagy erőteljesen eltúlzott a többihez képest. Pl.: a verbális állításoknak a non-verbális jelek egy része ellentmond. Ha ilyet tapasztalunk, a „kilógó” jelet, illetve jeleket tettenérve közel kerülhetünk a valódi üzenethez is.

A metakommunikáció nagy titka

Valójában a legegyszerűbb módja a testbeszéd tökéletes alkalmazásának, ha az ember azt mondja, amit gondol! Ha gondolataink formálják kimondott véleményünket (nem pedig mást mondunk, mint amit gondolunk), akkor velünk született adottságként kezdjük el jól használni a természetes gesztikulációt, az meg külön ajándék; ha tükörbe nézve van kedvünk magunkra mosolyogni!

Testbeszéd és Showder

A testbeszéd sokat elárul „viselőjéről”, sokszor olyan dolgokat is, amiknek még maga az alany sincs teljesen tudatában. Nézzük meg, hogyan jelentkezik ez Fábry Sándor esetében. A showman-en látszik, hogy egész testét beleadja abba, amit csinál, mozdulatain nyoma sincs a kiszámítottságnak, előre elhatározott mesterkéltségnek, minden pillanatban észleli a közönséget és reagál annak rezzenéseire. Ami azonban minden alkalommal jelen van, az egy alig észrevehető csípőmozdulat, ami átjárja Fábry egész testét, ettől szinte vibrál az előadás, és érezhető, hogy a showman gyakran abban a pillanatban találja ki a poént, amikor az elhangzik. A néző tekintetét ezáltal szinte magához vonzza, annak ellenére, hogy a szeme közben folyamatosan mozog, pásztáz - igaz, ez is azt a célt szolgálja, hogy a nézők reakcióira azonnal válaszolni tudjon. Amikor azonban megérkezik a vendég, és Fábry beül az asztal mögé, szinte teljes egészében átadja a terepet a meghívott szereplőnek. Érdekes momentum: szó szerint visszafogja magát. Vagy karba teszi a kezét vagy valami más módon, de mindenképp leszorítja még kezeit is, hogy minél kevésbé kerüljön előtérbe. Ez nemcsak az önkontrollt fejezi ki, de a tudat alatti önszeretetet is. Fábry mimikájára is figyelmet érdemel, amely a leszorított test szerepét azonnal átveszi. Ilyenkor a showmester annyira figyel, hogy időnként a száját is szólásra nyitja, csak hogy bátorítsa riportalanyát a sztorizásra, közben pedig nemcsak fejével, de szó szerint egész testével bólogat. Ezzel mindössze az az egy apró probléma van, hogy amint egy picit elemelkedik a székről, azonnal megrándul a csípője, mintha a szék ott sem lenne, és máris érzi mindenki: ismét egy poén következik. Csoda, ha a riportalanyok mellett is övé marad a főszerep?

Testbeszéd - Gesztus szótár

Beszélgetés, udvarlás, munka vagy üzleti tárgyalás közben az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak, vagy éreznek. Ha a szavakon kívül megfigyeljük azt is, hogy közben mit mond a beszélgető partnerünk teste, akkor nem fordulhat elő, hogy félreértünk valamit.

A testbeszéd megértésével olvashatunk embertársaink gondolataiban, mi több: titkaiban. Aki érti a testbeszédet, az nehezebben csapható be. Vannak emberek, akiknek jók a megérzéseik, ők könnyen értik a testbeszédet. Az intuitív alkatú emberek öntudatlanul is fogják a testbeszéd jeleit, azonban annak sem kell elkeseredni, aki nem rendelkezik ezzel az adottsággal. A testbeszéd jelei ugyanis megtanulhatók.

Testbeszéd című DVD sorozatunk első része egy Gesztus szótár. Amikor idegen nyelvet kezdünk tanulni, először szükségünk van egy minimális szókincsre, hogy összefüggő mondatokat tudjunk alkotni. A testbeszédnek ezt az alap „szókincsét” tartalmazza a Gesztus szótár.

A Testbeszéd - Gesztus szótár DVD nem kerül a könyvesboltok ellátási rendszerébe. Kizárólagos forgalmazója: Csehák Hajnalka pszichológus 1036 Budapest, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.

Asszertivitás, asszertív magatartás tréning: További információ és jelentkezés »

Csehák Hajnalka vagyok. Mint pszichológus dolgozom különböző csoportokkal. Munkám és képzéseim során a legfontosabb tapasztalat, amit felismertem, hogy az új készségek elsajátítása, megtanulása az egyik leghatékonyabb eszköz a kezünkben, mely lehetőséget biztosít arra, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben. Nem is hinnéd, hogy mennyire saját gondolataink, és viselkedésünk határozza meg lelkiállapotunkat és ezáltal a másokban rólunk kialakult képet. Hogy ismereteimet átadhassam magam is többek között csoportanalitikus, autogén tréning (relaxáció), asszertív tréning és NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) csoportokban és tanfolyamokon vettem részt, majd pszichológus lettem.

Vallom, hogy jó pap holtig tanul. Ennek jegyében invitállak tréningünkre, mert hiszem, hogy soha nem késő és csak egy kis nyitottság és elszántság kell ahhoz, hogy belevágj egy izgalmas kalandba, melyben az emberi viselkedés és kommunikáció, a hatékonyabb önérvényesítés, valamint a magabiztos fellépés témájában szerezhetsz bővebb tapasztalatokat és sajátíthatsz el készségeket.

Tar Eszter vagyok, tréner, hipnotizőr, tanácsadó, pszichológiai asszisztens.

Gyermekkoromtól kezdve érdeklődöm az emberi lélek és a sikeres emberi viselkedés rejtelmei iránt. Tanulmányaim folyamán megtanultam, a munkában töltött közel egy évtized alatt pedig tovább fejlesztettem azokat a módszereket, amelyek lehetővé tették, hogy eredményesen segítsek a nehézségeket okozó élethelyzetek megoldásában. Három fő területre specializálódtam a munkámban. Az önismeret-személyiségfejlesztésre, az asszertív kommunikációra, és a holisztikus szemléletű táplálkozási zavarokra.

Az ember bonyolult és törékeny lény. Önismeret nélkül más embereket sem tudunk jól megismerni, s ez sok-sok csalódást jelent az emberi kapcsolatokban. Személyiségünk fejlesztése nélkül pedig nehezen birkózunk meg az életünkben rendszeresen megjelenő akadályokkal. Az asszertív kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az életben érvényesülni tudjunk, s az elkerülhetetlen konfliktusainkat okosan és stressz-mentesen oldjuk meg.

Adalékok: testbeszéd és a non-verbális kommunikáció

Beszédes szokásaink - A szokás, mint testbeszéd

Szokásnak azt nevezzük, amikor egy cselekvést oly sokszor ismételünk, hogy az automatizálódik. Az agykéregre ható ingerek egységbe rendeződnek, ezáltal gépiesen, tudati ellenőrzés nélkül hajtjuk végre a cselekvést. Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni. Beszédes szokásaink »

Beszédes szokásaink 3. - A szokás, mint testbeszéd

A rossz szokások idegesítők, vagy egészségtelenek, mégis ragaszkodunk hozzájuk, mert amikor szorongunk, vagy dühösek vagyunk, a pillanatnyi feszültségeinket oldják. Ezért is olyan nehéz leszokni róluk, hiszen a káros viselkedéseink bármilyen kellemetlenek is, segítenek oldani a belső szorongásainkat. Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni. Beszédes szokásaink 3. »

Beszédes szokásaink 3. - A szokás, mint testbeszéd

Érdemes átgondolni, hogyan szeretnénk ízesebbé, izgalmasabbá újszerűbbé tenni az ételeinket és az életünket is. Hiszen az ételünk az életünk. Belefáradtunk, beleszürkültünk a nyugodt, eseménytelen életvitelbe? Rutinszerű a szerelmi életünk? Fűszerezzük meg, forrósítsuk fel! Jó hírünk van! Nem kötelező a rossz szokásaiddal együtt élned. Ha szeretnél leszokni a rossz szokásaidról, gyere el a Szokj le róla! címet viselő villámtréningünkre! Figyelem! Az egynapos tréningen egyetlen szokásodról tudsz leszokni. Fontos, hogy amikorra a tréningre megérkezel, döntsd el, hogy melyik szokásodtól akarsz megszabadulni. Beszédes szokásaink 3. »

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.