„Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél,
addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.”
addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.”
William Shakespeare
Együtt a gyászban
Halál, gyász, gyászfeldolgozás, veszteségfeldolgozás
Az Együtt a gyászban gyász- és veszteségfeldolgozó tréninget olyanoknak ajánljuk, akik a közelmúltban vesztették el valamely szerettüket, és nem tudnak egyedül megbírkózni a gyász- és veszteségfeldolgozás nehéz feladatával.
Mindenkivel, aki Együtt a gyászban gyász és veszteségfeldolgozó tréningre jelentkezik, szükség van egy négyszemközti első találkozásra. Ez az Ismerkedő Interjú.
Az Ismerkedő Interjú célja: személyiségteszt és mélyinterjú segítségével feltérképezni a személyes motivációkat, az önismeret mértékét, az esetleges problémák súlyosságát.
Az Ismerkedő Interjú időtartama: 60 perc.
Óradíja: 9 000 Ft + ÁFA = 11 430 Ft
Jelentkezésed elfogadása után, az Ismerkedő Interjú időpontját pontosítjuk.
Rendezvénynaptár:
Együtt a gyászban
Halál, gyász, gyászfeldolgozás: További információ a gyászfeldolgozó levelező tréningekről »
Kinek ajánljuk a gyásztanácsadó képzést?
Azoknak,
- akik segíteni szeretnének a gyászoló, veszteséget megélt embertársaiknak,
- akik pedagógusként vagy szociális munkásként kapcsolatba kerülnek gyászoló gyermekekkel,
- akik pszichológusként mélyíteni szeretnék a gyászról eddig megszerzett ismereteiket,
- akik idősek otthonában dolgozva gyakrabban kerülnek kapcsolatba a halál és a gyász mélységeivel,
- végül azoknak, akik másokon segítve a saját gyászukat vagy veszteségeiket szeretnék feldolgozni.
Ha a fentiek közük bármelyik csoportba tartozol, vagy bármilyen más okból érdekel a professzionális gyász- és veszteség feldolgozás folyamata, akkor jelentkezz a Gyásztanácsadó képzésünkre!
A képzés helyszíne: 1036 Budapest, 3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15. Lelki Titkaink Mentalhigiénés Stúdió.
A képzés tanúsítványt ad, minden résztvevővel képzési szerződést kötünk.
A képzés előfeltétele: érettségi bizonyítvány.
A képzés időtartama: 120 óra, melyből 10 óra előadás, 10 óra szeminárium, és 100 óra gyakorlat.
A képzésben résztvevők az előadások anyagát online formában sajátíthatják el. Az előadásokon és szemináriumokon való részvétel önkéntes, ajánlatos, de nem kötelező. A 100 óra gyakorlaton a részvétel kötelező, megengedett hiányzás: 10%.
A képzés díja: 280 00 Ft. mely kérésre maximum négy részletben fizetendő. A képzés díja az ÁFA-t tartalmazza. Az első részletet a jelentkezés alkalmával kérjük utalni, a jelentkezés csak az utalás beérkezésétől érvényes.
A vizsgadíj 40 000 Ft, mely a vizsgára jelentkezéskor fizetendő.
A képzés főbb témái
- A halál fogalma – A halál leggyakoribb kérdései (Miért halunk meg? - Mi az élet értelme? – Van-e túlvilág, halál utáni létezés?)
- Rítusok, halál, temetkezés a különböző kultúrákban
- A gyász lélektani kérdései – A gyász szakaszai
- Felnőttek „normál” gyásza - Az első év jelentősége a gyászban
- Öngyilkosság, baleset, hirtelen halál
- Vetélés, perinatális gyász, gyermekhalál
- Gyermekek gyásza
- Álmok a gyászban
- Az egyéni gyászfeldolgozást segítő módszerek
- Gyászfeldolgozás csoportban
- A komplikált gyász
- Veszteségek (válás, munkahely elvesztése, költözés, stb.)
- A gyásztanácsadó mentálhigiénéje
- Temetkezés, törvények
- Elméleti (írásbeli) és gyakorlati vizsga
Után követés: szupervíziós lehetőség a gyásztanácsadók részére.
Gyásztanácsadó képzés
További információ a Gyásztanácsadó képzésről »
Gyásztanácsadó képzés
Hasznos olvasmányok: halál, gyász, gyászfeldolgozás
| Ügyetlenül küszködünk |
| A halál hosszú ideig tabu téma volt. Az ember néha hajlamos azt hinni, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. Így aztán a haldokló körül élők egyformán felkészületlenek, többnyire nem tudják, hogyan viselkedjenek a haldoklóval. Őszinte szó helyett szerepet játszanak, és így nem tudnak segíteni a szenvedő ember problémájának megoldásában. |
| A halál, a gyász és a gyászfeldolgozás lélektana |
| A gyászmunka lényege és alapvető célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát. Ez azt sugallja: szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal, vagyis tudomásul kell venni, hogy soha többé nem találkozhatunk, nem láthatjuk már élve az eltávozottat. A mai civilizációban még illetlenség halálról, gyászról ilymódon beszélni. A gyász külsőségeit is sokan lebecsülik, üres formaságnak tartják, pedig a ceremóniák, rítusok segítik a feldolgozás menetét. |
| Kárpáthy Ágnes: A gyász szociológiája |
| A halált egyik civilizáció sem tudja sem megközelíteni, sem kikerülni, csak kerülgeti, és éppen a kerülgetés módja, e koronként változó "haláltánc" válik érdekessé a halállal és egyben az élettel foglalkozók számára. Korunk válasza a halál kérdésére, a társadalom és az egyén viszonya a halálhoz, a haldokláshoz és a gyászhoz a korábban évszázadokon át tartó lassú változásoktól eltérően, néhány évtized alatt szinte teljesen átformálódott. |
| Mit érez a beteg a haldoklás különböző fázisaiban? |
| Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” - mondja. Azonnal az jut az eszébe, hogy biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van, tudja, hogy kicsit beteg, hiszen ezért fordult orvoshoz, de annyira nincs rosszul, hogy a halálra, vagy halálos betegségre gondoljon. Még nem tudja, hogy életének talán éppen az utolsó aktív időszakát éli. |
| A halál fázisai |
| A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, a legteljesebb lelki magányban, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét, hogy valaki elérhető legyen, aki meghallgatja, akinek foghatja a kezét. |
| Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzávezető út |
| Elisabeth Kübler-Ross, mint könyve előszavában elmondja, nem tankönyvet kívánt írni, csak meg akarja ismertetni az embereket a haldoklók tapasztalataival, érzéseivel, félelmeivel. Meg akarja mutatni, hogy hogy lehet emberként kezelni a haldoklót, hogy lehet vele párbeszédet kialakítani, megkönnyítve így minden érintett számára a halál elfogadását. |
| Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól! |
| Elisabeth Kübler-Ross beszámolója arról, mit tanult évtizedeken keresztül a haldoklók ágyánál, és milyen következtetéseket vont le közel 20 000, tudományosan kiértékelt halálközeli élményből. |
| Hogyan segíthetünk haldokló szerettünknek? |
| Aztán elérkezik a nap, amikor az orvos behívat, és azt mondja: nem tudunk többet tenni a beteg érdekében, már csak fájdalmat csillapítunk. Felteszi a kérdést: el tudják-e látni otthon a beteget? Ekkor tudatosul bennünk, hogy itt nem betegről, hanem haldoklóról beszél az orvos. Döntési helyzetben vagyunk: mit tegyünk? Ezer szempont van, amit meg kell vizsgálnunk. Ezek közül most csak azzal foglalkozunk, ami az elköszönéshez, a gyász megéléséhez, a fájdalom elviseléséhez segít hozzá. |
| A búcsú |
| A legtöbb ember arról számol be, hogy mennyire bántja, hogy amikor még beszélhetett volna a haldoklóval, amikor még elmondhatta volna neki azt a néhány szót, ami fontos lett volna – nem tette meg. Az élet létezik. A halál létezik. A látszat mit sem számít. Az számít csak, amit érzünk. Hogy együtt legyünk azzal, akit szeretünk, és aki hamarosan távozni készül. Hogy megmondjuk neki. Hogy bocsánatot kérjünk. Hogy megbocsássunk neki. |
| Polcz Alaine: Együtt a halálban és a gyászban |
| Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele (rokon, guru). Tudatosítani kell a haldoklóval (akár imákkal), hogy mi megy végbe most benne (elbúcsúzás az érzékszervektől...). Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken… |
| Polcz Alaine: Az élet és halál titkai |
| Mit mondjunk, ha a gyermekek a halálról kérdeznek? Polcz Alaine kisgyermekeknek szóló könyvében – mely Élet és halál titkai címmel jelent meg – segítséget nyújt a tanácstalan szülőknek, és természetes, egyszerű módon ad válaszokat a gyermekekben felmerülő kérdésekre. Az alábbi levélben Polcz Alaine megszólítja a felnőtteket, elmondja, milyen volt a régebbi korok társadalmának halálhoz való viszonya, és milyen a ma élő ember haláltudata, mi a véleménye a fogyasztói társadalom mindent elárasztó agresszivitásáról. Végül bevallja, hogy ez a vékony kis könyv nagyobb nehézséget okozott számára, mint egy több száz oldalas könyv megírása, és elmondja, miért ajánlja a könyvét a szülőknek, gyermekeknek. |
| Polcz Alaine: Honnan jöttünk és hová megyünk? |
| A halál felfogásának története az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondolkozásukat, életmódjukat, filozófiájukat tükrözi. A nagy vallások mindig visszatérnek a halál kérdésére adott válaszra; s hogy ez a válasz a hétköznapi ember számára felfogható-elviselhető legyen, mitologizálták, kiszínezték, képes, szimbolikus beszédet használtak. A modern tudat sem a színezett, sem a színezetlen választ nem érti, a szimbólumokat elutasítja. Nekünk a mai tudatunkkal kell élnünk, mely nem ismeri, nem érti a mitológia nyelvét, mivel szilárd magja a ráció, a természettudományos gondolkodás. |
| Hogyan adj szót fájdalmadnak? |
| Földi létünk a fogantatással kezdődik és a halállal ér véget. A halál elkerülhetetlen, tényét megváltoztatni nem lehet, amin változtatni tudunk, az a halálhoz való viszonyunk. Tudom, ezek súlyos szavak, de még súlyosabb a fájdalom, amit hordozunk. A veszteség fájdalmát egyedül éljük meg. Ha szerencsénk van, és szerető család, barátok vesznek körül a veszteség idején, az kicsit segíthet. De az elhunyt után maradt üresség, a kínzó hiány, a magány érzését egyedül éljük át. |
| Engedd el! |
| Az élet és a halál a bot két vége: egyik nincs a másik nélkül. Azt elfogadjuk, hogy élet nélkül nincs halál, de a fordítottját már nehezebben. Pedig ha a természet körfogására, a talaj termékenységére gondolunk, máris világosabb a kép. Szakemberek egyértelmű tanácsa: merjünk belemerülni a bánatba, és aztán lelkileg megújulva emelkedjünk ki belőle. Erőt vesz rajtunk a mélabú. Pedig a veszteség árnyékában ott az ígéret, hogy a sötétségből előlépve megláthatjuk a napvilágot, és megízlelhetjük a napfényt. Az elmúlás, megszűnés után maradó űr, szomorúság, fájdalom, esetleg harag keveréke a gyász. |
| Gyászreakció |
| A gyászreakció Engel (1970) szerint négy szakaszban zajlik. A kezdeti sokk állapotában a megrázkódtatást követő sajátos gátoltság, belső némaság érvényesül. A veszteséget az egyén sokszor nem is képes tudomásul venni. A tény azonban a második szakaszban fokozatosan tudatossá válik, a harmadik szakaszban megindul a restitúció és a negyedikben az oldódás. |
| Álmok hívása a gyászban |
| Az álom a gyászmunka fontos része, mert abban segít, hogy felismerjük azokat az érzéseket, amelyeket a tudatunk elfojt. Mivel a gyászmunka nehéz, hárítjuk. Nem akarunk tudomásul venni fájdalmas emlékeket, gondolatokat, érzéseket. Az álmaink azt mutatják meg nekünk, hogy problémánk van a veszteséggel, illetve azt mutatják meg, hogy azzal a személlyel van problémánk, akit elveszítettünk. |
| Álomfejtés a gyászban |
| Álmaid, és a képzeleted játéka a gondolataid, érzéseid megélését segítik, amelyek hatással vannak a mindennapi valóságodra. Anélkül, hogy tudnád, befolyásolják, és gyakran irányítják az egész lényedet, életedet. Ismerd hát meg a belső világodat! Szívből kívánom, hogy a gyászálmaiddal való beszélgetés könnyebbséget és gyógyulást hozzon a gyászodban. |
| Egy gyermek hiánya |
| A gyász, a bánat megélése teljes valónkat követeli. Meg kell merülnünk a fájdalomban, hogy azután kiemelkedhessünk belőle. Előbb el kell gyászolnunk az eltávozottat, hogy méltóan fogadhassuk az érkezőt. Ha még tart a gyászmunka, a pocaklakónk velünk együtt gyászol. Ő már a fájdalommal megterhelve érkezik a világra, hiszen nem önmagáért születik, hanem az elvesztett gyermek pótlékaként. Ne tegyük, mert egyik gyermek sem pótolható. Minden gyermekünket önmagáért kell a világra hoznunk, és önmagáért kell szeretnünk! |
| Gyermek, halál, gyász |
| A gyermeket többnyire szeretnénk megkímélni mindattól, ami a halállal összefügg. Hisszük, ha nem beszélünk róla, talán nincs is. Ha senki nem hal meg, csupán „elutazik” vagy „távoli országba költözik”, a veszteség nem is annyira pótolhatatlan. S ha nincs visszavonhatatlan veszteség, gyász sincs. S nincs fájdalom, szorongás, sem önvád. Valójában azonban a gyermek mindig „tudja” a tényeket, még akkor is, ha nem ad hangot kételyeinek, aggodalmainak, részint azért, mert nem képes azokat szavakba önteni, részint, mert igazában nem is akar nyíltan beszélni róluk. |
| Gyermek voltam, így gyászoltam |
| Nagyon sok látogató jött hozzánk azokban a napokban. Mindig ott voltam a felnőttek között, átéltem a felnőttek gyászát, de bennem egyre nőtt a feszültség, amit nem engedtem felszínre törni. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem tudtam, hogy kire haragszom. (Mostani felnőtt eszemmel visszaemlékezve az akkori érzéseimre, azt hiszem, a szüleimre haragudtam, mert elvesztettem a mindenhatóságukba vetett hitemet. Csalódtam bennük, hiszen én csak azt kértem ajándékba, hogy hozzák vissza a testvéremet. Úgy éreztem, hogy nem vigyáztak rá eléggé, és akkor rám sem tudnak vigyázni.) Ettől kezdve, úgyemlékszem, soha többé nem bíztam meg a felnőttekben úgy, mint előtte, megéreztem, hogy ők is majdnem olyan kiszolgáltatottak, min én, a gyermek. Úgy hiszem, az én gyermekkorom ekkor ért véget. |
| Túlvilágjárók - Élmények a halál közelében |
| A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az állandó elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki. |
| Élet a halál után - Élmények a halál közelében |
| Mi történik azokkal, akik a klinikai halál állapotából térnek vissza? Az egyre gyarapodó kutatások ellenére sem tudjuk még ma sem, hogy pontosan mi áll a jelenség hátterében. |
| Németh László: Horváthné meghal |
| Este kilenckor az öregasszony rúgott egyet: sóhajtott és meghalt. A lányai elvégezték körülötte, ami a kegyelet feladata, azután hazaszedelőzködtek. Cseresnyésné befogatott, mert ő a szomszéd faluban lakott, a másik kettő gyalog bandukolt. Sándor kikísérte őket a kapuig, közben a temetésről és az építendő kriptáról beszéltek. Az írás szóba sem került. |
| Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának |
| A három tiltószó kottázható volt. „Ne sírj, fáj hallanom!” - mondta az első. „Ne tarts vissza, eressz el!” - kért a második. És a harmadik! „Ne tűrd, hogy méltatlan roncsként is életben tartsanak!” Arcom a mellén, lehunytam a szemem, de tudom, ő mit lát az én fejemen át: nyálkaelszívó műszert, az oxigénpalackot, a vérnyomásmérőt, mindent, amiből elég volt, amit nem akar elviselni már, és azt is tudtam, hogy ez most a búcsú, és hogy nem hallom a hangját soha többé. Lélegzete hirtelen megváltozó ritmusa éreztette meg velem, ismét eszméletlen, csak erre a három szóra volt még ereje, mire ismét felegyenesedtem, már aludt. |
| Szivárvány híd |
| De jaj… Nem hallotta, hogy egy teherautó közeledik… A teherautó csikorgó fékekkel fékezett, de nem tudott már megállni… Mázlinak megijedni sem volt ideje. A teherautó elütötte. Mázli meghalt. |
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
