Kezdőlap » Segítünk a gyászban - Levelező Gyász és Veszteségfeldolgozó Tréning
„Kibírni mindent, és menni Mindig tovább, még akkor is, Ha nem élnek már benned Remények és csodák.” Hemingway Segítünk a gyászbanLevelező Gyász és Veszteségfeldolgozó TréningAzoknak, akiknek a földrajzi távolság miatt eddig nem tudtunk segíteni
 Kicsiny személyes világunk úgy kerek, ha körülvesznek minket szeretteink. Te elveszítettél valakit, aki az életed része volt. Úgy érzed most, hogy a lényed egyik felét elvették Tőled. Hiába igyekszel elfoglalni magad, a kínzó hiányérzet csak nem szelídül. Néha elviselhetőbbnek tűnik az élet, de aztán történik valami, ami eszedbe juttatja a magányodat …
Egy illat, egy szín, egy hang, egy mozdulat, egy naptári nap, az ünnepek, az évfordulók, az emlékek.
Ezerszer felidézed, hogyan is volt, amikor még itt volt …, mennyire szerette a …, mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy… milliónyi apró mozzanat, aminek akkor nem volt a számodra jelentősége, de most szeretnél visszamenni az időben, és szeretnél mindent tudni, mindent érteni, mindent jóvátenni.
Ellentmondó érzésekkel küszködsz? Rosszul alszol? Nehezen döntesz? Hullámzó a kedélyállapotod? Távolinak érzed a Téged körülvevő világot? Kiszolgáltatott és sebezhető vagy?
Szeretnéd újra megtalálni Önmagad?
A gyász folyamatát, a gyászmunkát is meg kell tanulni. Ha nem tudunk gyászolni, akkor visszamarad a félelem érzése, a szorongás, a depresszió. Az örömtelenség, a rosszkedv állandósul, rátelepszik az életünkre.
A gyászmunka célja, hogy megtanuljuk elfogadni az elhunyt halálát. Hogy szembe tudjunk nézni azzal, hogy soha többé nem találkozhatunk, nem láthatjuk élve szerettünket.
Ne vidd tovább egyedül a terhet, nehéz helyzetben érdemes segítséget kérni, elfogadni. Szeretettel ajánlom a segítséget, hogy újra folytatni tudd az életedet, hogy összeszedettebb legyél, hogy képessé válj a hétköznapok feladatainak megfelelni, hogy a körülötted élők újra lássanak mosolyogni, és hogy ismét megtanulj örülni.
A kedvedért alakítottuk ki a levelező tréninget
 Sok Kedves Látogatónk jelentkezett Gyászfeldolgozó Tréningünkre, de a földrajzi távolság megakadályozta, hogy segíthessünk. A Levelező Gyász és Veszteségfeldolgozó Tréning megszűnteti ezt az akadályt.
A gyászfeldolgozó munka során a trénereddel a kapcsolattartás rendszeres e-mailváltással történik meg. A tréneredtől e-mailben kapod meg a személyre szabott feladatokat, amelyeket a Te egyedi esetedre dolgozunk ki. Neked is e-mailben kell beszámolnod arról, hogy mi történik Veled, hogyan alakulnak, változnak az érzéseid. Ebből a trénered tudni fogja, hogyan segítsen tovább a gyászmunkában.
A tréning ütemét Te szabályozod. Az sem jelent gondot, ha a világnak olyan részén élsz, ahol nincs más lehetőséged, vagy nem kívánsz más lehetőséggel élni a gyászmunkád elvégzésében.
Ne vidd tovább egyedül a terhet,
kattints ide, és jelentkezz most
gyászfeldolgozó levelező tréningünkre!
Segítünk a gyászban - Levelező Gyász és Veszteségfeldolgozó Tréning: További információ és jelentkezés »
Hasznos olvasmányok: halál, gyász, gyászfeldolgozás
| Ügyetlenül küszködünk |
| A halál hosszú ideig tabu téma volt. Az ember néha hajlamos azt hinni, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. Így aztán a haldokló körül élők egyformán felkészületlenek, többnyire nem tudják, hogyan viselkedjenek a haldoklóval. Őszinte szó helyett szerepet játszanak, és így nem tudnak segíteni a szenvedő ember problémájának megoldásában. Ügyetlenül küszködünk » |
| A halál, a gyász és a gyászfeldolgozás lélektana |
| A gyászmunka lényege és alapvető célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát. Ez azt sugallja: szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal, vagyis tudomásul kell venni, hogy soha többé nem találkozhatunk, nem láthatjuk már élve az eltávozottat. A mai civilizációban még illetlenség halálról, gyászról ilymódon beszélni. A gyász külsőségeit is sokan lebecsülik, üres formaságnak tartják, pedig a ceremóniák, rítusok segítik a feldolgozás menetét. A halál, a gyász, a gyászfeldolgozás lélektana » |
| Kárpáthy Ágnes: A gyász szociológiája |
| A halált egyik civilizáció sem tudja sem megközelíteni, sem kikerülni, csak kerülgeti, és éppen a kerülgetés módja, e koronként változó "haláltánc" válik érdekessé a halállal és egyben az élettel foglalkozók számára. Korunk válasza a halál kérdésére, a társadalom és az egyén viszonya a halálhoz, a haldokláshoz és a gyászhoz a korábban évszázadokon át tartó lassú változásoktól eltérően, néhány évtized alatt szinte teljesen átformálódott. Kárpáthy Ágnes: A gyász szociológiája » |
| Mit érez a beteg a haldoklás különböző fázisaiban? |
| Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” - mondja. Azonnal az jut az eszébe, hogy biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van, tudja, hogy kicsit beteg, hiszen ezért fordult orvoshoz, de annyira nincs rosszul, hogy a halálra, vagy halálos betegségre gondoljon. Még nem tudja, hogy életének talán éppen az utolsó aktív időszakát éli. Mit érez a beteg a haldoklás különböző stádiumában? » |
| A halál fázisai |
| A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, a legteljesebb lelki magányban, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét, hogy valaki elérhető legyen, aki meghallgatja, akinek foghatja a kezét. A haldoklás (halál fázisai) » |
| Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzávezető út |
| Elisabeth Kübler-Ross, mint könyve előszavában elmondja, nem tankönyvet kívánt írni, csak meg akarja ismertetni az embereket a haldoklók tapasztalataival, érzéseivel, félelmeivel. Meg akarja mutatni, hogy hogy lehet emberként kezelni a haldoklót, hogy lehet vele párbeszédet kialakítani, megkönnyítve így minden érintett számára a halál elfogadását. Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzávezető út » |
| Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól! |
| Elisabeth Kübler-Ross beszámolója arról, mit tanult évtizedeken keresztül a haldoklók ágyánál, és milyen következtetéseket vont le közel 20 000, tudományosan kiértékelt halálközeli élményből. Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól! » |
| Hogyan segíthetünk haldokló szerettünknek? |
Aztán elérkezik a nap, amikor az orvos behívat, és azt mondja: nem tudunk többet tenni a beteg érdekében, már csak fájdalmat csillapítunk. Felteszi a kérdést: el tudják-e látni otthon a beteget?
Ekkor tudatosul bennünk, hogy itt nem betegről, hanem haldoklóról beszél az orvos. Döntési helyzetben vagyunk: mit tegyünk? Ezer szempont van, amit meg kell vizsgálnunk. Ezek közül most csak azzal foglalkozunk, ami az elköszönéshez, a gyász megéléséhez, a fájdalom elviseléséhez segít hozzá.Hogyan segíthetünk haldokló szerettünknek? » |
| A búcsú |
A legtöbb ember arról számol be, hogy mennyire bántja, hogy amikor még beszélhetett volna a haldoklóval, amikor még elmondhatta volna neki azt a néhány szót, ami fontos lett volna – nem tette meg.
Az élet létezik. A halál létezik. A látszat mit sem számít. Az számít csak, amit érzünk.
Hogy együtt legyünk azzal, akit szeretünk, és aki hamarosan távozni készül. Hogy megmondjuk neki. Hogy bocsánatot kérjünk. Hogy megbocsássunk neki. A búcsú » |
| Polcz Alaine: Együtt a halálban és a gyászban |
| Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele (rokon, guru). Tudatosítani kell a haldoklóval (akár imákkal), hogy mi megy végbe most benne (elbúcsúzás az érzékszervektől...). Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken… Polcz Alaine: Együtt a halálban és a gyászban » |
| Polcz Alaine: Az élet és halál titkai |
| Mit mondjunk, ha a gyermekek a halálról kérdeznek? Polcz Alaine kisgyermekeknek szóló könyvében – mely Élet és halál titkai címmel jelent meg – segítséget nyújt a tanácstalan szülőknek, és természetes, egyszerű módon ad válaszokat a gyermekekben felmerülő kérdésekre. Az alábbi levélben Polcz Alaine megszólítja a felnőtteket, elmondja, milyen volt a régebbi korok társadalmának halálhoz való viszonya, és milyen a ma élő ember haláltudata, mi a véleménye a fogyasztói társadalom mindent elárasztó agresszivitásáról. Végül bevallja, hogy ez a vékony kis könyv nagyobb nehézséget okozott számára, mint egy több száz oldalas könyv megírása, és elmondja, miért ajánlja a könyvét a szülőknek, gyermekeknek. Polcz Alaine: Az élet és halál titkai » |
| Polcz Alaine: Honnan jöttünk és hová megyünk? |
A halál felfogásának története az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondolkozásukat, életmódjukat, filozófiájukat tükrözi.
A nagy vallások mindig visszatérnek a halál kérdésére adott válaszra; s hogy ez a válasz a hétköznapi ember számára felfogható-elviselhető legyen, mitologizálták, kiszínezték, képes, szimbolikus beszédet használtak. A modern tudat sem a színezett, sem a színezetlen választ nem érti, a szimbólumokat elutasítja. Nekünk a mai tudatunkkal kell élnünk, mely nem ismeri, nem érti a mitológia nyelvét, mivel szilárd magja a ráció, a természettudományos gondolkodás.Polcz Alaine: Honnan jöttünk és hová megyünk? » |
| Hogyan adj szót fájdalmadnak? |
| Földi létünk a fogantatással kezdődik és a halállal ér véget. A halál elkerülhetetlen, tényét megváltoztatni nem lehet, amin változtatni tudunk, az a halálhoz való viszonyunk. Tudom, ezek súlyos szavak, de még súlyosabb a fájdalom, amit hordozunk. A veszteség fájdalmát egyedül éljük meg. Ha szerencsénk van, és szerető család, barátok vesznek körül a veszteség idején, az kicsit segíthet. De az elhunyt után maradt üresség, a kínzó hiány, a magány érzését egyedül éljük át. Hogyan adj szót fájdalmadnak? » |
| Engedd el! |
Az élet és a halál a bot két vége: egyik nincs a másik nélkül. Azt elfogadjuk, hogy élet nélkül nincs halál, de a fordítottját már nehezebben. Pedig ha a természet körfogására, a talaj termékenységére gondolunk, máris világosabb a kép.
Szakemberek egyértelmű tanácsa: merjünk belemerülni a bánatba, és aztán lelkileg megújulva emelkedjünk ki belőle. Erőt vesz rajtunk a mélabú. Pedig a veszteség árnyékában ott az ígéret, hogy a sötétségből előlépve megláthatjuk a napvilágot, és megízlelhetjük a napfényt. Az elmúlás, megszűnés után maradó űr, szomorúság, fájdalom, esetleg harag keveréke a gyász.Engedd el! » |
| Gyászreakció |
| A gyászreakció Engel (1970) szerint négy szakaszban zajlik. A kezdeti sokk állapotában a megrázkódtatást követő sajátos gátoltság, belső némaság érvényesül. A veszteséget az egyén sokszor nem is képes tudomásul venni. A tény azonban a második szakaszban fokozatosan tudatossá válik, a harmadik szakaszban megindul a restitúció és a negyedikben az oldódás. Gyászreakció » |
| Álmok hívása a gyászban |
Az álom a gyászmunka fontos része, mert abban segít, hogy felismerjük azokat az érzéseket, amelyeket a tudatunk elfojt. Mivel a gyászmunka nehéz, hárítjuk. Nem akarunk tudomásul venni fájdalmas emlékeket, gondolatokat, érzéseket.
Az álmaink azt mutatják meg nekünk, hogy problémánk van a veszteséggel, illetve azt mutatják meg, hogy azzal a személlyel van problémánk, akit elveszítettünk.Álmok hívása a gyászban » |
| Álomfejtés a gyászban |
Álmaid, és a képzeleted játéka a gondolataid, érzéseid megélését segítik, amelyek hatással vannak a mindennapi valóságodra. Anélkül, hogy tudnád, befolyásolják, és gyakran irányítják az egész lényedet, életedet. Ismerd hát meg a belső világodat!
Szívből kívánom, hogy a gyászálmaiddal való beszélgetés könnyebbséget és gyógyulást hozzon a gyászodban.Álomfejtés a gyászban » |
| Egy gyermek hiánya |
| A gyász, a bánat megélése teljes valónkat követeli. Meg kell merülnünk a fájdalomban, hogy azután kiemelkedhessünk belőle. Előbb el kell gyászolnunk az eltávozottat, hogy méltóan fogadhassuk az érkezőt. Ha még tart a gyászmunka, a pocaklakónk velünk együtt gyászol. Ő már a fájdalommal megterhelve érkezik a világra, hiszen nem önmagáért születik, hanem az elvesztett gyermek pótlékaként. Ne tegyük, mert egyik gyermek sem pótolható. Minden gyermekünket önmagáért kell a világra hoznunk, és önmagáért kell szeretnünk! Egy gyermek hiánya » |
| Gyermek, halál, gyász |
A gyermeket többnyire szeretnénk megkímélni mindattól, ami a halállal összefügg. Hisszük, ha nem beszélünk róla, talán nincs is. Ha senki nem hal meg, csupán „elutazik” vagy „távoli országba költözik”, a veszteség nem is annyira pótolhatatlan. S ha nincs visszavonhatatlan veszteség, gyász sincs. S nincs fájdalom, szorongás, sem önvád.
Valójában azonban a gyermek mindig „tudja” a tényeket, még akkor is, ha nem ad hangot kételyeinek, aggodalmainak, részint azért, mert nem képes azokat szavakba önteni, részint, mert igazában nem is akar nyíltan beszélni róluk.Gyermek, halál, gyász » |
| Gyermek voltam, így gyászoltam |
Nagyon sok látogató jött hozzánk azokban a napokban. Mindig ott voltam a felnőttek között, átéltem a felnőttek gyászát, de bennem egyre nőtt a feszültség, amit nem engedtem felszínre törni. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem tudtam, hogy kire haragszom. (Mostani felnőtt eszemmel visszaemlékezve az akkori érzéseimre, azt hiszem, a szüleimre haragudtam, mert elvesztettem a mindenhatóságukba vetett hitemet. Csalódtam bennük, hiszen én csak azt kértem ajándékba, hogy hozzák vissza a testvéremet. Úgy éreztem, hogy nem vigyáztak rá eléggé, és akkor rám sem tudnak vigyázni.)
Ettől kezdve, úgyemlékszem, soha többé nem bíztam meg a felnőttekben úgy, mint előtte, megéreztem, hogy ők is majdnem olyan kiszolgáltatottak, min én, a gyermek.
Úgy hiszem, az én gyermekkorom ekkor ért véget.Gyermek voltam, így gyászoltam » |
| Túlvilágjárók - Élmények a halál közelében |
| A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az állandó elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki. Túlvilágjárók - Élmények a halál közelében » |
| Élet a halál után - Élmények a halál közelében |
| Mi történik azokkal, akik a klinikai halál állapotából térnek vissza? Az egyre gyarapodó kutatások ellenére sem tudjuk még ma sem, hogy pontosan mi áll a jelenség hátterében. Élet a halál után - Élmények a halál közelében » |
| Németh László: Horváthné meghal |
| Este kilenckor az öregasszony rúgott egyet: sóhajtott és meghalt. A lányai elvégezték körülötte, ami a kegyelet feladata, azután hazaszedelőzködtek. Cseresnyésné befogatott, mert ő a szomszéd faluban lakott, a másik kettő gyalog bandukolt. Sándor kikísérte őket a kapuig, közben a temetésről és az építendő kriptáról beszéltek. Az írás szóba sem került. Németh László: Horváthné meghal » |
| Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának |
| A három tiltószó kottázható volt. „Ne sírj, fáj hallanom!” - mondta az első. „Ne tarts vissza, eressz el!” - kért a második. És a harmadik! „Ne tűrd, hogy méltatlan roncsként is életben tartsanak!” Arcom a mellén, lehunytam a szemem, de tudom, ő mit lát az én fejemen át: nyálkaelszívó műszert, az oxigénpalackot, a vérnyomásmérőt, mindent, amiből elég volt, amit nem akar elviselni már, és azt is tudtam, hogy ez most a búcsú, és hogy nem hallom a hangját soha többé. Lélegzete hirtelen megváltozó ritmusa éreztette meg velem, ismét eszméletlen, csak erre a három szóra volt még ereje, mire ismét felegyenesedtem, már aludt. Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának » |
| Szivárvány híd |
| De jaj… Nem hallotta, hogy egy teherautó közeledik… A teherautó csikorgó fékekkel fékezett, de nem tudott már megállni… Mázlinak megijedni sem volt ideje. A teherautó elütötte. Mázli meghalt. Szivárvány híd » |
A Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió tréning kínálata
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is. |
