ha meg a halál jön, mi már nem létezünk.”
Gyászreakció
Halál, gyász, gyászfeldolgozás
A gyászreakció Engel (1970) szerint négy szakaszban zajlik. A kezdeti sokk állapotában a megrázkódtatást követő sajátos gátoltság, belső némaság érvényesül. A veszteséget az egyén sokszor nem is képes tudomásul venni. A tény azonban a második szakaszban fokozatosan tudatossá válik, a harmadik szakaszban megindul a restitúció és a negyedikben az oldódás.
Típusos gyászreakcióban - mely akár 3-6 hónapig is eltarthat - a kezdeti belső némaság, sajátos zárlat, kongó üresség, szinte ijesztő. Étvágytalansággal, álmatlansággal, szorongásos attakokkal járhat, lehangoltság kíséretében. Az elvesztést kezdetben tagadja a gyászoló, mintha az elhalt tovább élne. Kopogásokat, zajokat hall, mintha az ő hangja lenne, ő jelentkezne. Gyakran álmodik az eltávozottakról, aki ismét ott van, visszatér. Szorongásaiban is jelentkezhetnek az ún. azonosítási jelenségek, és félhet attól, hogy őt is az a baj éri, ami hozzátartozóját. Ez az ún. évforduló reakció formájában is mutatkozhat.
Ezek a depresszív alaphangulattól függően önvádak formájában is tapasztalhatók. A hozzátartozó valamilyen mulasztással marasztalja el magát a beteg halálában - rendszerint teljesen indokolatlanul - tartja magát vétkesnek.
A típusos gyászreakciókon kívül ismert annak krónikus válfaja is, mely tartalmában és intenzitásában súlyosabb: a gátolt, illetve késleltetett forma. Az ilyen „gyász nélküli reakció” az érzelmek elfojtásával, hiányával jár. A gátolt és késleltetett gyász hajlamosít a pszichózisra is. Gyakoriak a már említett azonosítási készség alapján az elveszett tárggyal való azonosulás, a hipochondriás megnyilvánulások, pl. a gyászoló is rákot kap.
A gyászreakció
A gyászreakció a veszteségélmény, tehát a végérvényesen frusztrált szeretet indította folyamat, mely gyászmunkával oldható fel. A gyászreakció patognosztikus jelei a következő komponensekből állnak:
- A gyászreakció testi tünetei hullámokban jelentkező torokszorítást, átlégzési képtelenséget, zsigeri ürességérzést, extrém fáradékonyságot jelentenek. Nehezen körülírható mentális fájdalom kísérheti. Mivel látogatások aktiválhatják, a friss gyászban lévő hajlamos a visszavonulásra, világtól való elhúzódásra, ami az izoláció, a magára maradtság veszélyét jelenti.
- A friss veszteség indította gyászreakció másik jegye az elhunyt képével való intenzív foglalkozás. Ezt a érzékelés átmeneti zavara is kísérheti (mintha látnám), melynek hátterében nehezen körülírható valószínűtlenség-élmény állhat.
- Friss gyász esetében ugyancsak egészséges gyászreakció patognosztikus jele az intenzív önvádlással kísért bűntudat, az amit tettem, és amit nem tettem érte immár, utólag, megváltoztathatatlan kérdése.
- További jele a gyászreakciónak a kapcsolatok átmeneti kihűlése, amit gyakran növekvő ellenségesség kísérhet.
- Végül, de nem utolsósorban veszteség indította gyászreakció jele egy speciális hiperaktivitás, az eredmény nélküli tevékenykedés.
- Patológiás (beteges) gyászreakció típusok: ezek egyik formája a kései - vagy megismétlődő - gyászreakció. Az elmaradt gyászt újabb, alkalomadtán sokkal kisebb veszteségélmény, sőt szeparációs élmény is kiválthathatja, továbbá jellemző módon azonos körülmények beállta, például a halál évfordulója is. A torz reakciók alkotják a beteges gyászreakciók másik típusát. Ezek között találjuk a veszteségélmény nélküli túlaktivitást, továbbá az elhunyt betegségtüneteinek az átvételét is.
- A baráti és rokoni kapcsolatok nagymérvű megváltozása részben fokozott érzékenységgel, részben elzárkózással szintén torz reakciónak tekinthető.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
A jó és a rossz halál
A jó halált a rossz haláltól az iparosodás előtti társadalmak jól elkülönítették. A jó halál jellemzője, hogy ritualizálni lehet, ami által a közösség bizonyos kontrollt gyakorol a történések fölött, ily módon eléri, hogy a haldokló szinte minden szubjektív szenvedés nélkül búcsúzik az élettől.
Középkori rítusok - egyik funkcióját a szenvedések békességes tűrésében látják. A halál körüli szertartások, a születés körüliekhez hasonlóan, szinte hihetetlen mértékben befolyásolják a haldokló szubjektív állapotát.
A rossz halál jellemzője, hogy nem a megfelelő időben és helyen következik be; készületlenül éri mind az eltávozót, mind a közösséget. Az ilyen halálesetek babonás félelmet keltenek a közösség tagjaiban. A rossz halálesetek előfordulásához fenyegetést (aszály, éhínség, stb.) kapcsolnak.
A rítusok elvesztése a halált életünk legnehezebb élményévé tette, amellyel az egyén magára marad.
A halál jelentésének lényéhez tartozik a bizonytalanság és a végső bizonyosság ötvözete. A halál jelentése nem jellemezhető a hétköznapi gondolkodás vagy az arisztotelészi logika elvei szerint. A halál kiszorítása a köznapi tudatból - legalábbis bizonyos határig és bizonyos életkorban/élethelyzetekben - kétségtelenül adaptív célt szolgál.
Amíg létezünk, a halál nincs velünk, ha meg a halál jön, mi már nem létezünk. Ez a mondat a halál tagadásának frappáns megfogalmazása.
A halál által kiváltott reakciók
A halálra adott reakció négy formáját írták le:
- félelem
- bánat
- halál legyőzésének attitűdje
- kudarc, legyőzöttség - az utóbbi háttérjelentése a belenyugvás, az elfogadás, és a beteljesülés
A média szinte megszállottja lett a halálnak, miközben az egyén számára szinte lehetetlen a gyászról beszélni.
Gyermekkori gyászreakció
A gyász a gyermeki gondolkodás fejlődése során a halálhoz való viszonyulás függvényében jelenik meg. Így az aktuális veszteségre adott reakció nagymértékben függ attól, az egyén (gyermek vagy felnőtt) hol tart, illetve hova tér vissza a halálhoz, a veszteséghez való viszonyulást tekintve. A mágikus gyermeki világképben a dolgok visszafordíthatók, a gyermeki gondolkodás a legszörnyűbb dolgok végrehajtására és semmivé tevésre is képes.
A halál visszafordítható: tudati szinten a gyermek elfogadja a halál tényét, érzelmileg azonban nem képes a visszafordíthatatlanság elfogadására.
A halál fogalma Gessel szerint négyéves korban jelenik meg. Hatéves kortól a gyermekek félteni kezdik hozzátartozóikat a haláltól, anélkül, hogy saját maguk halálát elhinnék. A hetedik évben már emberi specifikumnak tartják. Nyolcadik, kilencedik évben terjesztik ki minden élőlényre, így önmagukra is. A kilencedik évtől kezdve a halál végleges tény, az élet vége, az én halála. Megjelenik a halálfélelem.
A halál fogalma lassan alakul ki a gyermekben. Négy-öt éves korra tehető a halálfogalom kialakulása. Az előtte lévő időszakban a szeretett személy elvesztése szeparációs szorongást válthat ki. Nyolc-, kilenc-, tízéves korra tehető a halál visszafordíthatatlanság-élményének megszilárdulása. A köztes négy-kilenc év közötti időszakban mintha egyszerre, egymás mellett lenne jelen a halál tudati elfogadása és az érzelmi átélés hiányossága. A halál visszafordíthatatlanságának élménye tehát a serdülőkor küszöbére esik, arra az időszakra, amikor az egyén kivívja saját függetlenségét.
A gyermekkori gyászmunka
Fiatalabb gyermek gyászreakciója a hiányos absztraháló és fogalmi készség miatt a halál lényegének véglegességét és okát nem tudja felfogni. Emiatt érzi úgy, hogy az elhunyt szülő bármikor visszatérhet.
Közvetlen gyászlereagálás csak a gyermekek egy részénél figyelhető meg, míg másoknál csak a szomorúság szembetűnő.
A felnőtt gyászreakciója a személy erőfeszítése, hogy a külvilág tényeit (a kötődési tárgyaknak elvesztését) elfogadja, és lelki életében bizonyos változások jönnek létre. A kisgyermeknél a gyászreakció néhány órától néhány hónapig terjedhet, míg a felnőtteknél általában egy év. Kisgyermeknél a gyászreakció elhúzódása patológiás esetben közelíthet a felnőttéhez.
A jellemző reakció kezdetén kétségbeesett izgalmi állapot jellemzi a gyermeket, majd közönyösség, a táplálék részleges visszautasítása, összességében a testi és lelki fejlődésében történő megrekedés:
- a gyász a gyermek fejlődő személyiségét károsíthatja
- ez a károsító hatás kivédhető, ha a gyermek a gyászt mélyen átéli
- a gyász előfeltétele a halál tényének érzelmi és intellektuális megértése és a saját halálfélelemnek az eloszlatása
- kedvező feltétel, ha a környezet változatlan marad, ha állandó egy biztonságot adó személy gondoskodása
- a trauma feldolgozásában az a felnőtt nyújthat legnagyobb segítséget, aki maga is gyászol
A gyászmunka és gyászfeldolgozás gyermekkorban
A gyászmunkának három összetevője van:
- a szomorúsággal és vágyakozással teli visszaemlékezés a halottra
- azonosulás a halott bizonyos tulajdonságaival
- libidó visszavonása
A gyászreakció függ attól, hogy a pszichotrauma a gyermeket melyik fejlődési fázisban érte, az elvesztett személy mit jelentett számára, és az elvesztés milyen élettörténeti események körébe illeszkedik bele.
Mi történik a gyász során a felnőttekkel?
A gyász a személyiségfejlődés függvényében jelenik meg és válik vagy válhat öngyógyító komponenssé. A gyász általában reagálás egy szeretett személy elvesztésére. Miben áll ez a munka? Szükségessé teszi, hogy a személy a libidóját visszavonja erről az objektumról. Küzdelem indul, hogy libidópozícióját ne kelljen megváltoztatnia, még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy ezt meg kellene tennie. Ez a harc néha olyan erős lehet, hogy a személy hallucinatorikus vágypszichózisban újrateremti az elvesztett objektumot. A dolog normális kimenetele során a személy visszavonja libidóját, belenyugszik a realitásba. Ez hosszú időt igénylő folyamat, amely részletről részletre valósul meg.
A tényleges veszteségre szintén a szeretett személy időleges én-be való beépítéssel reagál. Célja, hogy megőrizze a kapcsolatot az elhunyttal, illetve - ami ugyanaz -, hogy kompenzálja a veszteséget. A gyászoló tulajdonképpen vádlóvá válik, és szembehelyezkedik környezetével; ellenségességet, vádlást közvetít feléjük. A gyász során az ember arra törekszik, hogy megtartsa helyét, és kiegyenlítse a tehetetlenség és gyengeség érzését.
Ne vidd tovább egyedül a terhet, jelentkezz most a gyászfeldolgozó csoportunkba!
Gyász és veszteségfeldolgozó tréning: További információ és jelentkezés »
Halál, gyász, gyászfeldolgozás: További információ a gyászfeldolgozó levelező tréningekről »
Gyásztanácsadó képzés
További információ a Gyásztanácsadó képzésről »
Halál, gyász, gyászfeldolgozás
Halál, gyász, gyászfeldolgozás
| Ügyetlenül küszködünk |
| A halál hosszú ideig tabu téma volt. Az ember néha hajlamos azt hinni, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. Így aztán a haldokló körül élők egyformán felkészületlenek, többnyire nem tudják, hogyan viselkedjenek a haldoklóval. Őszinte szó helyett szerepet játszanak, és így nem tudnak segíteni a szenvedő ember problémájának megoldásában. |
| A halál, a gyász és a gyászfeldolgozás lélektana |
| A gyászmunka lényege és alapvető célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát. Ez azt sugallja: szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal, vagyis tudomásul kell venni, hogy soha többé nem találkozhatunk, nem láthatjuk már élve az eltávozottat. A mai civilizációban még illetlenség halálról, gyászról ilymódon beszélni. A gyász külsőségeit is sokan lebecsülik, üres formaságnak tartják, pedig a ceremóniák, rítusok segítik a feldolgozás menetét. |
| Kárpáthy Ágnes: A gyász szociológiája |
| A halált egyik civilizáció sem tudja sem megközelíteni, sem kikerülni, csak kerülgeti, és éppen a kerülgetés módja, e koronként változó "haláltánc" válik érdekessé a halállal és egyben az élettel foglalkozók számára. Korunk válasza a halál kérdésére, a társadalom és az egyén viszonya a halálhoz, a haldokláshoz és a gyászhoz a korábban évszázadokon át tartó lassú változásoktól eltérően, néhány évtized alatt szinte teljesen átformálódott. |
| Mit érez a beteg a haldoklás különböző fázisaiban? |
| Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” - mondja. Azonnal az jut az eszébe, hogy biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van, tudja, hogy kicsit beteg, hiszen ezért fordult orvoshoz, de annyira nincs rosszul, hogy a halálra, vagy halálos betegségre gondoljon. Még nem tudja, hogy életének talán éppen az utolsó aktív időszakát éli. |
| A halál fázisai |
| A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, a legteljesebb lelki magányban, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét, hogy valaki elérhető legyen, aki meghallgatja, akinek foghatja a kezét. |
| Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzávezető út |
| Elisabeth Kübler-Ross, mint könyve előszavában elmondja, nem tankönyvet kívánt írni, csak meg akarja ismertetni az embereket a haldoklók tapasztalataival, érzéseivel, félelmeivel. Meg akarja mutatni, hogy hogy lehet emberként kezelni a haldoklót, hogy lehet vele párbeszédet kialakítani, megkönnyítve így minden érintett számára a halál elfogadását. |
| Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól! |
| Elisabeth Kübler-Ross beszámolója arról, mit tanult évtizedeken keresztül a haldoklók ágyánál, és milyen következtetéseket vont le közel 20 000, tudományosan kiértékelt halálközeli élményből. |
| Hogyan segíthetünk haldokló szerettünknek? |
| Aztán elérkezik a nap, amikor az orvos behívat, és azt mondja: nem tudunk többet tenni a beteg érdekében, már csak fájdalmat csillapítunk. Felteszi a kérdést: el tudják-e látni otthon a beteget? Ekkor tudatosul bennünk, hogy itt nem betegről, hanem haldoklóról beszél az orvos. Döntési helyzetben vagyunk: mit tegyünk? Ezer szempont van, amit meg kell vizsgálnunk. Ezek közül most csak azzal foglalkozunk, ami az elköszönéshez, a gyász megéléséhez, a fájdalom elviseléséhez segít hozzá. |
| A búcsú |
| A legtöbb ember arról számol be, hogy mennyire bántja, hogy amikor még beszélhetett volna a haldoklóval, amikor még elmondhatta volna neki azt a néhány szót, ami fontos lett volna – nem tette meg. Az élet létezik. A halál létezik. A látszat mit sem számít. Az számít csak, amit érzünk. Hogy együtt legyünk azzal, akit szeretünk, és aki hamarosan távozni készül. Hogy megmondjuk neki. Hogy bocsánatot kérjünk. Hogy megbocsássunk neki. |
| Polcz Alaine: Együtt a halálban és a gyászban |
| Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele (rokon, guru). Tudatosítani kell a haldoklóval (akár imákkal), hogy mi megy végbe most benne (elbúcsúzás az érzékszervektől...). Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken… |
| Polcz Alaine: Az élet és halál titkai |
| Mit mondjunk, ha a gyermekek a halálról kérdeznek? Polcz Alaine kisgyermekeknek szóló könyvében – mely Élet és halál titkai címmel jelent meg – segítséget nyújt a tanácstalan szülőknek, és természetes, egyszerű módon ad válaszokat a gyermekekben felmerülő kérdésekre. Az alábbi levélben Polcz Alaine megszólítja a felnőtteket, elmondja, milyen volt a régebbi korok társadalmának halálhoz való viszonya, és milyen a ma élő ember haláltudata, mi a véleménye a fogyasztói társadalom mindent elárasztó agresszivitásáról. Végül bevallja, hogy ez a vékony kis könyv nagyobb nehézséget okozott számára, mint egy több száz oldalas könyv megírása, és elmondja, miért ajánlja a könyvét a szülőknek, gyermekeknek. |
| Polcz Alaine: Honnan jöttünk és hová megyünk? |
| A halál felfogásának története az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondolkozásukat, életmódjukat, filozófiájukat tükrözi. A nagy vallások mindig visszatérnek a halál kérdésére adott válaszra; s hogy ez a válasz a hétköznapi ember számára felfogható-elviselhető legyen, mitologizálták, kiszínezték, képes, szimbolikus beszédet használtak. A modern tudat sem a színezett, sem a színezetlen választ nem érti, a szimbólumokat elutasítja. Nekünk a mai tudatunkkal kell élnünk, mely nem ismeri, nem érti a mitológia nyelvét, mivel szilárd magja a ráció, a természettudományos gondolkodás. |
| Hogyan adj szót fájdalmadnak? |
| Földi létünk a fogantatással kezdődik és a halállal ér véget. A halál elkerülhetetlen, tényét megváltoztatni nem lehet, amin változtatni tudunk, az a halálhoz való viszonyunk. Tudom, ezek súlyos szavak, de még súlyosabb a fájdalom, amit hordozunk. A veszteség fájdalmát egyedül éljük meg. Ha szerencsénk van, és szerető család, barátok vesznek körül a veszteség idején, az kicsit segíthet. De az elhunyt után maradt üresség, a kínzó hiány, a magány érzését egyedül éljük át. |
| Engedd el! |
| Az élet és a halál a bot két vége: egyik nincs a másik nélkül. Azt elfogadjuk, hogy élet nélkül nincs halál, de a fordítottját már nehezebben. Pedig ha a természet körfogására, a talaj termékenységére gondolunk, máris világosabb a kép. Szakemberek egyértelmű tanácsa: merjünk belemerülni a bánatba, és aztán lelkileg megújulva emelkedjünk ki belőle. Erőt vesz rajtunk a mélabú. Pedig a veszteség árnyékában ott az ígéret, hogy a sötétségből előlépve megláthatjuk a napvilágot, és megízlelhetjük a napfényt. Az elmúlás, megszűnés után maradó űr, szomorúság, fájdalom, esetleg harag keveréke a gyász. |
| Gyászreakció |
| A gyászreakció Engel (1970) szerint négy szakaszban zajlik. A kezdeti sokk állapotában a megrázkódtatást követő sajátos gátoltság, belső némaság érvényesül. A veszteséget az egyén sokszor nem is képes tudomásul venni. A tény azonban a második szakaszban fokozatosan tudatossá válik, a harmadik szakaszban megindul a restitúció és a negyedikben az oldódás. |
| Egy gyermek hiánya |
| A gyász, a bánat megélése teljes valónkat követeli. Meg kell merülnünk a fájdalomban, hogy azután kiemelkedhessünk belőle. Előbb el kell gyászolnunk az eltávozottat, hogy méltóan fogadhassuk az érkezőt. Ha még tart a gyászmunka, a pocaklakónk velünk együtt gyászol. Ő már a fájdalommal megterhelve érkezik a világra, hiszen nem önmagáért születik, hanem az elvesztett gyermek pótlékaként. Ne tegyük, mert egyik gyermek sem pótolható. Minden gyermekünket önmagáért kell a világra hoznunk, és önmagáért kell szeretnünk! |
| Meg nem született gyermek |
| Amikor vetélés következik be, akkor egy vágyott folyamat szakad félbe. A terhesség megannyi titkot rejt a nő számára, aki ezt a titkot nap mint nap bontogatja. Minden kismama felteszi magának ezeket a kérdéseket: „Milyen lehet most a kicsinyem, akit érzek, hordozok a szívem alatt, de nem látom, nem hallom őt. Mit csinálhat ott bent a pocakomban, mit érezhet, mit gondolhat, vajon jól érzi-e magát?” Az anyává válás folyamatában a nő megtanulja, hogy lemondjon dolgokról, testével, lelkével, viselkedésével, táplálkozásával szolgálja a születendő életet. S ha bekövetkezik a vetélés, az anyává válás folyamata hirtelen megszakad, nincs idő felkészülni, döbbenetes gyorsasággal történnek az események, az anya elveszíti a gyermekét, mielőtt a karjában tarthatta volna. Nincs kapaszkodó, nincsenek, vagy alig vannak emlékek, csak az üresség érzése marad, és a „miért történt?” és a „miért velünk történt?” kérdése, amire ritkán van válasz. |
| Gyermek, halál, gyász |
| A gyermeket többnyire szeretnénk megkímélni mindattól, ami a halállal összefügg. Hisszük, ha nem beszélünk róla, talán nincs is. Ha senki nem hal meg, csupán „elutazik” vagy „távoli országba költözik”, a veszteség nem is annyira pótolhatatlan. S ha nincs visszavonhatatlan veszteség, gyász sincs. S nincs fájdalom, szorongás, sem önvád. Valójában azonban a gyermek mindig „tudja” a tényeket, még akkor is, ha nem ad hangot kételyeinek, aggodalmainak, részint azért, mert nem képes azokat szavakba önteni, részint, mert igazában nem is akar nyíltan beszélni róluk. |
| Gyermek voltam, így gyászoltam |
| Nagyon sok látogató jött hozzánk azokban a napokban. Mindig ott voltam a felnőttek között, átéltem a felnőttek gyászát, de bennem egyre nőtt a feszültség, amit nem engedtem felszínre törni. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem tudtam, hogy kire haragszom. (Mostani felnőtt eszemmel visszaemlékezve az akkori érzéseimre, azt hiszem, a szüleimre haragudtam, mert elvesztettem a mindenhatóságukba vetett hitemet. Csalódtam bennük, hiszen én csak azt kértem ajándékba, hogy hozzák vissza a testvéremet. Úgy éreztem, hogy nem vigyáztak rá eléggé, és akkor rám sem tudnak vigyázni.) Ettől kezdve, úgyemlékszem, soha többé nem bíztam meg a felnőttekben úgy, mint előtte, megéreztem, hogy ők is majdnem olyan kiszolgáltatottak, min én, a gyermek. Úgy hiszem, az én gyermekkorom ekkor ért véget. |
| Túlvilágjárók - Élmények a halál közelében |
| A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az állandó elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki. |
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
