Gyakran Ismételt Kérdések

Mentálhigiénés ismeretek

(Ez az az oldal, amelyet Te is bővíthetsz, ha a kérdéseidet elküldöd nekünk.)

Mire jó az önismeret?

Van egy ősi mesterség: az ember önmegismerésének fejlesztése, a pszichikum megbillent egyensúlyának helyreállítása, megzavart működéseinek rendezése - nevezhetjük gyógyításnak is. Régen letűnt kultúrák sem nélkülözhették, a miénk sem. Művelték e mesterséget sámánok és varázslók, vajákosok és egyiptomi hierophantesek, álomfejtők, ördögűzők, papok, filozófusok, orvosok, próféták, jósok és remeték. Indiában és Babilonban, a kirgiz sztyeppéken és afrikai dzsungelekben, dél-amerikai templomvárosokban, sivatagokban, európai falvakban és metropolisokban mindig volt egy csendes, árnyékos hely, sátor vagy szoba, szentély, kolostor vagy jóshely, ahol két ember összeült, hogy megbeszéljék közös ügyeiket: az egyik segítséget kért, a másik segíteni próbált. A módszerek látszólag különbözők voltak, de tulajdonképpen más kultúra más kifejezésmódján, más aspektusból, de mindig ugyanaz hangzott el, s visszhangzik mindmáig: az, amit olyan pontosan fogalmazott meg a delphoi jósda jelmondata.

Már az ókori görögök is tudták, hogy minden siker alapja az önismeret. Az ókori Hellász leghíresebb jóshelyének, Delfinek (Delphoi) a felirata is ez volt: Gnóthi szeauton, azaz Ismerd meg önmagadat.

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, s jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Valtoztass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is. Ez a gnóthi szeauton igazi értelme.

Más a kultúránk, más a nyelvünk, mások a szempontjaink, a módszereink, de a lényeg azonos. Természettudományos és társadalomtudományi ismereteink sok rejtett rugóját, feltételét és okát tárták fel az emberi viselkedés bonyolult szerveződésének de a szubjektív emberi problémák ugyanazok maradtak. Ki vagyok én? Hol a helyem a világban, az emberi kapcsolatok rendszerében? Miért vagyok boldogtalan miért rossz a közérzetem, miért nem tudom kibontakoztatni képességeimet, miért keveredem újra meg újra hasonló jellegű konfliktusokba? Miért nem szeretnek úgy és annyira, ahogy igényelném, miért nem tudok én szeretni, miért ér annyi kudarc és bántás? Egyáltalán, mit érek én? Miért nyomasztanak félelmek és bűntudatok? Miért nem tudok úgy élni; mint a „többi ember” - akik látszólag olyan könnyedén haladnak előre az élet útjain, és négyszemközt ugyanezt kérdezik valakitől, vagy titokban önmaguktól. A kérdezés már eredmény. Mindenesetre messzebb vezet, mint önmagunk tömjénezése és a környezet, az „objektív körülmények” vádolása. Ez már út, amely elvezet valahova.

Vajon képesek vagyunk-e tudomásul venni, hogy életünket, jövőnket akkor tudjuk irányítani, ha megpróbáljuk minél jobban és mélyebben megismerni önmagunkat? Erre tanítanak elődeink két és félezer év távlatából, és ezt teszi lehetővé a huszadik század nagy találmánya: az önismereti csoport.

Mi az a csoportozás?

A személyiségfejlesztő célú csoportok az 1950-es évek második felében jelentek meg Magyarországon, de igazán a hetvenes években terjedtek el. A nyolcvanas évekre a különféle módszerek és iskolák meglehetős sokasága alakult ki. Ma már - legalábbis bizonyos közép- és felsőfokon iskolázott társadalmi rétegekben - a csoportozás ismert és kedvelt módszerré vált.

Több tízezren vannak már országunkban, akik legalább egyszer részt vettek már személyiségfejlesztő, önismereti, tréning, stb. csoportban.

Mindössze néhány százra tehető azoknak a szakembereknek a száma, akik rendszeresen vezetnek csoportokat.

A csoportozás nem csodaszer ugyan, nem képes a világ megváltására, de alkalmas arra, hogy - akár tömegesen is - örömet adjon az embereknek, megtanítsa őket autonóm lényekké válni. Speciális módszerekkel segíti őket, hogy megtalálják önmagukat és másokat az egyre jobban elidegenedett világunkban.

Mi a csoportozás haszna az egyén számára?

Csoportjaink jellemzője, hogy úgynevezett szemtől szembe (face-to-face) csoportok. A csoport tagjai kiscsoportban, közvetlenül dolgoznak, meghatározott ideig rendszeres kapcsolatban vannak egymással.

A kiscsoport célja a tagjainak a fejlesztése, a személyiségfejlesztés, önismeret fejlesztés, a tágabb értelemben vett tanulás, társaskészség-fejlesztés.

A munka előreláthatóan, megtervezetten magába sűríti az emberi élet változásának fő fázisait: a keletkezést, a növekedést, a leépülést és az elmúlást.

A csoport munkájában részt vevő személy hatékonyabb munkavégzésre válik képessé, javulnak a problémamegoldó stratégiái, alkalmassá válik a sikeres team munkára, megnövelheti az egyéni boldogulásának esélyeit.

Miért mennek csoportba az emberek?

Egyrészt azért, mert olyan igények (az önismeret fejlesztése, belső harmónia megteremtése, a személyek közötti kapcsolatok javítása, stb.) fogalmazódnak meg a személyekben, amelyek kielégítését éppen egy csoporttól várják. Vagy megtapasztalták már a csoportmunka hatékonyságát, vagy valakitől hallották, hogy mennyire hasznos, megnyugtató, építő lehet egy csoportban való részvétel.

Persze, lehet, hogy azért mennek csoportba az emberek, mert küldik őket. Előfordul, hogy elrendelik bizonyos munkakörökben a foglalkoztatottaknak a részvételt. Néha a küldés és az önkéntesség keveredhet.

A fenti esetekben a csoport célja lehet például a közérzetjavítás, vezetői ismeretszerzés, kommunikációfejlesztés, feszültségoldás, társas kapcsolatok teremtése, kreativitásfejlesztés, szervezeti probléma megoldás, én-analízis, ügyfelekkel való bánásmód, tárgyalási készségek fejlesztése, és így tovább, szinte vég nélkül bővíthető a repertoár.

Ki választja az önismereti csoportot?

A válasz az elnevezésből következik: aki meg akarja ismerni önmagát. Önmagunk megismerésének igénye valahol talán a fejlett élőlények keresési-kutatási ösztönében, a megismerésre hajtó kíváncsiságban gyökerezik. A keresés-kutatás tárgya nemcsak a körülöttünk lévő világ, hanem önmagunk, saját lényünk is. A kisgyermek kezdetben a saját testét vizsgálja, később a saját lelki-szellemi tulajdonságai is egyre jobban érdeklik.

A felserdülő, majd felnőtté váló embernél a tudatosság igénye kerül előtérbe. Tudni szeretné a cselekedetek, a viselkedés, a lelki történések okát és szabályszerűségeit.

Hányan szenvedünk szeretethiányban a magányosság, a túl kevés emberi kapcsolat vagy a túl sok felületes kapcsolat miatt? Hányan párosítjuk a közéleti sikereket a magánéleti kudarcokkal? Mit teszünk rosszul, mi az a bennünk rejlő ok, amely a szenvedéseinkhez, a kudarcokhoz vezet?

Minden vezető beosztású ember, aki irányítja a hozzá beosztott dolgozókat, a személyiségével is dolgozik. Nem elég a szakszerű döntések meghozatala, munkájának nem kevésbé fontos része az emberek irányítása, befolyásolása, "kézben tartása". Alig van olyan szakma vagy munkakör, ahol nincs szükség arra, hogy valaki a személyiségét "vesse be", mint eszközt, a feladatai elvégzésére.

És akkor még nem is beszéltünk a társas szerepeinkről - szülő, gyermek, testvér, házastárs, szerető, rokon, barát, szomszéd, munkatárs -, amelyek kiépítéséhez és fenntartásához szintén saját magunkat, mint eszközt használjuk.

Tehát aki bármelyik szerepében hiányosságot érez, az önismereti csoporttól segítséget kaphat, ott fejlődhet.

Hogyan működnek az önismereti, személyiségfejlesztő csoportok?

Az önismereti, személyiségfejlesztő tréningjeinknél kettő vagy több képzett tréner segít a feladatok során. Általában szimulációs játékok segítségével állítjuk elő azokat a helyzeteket, melyek kihívást jelenthetnek számodra.

Melyek azok a helyzetek, amelyekben az életben helyt kell állnod? Ilyen például egy felvételi elbeszélgetés, egy képzeletbeli prezentáció készítése, tárgyalás lebonyolítása. Olyan helyzeteket ismerhetsz meg játék keretében, melyekhez még nem volt szerencséd, de a való életben, a napi munkád során gyakran előfordulhatnak.

A feladatok megoldását könnyíti, hogy nem pusztán egyedül kell megoldanod azokat, hanem csapatok felállítása után csoportokban dolgozhatsz. Ezeken a tréningeken rendkívül fontos a jó hangulat, melynek megteremtéséről a tapasztalt tréning vezetőink gondoskodnak. Különböző pszichológiában is ismeretes „trükköket” bevetve garantálják a családias hangulat kialakulását. A feladatok megoldása, kivitelezése során a csapattagok megismerik egymást, hibáikkal, erényeikkel együtt. A résztvevők gyakran itt szembesülnek addig nem ismert hiányosságaikkal, s tanácsot kapnak arra nézvést is, hogy hogyan tudnak ezen segíteni, bizonyos képességeiket fejleszteni. Az önismereti, személyiségfejlesztő tréning segít azoknak is, akik még nem döntötték el, mihez is lenne igazán kedvük. Kiderül, hogy utálod a monoton, egyhelyben történő időtöltést, vagy éppen ellenkezőleg: nem tudsz hirtelen alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez? Ezeket figyelembe kell venned életed további alakításánál, mert különben könnyen megcsömörlesz.

Az általunk nem üzleti érdekből javasolt hosszúságú - többnapos tréning folyamán összekovácsolódik a csapat, megismeritek egymás problémáit, s a végén meglátod már egymásnak is hasznos tanácsot tudtok adni, természetesen a tréner is véleményezi a megoldást.

Nem ritka, hogy tartós barátságok is születnek ilyenkor, melyek sokszor még jól jöhetnek, hiszen egy jóindulatú kívülálló mindig objektívebben ítéli meg hibáinkat, reagálásunkat, mint önmagunk. Hajlamosak lehetünk másokban keresni a hibát, netán minden „sarat” magunkra vállalni altruista módon.

A tréning végeztével pedig immár gyakorlati ismeretekkel is felvértezve bátran neki vághatsz egy felvételi állás interjúnak, tudod hogyan fogsz reagálni a váratlan helyzetekre, magabiztosabban láthatsz neki mindennapi feladataidnak.

Mindenütt, ahol emberekkel találkozol, a személyiségedet eszközként kell használnod. Tanuld meg alaposan a saját személyiséged eszköztárát, hogy a lehetséges legjobbat tudd kihozni Önmagadból! Lehet, hogy a Te számodra is ez a megfelelő alkalom, hogy elindulj az önismeret, a tudatos személyiségfejlesztés felé.

Mi a lelki kiégés?

A kiégési tünetcsoport (burn out) hosszabb ideje fentálló érzelmi megterhelések és megoldatlan stresszek hatására kialakuló pszichofizikai válasz, elsősorban emberekkel hivatásosan foglalkozó szakembereknél, laikus segítőknél, krónikus betegségben szenvedőknél és családtagjaiknál.

A kiégés főbb tünetei:

• testi tünetek: alvászavar, kifejezett testsúlyváltozás, pszichoszomatikus tünetek jelentkezése, kipihenhetetlen fáradtság érzése, gyakori betegállomány, stb.
• magatartási tünetek: ingerlékenység, cinizmus, fokozott lelki védekezés, koffein-, nikotin-, alkohol-, gyógyszer-, drogfüggés, kóros táplálkozási szokások, stb.
• érzelmi tünetek: krónikus szorongás, reaktív depresszió, hipománia, rögeszmésség, elszemélytelenedés, ingerlékenység, gyakori balesetezés, stb.
• mentális tünetek: teljesítőképesség csökkenés, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, stb.

A lelki kiégés főbb szövődményei:

krónikus fáradtság, fekély-betegség, „irritabilis bél” tünetcsoport, pszichogén magasvérnyomás, angina, infarktusra való hajlam fokozódása, táplálkozási zavar, pszichiátriai betegség.

A lelki kiégés kialakulásának fő állomásai:

• kezdet: túlzottan nagy lelkesedés, felfokozott energikusság, túlazonosulás a környezeti problémákkal
• stagnálás állapota
• frusztráció fázisa
• apátia stádiuma: védekezés a kudarcok ellen, elkerülő magatartás kialakulása a kihívásokkal szemben
• intervenciós fázis: a szakszerű beavatkozás történhet egyéni, vagy intézményi szinten

A lelki kiégés kezelése:

A megelőzés humánusabb és egyben költségkímélőbb, mint a kezelés. Éppen ezért általában javasolt, hogy a konfliktust okozó stresszek kezelését mindenki tanulja meg, s a körülményeknek megfelelően fejlessze. Mindannyiunknak egyéni felelőssége az egészséges életmód kialakítása és fenntartása. A kiégési tünetcsoport prognózisa jó, ha a kórismét időben felismerik és az adott személyt, motiváltsága alapján megfelelően kezelik.

Mi az asszertivitás, milyen az asszertív viselkedés?

Az asszertivitás olyan kommunikációs módszer, amely ötvözi az önérvényesítést és a mások érdekeinek figyelembe vételét, ezáltal elősegíti az erőszakmentes (asszertív) kommunikációt és hosszú távon a szociális hatékonyságot. Az asszertivitás tanulható, fejleszthető, s elsajátítása (asszertív kommunikációs tréningek) elősegíti és megkönnyíti a konfliktushelyzetek megoldását.

Mi a kineziológia?

A kineziológia a mentálhigiéné egyik módszere a stressz kezelésének és a lelki egészség visszaszerzésének, fenntartásának.

Amikor érzelmi stressz hatása alatt állunk, nem tudjuk kihasználni az agy teljes kapacitását, a bal agyfélteke „pánik üzemmódra” kapcsol. (Érzelmi stressz következménye például egy bármire való képtelenség, tanulási nehézség, egy probléma csak azonos módon lehető kifutása, érzelmi csapdák, hibáink ismételgetése, nem harmonikus kapcsolatok, nem megfelelő, vagy romboló viselkedésformák, stb.)

Ha az érzelmi stressz hatása alól kiszabadulunk, képesek leszünk hatékonyan, könnyedén működni.

A kineziológiai kezelés során meghatározzuk a kezelésre váró problémát - azaz azonosítjuk és oldjuk a múlt fájdalmas, tevékenységünkben, kapcsolatainkban, törekvéseinkben akadályozó emlékeit, és korrigáljuk azokat.

A korrekció gyengéd, minden esetben hatékony, eredménye tartós. A kineziológia tehát egy személyiségfejlesztő, a testi-lelki egészséget támogató korrekciós és megelőző módszer.

Veszélyesek-e a kamaszkori képzelgések a homoszexualitásról?

Minden gyermek életében már a születéstől kezdve jelen van a szexualitás. A gyermek először felfedezi a nemi szerveit. Később a nemi szervek funkcionalitása kerül az érdeklődés középpontjába (mire használjuk, mi köze a születéshez).

Kamaszkorban a szexualitás erőteljesen előtérbe kerül. A serdülőket testük változásai folyamatosan emlékeztetik a lehetőségeikre. A lányok fejlődő mellei, nőies alakjuk formálódása felfedezésre invitál. A fiúknál a spermiumképződés erotikus álmokat kelt. Amikor egy kamasz rádöbben arra, hogy teste alkalmas a nemi életre, vágyódni kezd a szerelemre.

Mielőtt azonban a másik nemnél próbálkozna, igényeit és félelmeit meg kell osztania a vele egyneműekkel. Hiszen ki értené meg a kamasz fiú vágyódását jobban, mint egy másik kamasz fiú?

Gyakori, hogy a fiúk csapatostól szerzik első szexuális élményeiket. Kezdetben „ki tud messzebbre pisilni” versenyt játszanak, ezt felváltja az egymás péniszének megvizsgálása. Összehasonlítják a méreteket, próbálgatják a működését.

A fiúk gyakrabban játszanak szexuális játékokat a közeli barátjukkal, mint a lányok. A testiségről való beszélgetések nagyfokú, szexuális töltésű izgalmat válthatnak ki. Fiúknál különösen gyakori, hogy csoportokban maszturbálnak, és versengenek, hogy ki jut el hamarabb az ejakulációig.

A fiúkra jellemző, hogy olyan nagyfokú szexuális feszültségben élnek, hogy minden lehető módon megpróbálnak könnyíteni magukon.

A legtöbb fiú ennek ellenére később nem mutat semmiféle homoszexuális hajlamot. Élményeik a normális fejlődési szakasz részét képezik.

Mit jelent az életminőség?

Az életminőség fogalmába beletartozik a mozgásképesség/önellátás színvonala, a testi/lelki közérzet minősége, az érzelmi/ lelki- és a mentális működés minősége, kiemelt kérdéskör a szexualitás, a szociális körülmények milyensége, és az anyagi viszonyok.

Mióta a korábban halálos daganatos betegségek többsége krónikus betegségnek tekinthető a korai diagnosztizálásnak és a kezelés fejlődésének köszönhetően, azóta az életminőség fogalma és jelentősége még inkább az érdeklődés középpontjába került. Ma már a terápia és a gondozás messze túlnő a bio-medikális eljárásokon, és a cél az „egész beteg totális jóllétének” megvalósítása.

Mi az a holisztikus szemlélet?

A holizmus kifejezés (a görög „holos” szóból) a teljesség figyelembevételét jelenti. A holisztikus szemléletű gyógyítás az embert egésznek tekinti, feltételezi testének, szellemének és érzelmeinek egységét. A holisztikus szemlélettel gyógyító szakember nemcsak a betegséget, a megbetegedett szervet, vagy testrészt, hanem a beteget gyógyítja, egészségét kívánja helyreállítani, fenntartani.

Mi a Bach virágterápia?

A Bach virágterápia nem más, mint egy nagyon egyszerű és természetes gyógymód, mely hatását a vadvirágok alkalmazásán keresztül fejti ki. A gyógyeszenciákat, melyek sokkal inkább a beteg személyiségét, mint fizikai állapotát gyógyítják, dr. Edward Bach, angol orvos fedezte fel az 1930-as években. A hagyományos orvoslás és a homeopátia területén eltöltött évek során Bach arra a felfedezésre jutott, hogy az emberek testi bajait nem a kategorizálásra használt szokásos betegség típusokkal lehet leginkább jellemezni, hanem az ezeket kiváltó pszichológiai állapotokkal. Képes volt ezeket az állapotokat felismerni, és a nekik megfelelő eszenciákat beazonosítani. Az eszenciákat a mezők virágai, a vadon fái szolgáltatták.

Mi a hospice?

A hospice a haldokló - elsősorban daganatos - betegek humánus gondozását végző szervezet. A hospice gondozás célja a betegek életminőségének javítása (testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása), valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében.

A hospice politikailag és felekezetileg független szervezet, amely ingyenes segítséget nyújt a haldokló betegeknek és családtagjaiknak, függetlenül azok származásától, világnézetétől és anyagi helyzetétől.

A hospice gondozásban orvosok, nővérek, gyógytornászok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt. A munkacsoport tagjai így testi, lelki, szociális, és spirituális támaszt tudnak nyújtani.

A hospice szemlélet a halált az élet természetes részének tekinti. Ennek megfelelően elutasítja az eutanázia alkalmazását, csakúgy, mint az élet mesterséges és gyötrelmes meghosszabbítását. A hospice-ban dolgozók tapintatosan, de őszintén beszélnek gondozottaikkal betegségükrol és állapotukról.

A hospice gondozás történhet fekvőbeteg intézményekben (szervezetileg önálló hospice otthonban, vagy egy kórház részét képező palliatív - tünetkezelő - osztályon), ambuláns formában (ún. nappali kórházban), vagy a beteg otthonában (házigondozás formájában). A fekvőbeteg intézmények családias berendezéssel kívánják elosegíteni a beteg kényelmét, s lehetővé teszik a hozzátartozók ott tartózkodását is. Az intézményi ellátás általában rövid (legfeljebb néhány hetes) időtartamú, ezt követően a gondozás ambuláns formában, ill. a beteg otthonában folytatódik. A hospice munkatársai arra törekednek, hogy a beteg utolsó időszakát hozzátartozói körében tölthesse.

Mi is az a halálközeli élmény?

A haldoklóknál vagy pl. az operációk közben válságos helyzetekben a tudat kitágulása, amikor percek alatt nagytömegű, gyakran külső forrásból származó információt kap az egyén pl. a folyosón lévőket látja, beszédjüket hallja, élete fontosabb pillanatait filmszerűen látja, sötétet vagy érzelemmel teli fényt tapasztal. E jelenséget számos országban az orvosok már elhatárolják a hallucinációtól és az endorfin kábító hatásától, és halálközeli élmény jelennségeként tárgyalják.

A halálközeli élmény jelenségét már több millióan tapasztalták meg, több ezer páciens beszámolt kutatóknak élményéről, amelyeket rendszerint komoly életmód változás kísér. Az emberi és etikai értékek a figyelem előterébe nyomulnak.

Az orvosok, pszichológusok a tanatológia tudományág keretében foglalkoznak a halálközeli élmény jelenségével, de témája a vatikáni parapszichológiai kutatóknak, és a szociológusoknak is. Egyes ősi kultúrák és a misztikus élményeket kereső vallások is ismerik ezt a testenkívüliséget. Az élmények ugyanazokat a főbb elemeket mutatják fel bármely vallás hívőinél, ateistáknál, gyerekeknél, vakon születetteknél is.

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.