Gyakran Ismételt Kérdések E-mail | ||||||||||||||||
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektőlEmlékezés: Lelkünk bugyraiThomas Mann azt írta róla, hogy egy „nagy egyszerűséggel és igazsággal írt könyv, igazán férfias könyv”. Szerintem is férfias, minden bizonnyal azért találtam meg, mert egy férfias könyvet szerettem volna olvasni, én, mint leendő férfi. Hiába a 31 év a hátam mögött. S nem leszek férfi azért, mert majd elolvasom. Hemingway művétől sem lettem az, de megláttam benne valamit. Hemingwayt nem tudtam csak úgy felszínesen olvasni, mert egyből szörnyen unalmassá vált. Nem ponyva. Őt csak nyugodtan, lassan, odafigyelve tudtam olvasni, s akkor valami elementáris erővel ragadtam betűihez. Odaszögezett. Éreztem, ahogy belémélyedek, benne úszok a világában, az utastársaim a metrón sehol sincsenek. Igazán önmagamban vagyok utastársaim között. Hemingway minden szava fontos, minden egyes betű lényeges, még ha egy hosszú tájleírásról is van szó, mert ha ez kimarad, nem érzem át a cselekmények mélységét. Sokan mondják, ez egy szerelmes regény, meg hogy Hemingway állást foglal benne a háború ellen a szerelem és a béke mellett. Szerintem ez nem szerelmes regény. Kínlódtam, amikor a könyv szerelmi szakaszait olvastam, mert nem tartottam őszintének a szerelmespárt. Mindkettőnek szüksége volt valakire, akibe szerelmes lehet, nem több. Ez egyelőre kiábrándító számomra, mert még nem vagyok eléggé férfi. A háborús szakaszok feledtették velem a kínlódást két ember között, nagy megkönnyebbüléssel olvastam, ahogy’ az emberi testrészek hevernek szanaszét egy bombatámadás után, vagy azt, amikor le kell lőni egy másik embert, mert nincs más választás. A mű végén azonban kezdett egy kicsit hitelessé válni számomra a szerelmespár, mert akkor már együtt voltak, minden időt együtt töltöttek, a hölgy gyermeket is várt, tervezték, hogy együtt élnek majd. De bármi megtörténhet, s egy férfinak a lábán kell állnia, talpon kell maradnia, mert ettől férfi ember. Ehelyett álmokba, elképzelésekbe, magyarázkodásokba, másik kapcsolatba stb.stb. ringatjuk magunkat. Én is. Aztán olyan történik, ami ellenkezik a vágyaival, az álmaival. De ez a valóság, ébresztő! Fáj? Kit érdekel? Akarod magad szívatni a fájdalommal? Akarsz más embereket manipulálni, csak mert rosszul érzed magad? És amikor ezt más csinálja veled, élvezed? Nem. Frederic tudja, hogy nincs értelme reménykedni még abban, hátha nem igaz, hátha megsajnál valaki, s akkor minden meg nem történtté lesz. El kell engedni ezeket. Tovább! Az elképzelt romantikus-heroikus álmodozás menekülés. A kemény ideák hangoztatása, öldöklés, katonai dicsőség áhítozása, a háborúskodás menekülés. Ott kell lenni észnél mindig a valóságban! Méltósággal elviselni, amin nem tudok változtatni, de mégis küzdeni a céljaimért. Szeretni, ha szeretni kell, ölni, ha ölni kell, enni, ha enni kell, menekülni, ha menekülni kell, hazudni, ha hazudni kell, igazat mondani, ha igazat kell mondani. S mindezek felett férfinak lenni, aki ezek felé kerekedik, s úgy teszi azt, amit tenni kell, belülről, nem erőlködve! Búcsú a fegyverektől, búcsú a szerelemtől, búcsú a gyermekkortól és máris felemelkedhetsz a felnőtt férfiak közé! Vagy felnőtt kinézeteddel menekülhetsz vissza a gyermeki álmodozásba, játszmázásba: a fegyverekhez, a szerelemhez. Máté László Ernest Hemingway élete és munkássága » A könyvespolcra ajánljukBúcsú a fegyverektőlErnest Hemingway A huszadik századi amerikai próza klasszikusa számára a Búcsú a fegyverektől (1929) hozta meg az ismertséget és az elismertséget, majd hamarosan a világhírt is. Tömegsiker volt: a megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétszer is megfilmesítették. 1934-ben magyar fordításban is megjelent. A Búcsú a fegyverektől „háborús regény”, egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a „régi Európa” véres pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait igyekeztek levonni. Egyben erősen önéletrajzi és személyes élmény-hátterű: Hemingway önként jelentkezett az olasz hadseregbe, mentősként vett részt a harcokban, s - akárcsak regénye hőse - megsebesült. A kórházban ismerkedett meg Agnes von Kurowsky nővérrel. Nyolc évig tartott a szerelmük. Róla mintázta Catherine Barkley regénybeli alakját. (A borítófotón Agnes és Ernest szerepel.) Hemingway regénye a háború pátoszával és a hősiesség kultuszával való teljes és végleges szakírás. Mégpedig a szerelem jegyében: Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövid boldogsága a hit és a remény egyetlen ajándéka a létezés közönyös és könyörtelenül pusztító világában. Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől (tovább a könyvespolcra) » Lelkünk bugyrai
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is. |
||||||||||||||||