Gyakran Ismételt Kérdések E-mail |
„Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá.”
Charlotte Carpenter Karácsonyi hírlevélLelki Titkaink HírlevélItt a téli szünet, a téli szabadságok ideje, és itt a karácsony. Tudom, hogy sokan teherként élik meg az ajándékvásárlás izgalmát, a tülekedést, az ünnepi készülődés munkálatait. De mégis: a karácsonyi forgatagnak íze, illata, különleges hangulata van. A narancs, a mézeskalács, a fahéjas forralt bor fűszeres illata, a csomagolópapír zizegése, a gyermek várakozástól remegő izgalma. Karácsonyi szokásokA karácsonyi szokások az idők folyamán sokat változtak. A hagyomány szerint Luther Márton, a reformáció nagy alakja a gyermekeinek állított először karácsonyfát. A germán hiedelmek szerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek, démonok kiszabadulnak, szabadon csatangolnak. Ezektől a kísértetektől az védi meg az embert, ha az örökzöld fa alá húzódik. Luther Márton egy kicsit átalakította ezt az elképzelést, és Jézus születésének tiszteletére állította a fát, s a téli éj csillagainak mintájára apró kis gyertyákat gyújtott rajta. Magyarországon valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állított először karácsonyfát. Feljegyezték, hogy 1862-ben egy nőnevelő intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, melynek minden ágát egy-egy saját maguk által készített kézimunkával díszítették. A karácsonyfát díszítették még almával, dióval, mézeskalács alakokkal, és cukorral is. Rohanó világunkban gyakran észre sem vesszük, hogy feldíszítették a környezetünket, esténként mindenütt színes izzók ezrei világítanak. Vajon miért mondják oly sokan, hogy megkoptak a karácsonyi fények? Talán elhalványult a hitünk, és elhalványultak a reményeink, s a sok mesterséges fényforrás között vajon látjuk-e még a vezérlő csillagunkat? Tudunk-e még hinni az adott szóban, tudunk-e még őszintén szeretni, tudunk-e még reménykedni? Szeretném hinni, hogy igen. Százhalombatta, 2007. december 21. |