Depresszió – figyelj magadra!

A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.

A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak. Nem véletlen, hogy csaknem minden súlyos depressziósnál megjelenik a halálvágy. Ezt azért nagyon fontos tudni, mert a depressziós ember sokat foglalkozik a szabadító öngyilkosság gondolatával. Az öngyilkosságok 30%-át depresszióban szenvedők követik el.

Depresszió jelei »

A depressziót bármi kiválthatja, ami mélyen érint valakit. A leggyakoribb okok a házastárs, a gyermek, az anya, apa, testvér, vagy egy nagyon szeretett személy halála.

Majdnem ugyanilyen gyakorisággal fordul elő depresszió egy szerelem elvesztése esetén. A középkorban a depresszió neve „szerelmi kór” volt, és ismerjük a történeteket, amikor valaki belehalt a nem viszonzott szerelembe.

Kiválthatják a depressziót más személyes drámák is, mint egy nem kívánt válás, vagy ha valaki anyagilag tönkrement, vagy elveszítette a becsületét, megszégyenült.

Depresszió okai »

Veszteségek, csalódások mindenkit érnek az életben, de nem mindenki lesz ezektől depressziós. A kulcs tehát a mi válaszunk, a viszonyulásunk azokhoz a rossz dolgokhoz, amik történnek velünk. A világvége hangulat, ami végül depresszióhoz vezet, a saját gondolkodásmódunk miatt következik be. A lehangoltság, a szomorúság, a saját agyunk terméke.

Ha bármi történik veled az életben, ha bármi igazságtalanság, bántás ér is, ha azt érzed is, hogy az életed nehézségei megfojtanak, ha érzed is az elszigeteltség nyomasztó sivárságát, mégis hinned kell abban, hogy ez megtanít valamire, ami hasznodra válik.

Ne hagyd, hogy a türelmetlenség, a bosszússág, a harag és főleg az önsajnálat befészkelje magát a gondolataidba.

A depresszió leküzdése »

Egy vezetett terápia során az egyén maga jön rá tudati tévedéseire, és a világhoz és emberekhez való szemléletén, gondolkozásmódján saját akaratából változtat. Ennek kapcsán fizikai szinten agyidegi kapcsolatok és biokémiai változások következnek be, melyek mélyrehatóan meg tudják változtatni az emberi agy működését.

Gyakorlati tapasztalat a pszichiátriai gyógyításban, hogy ami fizikai szinten hat az agyra, az hat a szellemre, lélekre is, és fordítva is igaz, hogy egy hosszan tartó szorongás vagy hangulatzavar valódi testi tüneteket, betegséget produkál.

Amikor életünkön, gondolkozásmódunkon, tehát tudatunkon változtatunk, akkor ennek hatása saját agyunkon keresztül fizikai szinten, biokémiai változásokban is érvényesül! Döntéseink, gondolataink, viselkedésünk képesek formálni agyunk struktúráját, fizikai működését!

A fentiekből világosan következik, hogy tudatunk képes formálni testünket egészen sejtszintig, továbbá az is, hogy a depresszió gyógyítható, de nem csak gyógyszerrel!

Azonban a beteg csakis és kizárólag akkor gyógyul meg, ha ő úgy dönt, hogy meg akar gyógyulni! Szembe mer nézni a problémájával, hajlandó megváltozni, felvállalni hibáit, azaz önmaga negatív árnyoldalát. Ez az ember önmagával való szembesülését, őszinteségét követeli meg!

Depresszió: Antidepresszánsok nélkül »

A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió nagy szenvedés a betegnek, és a környezetének is. Ez a hangulatzavar nagyban befolyásolja a beteg étvágyát, alvását, munkaképességét, a személyes kapcsolatait, az életről alkotott felfogását.

A hangulataink általában igen gyorsan változnak, a napi események gyorsan felvidítanak, vagy letörnek minket, de ezek az érzések gyorsan jönnek-mennek, váltakoznak, és nem okoznak maradandó változásokat az életünk ritmusában.

A hangulatzavar mindig foglalkoztatta az embereket, mert nagyon sokakat érint. Már a Bibliában is megjelenik Mózes súlyos depressziója, de sok híres ember, uralkodók, művészek szenvedtek ebben a betegségben.

Depresszió: Téged is veszélyeztet a depresszió? »

Az, hogy a depresszió valóságos népbetegséggé vált, nemcsak a modern élettel való elégedetlenségünk következménye - 5 kulcstényezője szinte minden nőt érint és veszélybe sodor.

Csaknem minden napra jut egy celeb, aki elmondja, hogyan küzdött meg a depresszióval, és az antidepresszánsok forgalma is az egeket verdesi. A legtöbben úgy érzik, hogy ez afféle modern nyavalya, és azért fenyegeti jobban a nőket, mert ők azok, akik szeretnének egyszerre szuperanyák, szuperfeleségek, szuperbombázók lenni. Ám a legújabb kutatások szerint több olyan tényező is van, amely aligha védhető ki az életünkben, ám pillanatok alatt a depresszió közelébe sodorhat bennünket.

A depresszió a leggyakoribb hangulatzavar »

A depresszió pszichés betegség. A legalapvetőbb tünetei bűntudat, önvád, rossz hangulat, érdeklődés elvesztése, céltalanság, értéktelenség érzése, állandó kimerültség, alvászavarok. A depresszió leggyakoribb fajtánál ezek jórészt megfigyelhetőek, miközben a hangulati mélypont állandósulni látszik. Az említett tényezők a mániás depressziósnál is megjelennek, de leginkább az egyszer fent, másszor lent érzése jellemző: a beteg olykor kifejezetten lehangolt, máskor viszont kitörően jókedvű. Az okok alapvetően kétfélék lehetnek: testi (vitaminhiány, betegség), vagy lelki (negatív élmény, kudarc, kirekesztettség). Sokunknak kijuthat a megrázó tapasztalatokból, viszont körülményeink és lelki alkatunk kérdése, hogy kicsúszik-e a lábunk alól a talaj. Nagyon fontos: ne fogjuk rá minden rosszabb napra, hogy az már a depresszió kezdete. Talán az első figyelmeztető jel, amennyiben szinte már semmiben nem leljük örömünket – a korábban szeretett dolgokban sem –, illetve ha hétköznapi rutinfeladatainknak sem eszünk eleget.

Mi is az a depresszió? »