Gyakran Ismételt Kérdések E-mail

Kezdőlap » Extrák » Magazin » Hírlevél - Napi tipp: Hogyan takaríts meg 8 000 forintot?

Hogyan takaríts meg 8 000 forintot?

Hírlevél a Napi tipp akcióról

Az emberi élettel együtt járnak a problémák. Ez sajnos vagy nem sajnos mindenki számára olyan természetes, mint a levegővétel.

A problémák edzik a lelkünket és idegrendszerünket. A gond akkor van, ha nem foglalkozunk velük, túlnőnek rajtunk, és végül azt vesszük észre, hogy úgy rángatják az életünket, mint jó bábjátékos a marionettet.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Mindig abból indulok ki, hogy mindenki magából indul ki, úgyhogy kiindulok gyorsan magamból én is: egyszerűbben fogalmazva ilyenkor mindig rájövök arra, hogy problémáim forrása legtöbbször én magam vagyok.

Legutóbb például épp vitatkoztam a párommal, úgy igazi olaszos hangnemben, már a szomszédok is átdübögtek a falon…

Nem csoda, hajnal hat óra volt, mi azon civódtunk, ki vigye le sétálni a kutyát, a blöki ugatott… szóval nem volt épp idilli a helyzet.

A vita veszekedéssé fajult, és a végén nem hallottuk a másikat a saját hangunktól, mire ráébredtem, hogy igazából szívesen levinném a kutyát, és nem is tudom, hogy miért csináltam ekkora patáliát ebből a dologból.

Valójában az bántott, hogy már jó ideje hiányoltam a figyelmességet a kapcsolatunkból és már nem éreztem magam elég szépnek sem, de annyi önbizalmam sem volt, hogy hangosan kimondjam a legbensőbb gondolataimat, legalább önmagamnak.

Nem, inkább összevesztem vele a kutyasétáltatáson.

Fogadok, hogy Te is százával tudnál ilyen, vagy ehhez hasonló sztorikat mesélni a saját vagy ismerőseid életéből.

Tapasztalataim szerint sok kapcsolat bukik el ki nem mondott gondolatokon, mert félünk vállalni a következményeket, mert tele vagyunk gátlásokkal.

Bizonyára Te is érezted már azt, hogy Te állsz a saját utadban, vagy hogy Te akadályozod meg magad abban, hogy megkapj egy előléptetést.

Volt már olyan, hogy neked kellett órákig sorban állni az orvosi rendelőben, mert nem bírtad kinyitni a szád, megvédeni magad, szólni, hogy te voltál itt előbb?

Ezeknek az érzéseknek legtöbbször nem tulajdonítunk jelentőséget, és úgy gyűjtjük őket magunkba, mint a bélyeggyűjtők a bélyegeket. Végül a tükörből egy idegen néz vissza, akinek tele van az arca mimikai ráncokkal az idegeskedéstől, és mély keserűség bujkál a tekintetében.

Ugye veled is volt már olyan, hogy egy jól sikerült nap után széles vigyorral szálltál fel a metróra, de amikor körülnéztél egy csomó megkeseredett, szorongó arcot láttál, és ez lefagyasztotta a jó kedved?

Velem szinte mindennap megesik ez.

Én nem akarom mások mosolyát lehervasztani az arckifejezésemmel.

Nem akarok szorongó, szürke utas lenni az élet járatán. Sokszor azonban elkerülhetetlen, hogy ne vigyen magával ez a búskomor sodrás, hiszen a napi stressz, a kenyérharc, a gyerekekért való folytonos aggódás úgy ki tud facsarni, mint egy citromot.

Te hogy vagy ezzel?

És ha már szóba jöttek a gyerekek, én sokszor bizonytalan vagyok abban, hogy jó példát mutatok e a gyerekeimnek, hiszen ők is olvasnak az arcomról.

Az is problémát okoz, hogy sokszor nem tudok az ő fejükkel gondolkodni, nem tudom tartani velük a lépést, nem tudom, milyen értékrendhez igazodva kellene nevelnem őket, hiszen a televízión, az interneten nőnek fel, és trendeket követnek, nem engem.

Mit érne meg számodra, ha valaki egy varázsütéssel helyre tenné végre az önbizalmad?

Ha rendezni tudnád a kapcsolataidat? Ha valóban ki tudnád végre mondani, hogy mi van a szívedben? Ha értenél a gyerekeid nyelvén?

Azt a fél életet, amit elfojtásban élsz meg, most teljesre cserélheted mindössze egyetlen mozijegynyi értékben!

Mit szólsz?

Hát nem nagyszerű!?