Kezdőlap » Extrák » Magazin » Önfeláldozás a kötelesség oltárán - Önismeret és személyiségfejlesztés
„Mennyivel könnyeb az önfeládozás, mint az önmegvalósítás.”
(Eric Hoffer)
Önfeláldozás a kötelesség oltárán
Önismeret és személyiségfejlesztés
Lelki Titkaink Hírlevél
Szapora szívverés, légszomj, rossz közérzet, alvászavarok. Pánik tünetek, kényszeres cselekedetek, migrén, magas vérnyomás, fóbiák, depresszió.
Nagyon sok esetben az elfojtott érzelmeink okozzák a fent felsorolt tüneteket, betegségeket. Az elfojtott érzelmek, vágyak, igények olyanok, mintha időzített bomba ketyegne a szervezetünkben, sosem tudhatjuk, hogy mikor robban.
Felnőttek vagyunk, dolgozunk, párkapcsolatban élünk, a munkánkban felelős döntéseket hozunk. Végrehajtjuk azokat a feladatokat, amelyeket kötelességünknek tartunk.
Sokan vannak közöttünk, akik úgy hiszik, hogy a mások által kiszabott feladatot bármi áron végre kell hajtaniuk, még akkor is, ha az komoly teher a számukra. Ha megpróbálnak kibújni a kötelességüknek tartott feladatok alól, már a kibújás puszta gondolata is olyan bűntudatot ébreszt bennük, hogy bármilyen nehézséget okoznak is maguknak, mindenképpen végrehajtják a feladatot.
A bűntudat korlátozza az ilyen személyt abban, hogy a saját igényeit érvényesítse, vagy a saját érzelmei szerint döntsön.
Köteles vagyok
Milyen kifejező szó. Köteles vagyok, azaz meg vagyok kötve. Kötéllel. Gúzsba. Nem szabadulhatok, amíg el nem oldoz valaki. Mert önmagamat nem tudom eloldozni, feloldozni. A mások által elvárt módon élek, megfelelek mások elvárásainak. A „mások” lehet a külvilág, de lehet egy-egy családtag, vagy szeretett személy.
Vannak, akik mindenkinek szeretnének megfelelni. Az évek múltával aztán a mások elvárásai felőrlik őket. Talán eleinte még lázadoznak, de a bűntudat - amit akkor éreznek, ha nem tesznek eleget az elvárásoknak – lassan elfojtja a saját igényeket. Sokan élnek közöttünk, akik már azt is elfelejtették, hogy valaha voltak vágyaik, álmaik, reményeik, és saját elképzeléseik. Beletörődtek abba az életformába, amiben élnek, és nem állnak ellen az erősebbnek.
Mennyi történetet tudunk a saját környezetünkből, vagy akár a saját életünkből?
A 92 éves anya, aki a 72 éves lányának (depressziós) még mindig előírja, hogy nap mint nap milyen kerti munkákat kell elvégeznie, és mit főzzön ebédre.
A 43 és 41 éves fiúk (pánik tünetekkel küzdenek), akik a szülők által megszerzett balatoni családi nyaralót újítják fel 5 hónapja minden hétvégén, távol a saját feleségüktől, gyerekeiktől, mert „amíg nincs kész, nem hagyhatjátok abba”.
A 44 éves fiú (pánikos), aki az apját felköszönteni érkezik a szülői házba, és egy óra múlva csodálkozva látja, hogy mind a 10 ünneplő vendég kukoricát kapál, mert az apa kiadta a parancsot: „ha már ilyen sokan összejöttünk, ugorjunk neki a kukorica kapálásnak, egy óra alatt megleszünk vele”. A kényszeredetten kapáló vendégsereg 6 órai kapálás után a kisgyermekekre hivatkozva lassan hazaszivárog.
A 35 éves házaspár, akik minden hétvégét a szülőknél töltik felváltva, hogy ne legyen sértődés, és kénytelenek elhozni dobozokban a „mama főztjét”, miközben ők már reform táplálkozást szeretnének bevezetni, de nem mernek nemet mondani a tukmálásra. Közben a két mama azon verseng, hogy ki tudott többet és jobbat csomagolni a „gyerekeknek”.
A nyugdíjas, még aktív, de lassan leépülő férj, aki néha sejti, de sosem tudja, hogy másnap mit csinál, mert a felesége előírásai szerint, a feleség és az unokák igényeinek kielégítése vált a fő életcéllá.
Mi az önfeláldozás oka?
Az önfeláldozó emberek azt hiszik, hogy ha a saját vágyaikra hivatkozva néha nemet mondanának valakinek, akkor az megsértődne és szemrehányásokkal illetné őket. Ezeknek a hiedelmeknek az alapját a múltbeli tapasztalatok adják. A félelem a szeretet elvesztésétől, vagy a konfliktus minden áron való elkerülésének a szándéka gyakran oda vezet, hogy elfojtjuk a saját vágyainkat, és lemondunk a legkézenfekvőbb igényeinkről is.
Az irányítók olyan érzelmi trükköket alkalmaznak, amelyek hatására a kötelesség csapdájában vergődő ember mindig úgy érzi, hogy tartozik a másiknak. Tartozik neki, mert felnevelte, mert mellette maradt, mert rááldozta a fiatalságát, mert ő is segített, amikor a másik rászorult. Ezek az emberek a gyerek felnevelését, a családi vagy baráti szívességeket befektetésnek szánják, és éreztetik, hogy a másiknak honorálnia kell, amit kapott, különben az örök harag veszélye fenyegeti.
Egy régi és elavult felfogás szerint egyes emberek azt hiszik, hogy mindenkinek bármilyen áron, akár önmaga feláldozásával is tennie kell a kötelességét. Minél nagyobb a személyes áldozat, annál több tiszteletet érdemel az önmagát feláldozó ember. Aki a mások által hozott szabályokat hosszú időn át a saját kárára betartja, az lelkileg és fizikailag is megbetegszik. Az élete csupa kötelezettségből áll, és nem mond ellent, mert fél, hogy önzőnek és hálátlannak tartják majd.
Nagyon sok kapcsolatban tisztán látszik, hogy az „adás” és a „kapás” nincs egyensúlyban. Ezt általában mindenki észreveszi, de a legtöbb ember nem meri abbahagyni az „adást”, mert fél, hogy elveszíti mások megbecsülését, és elmarasztalják.
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan lehet kilépni emberséges és mások számára is elfogadható módon a túlzott kötelezettségek csapdájából, akkor jelentkezz a személyiségépítő, alapos önismeretet adó Ego building tréningre!
Mi az a Ego building?
Az Ego building olyan személyiségfejlesztő önismereti tréning, amely a saját kivezető útját mutatja meg a résztvevőnek. Nem konzerv megoldásokat ad, nem recepteket vagy jó tanácsokat osztogat, hanem megkeresi az egyén személyes erőforrásait, és arra támaszkodva olyan magatartási, viselkedési formákat tanít, ami az illető számára a leghatékonyabb és legpozitívabb változásokat hozza.
Az Ego building egy hosszú tréning, 15 hónapon át tart, de nem megterhelő, mert havonta csak egyetlen napot vesz igénybe. A tréning azért hosszú, mert időre van szükség ahhoz, hogy a megszerzett új viselkedési mintázatok bevésődjenek és felülírják a régi helytelen mintákat.