A nagymamáknak szóló legfontosabb tanácsok

Kezdőlap » Extrák » Magazin » A nagymamáknak szóló legfontosabb tanácsok - Lelki Titkaink Hírlevél

Bírálat helyett elismerést adjunk

Lelki Titkaink Hírlevél

A nagymamáknak szóló legfontosabb tanácsok

Amit magától értetődőnek tartunk, az hétköznapi érzéseket okoz. Amiről azt gondoljuk, hogy különleges ajándék, azt gyönyörűségnek éljük meg. Ha a gyermekünket a sors ajándékának tekintettük, az unokánk duplán az, olyan ajándék, aki „az ölünkbe pottyan”, hiszen nem mi, hanem mások dolgoznak meg érte. Persze tudatában kell lennünk annak is, hogy az unokánk egy kicsit a mi gyermeknevelésünk gyümölcse is, hiszen egyre kevesebb a házasságban élők száma, s egyre kevesebb gyermek születik. A nők jelentős része szeretne gyermeket, a bölcső mégis gyakran üres marad.

A nagyszülők öröme határtalan, ha az unoka egészségesen születik, gyermekeik pedig felelősségteljes szülőkként viselkednek. A nagyszülők sajnos a legtöbbször kritizálják és irányítani akarják a fiatal szülőket, ahelyett, hogy hálásak volnának nekik, amiért egy vagy több unokával ajándékozták meg őket.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a megszülető gyermeket elég félelmetes világ várja, ezért az újdonsült szülőknek nagymértékben nő a biztonságérzete, ha tudják, hogy elfogadó, szerető nagyszülők segítik majd a gyermeknevelést.

A mai édesanyák emancipált nőkből lesznek, akiknek nem magától értetődő a család szolgálata. Az édesanyákra ugyanúgy rászakad a munka kényszere, mint a családtalan nő társaikra, és azokkal kell versenyben maradniuk, akiknek a munka és a karrier építése a kitűzött céljuk.

Fontos szabály, hogy a nagyszülők bírálat helyett elismeréssel, dicsérettel forduljanak a gyerekeik és az unokáik felé. Sosem szabad viszonzást várni azért, amit a gyerekeinknek és az unokáinknak adunk, hiszen azt ők majd a saját gyerekeiknek és unokáiknak adják tovább. Hiszen a cél nem az, hogy „kasszírozzunk” egymástól, hanem az, hogy tovább vigyük az életet.

Sok gyermek és unoka azért kerüli a nagyszülőket, mert a telefonhívások és a látogatások alkalmával az örömteli beszélgetések helyett szemrehányásokat kapnak a „túl ritka látogatások” miatt. A fiatalokat elrettentik azok a szónoklatok, amelyekben a nagyszülők felhánytorgatják, hogy elhanyagolva, csalódottnak érzik magukat. Kelletlenül mennek a nagyszülőket látogatni az örökös szidástól való félelem miatt.

Féltékenység

Ahol több ember él együtt, mindig adódnak viták, nézeteltérések. Egyedül élni azonban senki sem szeret, hiszen mindenki rá van utalva az összefogásra. Fiziológiai és pszichológiai szükségletünk a közösségben élés.

A nagyszülők bölcsessége segíthet megelőzni, vagy ha már kialakult, akkor elsimítani a családon belül előforduló civakodásokat. Feltéve, ha nem a nagyszülő okozza azokat. A tapasztalatok szerint a nagymamák okozhatják a mély töréseket azzal, hogy pletykákat, vagy sértő kijelentéseket továbbítanak egyik családtagtól a másikhoz. A nagymamáknak nagy önuralmat kell tanúsítaniuk, mert ezzel tudják egységben tartani a családot, ahelyett, hogy szétzilálnák.

A nagyszülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a testvérféltékenység a felnőttkorban sem szűnik meg, csak a felnőttek okosabban titkolják a féltékenységüket.

A régi gyermekkori testvérféltékenység kivetül az unokákra. Szinte minden családban ott lappang a rejtett verseny: melyik unoka a nagymama, nagypapa szíve csücske? Ebben a rangsorban az első unokának gyakran behozhatatlan előnye van.

A szülők ranglistáján gyakran elsőbbséget élveznek a fiú gyermekek, a nagyszülők ranglistáján azonban gyakran megfordul a sorrend: a nagyszülők szeretetlistáján gyakran a menyek gyerekei hátrébb kerülnek.

Mi okozza ezt a különbséget? A nagymamák szigorú mércével mérik a lányuk, menyük nevelési módszereit. A neveléssel kapcsolatos érzelmeikben gyakran újra élik a saját nevelési módszereiket. S mivel a lányuk igen jó eséllyel a szülői mintát követi, a menyük pedig a saját otthonából hozott mintát, így a nagyszülők gyakran az egyik család nevelési módszereire szigorúbb mércéket alkalmaznak, mint a másikra. Ezzel gyakran keltenek ellenségeskedést, háborúságot a sógornők között. Elindul a harc a nagyszülők szeretetéért, a megkritizáltak bosszút állnak a kedvezményezetteken, s elkezdődik a véget nem érő bosszantások, kritikák, becsmérlések sora.

Érdemes megfogadni a nagyszülőknek, hogy igazságosak lesznek, és megkísérelik a lehetetlent, hogy megközelítően egyformán sugározzák a szeretetüket minden unokájukra, és azok szüleire.

A nagyszülőknek tudniuk kell, hogy ők maguk gyakran generálnak efféle háborút, de sokat tehetnek a békesség kedvéért is. Érdemes megfogadni a nagyszülőknek, hogy igazságosak lesznek, és megkísérelik a lehetetlent, hogy megközelítően egyformán sugározzák a szeretetüket minden unokájukra, és azok szüleire. Inkább törekedjenek a mérleg nyelve szerepre, s igyekezzenek elsimítani a keletkező viszályokat. Természetesen nem kell bíráskodniuk a nagyszülőknek, de lehet közvetítői, békítő szerepük, és ennek a legjobb módszere, ha nem a rossz véleményeket és a kritikát súgják meg a távollévő családtagnak, hanem a pozitív, dicsérő szavakat „pletykálják el” inkább.

A nagyszülők legyenek bölcsek, és ne kritizálják a családtagok – esetenként – elítélendő magatartását. Mutassanak példát barátságos, megértő és támogató viselkedésből. Különösen kell figyelni és vigyázni a nagymamáknak, mert ők hajlamosak arra, hogy a régi történetek mesélése közben folytonosan felemlegessék a régi sérelmeket, és ezzel hátráltassák a jótékony feledést. Minden vitás vagy bántó kérdést egyszer ad acta kell tenni.

A nagymamáknak tudniuk kell, hogy a nőknél a kor előre haladtával fokozódik az agresszivitásra való hajlam, míg a férfiak esetében az agresszió csökken, s a férfiak engedékenyebbé válnak.

Elég jó szülő vagyok? Tanácsadás szülők részére

Lelki Titkaink hírlevelek

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.