„Ne törődj vele, hogy mit mondanak, az vagy, akinek tartod magad…”
(Bródy János)
Egyre több szingli nő és férfi keresi fel a rendelőmet azzal a problémával, hogy egyedül vannak, és ez nyomasztóan hat rájuk, szorongással tölti el őket. Egyedül vannak, mert jelen pillanatban nem élnek párkapcsolatban, házasságban. Vannak baráti kapcsolataik, szomszédaik, munkatársaik, családjuk, ám mégis egyedül érzik magukat, mert nincs párjuk.
Miért olyan nehéz érzés az egyedüllét?
Az életünkben nagyon sokszor nézünk szembe azzal a dilemmával, hogy egy kapcsolatból menjek, vagy maradjak benne? Folyamatosan veszekszik bennünk az intimitás és az autonómia igénye. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.
Hol vannak az egyedüllét nehéz érzésének a gyökerei? Az anya – gyermek kapcsolatból, a kötődés minőségéből indul és a felnövekedés folyamatában alakul ki bennünk az intimitás és az autonómia egyensúlya.
A fontos emberi kapcsolatainkban ugyanezeket a kérdéseket tesszük fel magunknak. A szüleinkkel, barátainkkal, szerelmünkkel, házastársunkkal kapcsolatban ugyanaz a dilemma foglalkoztat:
Vajon belepusztulok, ha elmegyek, kilépek a kapcsolatból?
Vajon belepusztulok-e, ha ő elmegy, kilép a kapcsolatból?
Ha elhagyom, megengedi-e, hogy visszatérjek hozzá, amikor hiányzik?
Ha elhagy, megengedem-e, hogy visszatérjen hozzám, amikor hiányzom?
Milyen messzire távolodhatok, mennyire lehetek önmagam, ha meg szeretném őrizni a kapcsolatot?
Mit akarhatok saját magamnak, magamért, hogy közben ne veszítsem el őt?
Mennyit vagyok képes feladni magamból a szeretetéért, vagy a menedékért, amit ő jelent nekem?
Egy szeretetteljes, elég jó anya, aki valószínű, hogy sokat hibázott, de sohasem szűnt meg szeretni minket, akinek ölelő karjaiba mindig visszatérhetünk, a fizikai és érzelmi biztonság érzését alakítja ki bennünk. Anyánk szeretetének, gondoskodásának emléknyomai egymásra épülnek bennünk, és annyira az Én-ünk részévé válnak, hogy a tényleges gondoskodására egyre kevésbé lesz szükségünk.
Akkor tudunk egyedül maradni, amikor kialakul bennünk a megtartó környezet belső képe. Amikor felfedezzük saját, rejtett erőforrásainkat, megtapasztaljuk a saját erőnket. S bármilyen furcsa is, amikor képesek vagyunk egyedül is jól élni az életünket, akkor válunk alkalmassá arra, hogy egyenrangú, és nem társfüggő párkapcsolatban élhessünk.
Mit jelent az egyedül?
Egyedül… a legtöbb felnőtt ember számára ez a szó valami borzalmat jelent. Pedig mennyiféleképpen lehet egyedül lenni. Mint mindennek, az egyedüllétnek is van pozitív és negatív oldala, olvasata, megélése.
Az egyedül szó jelentése más nyelveken:
Görög eredet jelentése: magányos, egyedül élő.
Latin eredet jelentése: intő, figyelmeztető, tanító
Karthágói-pun eredet jelentése: istennő.
Arisztotelész azt mondja: „Ahhoz, hogy az ember egyedül élhessen, állatnak vagy istennek kell lennie.”
Ha van valódi önbizalmad, és megbízhatóan szereted önmagad, akkor rajtad múlik, a te döntésed, hogy a görög, a latin, vagy a karthágói eredet szerint gondolkodsz-e magadról, amikor éppen egyedül éled az életedet. S ha valódi önbizalmat és megbízható önszeretetet teremtenél magadban, akkor az Ego building tréning a megfelelő segítség a számodra.
Mi az a Ego building?
Az Ego building olyan személyiségfejlesztő önismereti tréning, amely a saját kivezető útját mutatja meg a résztvevőnek. Nem konzerv megoldásokat ad, nem recepteket vagy jó tanácsokat osztogat, hanem megkeresi az egyén személyes erőforrásait, és arra támaszkodva olyan magatartási, viselkedési formákat tanít, ami az illető számára a leghatékonyabb és legpozitívabb változásokat hozza.
Az Ego building egy hosszú tréning, 15 hónapon át tart, de nem megterhelő, mert havonta csak egyetlen napot vesz igénybe. A tréning azért hosszú, mert időre van szükség ahhoz, hogy a megszerzett új viselkedési mintázatok bevésődjenek és felülírják a régi helytelen mintákat.