Félelmetes gondolatok, pánikos viselkedés - Ne pánikolj, gyógyulj meg!

Kezdőlap » Extrák » Magazin » Félelmetes gondolatok, pánikos viselkedés - Ne pánikolj, gyógyulj meg! - Lelki titkaink hírlevél

Félelmetes gondolatok, pánikos viselkedés

Ne pánikolj, gyógyulj meg!

Sokszor elhangzott már, hogy a pánik a félelem betegsége. De hogyan alakul ki a félelem? A félelem klasszikus kondicionálással, azaz tanulással alakul ki. A tanulás alapja a társítás, és az ismétlődések száma. Minél többször fordul elő egy inger egy másik, közömbös inger társaságában, annál valószínűbb, hogy a közömbös inger a másik jelévé válik. Hogyan alakul ki ebből a pánik? Amikor valaki a moziban éli meg az élete első pánik rohamát, a mozi a pánik jelévé válik a számára, és attól kezdve elkerüli a mozit, mert a fejében a pánik és a mozi társul egymással. Ezt jeltanulásnak hívjuk.

A félelem és a pánik gondolatisága

A félelem (meg)tanulása nem tudatos tanulás, hanem az érzelmi agy vagy a limbikus rendszer munkálkodása. Ez a tanulás tudattalanul történik meg és nem tudunk ellenállni neki. A félelem tanulása jeltanulás, így rögződik a pánikos személyben, hogy a mozi „nemszeretem” hely, tehát elkerülöm. A mozi a pánik, a rosszullét jelévé válik.

Az agy limbikus rendszere a veszélyesnek ítélt ingert akár egyetlen előfordulás alkalmával megtanulja, és amikor az előjeleket tapasztalja (valaki arról beszél a társaságban, hogy jó filmet adnak a moziban), a félelem érzet elindul a pánik felé. Ugyanis elég a mozira gondolni, és már meg is jelenik a félelem, ami eljuthat akár egy pánikrohamig.

A félelem általánosulása vagy generalizálódása az a jelenség, amikor a veszélyes ingerhez (mozihoz) hasonló gondolatok is félelmessé válnak. Aki a moziban rosszul lett, az lehet, hogy attól kezdve kerüli a színházat vagy a koncert termeket is, hiszen mindegyikben közös az, hogy zárt helyen vannak, és a személy kínosnak érzi, hogy előadás közben felálljon és kimenjen, ezért bezártnak érzi magát. Pedig tudja, hogy nincs bezárva, de az érzés erősebb, mint a logika.

Félelmet nem csak saját tapasztalatból tanulhatunk, elegendő, ha látjuk, hogy valaki más félelmet keltő helyzetbe kerül. A rémtörténetek azért is olyan nagy hatásúak az emberre, mert a félelem ragadós, elég meghallgatni egy rémtörténetet, és máris félünk.

A félelmi és a pánikos viselkedés

Ha megtanulunk félni valamitől, akkor hozzátanuljuk azt a viselkedést is, ami a félelmünkhöz tartozik. A klasszikus kondicionálás a gondolkodásunkat, az úgynevezett operáns kondicionálás alakítja. Operáns kondicionálásról beszélünk abban az esetben, ha jutalmazzák a viselkedésünket, akkor azt minél többször alkalmazni szeretnénk, ha büntetik a viselkedésünket, akkor azt inkább kerülni fogjuk.

Az érzelmek logikája azt mondja, hogy ha elkerüljük a mozit, akkor ez jutalom, mert elmarad a pánikos rosszullét.

Ha azonban le akarjuk győzni a mozi-fóbiánkat, akkor menjünk el moziba. Valószínűleg aggódva figyeljük majd magunkat, hiszen félünk. A félelemtől kicsit hevesebben dobog a szívünk. Mit teszünk? Ha kimenekülünk a moziból, és jobban leszünk, megnyugszunk és ezt gondoljuk: kaptunk egy „büntetést” a kezdődő rosszullétet, mert bementünk a moziba, és amikor kimenekültünk, kaptunk egy „jutalmat”, hiszen jobban lettünk. Ezzel megerősítjük a pánikunkat, és segítünk a tovaterjedésében. Hiszen valószínűleg előbb-utóbb a liftben, a repülőn, a metróban, vagy a munkahelyi értekezleten is megtalál minket a félelem.

Milyen megoldást kínál a kognitív gondolkodás?

A fentiek logikájából következik, hogy a helyhez, bezártsághoz kötődő pánik (agórafóbia) akkor múlik el, ha beleállunk és benne maradunk a helyzetben akkor is, ha rosszul leszünk. A legtöbb pánikos attól fél, hogy elveszíti az eszméletét, a kontrollját valamilyen nyilvános helyen és senki nem fog segíteni neki. Vagy azt gondolják róla, hogy részeg, vagy drogozott. Ezért, ha van kísérője, aki tud a gondjairól, teljes biztonságban érzi magát, és ilyenkor a legritkább esetben támad a pánik.

Sokkal nagyobb a gyors gyógyulás esélye a pánikból, ha vállaljuk a rosszullét kockázatát és bátran benne maradunk a helyzetben egyedül, bármennyire rossz is. Pánikosként tudjuk, hiszen számtalanszor megtapasztaltuk, hogy a tüneteink ahogy jöttek, úgy el is múltak, csak közben megkínoztak minket. S ha nem menekülünk ki a helyzetből, a pánikunk fog elmenekülni tőlünk. Amint megtapasztaljuk a saját erőnket, és használjuk a tanult módszereket a figyelmünk terelésére, a pánikunk egyre gyengül, végül elmarad az életünkből.

Ha érintett vagy, vannak pánik tüneteid, gyere és tanuld meg használni a segítő és az önsegítő módszereket! Nem kell félelemben élned, van választásod.

Jöjj el, bátran! Tiszta szívvel és sok szeretettel segítek.

Problémám van, segíts!

Lelki Titkaink hírlevelek

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.