A kamaszkor problémái mérsékelhetőek
Hogyan szeressük gyermekünket a kamaszkor előtt?
Kamasz gyermekünk elfogadása a kamaszkor folyamatában azt jelenti, hogy meg kell ismernünk saját kamasz gyermekünket, és ennek megfelelően kell törődnünk vele. Minden gyermek más, és ha a szülő tanácstalan, mert úgy érzi: nem ismeri, nem érti eléggé mélyen a gyermekét, akkor tanácsos szakember segítségét kérni. Egy szakember segítségével a szülő képessé válik arra, hogy az adott gyermeknél jól működő módszereket találjon. Nagyon fontos módszer az elfogadás, amely azonban nem azonos a fásultsággal vagy a beletörődéssel.
Van egy kedvenc mondásom, amelyet szeretnék másokkal is megosztani, hátha más is hasznát látja nehéz nevelési helyzetekben.
Élj úgy, hogy a hajdani gyermek, aki voltál, ne szégyelljen téged, a felnőttet!
Biztos vagyok benne, hogy egyetlen anya vagy apa sem, ébred fel úgy egyetlen reggelen sem, hogy elhatározza: ma zsémbes leszek, kiabálni fogok, bántani és gyötörni fogom a kamasz gyermekemet.
Éppen ellenkezőleg: nagyon sokan nap, mint nap azzal az elhatározással indulunk, hogy: ma nyugodt napunk lesz, nem lesz kiabálás, veszekedés, mérgelődés.
A jó szándék ellenére a „háborút” mégsem sikerül elkerülni. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy már megint olyan dolgokat mondtunk a gyermekünknek, amelyeket nem gondoltunk komolyan, olyan hangnemet használtunk, amiért később bűntudatunk lesz.
Arra vágyódunk, hogy gyermekünk csinos, rendszerető legyen - ő mégis gyakran piszkos és rendetlen.
Azt szeretnénk, ha a gyermekünk bátor, magabiztos, udvarias és boldog lenne - ő azonban időnként félénk, bizonytalan, szemtelen és nem boldog. Ez utóbbit igen látványosan a tudtunkra is adja.
Az olyan általánosságok, hogy „szeressük jobban a gyermekünket”, „törődjünk többet vele”, „foglalkozzunk vele többet” véleményem szerint nem sok segítséget nyújtanak a szülőknek.
Gyakorlati példákon keresztül szeretném szemléletesebbé tenni, hogyan szeressük a gyermekünket, hogyan nyújtsunk neki segítséget.
Higgyék el, gyermeknek lenni sem könnyű manapság, nekik is megvannak a nehézségeik.
Egy áttekinthető, érthető, családi szabályrendszer segít úrrá lenni a gondokon
Minden gyermeknek figyelemre, szeretetre, megértésre, elfogadásra és áttekinthető szabályokra van szüksége. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy soha nem fordulhat elő, hogy a szülő kicsit indulatosabb, hamar elveszíti a türelmét, és kiabálni kezd rosszalkodó gyermekével.
A szülőknek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyermek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyermek előtt, és ezt a lelke mélyén érzi is, és ettől lesz igazán dühös. A gyerek, pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.
Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek fejében nincsen rend. A rendet nekünk kívülről kell biztosítani. Ez a rend fog beépülni a gyerekbe. Ha mi darabokra esünk, a gyerek atomjaira hullik.
Hogyan tudunk segíteni a gyermekünknek, hogy megelőzzük a magatartásproblémákat?
Fogadjuk el olyannak, amilyen. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert mindenki jó tanuló, szorgalmas, sikeres, magabiztos gyermeket álmodik magának. Nagyon nehéz elfogadni, ha a gyermekünk nem olyan, amilyennek megálmodtuk. De el kell fogadnunk, hogy ő a maga hibáival együtt a mi alkotásunk. Egyszeri, megismételhetetlen, felbecsülhetetlen érték, az életünk ajándéka. Én hiszem, hogy mindenki olyan ajándékot kap, amilyet megérdemel.
A magatartásproblémák megelőzésére, illetve kezelésére dolgozzunk ki egy ésszeru, belátható szabályrendszert.
Ez ne tartalmazzon sok szabályt, de amit szabálynak kinevezünk, azt minden körülmények között tartassuk be a gyermekkel. A jó szabályrendszer kevés és egyszerű szabályból áll. A szabályok a gyermek életkorához igazodnak. Érthetőek és jól szolgálják a gyermek és a család nyugalmát. Olyan viselkedési szabályokat kell felállítani, amelyeket a gyermek teljesíteni tud.
Gondoljunk arra, hogy a korlátok, amit állítunk a gyermek elé, nemcsak korlátozza őt a szabadságában, hanem kapaszkodót is jelent a számára. A korlátok megadják a kereteket, amin belül biztonságosan közlekedhet a gyermek. Ahogy növekedik a gyermekünk, tágítjuk a körülötte lévő korlátokat, mindig akkora teret adva a szabad mozgásra, amekkorát a gyermek fejlettsége elbír.
Alakítsuk úgy a gyermek környezetét, hogy mindennek meglegyen a maga helye. Legyen helye a tanulásnak, a játéknak, az alvásnak, az evésnek. Ne engedjük, hogy a dolgok összekeveredjenek. Ahol a gyermek tanul, oda ne engedjünk játékot vagy ennivalót vinni. Alakítsunk ki egy életrendet is, amelyben mindennek megvan az ideje. Ideje a tanulásnak, ideje a játéknak, ideje az étkezésnek, ideje az alvásnak.
Dolgozzunk ki egy jutalmazó és büntető rendszert. Lehet, hogy nem népszerű gondolat, hogy meg kell büntetni néha a gyermekünket. Nem is szívesen tesszük. A gyermeknek azonban meg kell tanulnia, hogy bizonyos szabályok megszegéséért bizonyos kellemetlen következményeket kell elviselni. Ha a jutalmazó és büntető rendszerünk jól kidolgozott, világos és érthető, valamint, ha következetesen betartjuk, és nem engedjük, hogy a gyermek kisírja a büntetés elengedését, akkor a gyermeknek azt a képességét alapozzuk meg, amely a későbbiekben a felelősségteljes döntéseket és a felelősségvállalást segíti elő.
Nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk, amikor a gyermek valami rosszat tesz, akkor nem őt magát utasítjuk el, hanem a cselekedetét. Nem ő a rossz, hanem a cselekedete. Nem őt nem szeretjük, hanem azt nem szeretjük, amit tett. Soha ne mondjuk a gyermekünkre, hogy rossz, hogy buta, vagy pláne, hogy nem szeretjük.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Bárkinek, még egy felnőtt embernek is, ha elég sokszor elmondják, hogy ilyen vagy olyan, ez akkora hatással van a személyiségre, hogy előbb-utóbb el is hiszi magáról, és valóban olyanná válik. Próbáljuk meg elképzelni, hogy mit élhet át, mit érezhet a gyermek. Tudnunk kell, hogy nem rosszaságból, gonoszságból teszi, amit tesz. Ő is szenved és szeretne úgy viselkedni, hogy szeressék.
Ezt a tudásunkat úgy kamatoztathatjuk, ha olyan mondatokat mondunk a gyermekünknek, amelyek a saját jóságába vetett hitét erősítik.
Figyeljünk rá, értékeljük eredetiségét, humorát, különlegességét, kreativitását. Fontos számba venni a jó tulajdonságait. Tudni kell, hogy ha a jó tulajdonságaira és jó cselekedeteire mutatunk rá, kamatostul megtérül az egész család számára.
A gyermekünk elfogadása a kamaszkorban azt jelenti, hogy meg kell ismernünk saját kamasz gyermekünket, és ennek megfelelően kell törődnünk vele. Minden gyermek más, és ha a szülő tanácstalan, mert úgy érzi: nem ismeri, nem érti eléggé mélyen a gyermekét, akkor tanácsos szakember segítségét kérni. Egy szakember segítségével a szülő képessé válik arra, hogy az adott gyermeknél jól működő módszereket találjon. Nagyon fontos módszer az elfogadás, amely azonban nem azonos a fásultsággal vagy a beletörődéssel.
Amennyiben esetleg még nem világos számodra mit is kaphatsz az Elég jó szülő vagyok? tanácsadás keretében, és egy ilyen tanácsadás miért hasznos a számodra, kérjük oszd meg velünk kétségeidet, és ha lehetséges, közösen megtaláljuk a Neked megfelelő megoldást.
Csehák Hajnalka vagyok. A felnőtt életem egy részében pedagógusként tanítottam és a gyermekvédelemben dolgoztam, majd valóra váltottam a dédelgetett álmomat: pszichológus lettem. Négy gyermekem született, akiket sosem szűnő szeretettel neveltem fel. S bár az irántuk érzett szeretetem sosem tűnt el, köteteket lehetne megtölteni azokkal a történetekkel, amelyek időnként az idegrendszeremet borzolták.
Szülőnek lenni: nagyon nehéz feladat. Tökéletes szülőnek lenni: elérhetetlen vágy. Elég jó szülőnek lenni: elérhető eredmény.
S a gyermekeink nem is kívánnak ennél többet, ha elég jó szülők vagyunk, a gyermekeink szeretni és küzdeni tudó felnőttek lesznek.
Hogyan neveljünk sikeres és kiegyensúlyozott gyermeket?
Cikkgyűjtemény
| Ép ésszel, ép lélekkel - a kamasz és a kamaszkor válságai |
| A legtöbb szülő szorongással vegyes kíváncsiságot érez, amikor rádöbben, hogy gyermeke életébe is beköszöntött a klasszikusan nehéz időszak: a kamaszkor. Mire egy gyermek serdülővé válik, a szülei már szereztek némi tapasztalatot a környezetükben élő, kamasz gyermeket nevelő családok konfliktusaiból. A látottak alapján rendszerint nem repesnek az örömtől, amikor a gyermekük kamaszodni kezd. Sok gyermek gond és különösebb bajok nélkül felnőtté érik, némelyik családban viszont meglehetősen nagy viharokat kavarnak a kamaszévek. Mindannyiunk számára nagy kihívás a serdülőkor. |
Tudástárunkban olyan a gyermekkora vonatkozó mentálhigiénés ismereteket tartalmazó írásokat gyűjtöttünk össze, amelyek hasznosak lehetnek.
Kérjük olvasd át a gyermekkor problémáira vonatkozó írásainkat, hátha találsz bennük számodra is érdekeset.
Ha ötleted van a gyermekkor problémái tudástár bővítésére, kérjük oszd meg velünk.
Gyermekeink érzéseit és igényeit sem csecsemőkorban, sem kisgyermekkorban nem könnyű megérteni, és nem könnyű kiszolgálni. Serdülő korban pedig majdnem lehetetlen. A legjobb szülők is elbizonytalanodnak időnként, és tehetetlennek érzik magukat. Ha kérdéseid vagy kétségeid támadtak, kérdezz tőlünk, vagy jelentkezz tanácsadásra.
A pszichológiai fejlődés szempontjából is rendkívül fontos az a tény, hogy az anya és gyermeke a várandósság során testileg is összetartozik. Az anya különleges szerepéből eredően az anyai szeretetet Bálint Alice „archaikus szeretetnek” nevezi. Az anya és gyermekének kapcsolata más, kevésbé szabályozható, mint az apa és gyermekének kapcsolata.
Ha nem találod pontosan a helyedet az apa szerepben, ha szeretnél minél jobb apukája lenni a gyermekednek, ha kétségeid vannak, hogy a munkádat vagy a gyermeknevelést kell-e előtérbe helyezned, ha szeretnéd tudni, hol az egészséges határ a „női munkák” átvállalásában, akkor konzultálj munkatársainkkal, vagy kérj tanácsot.
A bántalmazó férfi - Apának alkalmatlan? Ha a te gyermeked is érintett, mert bántalmazó kapcsolatban élsz, feltétlenül kérj segítséget önmagad és a gyermeked számára is. Felnőttek számára az Ego building, gyermekek számára a Kamasz önismereti, önbizalom növelő tábor ad segítséget a változáshoz.
A nagymama és a nagypapa: Nagyszülőnek lenni vasárnapi feladat. A bölcs nagyszülők tudatában vannak annak, hogy a szerepük nem hétköznapi szerep, és ha nem akarnak a szülők helyére beállni, hanem megmaradnak az „ünnepi státuszukban”, akkor az unokák is különleges ajándékként fogják megélni a nagyszülőkkel töltött időt.
Nagyszülők: Nagyszülőnek lenni eredetileg magától értetődő szerep. A nagyszülő másképpen látja a gyermeknevelés vesződségének az értelmét, mint ahogyan fiatal szülőként látta.
Az első unoka: A nagyszülők többsége rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik a kis unokát, és a boldog rajongás sok esetben túlbuzgóságot is jelent egyben.
Agresszív a gyermeked? Megoldás mindig létezik. Engedd kérlek, hogy segítsek ebben! A személyes találkozó alkalmával fényt deríthetünk arra, hogy a gyermekednek mire van szüksége. Beszéljünk a problémáról, találjunk a nehézségben együtt megoldást, hogy a gyermeked újra felszabadult, boldog kis ember lehessen, te pedig büszke szülő!
Nem beszél a gyermeked? Mutizmus. Tudnunk kell, hogy a gyermek szóra bírása nem feltétlenül könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Dadog a gyermeked? Tudnunk kell, hogy az a folyamat, amely során a dadogás elmúlik, nem könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Gyakran a gyermeknek arra van szüksége, hogy a lelkének egyensúlya helyre billenjen, több odafigyelést, szeretetet igényel, még több dicséretet, önbizalmának növelését és a biztonságérzetének fokozását.
Éjjel felébred, sír a gyermeked? Fontos, hogy a gyermek biztosan tudhassa, szeretik őt, és fontos a szüleinek. A nyugodt alváshoz fontos, hogy biztonságban érezhesse magát. Elalvás előtt kiemelt szerepe van az esti mesének, éneklésnek, jóéjt-pusziknak és öleléseknek. A játék állatok, babák, tárgyak is segíthetnek a megnyugtatásban.
Bepisilés. Az okokra mindenképpen egyénileg érdemes fényt deríteni. Vannak például olyan esetek, amikor játszmáról van szó, amely során a gyermek megtanulta, hogy a szülőnél az esetek többségében eléri azt, amit szeretne, több figyelmet kaphat akkor, ha a kisebb gyermekekhez hasonlóan viselkedik.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából, iskolából, hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.
A hiperaktivitás egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek? Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
- Mik a hiperaktivitás kiváltó okai?
- Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek?
- Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
A szülők részéről a helyes hozzáállás, hogy minden helyzetben segítünk gyermekünknek. A fejlődéshez ilyenkor a gyermeknek szüksége van arra, hogy elfogadjuk az impulzusait, a mozdulatait olyannak amilyenek, és lehetőséget biztosítsunk számára, hogy ha elfáradt, egy-egy pillanatra megpihenhessen a közelünkben. Persze ezt könnyű elméletben, de valójában nagyon nehéz elviselni egy állandóan nyugtalan gyereket.
A testvérek jelentős szerepet játszanak a személyiség alakulásában. Az 1982-ben megjelent „Testvéri kötelék” című könyv volt az első, ahol a klinikai gyakorlat oldaláról közelítette meg a testvérek közötti dinamika problémakörét. A szerzők (Stephen Bank és Michael Kahn) egy pszichoterápiás rendelőben több évtizedes anyagát tekintették át, kifejezetten a testvérkapcsolatokra fókuszálva: Az emberek önmaguk meghatározásakor nagyon gyakran testvérükhöz való viszonyukat használták. Ez ellentétben állt a korábbi elképzeléssel, amely kimondta, hogy az azonos nemű szülővel való azonosulás (vagy ellenazonosulás) képezi az identitás alapját.
150 évvel ezelőtt még úgy tekintettek a gyermekekre, mintha kicsiny felnőttek lennének. Azt gondolták, hogy a világot ugyanúgy látják, mint a felnőttek, és a halállal kapcsolatban is ugyanazt élik át, mint a felnőttek.
A jelenlegi tapasztalataink azonban mást mutatnak. Úgy tűnik, hogy a gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, s látszólag kevésbé viselik meg őket a veszteségek. A gyász feldolgozása azonban hosszabb ideig tart náluk, és szakaszosan, újult erővel, vissza-visszatér a veszteség érzése. Ilyenkor a hiányérzet és a szomorúság újra és újra rájuk tör, hogy a gyászt mindig az életkorának megfelelő szellemi és lelki szinten éljék meg.
A szülőknek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyermek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyermek előtt, és ezt a lelke mélyén érzi is, és ettől lesz igazán dühös. A gyerek, pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.
A gyerekből néha harapófogóval sem lehet kihúzni semmit. Sokszor viszont nyilvánvalóan nem mond igazat. Mégsem kell dühbe gurulni. Kétségtelen leggyakrabban, nem a hazugság ténye zavarja a szülőt, hanem a szorongató érzés, hogy elvesztette gyereke bizalmát.
Néha megbánjuk, hogy nem mondtuk ki. Máskor meg épp ellenkezőleg: pont azt bánjuk meg, hogy kimondtuk. Esetleg azt, hogy úgy hangzott el, ahogy… A mindennapi rohanásban időnként elfeledkezünk olyan varázsszavakról, mint a légy szíves, a köszönöm vagy a megértelek. Pedig ezek néha tényleg csodákat művelnek 
A szülői hivatásra való felkészülés nem kizárólag könyvek olvasásából és a gyerekszoba feldíszítéséből áll. A következő 12 egyszerű teszt segít a majdani szülőknek, hogy kellőképpen felkészülhessenek a szülőségre, hogy pontosan megtapasztalják, milyen dolog anyának vagy apának lenni.
A könyvespolcra ajánljuk
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon
Ki ne érezte volna azt - legalább egy pillanatig -, hogy a világon a legnehezebb dolog édesanyának lenni?! Ki ne kérdezte volna meg magától várandóssága során legalább egyszer, hogy biztosan készen áll-e a nagy feladatra?! Ki ne érezte volna egy később feleslegesnek tartott kiabálás után, hogy nem elég jó anya és hogy ezt másképpen is lehetett volna?! Vajon létezik-e olyan édesanya, aki mindig minden percben tökéletesnek érzi magát anyaként? Nem hiszem.
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon »
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem!
(Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig)
Sokan úgy vélik, hogy az iskolára való felkészítés az óvodai foglalkozások feladata. Valóban kiemelt helye van a gyermek fejlesztésében az intézményi munkának, ám az önmagában nem biztos, hogy elegendő. A megfelelő fogalomkialakításhoz, az ismeretek mélyebb rögzítéséhez elengedhetetlen az otthoni munka. A szülők többsége tudja ezt, de bizonytalan abban, hogy gyermeke fejlesztését miként kellene megvalósítania. A megfelelő út megtalálásában szeretnék most Önöknek segíteni. Pszichológusok, pedagógusok véleményét és saját tapasztalataimat felhasználva próbáltam egy mindenki számára érthető, szinte semmilyen anyagi befektetést nem igénylő, a gyermek számára élvezetes fejlesztő programot összeállítani. (A szerző)
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem! »
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek
Különleges érzelmi megnyilvánulások, érzelmi labilitás, a gyermek fáradhatatlanul izeg-mozog, felfokozott állapotban van szórakozott, figyelmetlen, türelmetlen, robbanékony, agresszív, rátámad másokra, de sorolhatnánk a külső jegyeket is - törékeny köröm, száraz foltok az arcon, kényes külső megjelenés, de csak rövid ideig, a szoros ruha zavaró hatása - és még számos, a könyvben leírt tünetek. E kézikönyvben egy olyan doktornő hasznos tanácsait olvashatjuk, aki maga is érintett a kérdésben, ezért tud olyan nyíltan szólni a szülőkhöz és bátorítani, hogy van kiút, bár az göröngyös és hosszú. Részletesen tárgyalja a hiperaktivitás tüneteit. Felteszi a kérdést valójában ez egy rossz természet vagy örökletes tulajdonság, netán környezeti hatás betegség, fertőzés vagy nem megfelelő táplálkozás által kialakult viselkedési forma. A választ is megadja a célirányos kezeléshez, mely nem merül ki a hagyományos orvoslásban, hanem az alternatív gyógymódokat és elsősorban a szülő önálló kezdeményezést is hangsúlyozza. Ezek közül is fontosnak tartja: - a tünetek helyes felismerését, - az okok célratörő megkeresését, - a természetgyógyászatot, - a helyes életvitelt, táplálkozást. Ne feledkezzen meg a legfontosabbról: - a mérhetetlen türelemről és szeretetről. Soha ne adja fel! Valahol még mindig akad tennivaló, próbálkozzon tovább. Tartsa szem előtt azt a nagyon fontos dolgot, hogy minél stabilabbnak látja a gyermek szüleit, annál előbb talál vissza a normális élethez.
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek »
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek
A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek »
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
