Holisztikus emberkép és betegségkép

A holisztikus lelki egészségvédelem módszereinek alkalmazása

A holosz görög szó és egészet, teljességet jelent. Holisztikus az a szemlélet, amely az embert a maga teljességében: testi, lelki, szellemi egységében vizsgálja és írja le.

A holisztikus egyensúly egyik alapvető szintje az ember egészsége. Ennek megőrzése (prevenció), megteremtése (habilitáció), fejlesztése és menedzselése (szűrővizsgálat, gondozás), valamint visszaállítása (terápia és rehabilitáció) az általános orvostan stratégiai célkitűzései.

Ha a holisztikus egyensúly kibillen, betegség keletkezik.

Holisztikus emberkép szintjei

Szomatikus (testi) mező

Az álarc, ami a külvilág felé fordul: a persona (latin szó, ejtsd: perszóna: személy). A testi mező legkülső, vékony burka. Ha úgy tetszik, csak ezt láthatják belőlünk a többiek. A felszínt, a látszatot. A kifelé eljátszott szerepet. A lényeg odabent, a mélyben elrejtve működik.

Aki mérhetetlenül magányosnak érzi magát, az biztosan álarcot visel, hasonlóan az ókori tragédiák színészeihez, akik maszkot tartottak az arcuk elé.

A szomatikus mező elnevezés az ember anyagi testét jelenti. Sajátossága a mozgás - reagálás - alkalmazkodás, valamiféle tevékenység, magatartás, viselkedésforma. Öt érzékszerv köt össze a külvilággal. Ezek közvetítik a külső, fizikai valóságot az ember számára, és a saját test belső érzetét is. Ha valakinek levágták a lábát, a testrész fájdalma amputáció utáni fantomfájdalomként él tovább. Mintha még mindig a testhez tartozna. A szervezet emlékszik rá.

Az anyagi világ kettős természetű. Részecske- és hullám-felépítésű egyben. Az emberi agy nemcsak az anyagi, de a hullámtermészetű testet, a testsémát is érzékeli. Amputáció után csak az anyagi test sérül, a testséma, azaz az éteri test épp marad. A hullámtermészetű testsémát évezredekkel ezelőtt sziderikus testnek nevezték.

A hagyományos orvostudomány ízekre szedi szét az anyagi testet, a szomatikus mezőt. Egyre mélyebbre hatol a szervezet fölépítésének és működésének megismerésében. Megállapítja, hogy a szervműködések szabályozását az egyensúlyra törekvés, a homeostasis jellemzi, mégpedig „mérlegelv” szerint: ha valami megfogyatkozik, az élettani szabályozás a növekedés irányába hat, hogy az egyensúly ismét helyreálljon.

A fizikai test állandó lebomlásban és fölépülésben él. Hétévenként az egész konstrukció valamennyi sejtje kicserélődik. Pl. a vérpályában keringő vörösvértestek élettartama rövid, mindössze 120 nap. Ha a csontvelő nem pótolja kellő ütemben a megsemmisülő vörösvértesteket, anaemia keletkezik. Ez sohasem önálló betegség, hanem mindig tünet! Valamilyen ok áll mögötte: vas-, folsav- esetleg B12-vitamin-hiány. Ha kiderítjük az okot, a tünet betegséggé válik (vashiányos anaemia), amelyet már csak meg kell gyógyítanunk. Ilyenkor viszonylag egyszerű az „oki kezelés”. A hiányzó anyag bevitelére mind a betegség, mind a tünet megszűnik.

De tudnunk kell: a szomatikus mező csupán a tünethordozó.

Ezen és ebben észleljük a legkülönbözőbb életfolyamatok pillanatnyi jellemzőit: a tüneteket, amelyek lehetnek

• Élettaniak,
• Gyanúsak vagy
• Kórosak.

A gyanús vagy kóros tünetek okát a kórismézés során derítjük ki. Ha megvan az anyagi ok (pl. vashiány), a testi „oki-kezelés” – például folsav szedésével - eredményes lesz. Előfordul azonban, hogy nem találjuk meg a fizikai okot és továbbra is csak a tüneteket észleljük.

Amikor a megszokott kezelésre nem javul a vérszegénység (anaemia: ejtsd, anémia) a széleskörű klinikai vizsgálatok következnek, amelyek nemegyszer kizárnak minden „szokványos” okot. A diagnosztikus kosár fenekén ilyenkor egy diagnózis marad (refrakter anémia), amely csupán állapítás csak a tudásunk végességét jelző címke, amely további terápiás következményt nem eredményez.

Ha elérkeztünk az orvosi tudás és beavatkozási lehetőségek határához, tehetetlenségünket egy-egy jótékony latin szó szépségflastromával zárjuk le. Ilyenkor születnek

• Az essentialis (lényegéből fakadó),
• Idiopathiás (ismeretlen eredetű)
• És primer (elsődleges)

jelzővel ellátott kórképek, annak beismeréseként, hogy ezek fizikai okát a testi mezőben nem találjuk.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor hol kutassunk tovább?

A pszichés mező

Az emberi lélek, a pszichés mező: egyáltalán nem elvont, hanem nagyon is valóságos létező. Nem lehet ugyan nyakon csípni és fölmutatni, hogy „Íme, Uraim, itt van a lélek!”- (miközben az egy kicsi, féregszerű rángást végez a csipesz végén)-, de napi megnyilvánulásaiban mindenki érzi, átéli, megtapasztalja.

A test és a lélek nem azonos mezők, különböző dimenziók. A kettő azonban szorosan összefügg, egyidejűséget mutat, sőt fölépítettségében azonos. A bennünket fölépítő és körülvevő valóság mindig kettős: részecske- és hullámtermészetű egyben. A fizikusok többsége elfogadja a kvantumfizikus, Bohr komplementaritásnak nevezett bizonyított jelenségét. Ha a fénysugarat eltérő kísérleti körülmények között vizsgáljuk, az általunk választott módszernek megfelelően a fény hol részecskejellegét, hogy hullámtermészetét mutatja felénk, miközben tulajdonképpen mindig egységes jelenség, fény marad.

Ugyanígy komplementer maga az emberi test is. A szomatikus mező atomi, a szicerikus mező hullámtermészetű. Mi sem természetesebb, mint hogy a pszichés mező is komplementer-, részecske- (pszichon-), és hullám-felépítésű egyben.

Kézenfekvő, hogy ha az emberi test térfogattal, tömeggel rendelkező, tapintható, kopogtatható és vizsgálható anyag, akkor a lélek inkább hullámtermészetű, tovaillanó energia.

Ilyen bipolaritást, kétarcúságot látunk a természet szinte valamennyi jelenségében, ami feltételezi, hogy a negatív pólust teljessé teszi a pozitív, az éjszakát a nappal, a pihenést a mozgás. A keleti bölcsek Yang-Yin ábráján az „egymásba hatoló ellentétek egysége” fejezi ki a jelenség teljességét. Ami a köznapi világ fizikájában az ilyen Yang-Yin-rendszerű bipolaritásnak felel meg, az a mikrovilágban a Bohr-féle komplementaritás.

A holisztikus embermodellben szereplő pszichés mezőt az atommodellek mintájára küszöbökkel ábrázoljuk: alap-, gerjesztett és kritikus pályát különítve el egymástól. Minden pályának különböző nívói vannak, amelyek az agytevékenység (EEG-ből ismert) mérhető hullámaival szinkronicitásban működnek. A szinkronicitás Jung szerint olyan nem-oksági kapcsolat, amelyben a történések egymásnak megfelelve, de más és más dimenzióban következnek be.

A pszichés mező a jelzett pályák nívóin rezeg (oszcillál). Ezzel analóg, hogy valamennyi testi sejtben lévő sejtmag örökítő anyaga, a DNS-lánc kettős spirálja is rugózó mozgást végez. Röntgen diffrakciós felvételen jól látható a hosszabb és rövidebb változat képe, ami azt bizonyítja, hogy a DNS-spirál is oszcillál. Rugószerű mozgását mágneses erőtérváltozások kísérik. Feltételezhető, hogy oszcillációját saját örökletes kódrendszere határozza meg.

A lélek rezgései és a DNS-spirál mágneses erőtérváltozásai rokonságot, szinkronicitást mutatnak. Vagyis minden sejtmaggal rendelkező sejtben benne rejtőzik a lélek.

Ott van a kézfogásban, szemünk sugarában, a hangszalagok rezgésében, a kimondott szóban. Egész testünknek egyetemleges alkotója, és nem a materiális agy terméke.

Ahogy anyagi testünk egésze a szomatikus mezőt képezi, úgy lelkünk a pszichés mezőt, amely önálló, a testit a szellemivel összekötő dimenzió.

Az ösztön

Velünk született, genetikusan meghatározott ön- és fajfenntartó működés. Táplálkozás és szaporodás. Az evolúciósan stabil stratégiák tárháza, amely „ösztönös válaszokra”, sztereotípiákra teszi képessé az embert. Kialakítja a karakterét is. A személyiség megcsontosodott vázát, „rögeszméit”.

A megcsontosodott szokásaink azonban nem mindig előnyösek. A merev beidegződések mindenképp egyoldalúságot okoznak. Pedig a testi mező egyensúlya és az ember holisztikus egyensúlya dinamikájában a kiegyenlítődésre törekszik.

Ezért a negatív érzelmek ösztönös rögzítettségét az értelem segítségével múlhatjuk felül. Nem arról van szó, hogy a betegséget előidéző káros sztereotípiákat kiirtjuk magunkból, mert ez egyszerűen lehetetlen, hanem arról, hogy pozitív gondolatokkal, új megerősítésekkel kiegyenlítjük és ellensúlyozzuk a patogén régieket.

Az érzelem

A betegség mögött lelki blokkok húzódnak meg! Ezeket, pedig negatív érzéseink táplálják, amelyek gondolati tartalmukkal függesztik föl a szellem – lélek - test szinkronicitásban zajló működését. Valamennyiünkben benne vannak az ilyen romboló érzések. Már csak emiatt is fogadjuk el őket egyszerűen olyannak, amilyenek. Ne hadakozzunk ellenük, és bűntudatot se érezzünk miattuk.

Ne az érzelmek elfojtása vagy megszüntetése legyen a cél a pszichés blokkok feloldásában, hanem az érzelmek kiegyensúlyozása: egy adott érzés felidézése, rövid átélése és békében történő elbocsátása.

Mindezt tudatosan tehetjük. Gondolkodásunk folyama gátak közé szorítható. Nemcsak irányának, de tartalmának is urai vagyunk. A gondolkodás éppolyan „eszköz”, mint a kalapács. Megmarkolható, irányítható, céltudatosan alkalmazható.

Minden betegség tünet. Esélyt ad arra, hogy érzelmeink egyoldalú beidegződésén az értelem segítségével helyesbítsünk.

• A félelem
• Neheztelés
• Kritizálás és
• Bűntudat

Szorosra kötött hálójában vergődhetünk lelki bajaink kapcsán. Ezek a túlsúlyba kerülő negatív érzelmek a kutatások szerint gyöngítik a szervezet immunrendszerét, ellenálló képességét és hajlamossá tesznek a legkülönbözőbb megbetegedésekre.

A betegség, éppúgy mint a láz, arra figyelmeztet, hogy a testi, lelki és szellemi mezők összhangja fölborult. Valamit másképp kell csinálnunk, mint eddig!

Negatív érzéseink gyógyítására az idők kezdete óta létezik egy mindent felülmúló, és mindennél hatásosabb gyógyszer! Ez a szeretet.

1. A szeretet gyógyít. Minél több van bennünk, annál kevesebb gyógyszerre van szükségünk.
   
   
2. A megértés egy nagyszerű „égi” adomány és egyben eszköz lehet a számunkra. Más szemében a szálkát hamarabb észrevesszük, mint magunkéban a gerendát. Szóvá is téve ezt, mások hibájának kritizálásakor tulajdonképpen saját rossz tulajdonságainktól fordulunk el, nem akarunk szembenézni azokkal. Ezzel szemben a mások megértése, elviselése, a tolerancia nem más, mint saját árnyoldalunk szeretetteljes átvilágítása a jelenben.
   
   
3. Következő „kincsünk” a megbocsátás és elbocsátás. Sok ember éli le úgy az életét, hogy folyvást a múlton rágódik, vagy a jövőn töpreng. Csak éppen a máról feledkezik meg. Elfelejt élni. Ha a múltbéli események közül mindig a rosszak jutnak eszünkbe, és ezeket vetítjük ki a jövőbe, majd a kedvezőtlen események bekövetkezésekor igazolni látjuk sejtésünket, olyan csapdába esünk, amelyből nehéz kitörni. Ha fölidézed azt a szituációt, amely életedben igencsak keserves volt számodra, majd magad elé képzeled ennek valamennyi, veled ellenséges szereplőjét és egyenként megbocsátasz nekik, nagy lépést teszel a múlt béklyóiból való szabadulásra. Gondolatban vagy cselekedetben egyaránt megbocsáthatsz az ellened vétkezőknek. Ha kiegyenlíted magadban a neheztelés érzését a megbocsátással, könnyebben tudod majd elengedni a múltat ahelyett, hogy állandóan rágódnál rajta. A múlt – elmúlt. Nem tehetsz vele semmit. A megtörtént dolgok nem változtathatók meg. Ha ott gyökerezik a bűntudatod, engedd el békével a nyomasztó emlékeket és enyhülni fog a sok feszültséggerjesztő rögeszméd.

A mentális (szellemi) mező

A tudat

A mentális mező a pszichés mezőhöz hasonlóan a fizikai test folyamataival egyezőleg, szinkronicitásban működik. Sok esetben elsődleges energiaforrás: kóros folyamatokat vagy éppen gyógyulást indíthat el, máskor az energiaáramlás célszerveként működik. A testhez és a lélekhez hasonlóan a mentális mező is komplementer felépítettségű.

Az értelem

Az értelem alapvetően szerzett tulajdonság. A kimondott szónak nagy hatása van az értelmi fejlődésre. Szókincsünk meghatározza tudásunk határait is. Aki nem tudja magát egyszerűen kifejezni, annak többnyire zavaros gondolatai vannak. Az igazán nagy tudás közérthető szavakba öltözik.

A gondolkodás nem más, mint mágia. Gondolatainknak egyaránt van teremtő, gyógyító vagy roncsoló ereje. A betegségek valahol a gondolatokban kezdődnek.

„Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!” – tartja a régi mondás. Semmi sem történik úgy, hogy azt korábban el ne gondoltad volna. Így válik a képzelt betegség fizikai síkon súlyos kórformává.

Az orvosi tapasztalat azt mutatja, hogy a páciens „gondolati beállítódása” (attitűdje) alapvetően meghatározza a kórlefolyást. A megismétlődő, kóros gondolati beidegződések (rögeszmék) automatikus válaszként, észrevétlenül súlyosbítják a kórt. Ha nem tudunk változtatni ezeken, a sorsunk megpecsételődött.

A változás, pedig egyáltalán nem könnyű. Hiszen már kisgyermekként olyan nevelési formákat kaptunk, amelyek életre szólóan meghatározzák gondolataink medrét és tartalmát. Aztán ehhez adódnak még környezetünk „normái” és elvárásai, saját elgondolásaink a világ történéseiről, szóval mindaz a begyöpösödött elképzelésvilág, amely az ember életét hosszú távon, észrevétlenül konzerválja. Kitörni ebből csak a képzelet segítségével lehet.

Minden mágikus praxis valahogy így kezdődik: „Képzeld el, hogy egy új, boldog korszak indul az életedben! Képzeld el, hogy ismét egészséges vagy!” Jellemző, hogy a reklámszakemberek is jól ismerik a képzelet mindenható-átformáló erejét. „Képzelje el álmai autóját!” – duruzsolják annak reményében, hogy a tett valóban a képzelet világából, tehát gondolatainkból fakad.

Holisztikus emberkép és betegségkép alkalmazása

A holisztikus, tehát teljes emberkép és vele együtt betegségképéből világosan kiderül, és érthető, hogy betegségeink gyógyítási szemléleténél nagyon is hibás a csupán testi higiénia, a kórokozóktól való védelem, és a betegségkiváltó oknak a fizikai testben való keresése.

Gyógyulásunk, illetve betegségmegelőzésünk miatt a lelki, és vele szellemi mérgezéseinktől, tehát saját negatív érzéseinktől és gondolatainktól is tisztáknak és védetteknek kell lennünk.

A holisztikus emberkép betegség megközelítését általában két okból nem szeretjük:

1. A holisztikus betegségkép felelősségvállalásra szólít fel bennünket. Mert így fény derül rá, hogy igenis felelősek vagyunk saját érzéseinkért és gondolatainkért, és azok minőségi tartalmáért, melyek betegségeink okozói lehetnek.
2. Azon kívül felszólít az erkölcsi és morális tisztaságunkra, jellemünk folyamatos csiszolására és tökéletesítésére.

Ezek felvállalása és jellemgyengeségeinkkel való szembesülésünk általában az emberi egoval ellentétesek, ezért fájdalommal járhatnak.

A holisztikusan gondolkodó betegek azonban bátrak és okosak. Ezért az esetleges fájdalmas negatív jellemvonásukkal való szembesülésük és felvállalásuk csak emeli emberi értékeiket, és méltóságuk teljességét!

A választás a Te kezedben van

Ne feledjük, a döntés joga mindig a kezünkben van! Figyeljünk oda jobban lelki egészségünkre és tegyünk meg mindent gyógyulásunk érdekében!

Rendezvénynaptár:

A lelki egészségfejlesztés gyakorlata

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.