Minden kezdet nehéz

Kapunyitási pánik - Fiatal értelmiségiek „krízise”

Kapunyitási pánik tréning, Eger

Kapunyitási pániknak „quarterlife crisis”-nek nevezik az – elsősorban értelmiségi - fiatalok azon életszakaszát, amikor el kell köteleződniük valamilyen szakma vagy hivatás mellett, s ezzel nagyjából egy időben a párválasztás, családalapítás komoly örömével és terhével is meg kell küzdeniük. Komoly szorongás kíséri a mindennapjaikat, hiszen úgy érzik, sok minden kimarad az életükből, és sokkal kevesebbek annál, akik lenni szeretnének.

A rohanó, karriert építő fiatal

Amikor a fiatal megkapja a diplomáját, nagy lelkesedéssel és öntudattal kezdi meg a munkáját, világmegváltó érzései vannak, jó szándékú, nyitott, bizalommal és önbizalommal telve tekint a munkahelyi kihívások elé. Néhány év elmúltával azonban csökken a lelkesedés, a bizalom a felnőtt világ iránt, s rájönnek a fiatalok, hogy a világot nem tudják megváltani.

A kapunyitási pánik az egyetemi évek után jelentkezik, elsősorban azoknál a fiataloknál, akik nem alapítanak családot az egyetem elvégzése után rövid idővel. Kutatások azt állapították meg, hogy a kapunyitási pánik, a „quarterlife crisis” nem a szegény huszonévesek betegsége. Kicsit erősnek tartom a jelenség esetében a pánik kifejezést, de a szakirodalom ezt használja, így ezt használom én is. A 25-35 évesek korcsoportjának problémája, hogy nap mint nap megélik a bizonytalanságot, félnek a jövőtől, nyugtalanok, elégedetlenek önmagukkal, még akkor is, ha jó állásuk van.

A jó állás ugyanis azzal az elvárással jár, hogy folyamatosan csúcsformában legyenek, s a média is ezt sugallja, hogy sztárnak kell lenni a magunk területén, hiszen mások is sikeresek, szépek, gazdagok és gondtalanok, és csak rajtuk múlik, hogy sikeresek vagy „lúzerek” lesznek-e az életben. A fiatalokban ezért könnyen kialakul az érzés: sehol sem tartok, semmit sem tettem le az asztalra. Félnek, hogy nem érik el a kitűzött céljukat, vagy nem a megfelelő célt tűzik ki maguk elé. Ez az érzés a kapunyitási pánik, vagy „quarter life crisis”.

Nagyon sok fiatal panaszkodik arról, hogy amikor a munkahelyén megtanulja a feladatait elvégezni, akkor egyre többször fogalmazódik meg benne a kétségbe ejtő kérdés: „Ennyi az egész? Ezt várják tőlem a következő negyven évben? Hol a kreativitás? Hol a mozgástér?”

S egy-két év intenzív munkavégzés után rájönnek, hogy sokkal többet vártak a felnőtt léttől, hiszen a dolgos hétköznapok sokkal szürkébbek, mint a televízióban bemutatott csillogó világ. Kialakul a fiatalokban a „vajon mit hagyok ki, ha ezt vagy azt döntöm” kérdés, s ettől folyamatosan elégedetlennek, sőt csalódottnak érzik magukat. Úgy érzik, hogy sokkal érdekesebb életet kellene élniük, és sikereik ellenére alacsony önértékelés kínozza őket.

A parkoló pályán pihenők

A kapunyitási pániknak „quarterlife crisis”-nek a másik megjelenési formája az, amikor a fiatal nem képes elindulni a társadalmi elvárások, a karrier útján. A diplomás fiatalok ezen csoportja meg sem kísérli, hogy részt vegyen a munkaerő piac tülekedésében. A passzivitást választják, s nem tudják, hogy milyen úton induljanak el, milyen karriert válasszanak. Elégedetlenek önmagukkal és a világgal, nem képesek felelősséget vállalni, elköteleződni, elkezdeni a felnőtt életet. Az elköteleződés egyben lemondást is jelent, hiszen valami mellett elköteleződni azt jelenti, hogy a többi kínálkozó lehetőségről lemondunk.

A szociológusok kutatásai azt mutatják, hogy még soha nem volt ilyen nehéz felnőtté válni mint manapság, és ez a probléma elsősorban a városban élő, tanult, és jómódú fiatalokra jellemző.

Annyi elvégzendő feladatot látnak maguk előtt a fiatalok, hogy sokan jobbnak látják, ha bele sem kezdenek, mert reménytelennek látják, hogy legyen 30 éves koruk előtt két diplomájuk, családot alapítsanak, dolgozzanak. Túl bonyolult, és túl összetett számukra a felnőtt élet, és állandó döntéskényszerben érzik magukat.

Elindulás és változtatás

Oktatási rendszerünkre jellemző, hogy gyermekkorban kell pályát választani. A legtöbb iskolás gyermek számára a szülei választanak iskolát, szakmát, a szülői szempontokat tartva szem előtt. Szerencsés az a gyermek, akinek a szülei megfelelően választanak, vagy a gyermeknek már korán kialakul az érdeklődése, és így el tudja dönteni, hogy milyen továbbtanulási irány volna a legmegfelelőbb a számára.

Ezért nagyon gyakori jelenség, hogy az első diploma megszerzésének ideje elhúzódik, mert a fiatal a tanulmányai végéhez közeledve elbizonytalanodik, nem akar azzal foglalkozni, amire képesítést szerez.

Mind a karriert építő fiatalok, mind a parkoló pályán pihenők egy nagyobb csoportjára jellemző, hogy egy-két év munka vagy hezitálás után a fiatalok rájönnek, hogy a kiválasztott munkaterület, szakma nem illik az egyéniségükhöz. Amikor ezzel szembesülnek, úgy érzik, hogy elvesztek a céljaik, elveszett a perspektívájuk, elfogyott a lelkierejük. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy hátat fordítanak az eredetileg választott szakterületnek, és másutt akarják folytatni az életpályájukat. Igen ám, de hol? Megragadnak a keresés fázisánál, és szerencsétlennek érzik magukat, mert nem indult be ugrásszerűen a karrierjük.

Folyamatosan félelemben élnek, mert azt érzik, hogy nem tudják teljesíteni, amit a környezetük elvár tőlük. A szorongató érzések pedig valóban pánik tüneteket okoznak.

Nehezítő körülmények a fiatalok életében

• Ha túl gyorsan jön a siker

  Magyarországon átlagban 10 évvel fiatalabban kerülnek topmenedzseri pozícióba a fiatalok, mint tőlünk nyugatabbra. Nyugaton egy vezérigazgató jellemzően ötven év körüli, nálunk 35-42 életéve között kerül a vezetői posztra a tehetséges felnőtt. A felső vezetői pozíciókban átlagosan 10 évet töltenek el az emberek. Aki fiatalabb éveiben kerül csúcspozícióba, annak negyven fölött már csak stagnál, vagy lefelé mozog a karrierje.

• Első generációs értelmiségi

  Különösen veszélyeztetettek az első generációs értelmiségiek, mert nincs előttük olyan minta, ami átsegíthetné őket a krízishelyzeten, hiányzik a családi iránymutatás, a minta.

• A munkanélküliség réme

  Minden gyermek és felnőtt ismeri a munkanélküliség fogalmát, de a fiatal munkavállalók az egyetemi élet biztonsága után minden átmenet nélkül szembesülnek a munkanélküliség, s ezzel együtt a létbizonytalanság fenyegetésével.

• Nyomasztó lehetőségek

  Bármilyen furcsa is, veszélyeztető tényező a lehetőségek végtelen tárháza, mert megerősíti a fiatalban az alkalmatlanság érzését, hiszen mindenki láthatja, mennyi a lehetőség, ő pedig mégis képtelen élni ezekkel a lehetőségekkel. Aki alkalmatlannak érzi magát, az képtelen megvalósítani a kitűzött céljait. Így válik egyre jellemzőbbé az elbizonytalanodás, a céltalanság.

• A lehetséges példaképek

  A fiatal látja maga körül az idősebb, kiábrándult, megfásult kollégákat, és félelemmel gondol arra: „ilyen leszek évek múlva én is?” S egyedül marad a kérdéseivel és a problémáival a fiatal, miközben azt látja, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, s a piacon egyre feszültebb a verseny.

• Karrier-libikóka

  Korábban a klasszikus karrier út egy lépcsősorhoz hasonlított, amelyen lépcsőfokról lépcsőfokra végigjárta a karrierszinteket a fiatal. Manapság az ember élete inkább hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent, gyorsan emelkedünk, majd még gyorsabban zuhanunk. S nehéz megélni, hogy nem lehetünk mindig százszázalékosak, sem a munkánkban, sem a párkapcsolatunkban.

• A kapcsolati háló meggyengül

  Ebben az életperiódusban általában szétesik az egyetemi évek stabil baráti köre, sokan megházasodnak, gyermeket szülnek, megkezdik az „igazi” családi életet. Akik valamilyen okból nem ezt az utat járják, úgy érzik, hogy valamiről lemaradtak. Ugyanakkor a fiúkról és a lányokról is elmondható, hogy igen vegyes érzelmekkel viseltetnek a házasság intézménye iránt. A nők duplán félnek: egyszer attól, hogy ha gyermekük születik, elveszítik a karrierjüket, de ugyanennyire félnek attól is, hogy mire rászánják magukat az anyaságra, már késő lesz. A férfiak pedig azt gondolják, hogy a családalapítással minden lehetőségük megszűnik, véget ér az életük.

Menekülési útvonalak

Uniós felmérések bizonyítják, hogy a fiatalok többsége úgy próbál megküzdeni a kapunyitási pánikkal (quarterlife crisis), hogy teljesen új munkaterületen próbálkoznak. Egyre többen vannak, akik hosszabb időre külföldre utaznak, mások lakóhelyet váltanak. Közös bennük: mindannyian úgy érzik, az élet mást is tartogat számukra a kemény munkaórákon és a munkahelyeken megtapasztalt vasfegyelmen kívül.

Mit tehetünk a kapunyitási pánik ellen?

Mint a legtöbb problémás helyzetben, itt is a megelőzés a leghatékonyabb eszköz. Nagy mértékben csökkenthető a kapunyitási pánik (quarterlife crisis) megjelenésének veszélye, ha a fiataloknak sikerül megtalálniuk az érdeklődési körüknek megfelelő tevékenységi területet. Amikor a fiatal választhat, akkor rendszerint nem szempont a számára, hogy mekkora a választott terület társadalmi megbecsülése és a vele szerezhető bevételek. Ezekben az esetekben ellentét alakulhat ki a szülők és a fiatalok között, mert a rokonságot leginkább az egyes szakmák jól csengő nevei, a presztízs és az anyagi vonzatok motiválják, a fiatalt pedig a saját vágyai. A szülőknek azonban előbb-utóbb be kell látni, hogy ha nem a fiatal elképzelései szerint választanak, akkor rosszul választanak.

Ha már megtörtént a rossz választás, nem tragédia, hiszen mindig van lehetőség korrigálni. A pályaválasztás ma már nem egyetlen alkalomra szorítkozik és nem visszavonhatatlan. Bármikor újra lehet gondolni, hogy mit szeretnénk igazán csinálni, hiszen az ember változik, és a körülmények, a lehetőségek is változnak. Az élethosszig tartó tanulás lehetősége biztosítja mindenki számára, hogy változtasson, ha szükségét érzi. Érdemes olyan munkaterületet és munkahelyet keresni, ahol érvényesülni tudnak az elképzeléseink, és ahol szerepet kap a saját önmegvalósítási törekvésünk is. Ha a fiatalnak arra van szüksége, csökkenti a terheket is, egyre több lehetőség nyílik 4 vagy 6 órás munkavégzésre.

Az is sokat segíthet a kapunyitási pánik (quarterlife crisis) megelőzésében, ha jó kapcsolatot építünk a kollégákkal. Bár sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a munkahelyre dolgozni járunk, nem pedig a szeretet igényünket kielégíteni, azért törekedni kell arra, hogy barátságos, jó légkörben töltsük el a munkaidőt. Segít megtalálni a helyünket az is, ha törekszünk egészében látni a cég működésének jellegzetességeit, hiszen ha látjuk az egészet, akkor nagyobb jelentőséget kap a részfeladat, és ha tudjuk, hogy – bár látványra kicsi, mégis fontos feladatot végzünk, akkor azt nagyobb örömmel tudjuk végezni.

Tippek a kapunyitási pánik megelőzéséhez:

• Az egyetemi évek alatti diák munkavégzés betekintést enged az egyes munkaterületekre, munkahelyekre.

• A tanulmányok lezárását nem érdemes félelemből halogatni, legfeljebb van egy papírunk, amit nem használunk, de valamire még jó lehet az életben. Amitől félünk, azon jobb túl lenni.

• Az érdeklődésünk alapján válasszunk pályát, ne a pénz, vagy a divat vezéreljen a pályaválasztásban.

• Építsünk jó kapcsolatok a kollégákkal, jobban érezzük magunkat barátságos emberek között.

• Ha kiderül, hogy rosszul választottunk és nem tetszik a terület, ahol éppen vagyunk, ne féljünk a szakmaváltástól.

Minden kezdet nehéz

Ha te is hasonló gondokkal vagy gondolatokkal küzdesz, vagy szeretnéd megelőzni a kapunyitási pánik kialakulását, várunk a „Minden kezdet nehéz” tréningen.

Módszer: A tréningen többféle technikát használunk (analitikus orientáltság, kognitív módszerek, imagináció, önkitöltős teszt), valamint az NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) módszereivel dolgozunk. A módszer lényege, hogy az eredmények eléréséhez nem szükséges minden esetben megosztanod másokkal a gondjaidat, mi végig vezetünk azokon a technikákon, amelyeket megtanulva eredményesen végezheted a munkádat, tervezheted és építheted a munkahelyi és/vagy párkapcsolati karrieredet.

Tudnivalók: A tréningre semmit nem kell magaddal hozni, minden eszközt biztosítunk, ami az eredményes munkához szükséges.

Rendezvénynaptár:

Kapunyítási pánik tréning trénerei

Csehák Hajnalka vagyok. Mint pszichológus dolgozom különböző csoportokkal. Munkám és képzéseim során a legfontosabb tapasztalat, amit felismertem, hogy az új készségek elsajátítása, megtanulása az egyik leghatékonyabb eszköz a kezünkben, mely lehetőséget biztosít arra, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben. Nem is hinnéd, hogy mennyire saját gondolataink, és viselkedésünk határozza meg lelkiállapotunkat és ezáltal a másokban rólunk kialakult képet. Hogy ismereteimet átadhassam magam is többek között csoportanalitikus, autogén tréning (relaxáció), asszertív tréning és NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) csoportokban és tanfolyamokon vettem részt, majd pszichológus lettem.

Vallom, hogy jó pap holtig tanul. Ennek jegyében invitállak tréningünkre, mert hiszem, hogy soha nem késő és csak egy kis nyitottság és elszántság kell ahhoz, hogy belevágj egy izgalmas kalandba, melyben az emberi viselkedés és kommunikáció, a hatékonyabb önérvényesítés, valamint a magabiztos fellépés témájában szerezhetsz bővebb tapasztalatokat és sajátíthatsz el készségeket.

Takácsné Szigeti Ilona vagyok, pszichológus. Olyan dologban tudok segíteni, ami számodra fontos, de nehézséget okoz. 22 évig pedagógusként dolgoztam, majd átnyergeltem a szociális segítés területére. Vezetőként egy igen nehéz területen – a pszichiátriai- és szenvedélybeteg – ellátásban és szociális alapszolgáltatások vezetőjeként végeztem a munkámat. Az élet, e rejtett területei is ismertek számomra.

Felnőttként tanultam sok olyan – számomra érdekes dolgot – ami továbbvisz utamon, lehetőséget ad, hogy másoknak is segíthessek.

Jelenleg a Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió egri irodáját vezetem. Ha úgy érzed, hogy segíthetek, keress az elérhetőségeimen. Biztosan megtaláljuk a számodra is megoldást.

Tar Eszter vagyok, tréner, hipnotizőr, tanácsadó, pszichológiai asszisztens.

Gyermekkoromtól kezdve érdeklődöm az emberi lélek és a sikeres emberi viselkedés rejtelmei iránt. Tanulmányaim folyamán megtanultam, a munkában töltött közel egy évtized alatt pedig tovább fejlesztettem azokat a módszereket, amelyek lehetővé tették, hogy eredményesen segítsek a nehézségeket okozó élethelyzetek megoldásában. Három fő területre specializálódtam a munkámban. Az önismeret-személyiségfejlesztésre, az asszertív kommunikációra, és a holisztikus szemléletű táplálkozási zavarokra.

Az ember bonyolult és törékeny lény. Önismeret nélkül más embereket sem tudunk jól megismerni, s ez sok-sok csalódást jelent az emberi kapcsolatokban. Személyiségünk fejlesztése nélkül pedig nehezen birkózunk meg az életünkben rendszeresen megjelenő akadályokkal. Az asszertív kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az életben érvényesülni tudjunk, s az elkerülhetetlen konfliktusainkat okosan és stressz-mentesen oldjuk meg.

A Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió kínálata

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.