Versek

Keserves egy nap volt

Mikor félig kábán reggel felébredtem,
Azt hittem álom volt, ami történt velem.
A tükörbe néztem - más bámult vissza rám,
Mikor megszólaltam, egy hang recsegett furcsán.
Hiányod átjárta minden kis porcikám.

Nélküled nem vagyok már az, aki voltam.
Belőlem nagydarabot vittél el magaddal.
Lassan heged a seb, és ép sosem lesz.
Más előtt szégyellem, s megcsonkolt lelkemet
Álarccal viselem.

Mindenem meg van - boldog is lehetnék,
Már csak egy hiányzik: az éltető oxigén.
Enélkül fuldoklom, így nehéz az élet.
Míg egyszer felordítok, s azt kiáltom: VÉGE!

Lubickolok a szerelmed tengerében

Szállok, mint a lepke, fel a fellegekbe.
Majd ismét a tenger: ringatózom benne,
Megnyugtató a tenger lágy érintése.
Én nem tudtam, hogy ilyen jó lehet
Élvezni a szerelmed.
Itt állok előtted: a lelkem meztelen.

Kérlek, vigyázz rá, sérelem ne érje.
Megszelídítettél, már felelős vagy érte.
A tenger rabságából
Szabadulni nem akarok
Élvezem az érintésed, s lágyan ringatózok.
Lubickolok a szerelmed tengerében.

Kérlek, vigyázz rá, sérelem ne érje.
Megszelídítettél, már felelős vagy érte.
A tenger rabságából
Szabadulni nem akarok
Élvezem az érintésed, s lágyan ringatózok.

Naplemente előtt …

Kora délután volt életünkben

Amikor találkoztunk…

A fény felé kéz a kézben

Egy úton elindultunk…

A délutáni nap is lehet tüzes

Ó ettől ne félj Kedves !

Messze még a naplemente

Ne aggódj most remegve.

A lomhán lebukó nap

Sugara elég meleget ad.

Ha szívünkben tűz lobog

Sokáig lehetünk boldogok.

Együtt az este is csodás lehet

A kandalló fényes és meleg.

Ápold velem ezt a tüzet

Hidd el nekem, nem bánod meg.

Lédy Évy