Lelki Társam emlékére

Az emlékezés virágai

Ezzel az írással szeretnék páromnak emléket állítani. Megpróbálom a lehetetlent, leírni mindazt az érzést, amit átéltem Vele együtt és nélküle, azt a sok szeretetet és immár fájdalmat is.

Pár évet kaptunk csak a sorstól, de Vele teljesedett ki az életem és a sok-sok nehézség, amit az élet ránk mért még jobban összekovácsolt minket. Átéltük együtt a feltétel nélküli szeretetet, amit Ő előtte senkitől nem kaptam meg, sem a szüleimtől, sem az előző párjaimtól. Ilyenről csak a Bibliában olvastam azelőtt.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem azt a férfit, aki által megismertem az igazi értéket, a feltétel nélküli szeretetet, a megbecsülést és most, hogy elveszítettem a Társam észreveszem azt, amit talán ezelőtt nem, de most látom, hogy minden apróságban észre lehet venni a szépet, a jót, és ez boldogsággal tölt el. Már nincsenek nagy álmaim, de megtanultam örülni annak, hogy élek és vigaszt nyújthatok sorstársaimnak is.

Ehhez jó pár hónapnak kellett eltelnie, mert én is összeomlottam idegileg mikor a sors egyik napról a másikra elvette tőlem a Társam. Azt hittem nem élem túl. Az életem az óta más lett, még ha egy ilyen nagy fájdalom árán is, de erős lettem lelkileg is és ez által teljesíthetem az én életutam és keresem azt a feladatot, amit számomra kijelölt az Isten.

Ezoterikus gondolkodású fiatal nő vagyok, és ezáltal talán könnyebben tudom feldolgozni a történteket és hiszem, hogy a Társam boldog egy számunkra ismeretlen világban és úgy tudok neki a legjobban segíteni, ha elengedem, mert neki már más feladata van, mint az itt maradottak vigasztalása. Mikor „elment” az első időkben sokszor éreztem a jelenlétét és szívesen „beszélgettem” vele. Most már nem olyan gyakran teszem, mert ezzel talán hátráltatom Őt, hogy abban a más világban figyelhessen magára is, hiszen neki is sok feladata van. A kapcsolatunk örökre összeköt.

Tudom, hogy előző életeinkben is együtt voltunk és együtt terveztük el azt is, hogy mikor ide leszületünk a földre akkor ő fog eltávozni a Fénybe, itt hagyva engem, de nekem folytatnom kell az életet és úgy, hogy büszkén tekinthessen le rám és olyan szeretettel, mint mikor én is felnézek az égre és tudom, hogy együtt vagyunk újra.

Azért nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak rá és tudom, ha egyszer eljön az én időm is, hogy meg kell haljak, nem félek, mert érzem várni fog rám.

Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem a Lelki Társam és köszönöm Mindenkinek, aki olvassa a soraimat, hogy velem együtt átélték a szeretet, a fájdalom és a remény érzését.

Szeretnék vigaszt nyújtani mindazoknak kik átélték szeretteik elvesztését, hogy egy idő után ha másképp is mint azelőtt, de az élet megy tovább és vannak még szép napok. Az emlék itt van a szívemben és bizony én is szoktam sírni még jó néhány hónappal a Társam halála után is. Az űrt, amit a Társam maga után hagyott nem pótolja senki, de próbálok előre nézni és van egy gyönyörű gyermekem, aki vigaszt nyújtott a nehéz időkben.

Drága Társam, most búcsúzom és tudom találkozni fogunk ismét. Isten Veled!

Szerető kedvesed

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.