Segít-e a testbeszéd az önismereti, személyiségfejlesztő munkában?
Röviden megfogalmazva: a testbeszéd egy közvetítő tényező az emberi kommunikáció eszköztárában.
Miből is tevődik össze az emberi kommunikáció?
A kommunikáció az emberek közötti kapcsolatteremetés formája. Ismeretek, gondolatok, érzések átadását teszi lehetővé.
Az ember minden szituációban kommunikál. Ahhoz, hogy a szándékait megértsék, olyan kódrendszerre van szüksége, amelyet a kapcsolatban résztvevők mindegyike ismer. Kommunikációnk állandó változásban van. Születésünktől fogva tudunk kommunikálni, sőt azt megelőzően is. Kommunikációnkkal érzéseket fejezünk ki, információkat adunk, és tesszük mindezt azért, mert befolyásolni akarunk valakit.
A kommunikációs készségünket akaratlanul is fejlesztjük az életünk végéig, mégis akkor hatékonyabb ez a fejlesztő munka, ha tudatosan végezzük.
Kommunikáció a közlés bármelyik formája, de kommunikáció a mély hallgatás is.
Az emberi kommunikáció többszintű kifejező rendszere
Alapvetően szét kell választani a közvetlen és a közvetett kommunikációt. A közvetlen kommunikációnak feltétele, hogy az érintettek egy időben egy helyen tartózkodjanak.
Közvetett kommunikációról akkor beszélünk, ha az érintettek egy időben nincsenek jelen.
Közvetett kommunikáció a levél, a telefon, az e-mail, a chat. A közvetlen kommunikáció eszköztárát alkotják: a verbális és a non-verbális elemek. A verbális kommunikáció kódrendszere a szóval, a nyelvvel kifejezhető beszédet, írást jelenti. A non-verbális kommunikáció kódrendszere a mimika, a mozgás, a testtartás, a gesztusok, a térköz, az öltözködés jelzéseiből tevődik össze.
A testbeszéd elemei
A mimika
A mimika az arcizmok mozgása révén közöl információkat. Mimikánk részben árnyaltabbá teszi a szavakkal megfogalmazott mondanivalónkat, de lehet szavak nélküli önálló jelentése is. A mondandónk akkor hiteles, ha az arckifejezésünk alkalmazkodik a kimondott szavainkhoz. Az élénkebb beszédet általában élénkebb mimika, a lassú beszédet jellegtelenebb mimika kíséri. Az arc elsősorban az érzelmek kifejezésének a színtere. A szemünk, szánk segítségével képesek vagyunk érzelmeinket kifejezni.
Az arckifejezések árulkodnak a pillanatnyi hangulatunkról, de megmutatják lelki beállítódásunkat is. Mindenki ismeri nevető ráncokat, vagy a szigorúságot mutató homlokráncokat.
A tekintetet tartják az egyik legősibb kommunikációs eszköznek. Partnerünk tekintetéből nagyon sok információ szerezhető. Jelentése van a pillantás időtartamának, a szem behunyásának, a tekintet elfordításának. A tekintet a bensőséges emberi kapcsolatok kialakításának az eszköze, félre érthető használatával könnyen kényelmetlen helyzetbe kerülhetünk.
A gesztikuláció
A gesztikulálás mozgásos kifejező eszköz, a beszédet kísérő fej-, váll-, kar- és kézmozgás. A hatásos gesztikuláció a csípőtől a vállig érvényesül, s csak erős érzelmi feszültség esetén vonódik be a mozgásba a fej. Mozdulataink lehetnek akaratlagosak, akaratlanok, és reflexmozgások.
Tudatosan csak az akaratlagos mozgásunkat irányíthatjuk, de erős akarattal ellenőrizhető az akaratlan mozgások egy része is.
A természetes gesztusok egy parányival mindig megelőzik a kimondott szót, hiszen a gesztus a gondolat keletkezését kíséri.
Gesztus (testbeszéd) szótár
Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is érezzük meggyőzőnek a beszélőt. Számos testi jel kíséri a kommunikációt: izzadás, pupillamozgás, apró rezdülések és látványos mozdulatok. Ezeket mind érzékeljük és megpróbáljuk értelmezni.
A testtartás szorosan kapcsolódik a kéz mozgásaihoz. Kommunikációs jelentősége van annak is, hogy a két beszélgető ember milyen távolságra van egymástól. A kommunikáció során kialakított távolságot befolyásolja az ember kulturális háttere, a partneréhez fűződő viszonya, valamint a közös cselekvés milyensége. A távolságot zónákra osztjuk, így megkülönböztetünk intim, személyes, társadalmi, valamint nyilvános zónát.
A megjelenés
A megjelenés elemei is fontos részei a kommunikációnak. Az öltözék, a hajviselet, a kiegészítők, jelvények, vagy az egyenruha egyértelmű információt ad a szóbeli közlés mellé, viselőjéről. Megjelenésünket nagyrészt tudatosan választjuk meg, öltözködésünk jellemző ránk. Jelzések, amelyek egyéniségünkre, stílusunkra, hangulatunkra, lelkiállapotunkra utalnak.
A non-verbális kommunikáció
A non-verbális kommunikációnak egyre nagyobb a jelentősége, hiszen a tudatalattink üzeneteinek megértését teszik lehetővé.
A kutatások szerint a kommunikáció verbális elemei a közlések 35 %-át, míg a non-verbális kommunikáció elemei a közlések 65 %-át teszik ki.
A nem szavakkal való közlés nem szándékos és nem tudatos közlésmód. A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki. Mivel minden ember érzelmi lény, és a döntéseit a legtöbbször érzelmi alapon hozza, ezért belátható, mennyire fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk a beszélgető partnerünk úgynevezett metakommunikációját (nem szóbeli közléseit).
Ha jól ismerjük a szavak nélküli kommunikálás eszközrendszerét, és tudatosan használjuk azt, akkor sokkal egyszerűbbé, egyértelműbbé válik a kapcsolatrendszerünk, hamarabb és pontosabban fogjuk érteni egymást. Kevesebb lesz a félre értés a kapcsolatainkban, és ez nagymértékben megkönnyíti az életünket.
Non-verbális kommunikáció 2.
Kezdetben az emberek a szájukkal kommunikáltak. A múltat emlékeik alapján idézték fel, a történetek szájhagyomány útján terjedtek. Írni olvasni csak a tudósoknak, papoknak, s esetleg a királyi udvarban egyes embereknek kellett tudniuk. Ezt McLuhan a kommunikáció orális korszakának nevezte el. Ezt követően alakultak ki a a kommunikáció non-verbális formái, amely formáknak napjainkban egyre nagyobb jelentősége van.
A testbeszéd körébe tartozó sokféle testtartás, gesztus, tekintet sok mindent elárul az emberről, gyakran sokkal többet, mint amennyit szeretnénk megmutatni magunkból.
Mindannyian ismerjük a mondást: A szem a lélek tükre. Az ember tekintete egy meghatározó érintkezési forma, az emberek közötti személyes kapcsolatban a kezdeti kommunikáció eszköze. Tudunk a tekintetünkkel hívni vagy küldeni, csábítani vagy visszautasítani, szeretetet, érdeklődést, haragot és számtalan más érzést kifejezni. Nézésünkkel jelzéseket és visszajelzéseket adunk a másik személyhez való érzelmi viszonyulásunkról.
Nézésünkben benne van minden műveltség, minden tudás, amit eddig elsajátítottunk a világról, az adott témáról.
A testtartás, a mozgás, nagy mértékben befolyásolja az első benyomást, ami rólunk kialakul. A helyes testtartás, a magabiztos járás, azt sugallja: helyes úton járunk, jól vagyunk, a lehajtott fejjel, görnyedt háttal közeledő emberről rögtön érezzük, hogy valami baj van, valami rossz érzést hordoz.
Az emberi hang is nagyon fontos jelző eszköz a kommunikációban. A hang erőssége, a beszéd tempója, a hangmagasság, a beszéd minősége lényeges kifejező eszközök.
A testbeszéd üzeneteinek felhasználása
Az emberi érintkezéskor a non-verbális kommunikáció üzeneteit egyszerre több csatornán adjuk és fogadjuk.
A kommunikációnk akkor hiteles, ha a verbális és a non-verbális kommunikációnk összhangban van egymással, mindkettő ugyanazt fejezi ki.
Ha mást mondunk a szavainkkal, és mást mutatunk a mozdulatainkkal, a tekintetünkkel, a mimikánkkal, akkor a kommunikációban disszonancia keletkezik. A gesztusaink által ugyanis nem mi mondunk valamit, hanem a gesztusaink mondanak rólunk olyan információkat, amelyeket a gondolatainkban elrejtettünk. Sajnos, nem szabad elfelejteni, hogy vannak, akik arra törekszenek, hogy meghamisítsák testbeszédüket, valamilyen cél érdekében.
A viselkedés kultúra, a testbeszéd értése a társadalmi érintkezés szabályaihoz tartozik. Különösen fontos – főképpen azoknak, akik rendszeres vagy alkalmi kapcsolatot tartanak más kulturális környezetben élőkkel -, hogy országonként, kultúránként is ismerjük meg a non-verbális kifejező eszközök jelentését. A különböző népek szokásai egészen más jelentést hordozhatnak, mint az a kultúra, amelyben mi élünk.
Tehát igen fontos tudnunk, hogy a non-verbális kommunikáció eszközei megerősítik vagy megváltoztatják, nyomatékot adnak a szavainknak, megerősíthetik vagy gyengíthetik a szóbeli üzenetünk értelmét.
Ahhoz, hogy a testbeszéd üzeneteit helyesen értelmezzük, és a beszélő szándéka szerint jól értsük, megfelelően empatikusnak és intuitívnek kell lennünk. Ez a két képesség az emberi pszichikum tudatalatti részben lakik.
A testbeszéd tartalmaz jelzéseket, amelyek velünk születnek és átörökíthetőek, és vannak olyanok, amelyeket tanulunk. A legegyszerűbb gesztusokat már gyermekkorban is értelmezni tudjuk, ha nem is tudatosan.
Érdemes a testbeszéd elemeiről minél többet megtudni, mert ha csak erősen korlátozott tudásunk van, könnyen előfordulhat, hogy félreértelmezhetjük a non-verbális üzeneteket, és ez kommunikációs zavarhoz vezethet.
Testbeszéd - Gesztus szótár
Beszélgetés, udvarlás, munka vagy üzleti tárgyalás közben az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak, vagy éreznek. Ha a szavakon kívül megfigyeljük azt is, hogy közben mit mond a beszélgető partnerünk teste, akkor nem fordulhat elő, hogy félreértünk valamit.
A testbeszéd megértésével olvashatunk embertársaink gondolataiban, mi több: titkaiban. Aki érti a testbeszédet, az nehezebben csapható be. Vannak emberek, akiknek jók a megérzéseik, ők könnyen értik a testbeszédet. Az intuitív alkatú emberek öntudatlanul is fogják a testbeszéd jeleit, azonban annak sem kell elkeseredni, aki nem rendelkezik ezzel az adottsággal. A testbeszéd jelei ugyanis megtanulhatók.
Testbeszéd című DVD sorozatunk első része egy Gesztus szótár. Amikor idegen nyelvet kezdünk tanulni, először szükségünk van egy minimális szókincsre, hogy összefüggő mondatokat tudjunk alkotni. A testbeszédnek ezt az alap „szókincsét” tartalmazza a Gesztus szótár.
A Testbeszéd - Gesztus szótár DVD nem kerül a könyvesboltok ellátási rendszerébe. Kizárólagos forgalmazója: Csehák Hajnalka pszichológus 1036 Budapest, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
Csehák Hajnalka vagyok. Mint pszichológus dolgozom különböző csoportokkal. Munkám és képzéseim során a legfontosabb tapasztalat, amit felismertem, hogy az új készségek elsajátítása, megtanulása az egyik leghatékonyabb eszköz a kezünkben, mely lehetőséget biztosít arra, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben. Nem is hinnéd, hogy mennyire saját gondolataink, és viselkedésünk határozza meg lelkiállapotunkat és ezáltal a másokban rólunk kialakult képet. Hogy ismereteimet átadhassam magam is többek között csoportanalitikus, autogén tréning (relaxáció), asszertív tréning és NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) csoportokban és tanfolyamokon vettem részt, majd pszichológus lettem.
Vallom, hogy jó pap holtig tanul. Ennek jegyében invitállak tréningünkre, mert hiszem, hogy soha nem késő és csak egy kis nyitottság és elszántság kell ahhoz, hogy belevágj egy izgalmas kalandba, melyben az emberi viselkedés és kommunikáció, a hatékonyabb önérvényesítés, valamint a magabiztos fellépés témájában szerezhetsz bővebb tapasztalatokat és sajátíthatsz el készségeket.
Tar Eszter vagyok, tréner, hipnotizőr, tanácsadó, pszichológiai asszisztens.
Gyermekkoromtól kezdve érdeklődöm az emberi lélek és a sikeres emberi viselkedés rejtelmei iránt. Tanulmányaim folyamán megtanultam, a munkában töltött közel egy évtized alatt pedig tovább fejlesztettem azokat a módszereket, amelyek lehetővé tették, hogy eredményesen segítsek a nehézségeket okozó élethelyzetek megoldásában. Három fő területre specializálódtam a munkámban. Az önismeret-személyiségfejlesztésre, az asszertív kommunikációra, és a holisztikus szemléletű táplálkozási zavarokra.
Az ember bonyolult és törékeny lény. Önismeret nélkül más embereket sem tudunk jól megismerni, s ez sok-sok csalódást jelent az emberi kapcsolatokban. Személyiségünk fejlesztése nélkül pedig nehezen birkózunk meg az életünkben rendszeresen megjelenő akadályokkal. Az asszertív kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az életben érvényesülni tudjunk, s az elkerülhetetlen konfliktusainkat okosan és stressz-mentesen oldjuk meg.
A non-verbális kommunikációnak egyre nagyobb a jelentősége, hiszen a tudatalattink üzeneteinek megértését teszik lehetővé.
A kutatások szerint a kommunikáció verbális elemei a közlések 35 %-át, míg a non-verbális kommunikáció elemei a közlések 65 %-át teszik ki.
A nem szavakkal való közlés nem szándékos és nem tudatos közlésmód. A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki. Mivel minden ember érzelmi lény, és a döntéseit a legtöbbször érzelmi alapon hozza, ezért belátható, mennyire fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk a beszélgető partnerünk úgynevezett metakommunikációját (nem szóbeli közléseit).
Ha jól ismerjük a szavak nélküli kommunikálás eszközrendszerét, és tudatosan használjuk azt, akkor sokkal egyszerűbbé, egyértelműbbé válik a kapcsolatrendszerünk, hamarabb és pontosabban fogjuk érteni egymást. Kevesebb lesz a félre értés a kapcsolatainkban, és ez nagymértékben megkönnyíti az életünket.
A magatartáskutatók csak mintegy 50-60 éve kutatják a testbeszéd szerepét a társas érintkezésben, holott köztudott, hogy az emberi kommunikáció nem csak beszédből áll. Gondoljunk csak a lovagkorban játszódó regényekre, filmekre, melyeknek tanúsága szerint például a szerelmi nyelvben szabályos koreográfiája volt annak, hogy mikor mit üzen a keszkenőt, a legyezőt, a virágot tartó kéz, de különös jelentőséggel bírt az arcmimika vagy akár az öltözködés is. A testbeszéd ismerete mindannyiunk számára fontos lehet, hiszen egymás közötti kapcsolatteremtésünkben meghatározó helyet foglalnak el a gesztusok.
A legtöbb kismama nagy izgalommal, sőt szorongással gondol arra, hogy vajon képes lesz-e megérteni azokat a jelzéseket, amelyeket a kisbabája üzen neki.
Minden újszülött nagy utat tesz meg, amíg a sírástól eljut az értelmes beszédig. Talán nem is gondoljuk, hogy az éppen világra jött újszülöttnek azonnali igénye, hogy kommunikáljon velünk. Pedig a kutatások azt bizonyítják, hogy az újszülöttek rendelkeznek az érzékelés és az észlelés képességével, ezért azonnal tudnak kommunikálni a környezetükkel.
A togyogó kisgyerek még nem beszél sokat, de számos módon képes tudatni, hogyan érez. Ha a szülő gondosan odafigyelve gyermekére rájön, mit jelent a kicsi testbeszéde, megindulhat a párbeszéd. Aki játszott már valaha Amerikából jöttünk játékot vagy az oly népszerű Activity-t, az tudja, milyen nehéz valamit másokkal közölni, ha nem használhat szavakat.
Végül a legfontosabb: legyünk tisztában a saját testbeszédünkkel. Hiszen a gyermekünk utánozni fogja a viselkedésünket, ezért ne lepődjünk meg azon, ha a saját, vagy a párunk grimaszát látjuk viszont a gyermekünk arcán.
Ne használjuk a testbeszédet a negatív érzéseink kifejezésére. Soha nem mondjuk a gyermekünknek: most pont olyan (buta, bamba, idióta, stb.) képet vágsz, mint az (elvált) apád, anyád.
A testbeszédet is dicséretre, a pozitív személyiségjegyek megerősítésére használjuk. Ezzel teszünk a legjobban gyermekünk önértékelésének.
Az 5-12 éves gyerekek általános testi-lelki fejlődése során jelentőségét megőrzi a non-verbális kommunikáció, a testbeszéd is. Az általános tendenciák felismerésével a szülők segítséget kapnak abban, hogy időben felismerjék az újonnan jelentkező nevelési feladatokat.
A legtöbb ember félelemmel - és persze némi izgalommal - viseltetik olyan helyzetekben, amikor társas kapcsolatot kell létesíteni teljesen idegenekkel. Vagyis ritkán vesznek fel nyitott testhelyzeteket a beszélgetés elején. De ha már belemerült a beszélgetésbe, akkor észre lehet venni, ahogy egyre jobban nyit a másik felé - abban az esetben, ha az illető szimpatikus. A másik fontos dolog: minél jobban nyitott vagy te magad, annál többet várhatsz el beszélgetőpartneredtől.
Érdemes odafigyelni az aprócska mozdulatokra, ugyanis sokszor pótcselekvésként emeljük a kezünket az arcunkhoz, vagy tesszük keresztbe a lábunkat. Az árulkodó jelek többsége pedig általában negatív dolgokat közvetít, ritkábbak a figyelmet, vagy az érdeklődést kifejező gesztusok. Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb mozdulatok jelentéseit.
A non-verbális kommunikáció közlési természetét nagyon sokáig nem ismerték fel. A kommunikáció modellje a beszéd volt, a beszédnek pedig nagyon sok jellegzetessége van. Ezeknek a jellegzetességeknek köszönhetően a non-verbális kommunikációtól eltérő. A beszédhez egyezményes jelrendszer tartozik, amelyeket meg kell tanulni. Aki nem ismeri, illetve nem sajátította el ezt a jelrendszert az sem közlésre, sem ennek a megértésére nem képes. Ehhez a beszédhez tartozik egy közlési szándék, amely összefügg az emberi akarással. Ebből következik az is, hogy a beszéd érzékelése és megértése tudatos dolog.
A non-verbális kommunikációban, tehát a verbális kommunikációval ellentétben nincs egyetemes jelrendszer. Kivétel azonban van, ezek közül a siketek jelnyelve (jelbeszéde) az ami Magyarországon is ismert, és elterjedt. A jelbeszédben a szándék szerepe hasonló, mint a szóbeli beszédben. Ezzel szemben a non-verbális kommunikációból teljesen hiányzik a tudatos szándék.
A tér, mint nem verbális jelzés, fontos szerepet játszik az emberi kommunikációban. Az emberi térhasználat tudományterülete a proxemika. Ha az etimológiai értelmét nézzük akkor rájöhetünk arra, hogy az alapformája a „proximus” latin eredetű szó, amely szabad értelmezésben közelebbit, közelséget jelent. A testbeszéd alkotóelemeként ez határozza meg az egyének közötti testtávolságot, amelyet kommunikációjuk során betartanak. Minden embert úgynevezett levegőbuborék vesz körül, amelyet más szóval zónatávolságokra osztott területeknek is nevezhetünk.
Szemhasználat: Minden emberi kommunikációs jelzés közül a szem adja a leghívebb és legpontosabb jeladásokat, mivel központi helyet foglal el a testen, és pupillái önállóan működnek.
Nagy szükségünk van rá, hogy felülvizsgáljuk és kibővítsük az ember egzisztenciális helyzetéről alkotott nézeteinket; halaszthatatlanul fontos, hogy megértőbben, reálisabban szemléljük - nemcsak embertársainkat, de önmagunkat is. Olyan könnyedén kell olvasnunk a néma kommunikáció jeleit, mint az írott-beszélt nyelvet. Csak így remélhetjük, hogy megértjük a többi embert, éljenek bár határainkon innen vagy túl; csak így kerülhetünk közel hozzájuk, amire mindnyájunknak egyre fokozódó szüksége van.