A nagymama és a nagypapa
A nagymama és a nagypapa szerepe a gyermeknevelésben
Nagyszülőnek lenni vasárnapi feladat. A bölcs nagyszülők tudatában vannak annak, hogy a szerepük nem hétköznapi szerep, és ha nem akarnak a szülők helyére beállni, hanem megmaradnak az „ünnepi státuszukban”, akkor az unokák is különleges ajándékként fogják megélni a nagyszülőkkel töltött időt.
Azonban a nagypapa és a nagymama mentalitásában ugyanolyan lényeges különbségek vannak, mint az anya és az apa esetében.
A nagymama
A nagymamával gyakran előfordul, hogy okosabbnak tartja magát a lányánál, menyénél, és túlbuzgó módon beleavatkozik a fiatalok életébe. Ennek az az oka, hogy a nők anyáskodásának kifejezetten ösztönös-sürgető jellege van.
Már a kora gyermekkorban megnyilvánul az a különbség, ami a kislányok és a kisfiúk magatartásában is mutatkozik: a lányok fokozottabban érzékenyebbek, türelmesebbek, beszédesebbek, gondoskodóbbak. S így marad ez az egész életen át, még a nagymama korban is megmutatkoznak a nemi szerepek különbségei. Hiszen ezek a tulajdonságok teszik lehetővé a nők számára, hogy megfelelhessenek a biológiailag „előírt” életfeladatuknak.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Az anyai ösztön a felnőtté válással kiteljesedik a nőben, és az idősebb korral sem múlik el. Sőt, néha az anyai ösztön a nagymamasággal még nagyobb ösztönné válik, és így túlzássá is fajulhat.
Minden nő életében bekövetkezik a klimax időszaka, amikor végérvényesen lezárul egy életszakasz, s a szervezete közli vele: vége, soha többé nem lehetsz „áldott állapotban”. S a nő ekkor szembesül azzal, hogy megszűnt a lehetősége annak a boldogságnak, amikor a tehetetlen kicsinyét gondozza, ápolja, nevelgeti, óvja, és tanítgatja, amíg a gyermek hagyja ezeket.
Minden nő életében eljön az idő, amikor el kell fogadnia, hogy a számára véglegesen véget ért valami, ami eddig az élete mozgató rugója volt. Ha ezt az elfogadást elmulasztja, akkor túl mohón kapaszkodik a születő unokába, és beleesik a nagymama-túlzás csapdájába. Szenvedélyes anyai ösztöne a kényeztetés által „bekebelezi” az unokáját és ezzel önállótlanná, kényelmessé teszi, hosszú távon az elkorcsosulás fenyegeti az imádott kis, majd nagy unokát.
Az életengedelmesség azt jelenti, hogy amikor eljön az ideje, el kell engedni a gyermekeinket, tisztelni kell bennük a felnőttet, az önálló akaratot, akkor is, ha ez az akarat más, mint a szülő akarata. A felnőtt gyermek az anya számára önmegtartóztatást jelent, tehát tudatos lelki lemondást, és ennek a lelki lemondásnak összhangban kell lenni a fiziológiai változásokkal. Amelyik anya képes erre a lelki önmegtartóztatásra, az nagymamaként is a kiegyensúlyozott lelki nyugalmat jelenti a család számára, olyan kikötőt, ahova mindenki szívesen érkezik megpihenni.
A nagymama általában szorosabban kötődik az unokák mindennapi teendőihez, s a feladatok sokasága és sokrétűsége több hibázási lehetőséget is jelent. Ezért a nagymamák viselkedését több kritika is éri. Ezzel együtt a nagymamák teljesítménye igen nagy érték. Nagy szolgálatot látnak el az unokák körül, s ennek megfelelően tiszteletet, megbecsülést érdemelnek.
A nagypapa
A nagypapával sokkal ritkábban fordul elő, hogy túlbuzgó módon vagy okoskodva beleavatkozzon a fiatal, kisgyermekes család életébe.
A nagypapák esetében sokkal gyakoribb, hogy túl keveset foglalkoznak az unokáikkal. A férfi természetéhez hozzá tartozik egy bizonyos távolságtartás, ezért a nagypapák sokkal könnyebben kerülik el a túlzott beavatkozás csapdáját.
A nagypapák legtöbbjére sokkal kevésbé jellemző az az elragadtatás, amelyet a nagymamák éreznek az unokájuk gondozása közben. Sőt a nagyapák még kevésbé szívesen vesznek részt a pelenkázás, etetés maszatos tevékenységében, mint apa korukban. Bár a nagypapák számára is nagyon nagy öröm az unoka, és büszkélkednek vele ország-világ előtt, mégis kevésbé bírják elviselni a gyereksírást, a zajosságot. A nagypapák számára gyakran megterhelő, ha hosszasan tart az unoka közelsége, és ha nincs hova visszavonulnia a nagypapának, könnyen előfordulhat, hogy kereket old a nagy családi együttlét egy bizonyos pontján.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem érdektelenséget takar, hanem abból adódik, hogy a nagypapa számára az unokák zsivaja fülsértő és szenved tőle, míg a nagymama még az erősebb hangerőt is kellemes muzsikaként éli meg.
A konfliktus elkerülhető, ha a nagypapára egyszerre csak egyetlen unokát bíznak, mert egy unoka esetében a nagypapa nem érzi magát túlterhelve, és könnyebben tudja kimutatni a pozitív érzéseit.
A nagypapák kevesebbet beszélnek, de nagy örömmel fogják kézen az egy szem unokát, és megmutatják neki a természetet, a környező világot, szívesen lapozgatnak képes könyveket vagy internetes oldalakat, s mesélnek a saját gyerekkorukról. Elviszik az unokát az autómosóba, gyalogsétára, evezni, horgászni, állatkertbe, vagy megnéznek együtt egy természetfilmet. A gondolkodó nagypapa örömét leli a kérdező unokában, s szívesen eligazítja a tudnivalók tömkelegében. Ez azonban kettesben a legélvezetesebb, az unokák zajos tömegétől idegenkedik.
Az ideális unoka-nagypapa kapcsolathoz más körülményekre van szükség, mint az ideális unoka-nagymama kapcsolathoz. Ha a család megteremti ezeket a körülményeket, akkor az unoka számára a legfontosabb gyermekkori élmények közé fognak tartozni azok a csendes órák, amelyeket a nagypapával töltött kettesben.
Az unoka számára a nagypapa lesz az okos, türelmesen magyarázó felnőtt férfi, aki megmutatja, hogy honnan jönnek, és merre tartanak. Amikor a nagypapa a kezébe fogja az unokája kicsi kezét, akkor oltalmazza őt, hiszen a nagypapa tudja, milyen veszélyes a világ, amiben élünk.
Prokofjev: Péter és a farkas című szimfonikus meséjében a nagypapa egyszerűen és jelentőségteljesen annyit mond: „ez veszélyes”, amikor Péter óvatlanul ki akar lépni az oltalmazó házból az élet játékmezejére.
A nagypapa a hagyományos tapasztalatok képviselője, ő az, aki a megszívlelendő tanulságokat adja át az unokájának. Az okos nagyapa ezt tolakodás és erőszakosság nélkül teszi.
Nem kell feltétlenül szigorúan elkülöníteni a nagypapi és a nagymamai feladatokat. Vannak családok, ahol ezek a határok összemosódnak, más családokban élesebben elkülönülnek. Akkor is más a helyzet, ha az egyik nagyszülő már nincs, és a másik esetleg átveszi a szerepét.
A dédik
Manapság a gyerekeknek nem csak nagyszüleik, hanem déd-nagyszüleik is vannak. Az átlag életkor egyre hosszabb, s egyre több ember ér el magas kort. Manapság a dédnagymama testesíti meg a régi nagymamákra jellemző sajátosságokat. A gyerekek benne ismerik meg a nehezen mozgó, hintaszékben kötögető, de éberen figyelő, mesélőkedvű dédanyót.
Néha az öregek nem viselik hősiesen az erősödő testi fájdalmakat, az elhatalmasodó gyengeségüket. Ez elégedetlenségben. Mormogásban, indokolatlan haragban nyilvánul meg. Ilyen esetben az unokák tehernek érzik a dédnagyszülőket, gyakran a nagyszülőket is, akiktől a család éveken vagy évtizedeken át szenved.
Fontos, hogy a szülők megmagyarázzák a gyereknek, hogy az idős kor mennyi gyötrelemmel jár, és a gyengeség milyen gyakran nyilvánul meg agresszióban. Persze nehéz a gyermekekkel megértetni, hogy akkor is szeretettel és tisztelettel viszonyuljanak az öregekhez, ha azok már képtelenek a szeretetre viszontszeretettel válaszolni. Ha a gyermek megtanulja, hogy az aggkori gyengeség iránt türelemmel viselkedjen, akkor általában is nő az emberek iránti tisztelete.
Amennyiben esetleg még nem világos számodra mit is kaphatsz az Elég jó szülő vagyok? tanácsadás keretében, és egy ilyen tanácsadás miért hasznos a számodra, kérjük oszd meg velünk kétségeidet, és ha lehetséges, közösen megtaláljuk a Neked megfelelő megoldást.
Csehák Hajnalka vagyok. A felnőtt életem egy részében pedagógusként tanítottam és a gyermekvédelemben dolgoztam, majd valóra váltottam a dédelgetett álmomat: pszichológus lettem. Négy gyermekem született, akiket sosem szűnő szeretettel neveltem fel. S bár az irántuk érzett szeretetem sosem tűnt el, köteteket lehetne megtölteni azokkal a történetekkel, amelyek időnként az idegrendszeremet borzolták.
Szülőnek lenni: nagyon nehéz feladat. Tökéletes szülőnek lenni: elérhetetlen vágy. Elég jó szülőnek lenni: elérhető eredmény.
S a gyermekeink nem is kívánnak ennél többet, ha elég jó szülők vagyunk, a gyermekeink szeretni és küzdeni tudó felnőttek lesznek.
Hogyan neveljünk sikeres és kiegyensúlyozott gyermeket?
Cikkgyűjtemény
Tudástárunkban olyan a gyermekkora vonatkozó mentálhigiénés ismereteket tartalmazó írásokat gyűjtöttünk össze, amelyek hasznosak lehetnek.
Kérjük olvasd át a gyermekkor problémáira vonatkozó írásainkat, hátha találsz bennük számodra is érdekeset.
Ha ötleted van a gyermekkor problémái tudástár bővítésére, kérjük oszd meg velünk.
Gyermekeink érzéseit és igényeit sem csecsemőkorban, sem kisgyermekkorban nem könnyű megérteni, és nem könnyű kiszolgálni. Serdülő korban pedig majdnem lehetetlen. A legjobb szülők is elbizonytalanodnak időnként, és tehetetlennek érzik magukat. Ha kérdéseid vagy kétségeid támadtak, kérdezz tőlünk, vagy jelentkezz tanácsadásra.
A pszichológiai fejlődés szempontjából is rendkívül fontos az a tény, hogy az anya és gyermeke a várandósság során testileg is összetartozik. Az anya különleges szerepéből eredően az anyai szeretetet Bálint Alice „archaikus szeretetnek” nevezi. Az anya és gyermekének kapcsolata más, kevésbé szabályozható, mint az apa és gyermekének kapcsolata.
Ha nem találod pontosan a helyedet az apa szerepben, ha szeretnél minél jobb apukája lenni a gyermekednek, ha kétségeid vannak, hogy a munkádat vagy a gyermeknevelést kell-e előtérbe helyezned, ha szeretnéd tudni, hol az egészséges határ a „női munkák” átvállalásában, akkor konzultálj munkatársainkkal, vagy kérj tanácsot.
A bántalmazó férfi - Apának alkalmatlan? Ha a te gyermeked is érintett, mert bántalmazó kapcsolatban élsz, feltétlenül kérj segítséget önmagad és a gyermeked számára is. Felnőttek számára az Ego building, gyermekek számára a Kamasz önismereti, önbizalom növelő tábor ad segítséget a változáshoz.
A nagymama és a nagypapa: Nagyszülőnek lenni vasárnapi feladat. A bölcs nagyszülők tudatában vannak annak, hogy a szerepük nem hétköznapi szerep, és ha nem akarnak a szülők helyére beállni, hanem megmaradnak az „ünnepi státuszukban”, akkor az unokák is különleges ajándékként fogják megélni a nagyszülőkkel töltött időt.
Nagyszülők: Nagyszülőnek lenni eredetileg magától értetődő szerep. A nagyszülő másképpen látja a gyermeknevelés vesződségének az értelmét, mint ahogyan fiatal szülőként látta.
Az első unoka: A nagyszülők többsége rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik a kis unokát, és a boldog rajongás sok esetben túlbuzgóságot is jelent egyben.
Agresszív a gyermeked? Megoldás mindig létezik. Engedd kérlek, hogy segítsek ebben! A személyes találkozó alkalmával fényt deríthetünk arra, hogy a gyermekednek mire van szüksége. Beszéljünk a problémáról, találjunk a nehézségben együtt megoldást, hogy a gyermeked újra felszabadult, boldog kis ember lehessen, te pedig büszke szülő!
Nem beszél a gyermeked? Mutizmus. Tudnunk kell, hogy a gyermek szóra bírása nem feltétlenül könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Dadog a gyermeked? Tudnunk kell, hogy az a folyamat, amely során a dadogás elmúlik, nem könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Gyakran a gyermeknek arra van szüksége, hogy a lelkének egyensúlya helyre billenjen, több odafigyelést, szeretetet igényel, még több dicséretet, önbizalmának növelését és a biztonságérzetének fokozását.
Éjjel felébred, sír a gyermeked? Fontos, hogy a gyermek biztosan tudhassa, szeretik őt, és fontos a szüleinek. A nyugodt alváshoz fontos, hogy biztonságban érezhesse magát. Elalvás előtt kiemelt szerepe van az esti mesének, éneklésnek, jóéjt-pusziknak és öleléseknek. A játék állatok, babák, tárgyak is segíthetnek a megnyugtatásban.
Bepisilés. Az okokra mindenképpen egyénileg érdemes fényt deríteni. Vannak például olyan esetek, amikor játszmáról van szó, amely során a gyermek megtanulta, hogy a szülőnél az esetek többségében eléri azt, amit szeretne, több figyelmet kaphat akkor, ha a kisebb gyermekekhez hasonlóan viselkedik.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából, iskolából, hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.
A hiperaktivitás egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek? Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
- Mik a hiperaktivitás kiváltó okai?
- Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek?
- Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
A szülők részéről a helyes hozzáállás, hogy minden helyzetben segítünk gyermekünknek. A fejlődéshez ilyenkor a gyermeknek szüksége van arra, hogy elfogadjuk az impulzusait, a mozdulatait olyannak amilyenek, és lehetőséget biztosítsunk számára, hogy ha elfáradt, egy-egy pillanatra megpihenhessen a közelünkben. Persze ezt könnyű elméletben, de valójában nagyon nehéz elviselni egy állandóan nyugtalan gyereket.
A testvérek jelentős szerepet játszanak a személyiség alakulásában. Az 1982-ben megjelent „Testvéri kötelék” című könyv volt az első, ahol a klinikai gyakorlat oldaláról közelítette meg a testvérek közötti dinamika problémakörét. A szerzők (Stephen Bank és Michael Kahn) egy pszichoterápiás rendelőben több évtizedes anyagát tekintették át, kifejezetten a testvérkapcsolatokra fókuszálva: Az emberek önmaguk meghatározásakor nagyon gyakran testvérükhöz való viszonyukat használták. Ez ellentétben állt a korábbi elképzeléssel, amely kimondta, hogy az azonos nemű szülővel való azonosulás (vagy ellenazonosulás) képezi az identitás alapját.
150 évvel ezelőtt még úgy tekintettek a gyermekekre, mintha kicsiny felnőttek lennének. Azt gondolták, hogy a világot ugyanúgy látják, mint a felnőttek, és a halállal kapcsolatban is ugyanazt élik át, mint a felnőttek.
A jelenlegi tapasztalataink azonban mást mutatnak. Úgy tűnik, hogy a gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, s látszólag kevésbé viselik meg őket a veszteségek. A gyász feldolgozása azonban hosszabb ideig tart náluk, és szakaszosan, újult erővel, vissza-visszatér a veszteség érzése. Ilyenkor a hiányérzet és a szomorúság újra és újra rájuk tör, hogy a gyászt mindig az életkorának megfelelő szellemi és lelki szinten éljék meg.
A szülőknek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyermek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyermek előtt, és ezt a lelke mélyén érzi is, és ettől lesz igazán dühös. A gyerek, pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.
A gyerekből néha harapófogóval sem lehet kihúzni semmit. Sokszor viszont nyilvánvalóan nem mond igazat. Mégsem kell dühbe gurulni. Kétségtelen leggyakrabban, nem a hazugság ténye zavarja a szülőt, hanem a szorongató érzés, hogy elvesztette gyereke bizalmát.
Néha megbánjuk, hogy nem mondtuk ki. Máskor meg épp ellenkezőleg: pont azt bánjuk meg, hogy kimondtuk. Esetleg azt, hogy úgy hangzott el, ahogy… A mindennapi rohanásban időnként elfeledkezünk olyan varázsszavakról, mint a légy szíves, a köszönöm vagy a megértelek. Pedig ezek néha tényleg csodákat művelnek 
A szülői hivatásra való felkészülés nem kizárólag könyvek olvasásából és a gyerekszoba feldíszítéséből áll. A következő 12 egyszerű teszt segít a majdani szülőknek, hogy kellőképpen felkészülhessenek a szülőségre, hogy pontosan megtapasztalják, milyen dolog anyának vagy apának lenni.
A könyvespolcra ajánljuk
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon
Ki ne érezte volna azt - legalább egy pillanatig -, hogy a világon a legnehezebb dolog édesanyának lenni?! Ki ne kérdezte volna meg magától várandóssága során legalább egyszer, hogy biztosan készen áll-e a nagy feladatra?! Ki ne érezte volna egy később feleslegesnek tartott kiabálás után, hogy nem elég jó anya és hogy ezt másképpen is lehetett volna?! Vajon létezik-e olyan édesanya, aki mindig minden percben tökéletesnek érzi magát anyaként? Nem hiszem.
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon »
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem!
(Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig)
Sokan úgy vélik, hogy az iskolára való felkészítés az óvodai foglalkozások feladata. Valóban kiemelt helye van a gyermek fejlesztésében az intézményi munkának, ám az önmagában nem biztos, hogy elegendő. A megfelelő fogalomkialakításhoz, az ismeretek mélyebb rögzítéséhez elengedhetetlen az otthoni munka. A szülők többsége tudja ezt, de bizonytalan abban, hogy gyermeke fejlesztését miként kellene megvalósítania. A megfelelő út megtalálásában szeretnék most Önöknek segíteni. Pszichológusok, pedagógusok véleményét és saját tapasztalataimat felhasználva próbáltam egy mindenki számára érthető, szinte semmilyen anyagi befektetést nem igénylő, a gyermek számára élvezetes fejlesztő programot összeállítani. (A szerző)
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem! »
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek
Különleges érzelmi megnyilvánulások, érzelmi labilitás, a gyermek fáradhatatlanul izeg-mozog, felfokozott állapotban van szórakozott, figyelmetlen, türelmetlen, robbanékony, agresszív, rátámad másokra, de sorolhatnánk a külső jegyeket is - törékeny köröm, száraz foltok az arcon, kényes külső megjelenés, de csak rövid ideig, a szoros ruha zavaró hatása - és még számos, a könyvben leírt tünetek. E kézikönyvben egy olyan doktornő hasznos tanácsait olvashatjuk, aki maga is érintett a kérdésben, ezért tud olyan nyíltan szólni a szülőkhöz és bátorítani, hogy van kiút, bár az göröngyös és hosszú. Részletesen tárgyalja a hiperaktivitás tüneteit. Felteszi a kérdést valójában ez egy rossz természet vagy örökletes tulajdonság, netán környezeti hatás betegség, fertőzés vagy nem megfelelő táplálkozás által kialakult viselkedési forma. A választ is megadja a célirányos kezeléshez, mely nem merül ki a hagyományos orvoslásban, hanem az alternatív gyógymódokat és elsősorban a szülő önálló kezdeményezést is hangsúlyozza. Ezek közül is fontosnak tartja: - a tünetek helyes felismerését, - az okok célratörő megkeresését, - a természetgyógyászatot, - a helyes életvitelt, táplálkozást. Ne feledkezzen meg a legfontosabbról: - a mérhetetlen türelemről és szeretetről. Soha ne adja fel! Valahol még mindig akad tennivaló, próbálkozzon tovább. Tartsa szem előtt azt a nagyon fontos dolgot, hogy minél stabilabbnak látja a gyermek szüleit, annál előbb talál vissza a normális élethez.
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek »
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek
A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek »
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
