Nagyszülők
A nagyszülő szerepe a gyermeknevelésben
Gyakorlati útmutató sikeres gyermekükért aggódó szülőknek
Nagyszülőnek lenni eredetileg magától értetődő szerep. Amikor a generációk együtt éltek, akkor nagyszülőnek lenni annyit jelentett: betakarítják az őszi termést. Egy hosszú, kemény munkával és sok lemondással járó élet jutalma volt az unoka. Az öregedő, megfáradt nagymama és nagypapa egyre kevésbé vette ki a részét a megélhetési tevékenységből, ezt a feladatot a gyermekeik vették át, a nagyszülők élettere pedig egyre szűkült. 50 éves korra erőteljesen fogyott az erő, az egészség, szűkült a valóságos mozgástér. A fiatalos életfeladatokról való lemondás szomorúságát azonban bőségesen kárpótolta az unokával való foglalatosság.
A szülők és a nagyszülők vagy csak érzik, vagy pontosan tudják, hogy a gyermeknevelés vesződsége a jövőbe mutat, az élet folyamatosságát jelenti. Annak a mondatnak, hogy „az élet megy tovább” a valódi értelmét jobbára csak a korosodó ember fogja fel, aki érzi, hogy az ő számára valami lassan véget ér, de közben látja, hogy ott van már a folytatás, az unoka, az új reménység, aki megkísérli úgy folytatni az életet, hogy azt még jobbá, élhetőbbé, igazabbá tegye.
A nagyszülő másképpen látja a gyermeknevelés vesződségének az értelmét, mint ahogyan fiatal szülőként látta.
A nagyszülő szerep ma
Az unoka új értelmet ad a nagyszülők életének, boldogságot és hálát éreznek, és ez fokozza az életörömüket. A nagyszülőséget, mint életszerepet meg kell tanulni. Mert a saját nagymamánkra, nagypapánkra egészen másképpen emlékszünk, mint amikor mi magunk nézünk a tükörbe nagymamaként, nagypapaként.
Nagy nyereség az unokák számára, ha vannak nagyszüleik, akik komolyan veszik a feladatukat. És természetesen nagy könnyebbség a felnőtt gyerekeknek, ha tudják, hogy szeretetteljes, gondos és segítőkész szülők állnak a hátuk mögött. Ez a segítség azonban csak akkor jelent valódi segítséget, ha kellő tapintattal jár együtt. A nagyszülők segítsége akkor éri el a célját, ha figyelmes, kérdő együttgondolkodásban jut kifejezésre.
A nagyszülő szélsőségek
Vannak ifjú házaspárok, akik nem túlságosan családbarát ideológiát vallanak. Ők hajlamosak lebecsülni a nagyszülők támogatását. Néha előfordul, hogy elutasítják a nagyszülő jelenlétét, segítségét az unoka nevelésében. A legritkább esetben fordul elő, hogy a nagyszülő tényleg annyira erőszakos, ellentmondást nem tűrő, hogy császárként uralkodik a fiatalok felett. Magam is találkoztam már olyan házaspárral, akik lemondtak arról, hogy gyermekük legyen, mert annyira erőszakos volt a családi környezet, hogy félelemből nem vállaltak gyermeket. Együtt éltek egyikük szüleivel, nem volt más lakhatási lehetőségük, és az erőszakos (leendő) nagyszülőket megfosztották az unokától, magukat a gyermek örömétől.
Azoknak az ifjú szülőknek azonban, akik túlérzékenységből utasítják el a nagyszülő segítségét, meg kellene érteni, hogy saját maguknak és a gyermeknek ártanak. A gyermeknek az a jó, ha minél többen szeretik. És a szülőnek is az a jó, ha a gyermekét a nagyszülőre bízhatja, nem valami idegen bébiszitterre, vagy személytelen napközire.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Néha maguk a nagyszülők mondanak le az unokákról. Különösen a viszonylag fiatalok zárkóznak el a nagyszülői feladatok elől. Örülnek, hogy a gyerekeik felnőttek, és élvezik a szabadságukat, szabadon, gondtalanul akarnak élni az életük alkonyán. Elfáradtak a szülői szerepben, és nem akarják hagyni, hogy mások irányítsák őket. Örülnek, hogy a gyerekeik elhagyták a szülői házat, és úgy érzik, most jött el az önző korszaka az életüknek.
Az önző magatartás azonban nem érett magatartás. Az önzésnek van egy infantilis vonása, amely az élet kezdetén létfontosságú, tehát indokolt, de az időskori egoista magatartásnak vannak visszafordíthatatlan következményei.
Egyre gyakoribb helyzet, hogy a nagyszülő fiatal még, és a munkahelyi kötelességek akadályozzák az unokák elegendő mértékű támogatásában. Az emancipált nagymama olyan új típusa a nagymamának, aki még tanul, dolgozik, megvalósítja rég porosodó álmait.
A mai nagymamáknak egyre inkább megvan a saját életterük, és nem hasonlítanak a régi „ingyen cseléd” nagymamákhoz. Tartós támaszként ugyan ritkán lehet rájuk számítani, azonban okos időbeosztással a dolgozó nagymamára és nagypapára is lehet számítani. Nagyszülők korlátait a saját hivatása határozza meg, amelyről csak a legszélsőségesebb esetben szabad lemondani. Ott vannak azonban a találkozásokra a munka utáni órák, a nyaralások, ünnepnapok, családi összejövetelek, hétvégi látogatások.
A nagyszülőség, mint életszakasz
Minden egyes nagymama és minden egyes nagypapa más és más, egyszeri és megismételhetetlen az emberi mivoltánál fogva.
Vannak jellegzetes nagyszülői magatartások, és napjainkban vannak olyan törekvések, amelyek a különbségek tagadására ösztönzik a családokat. Tény, hogy manapság a nagymama ritkán ősz hajú, fájós lábú-hátú, csoszogva szuszogva közlekedő nagyanyó, és a nagypapa sem használ még botot ahhoz, hogy egyik szobából a másikba átjusson.
Ma a nagymama farmerben és edzőcipőben jár, festeti a haját, kirándul, utazik, tanul, látogatja a műkörmöst, megfordul az edzőteremben is, és iwiwről szerzi az aktuális híreket a barátnőkről.
A nagypapa autót és vállalkozást vezet, internetezik, fallabdázik, teniszezik, bowlingozik, szervezi a nyaralást, kertészkedik, túrázik, és átússza a Balatont.
Mégsem szabad egy percre sem megfeledkezni arról, hogy a nagypapa és a nagymama idősebb emberek. Bár sok tevékenység van, amit közösen tud csinálni az unoka, a felnőtt gyermek és a nagyszülő is, a nagyszülők mégsem egykorúak a felnőtt gyerekeikkel, és pláne nem az unokáikkal. Ezért egymásnak nem pajtásaik és nem versenytársaik.
Az embernek szüksége van arra a tudásra, amit az idősebb nemzedéktől utánzásos, tapasztalati tanulással szerez meg. Az idősebbek megelőzik a fiatalabbakat, és a fiatalabbaknak szüksége van arra, hogy bízzanak az idősebb emberben és bizonyos dolgokban vezetőnek ismerjék el. A cimboraság és a rivalizálás nem illik a nagyszülőkhöz. Mesterkélt magatartás az, amikor valaki nincs tisztában a korával, és a tiniknek gyártott miniszoknyában billeg tűsarkain vagy balerina cipőben az 50-es nagymama.
Vannak nagyszülők, akik azért is veszik szívesen a „nem vagy öreg, olyan, mintha egyenlők lennénk” helyzetet, mert tudat alatt tiltakoznak a nagyszülő szerep ellen, hiszen ez a szerep azt tudatosítja bennük, hogy túl vannak az életük felén. Félnek az öregségtől, és nem akarják elismerni azt. Aki pedig elutasítja a valóságot, az lehetetlenné teszi a saját maga számára a helyzethez való reális igazodást.
A nagyszülőnek az unokával kapcsolatban nem kell viselnie a mindennapi felelősséget, hiszen arra ott van a szülő. A nagyszülői szerepkör vállalása magával hozza a megkönnyebbülés érzését is. A nagyszülő zavartalanul élvezheti az unoka által nyújtott örömöket, nem kell „nevelnie” az unokát. Ha a helyzet túlterheli a nagyszülőt, akkor van lehetősége, hogy kilépjen a helyzetből, távozzon az unokától. Nem kell beavatkoznia, dönteni, őrködni, kitartani. Ha elfáradtak, visszavonulhatnak. Aztán később visszajöhetnek, ha kipihenték magukat vagy megszűnt a kényes helyzet. Nagyszülőnek lenni tulajdonképpen ünnepi feladat.
Amennyiben esetleg még nem világos számodra mit is kaphatsz az Elég jó szülő vagyok? tanácsadás keretében, és egy ilyen tanácsadás miért hasznos a számodra, kérjük oszd meg velünk kétségeidet, és ha lehetséges, közösen megtaláljuk a Neked megfelelő megoldást.
Csehák Hajnalka vagyok. A felnőtt életem egy részében pedagógusként tanítottam és a gyermekvédelemben dolgoztam, majd valóra váltottam a dédelgetett álmomat: pszichológus lettem. Négy gyermekem született, akiket sosem szűnő szeretettel neveltem fel. S bár az irántuk érzett szeretetem sosem tűnt el, köteteket lehetne megtölteni azokkal a történetekkel, amelyek időnként az idegrendszeremet borzolták.
Szülőnek lenni: nagyon nehéz feladat. Tökéletes szülőnek lenni: elérhetetlen vágy. Elég jó szülőnek lenni: elérhető eredmény.
S a gyermekeink nem is kívánnak ennél többet, ha elég jó szülők vagyunk, a gyermekeink szeretni és küzdeni tudó felnőttek lesznek.
Hogyan neveljünk sikeres és kiegyensúlyozott gyermeket?
Cikkgyűjtemény
Tudástárunkban olyan a gyermekkora vonatkozó mentálhigiénés ismereteket tartalmazó írásokat gyűjtöttünk össze, amelyek hasznosak lehetnek.
Kérjük olvasd át a gyermekkor problémáira vonatkozó írásainkat, hátha találsz bennük számodra is érdekeset.
Ha ötleted van a gyermekkor problémái tudástár bővítésére, kérjük oszd meg velünk.
Gyermekeink érzéseit és igényeit sem csecsemőkorban, sem kisgyermekkorban nem könnyű megérteni, és nem könnyű kiszolgálni. Serdülő korban pedig majdnem lehetetlen. A legjobb szülők is elbizonytalanodnak időnként, és tehetetlennek érzik magukat. Ha kérdéseid vagy kétségeid támadtak, kérdezz tőlünk, vagy jelentkezz tanácsadásra.
A pszichológiai fejlődés szempontjából is rendkívül fontos az a tény, hogy az anya és gyermeke a várandósság során testileg is összetartozik. Az anya különleges szerepéből eredően az anyai szeretetet Bálint Alice „archaikus szeretetnek” nevezi. Az anya és gyermekének kapcsolata más, kevésbé szabályozható, mint az apa és gyermekének kapcsolata.
Ha nem találod pontosan a helyedet az apa szerepben, ha szeretnél minél jobb apukája lenni a gyermekednek, ha kétségeid vannak, hogy a munkádat vagy a gyermeknevelést kell-e előtérbe helyezned, ha szeretnéd tudni, hol az egészséges határ a „női munkák” átvállalásában, akkor konzultálj munkatársainkkal, vagy kérj tanácsot.
A bántalmazó férfi - Apának alkalmatlan? Ha a te gyermeked is érintett, mert bántalmazó kapcsolatban élsz, feltétlenül kérj segítséget önmagad és a gyermeked számára is. Felnőttek számára az Ego building, gyermekek számára a Kamasz önismereti, önbizalom növelő tábor ad segítséget a változáshoz.
A nagymama és a nagypapa: Nagyszülőnek lenni vasárnapi feladat. A bölcs nagyszülők tudatában vannak annak, hogy a szerepük nem hétköznapi szerep, és ha nem akarnak a szülők helyére beállni, hanem megmaradnak az „ünnepi státuszukban”, akkor az unokák is különleges ajándékként fogják megélni a nagyszülőkkel töltött időt.
Nagyszülők: Nagyszülőnek lenni eredetileg magától értetődő szerep. A nagyszülő másképpen látja a gyermeknevelés vesződségének az értelmét, mint ahogyan fiatal szülőként látta.
Az első unoka: A nagyszülők többsége rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik a kis unokát, és a boldog rajongás sok esetben túlbuzgóságot is jelent egyben.
Agresszív a gyermeked? Megoldás mindig létezik. Engedd kérlek, hogy segítsek ebben! A személyes találkozó alkalmával fényt deríthetünk arra, hogy a gyermekednek mire van szüksége. Beszéljünk a problémáról, találjunk a nehézségben együtt megoldást, hogy a gyermeked újra felszabadult, boldog kis ember lehessen, te pedig büszke szülő!
Nem beszél a gyermeked? Mutizmus. Tudnunk kell, hogy a gyermek szóra bírása nem feltétlenül könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Dadog a gyermeked? Tudnunk kell, hogy az a folyamat, amely során a dadogás elmúlik, nem könnyű és gyors folyamat. Elképzelhető, hogy hirtelen alakult ki, de ez alapján nem következtethetünk a tünetek gyors múlására. Szakmai segítséggel természetesen gyorsítható a folyamat, amely így mélyebb rétegeket is érinthet, ezáltal tartósabb változás érhető el.
Gyakran a gyermeknek arra van szüksége, hogy a lelkének egyensúlya helyre billenjen, több odafigyelést, szeretetet igényel, még több dicséretet, önbizalmának növelését és a biztonságérzetének fokozását.
Éjjel felébred, sír a gyermeked? Fontos, hogy a gyermek biztosan tudhassa, szeretik őt, és fontos a szüleinek. A nyugodt alváshoz fontos, hogy biztonságban érezhesse magát. Elalvás előtt kiemelt szerepe van az esti mesének, éneklésnek, jóéjt-pusziknak és öleléseknek. A játék állatok, babák, tárgyak is segíthetnek a megnyugtatásban.
Bepisilés. Az okokra mindenképpen egyénileg érdemes fényt deríteni. Vannak például olyan esetek, amikor játszmáról van szó, amely során a gyermek megtanulta, hogy a szülőnél az esetek többségében eléri azt, amit szeretne, több figyelmet kaphat akkor, ha a kisebb gyermekekhez hasonlóan viselkedik.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Körömrágás: Miért rágja a körmét, haját a gyermeked?. Ha csemetéd rágja a körmét, vagy a haját, akkor ez az óvodában, iskolában vagy társaságban is újra, meg újra megtörténik, így ez másokra is hatással lehet.
Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából, iskolából, hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.
A hiperaktivitás egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek? Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
- Mik a hiperaktivitás kiváltó okai?
- Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek?
- Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
A szülők részéről a helyes hozzáállás, hogy minden helyzetben segítünk gyermekünknek. A fejlődéshez ilyenkor a gyermeknek szüksége van arra, hogy elfogadjuk az impulzusait, a mozdulatait olyannak amilyenek, és lehetőséget biztosítsunk számára, hogy ha elfáradt, egy-egy pillanatra megpihenhessen a közelünkben. Persze ezt könnyű elméletben, de valójában nagyon nehéz elviselni egy állandóan nyugtalan gyereket.
A testvérek jelentős szerepet játszanak a személyiség alakulásában. Az 1982-ben megjelent „Testvéri kötelék” című könyv volt az első, ahol a klinikai gyakorlat oldaláról közelítette meg a testvérek közötti dinamika problémakörét. A szerzők (Stephen Bank és Michael Kahn) egy pszichoterápiás rendelőben több évtizedes anyagát tekintették át, kifejezetten a testvérkapcsolatokra fókuszálva: Az emberek önmaguk meghatározásakor nagyon gyakran testvérükhöz való viszonyukat használták. Ez ellentétben állt a korábbi elképzeléssel, amely kimondta, hogy az azonos nemű szülővel való azonosulás (vagy ellenazonosulás) képezi az identitás alapját.
150 évvel ezelőtt még úgy tekintettek a gyermekekre, mintha kicsiny felnőttek lennének. Azt gondolták, hogy a világot ugyanúgy látják, mint a felnőttek, és a halállal kapcsolatban is ugyanazt élik át, mint a felnőttek.
A jelenlegi tapasztalataink azonban mást mutatnak. Úgy tűnik, hogy a gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, s látszólag kevésbé viselik meg őket a veszteségek. A gyász feldolgozása azonban hosszabb ideig tart náluk, és szakaszosan, újult erővel, vissza-visszatér a veszteség érzése. Ilyenkor a hiányérzet és a szomorúság újra és újra rájuk tör, hogy a gyászt mindig az életkorának megfelelő szellemi és lelki szinten éljék meg.
A szülőknek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyermek viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz, meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyermek előtt, és ezt a lelke mélyén érzi is, és ettől lesz igazán dühös. A gyerek, pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.
A gyerekből néha harapófogóval sem lehet kihúzni semmit. Sokszor viszont nyilvánvalóan nem mond igazat. Mégsem kell dühbe gurulni. Kétségtelen leggyakrabban, nem a hazugság ténye zavarja a szülőt, hanem a szorongató érzés, hogy elvesztette gyereke bizalmát.
Néha megbánjuk, hogy nem mondtuk ki. Máskor meg épp ellenkezőleg: pont azt bánjuk meg, hogy kimondtuk. Esetleg azt, hogy úgy hangzott el, ahogy… A mindennapi rohanásban időnként elfeledkezünk olyan varázsszavakról, mint a légy szíves, a köszönöm vagy a megértelek. Pedig ezek néha tényleg csodákat művelnek 
A szülői hivatásra való felkészülés nem kizárólag könyvek olvasásából és a gyerekszoba feldíszítéséből áll. A következő 12 egyszerű teszt segít a majdani szülőknek, hogy kellőképpen felkészülhessenek a szülőségre, hogy pontosan megtapasztalják, milyen dolog anyának vagy apának lenni.
A könyvespolcra ajánljuk
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon
Ki ne érezte volna azt - legalább egy pillanatig -, hogy a világon a legnehezebb dolog édesanyának lenni?! Ki ne kérdezte volna meg magától várandóssága során legalább egyszer, hogy biztosan készen áll-e a nagy feladatra?! Ki ne érezte volna egy később feleslegesnek tartott kiabálás után, hogy nem elég jó anya és hogy ezt másképpen is lehetett volna?! Vajon létezik-e olyan édesanya, aki mindig minden percben tökéletesnek érzi magát anyaként? Nem hiszem.
Pintácsi Viki: Anya csak egy van, de az nagyon »
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem!
(Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig)
Sokan úgy vélik, hogy az iskolára való felkészítés az óvodai foglalkozások feladata. Valóban kiemelt helye van a gyermek fejlesztésében az intézményi munkának, ám az önmagában nem biztos, hogy elegendő. A megfelelő fogalomkialakításhoz, az ismeretek mélyebb rögzítéséhez elengedhetetlen az otthoni munka. A szülők többsége tudja ezt, de bizonytalan abban, hogy gyermeke fejlesztését miként kellene megvalósítania. A megfelelő út megtalálásában szeretnék most Önöknek segíteni. Pszichológusok, pedagógusok véleményét és saját tapasztalataimat felhasználva próbáltam egy mindenki számára érthető, szinte semmilyen anyagi befektetést nem igénylő, a gyermek számára élvezetes fejlesztő programot összeállítani. (A szerző)
Deákné Bancsó Katalin: Anya, taníts engem! »
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek
Különleges érzelmi megnyilvánulások, érzelmi labilitás, a gyermek fáradhatatlanul izeg-mozog, felfokozott állapotban van szórakozott, figyelmetlen, türelmetlen, robbanékony, agresszív, rátámad másokra, de sorolhatnánk a külső jegyeket is - törékeny köröm, száraz foltok az arcon, kényes külső megjelenés, de csak rövid ideig, a szoros ruha zavaró hatása - és még számos, a könyvben leírt tünetek. E kézikönyvben egy olyan doktornő hasznos tanácsait olvashatjuk, aki maga is érintett a kérdésben, ezért tud olyan nyíltan szólni a szülőkhöz és bátorítani, hogy van kiút, bár az göröngyös és hosszú. Részletesen tárgyalja a hiperaktivitás tüneteit. Felteszi a kérdést valójában ez egy rossz természet vagy örökletes tulajdonság, netán környezeti hatás betegség, fertőzés vagy nem megfelelő táplálkozás által kialakult viselkedési forma. A választ is megadja a célirányos kezeléshez, mely nem merül ki a hagyományos orvoslásban, hanem az alternatív gyógymódokat és elsősorban a szülő önálló kezdeményezést is hangsúlyozza. Ezek közül is fontosnak tartja: - a tünetek helyes felismerését, - az okok célratörő megkeresését, - a természetgyógyászatot, - a helyes életvitelt, táplálkozást. Ne feledkezzen meg a legfontosabbról: - a mérhetetlen türelemről és szeretetről. Soha ne adja fel! Valahol még mindig akad tennivaló, próbálkozzon tovább. Tartsa szem előtt azt a nagyon fontos dolgot, hogy minél stabilabbnak látja a gyermek szüleit, annál előbb talál vissza a normális élethez.
Silvia Franz: A hiperaktív gyerek »
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek
A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek »
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
