Segít-e az önismereti, személyiségfejlesztő tréning?
Postánkból
1. levél: Tudom, hogy fontos az önismeret, hogy az ember megismerje önmagát, határait, ezért érdekelne, hogy tudnám megismerni önmagamat? Az általatok kínált önismereti személyiségfejlesztő csoport segít-e eljutnom oda, hogy céltudatos, önmagát ismerő emberré válhassak. Most az önbizalom hiányától egy nagyon kishitű, bár pozitív beállítottságú ember vagyok, akit a körülötte lévő dolgok, emberek tudnak befolyásolni, miközben érzem magamról, hogy ha nem a másoknak való megfelelés irányítana, jobban felismerhetném, mi is a célom. E miatt a hibám miatt nem tudok elszakadni olyan emberektől, akik - tudom - ártanak nekem. - keresett bennünket a közelmúltban egy 27 éves hölgy.
2. levél: Keresem a helyem a világban. Eddig sajnos nem igazán találtam. A világ is egyre könyörtelenebb (munkahelyen, emberek stb.). Úgy látom, hogy a világ rossz irányba megy. Mindenki számító, törtető, másikat semmibe vevő lesz. Azért vannak még olyan emberek, akik megmaradtak természetesnek, kedvesnek, őszintének. Őket nagyon meg kell becsülni.
A munka az egyik nagy problémám. Eddig négy év alatt négy munkahelyem volt (úgy érzem nem csak az én hibámból). Lehet, hogy előbb-utóbb én is otthagytam volna őket. Szóval nem igazán tudom, hogy mi a nekem való. A kollégákkal jól kijövök, ezzel nincs problémám. Persze a fizetés is számít. Csak ezek az anyagi dolgok ne lennének!
Az ok: az önbizalom és az önismeret hiánya
Az idézett két levélíró problémája ugyanaz: önbizalom és önismeret hiány, ami persze összefügg egymással. Nem egyszerű a feladat, hogy ismerjék meg jobban azt az egyedi, egyszeri és megismételhetetlen emberi lényt, vagyis önmagukat? Ebben segíthetnek az önismereti és személyiségfejlesztő csoport foglalkozások és egyéni tréningek, de ezekhez is szükséges az egyéni erőfeszítés.
Segítünk Neked
Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Hogy mit tegyek ahhoz, hogy megtaláljam az utamat, és egy önmagamat minden szinten kifejezni és képviselni tudó, derűs, kiegyensúlyozott, teljes és önazonos ember legyek? - számosan teszik fel önmaguknak a kérdést. Ez olyan témát felölelő kérdés, amiről már könyvtárakat írtak.
Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az maga a törekvés. Vagyis, fel kell ismerni, hogy mi az az érték, mi az az irányvonal, ami számunkra fontos. Önmagunk lenni? És kik vagyunk mi? Ki vagy te? Mi a te tiszta önvalód? Ki vagy te valójában? Ha lefosztjuk rólad a társadalom által szabályos pléh-polgárrá nevelt rétegeket, a szülők és tanárok évtizedes elvárásait, hamis (időnként akár beteges) berögzüléseit, az apa-anya modell viselkedésmintáit, kapcsolatmodelljét - ami persze mind kellett ahhoz, hogy az légy, aki vagy - ha szabadon, tisztán és bátran meglátnád önmagad, függetlenül a trendtől, elvárásoktól, megfelelni vágyásoktól, akkor ki lennél te?
Lehet, hogy akkor nagyon ki lennél, mert rájönnél, hogy utoljára pelenkás korodban voltál önmagad… Valahol ezért csodáljuk a gyerekeket, mert még egységben vannak. Amit tesznek, mondanak, éreznek és amilyennek látszanak, amit mutatnak, az egy és ugyanaz. Számomra a cél: visszajutni oda, ahonnan elindultam, csak nyilván, most már nem csupán ösztönös, hanem tudatos szinten is.
Az önismeret és az önbizalom megszerzése
Az önismeret egy hosszú és következetes küzdelemmel járó belső folyamat eredménye. Meg kell tanulni kapcsolatba lépni önmagunkkal! Merni kell szembenézni tulajdonságainkkal, cselekedeteinkkel! Ez rendszeres belső párbeszédet igényel. Őszinte voltál? Hű voltál önmagadhoz? Tényleg ezt akartad mondani, csinálni, vagy már megint gyáva voltál, tele megfelelési kényszerrel? Konfliktuskerülő voltál, vagy egyenes? Azt tetted, amire testeddel, lelkeddel, szellemeddel vágytál, vagy megint csak sodródtál?
A legtöbb, amit tehetünk: a törekvés maga. Persze, rengeteg hibát követünk el, de ez nagyszerű, hiszen ezek jellemzik pillanatnyi fejlődési állomásunkat, ráadásul ezekből tanulhatunk. Ne cipeljük magunkkal hosszan az önvádaskodást, a megbánás és felismerés után bocsássunk meg magunknak, különben a saját energiáinkat faljuk föl, amiket sokkal jobb dolgokra is használhatunk! Mindenesetre fontos elszámolni magunkkal!
Nagyon izgalmas korban élünk, ahol előtérbe került az önismeret. Szüleink, nagyszüleink megadott séma szerint éltek, a társadalom keskeny mezsgyébe szorította az elvárásokat, milyennek kell, illik lennie egy rendes férfinak, nőnek, férjnek, feleségnek, s milyen legyen az ő viszonyuk. Igen leegyszerűsített kapcsolatminta volt ez. Bizonyos szempontból ez nagyon kényelmes is volt, nem kellett filózni azon, hogy „ki is vagyok én valójában?”, hiszen meg volt adva, beléjük volt nevelve, hogy ilyennek kell lenni. Aki nem ezt követte, az deviáns volt, kívülálló, aki az egész társadalmi renddel szemben állt.
Mára ezek a férfi-, nő- és kapcsolatmodellek lejártak, széthullóban vannak. Ez a kor elhozta nekünk azokat a tudásokat, melyek segítenek felismerni nekünk, hogy kik is vagyunk valójában. Még nem is olyan régen, 150 éve ez csak a papoknak, és a legmagasabb szellemi szinten élőknek adatott meg.
Egyre inkább terjed a holisztikus gondolkodás, miszerint az „ép testben ép lélek” oda-vissza igaz: ép lélek ad ép testet. Vagyis a betegségeink - nagy többségében - lelkünk üzenetei. Az alvó ember nem érti, mért pont neki lett daganata, mandulagyulladása, mért aktiválta a családi hajlamként hozott övsömört vagy cukorbajt? A felébredt ember ilyenkor önvizsgálatot tart: min kell változtatnom?
Az önismeret elmélyítésére, az önbizalom megszerzésére, önmagunk alapos megismerésére millió nagyszerű módszer van (pszichodráma, jóga, meditáció, stb …), és ha valaki nyitott és éber, úgyis megtalálja, sőt, bevonzza a neki megfelelőt. A lényeg megint csak a törekvés, a keresés.
Dolgozz azon, hogy meglásd saját értékeidet, hiszen minden emberben rengeteg érték van. Szeresd, tiszteld magad ezért! Töltődj azzal, ami erőt ad! Merd kényeztetni magad! Szakítsd ki magadnak azt az időt, amikor magaddal vagy! Légy önző, hogy aztán adhass! Légy bátor, hogy ne akarjál megfelelni, mert valójában csak egyfajta hűség létezik: az önmagadhoz való hűség, hiszen minden más hűség csak ebből fakadhat! Merd élvezni az életedet, mert aki görcsös és keserű, az se önmagának, se másnak nem tud adni! Olvass, barátkozz, villanyozd föl a szexuális életedet! Bocsáss meg magadnak a tévedéseidért, de számolj is el magaddal, leszűrve a tapasztalatokat! Tarts önvizsgálatot, tanulj meg egyedül lenni, elmélyülni, elhallgatni! Merd meglátni a vágyaidat, és elindulni a megvalósítás útján, ami nyilván majd rengeteg próbatétel elé fog állítani! Ne akarj megfelelni, hidd el, így is nagyszerű vagy! És legfőképpen: légy őszinte! Tudom, ez is nagy éberséget igényel, hiszen érezni kell, meddig tart a tapintatosság. Hiszen a tapintatosság bizonyos helyzetekben arról is szól, hogy félsz attól, a másik nem tudja feldolgozni az igazságot! Dehát ő is ettől fejlődik! Buddha is megmondta: küzdelem és szenvedés nélkül nincs fejlődés!
Bízz magadban! Kívánok önbizalmat, és sok-sok erőt, bátorságot, éberséget, hogy tudd élvezni azt, aki vagy!
Ha úgy érzed, hogy ez egyedül nem megy, hogy neked is sikerüljön,
Adalékok az önismeret és személyiségfejlesztés témaköréhez
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem
Mindannyiunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy mi lehet az ok, amely egyes embereket akadályoz a kibontakozásban, az önmegvalósításban? Alapvető ellentmondásról van itt szó, amely az önmegvalósítási vágy és a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás között feszül.
Amikor a személyiségfejlesztés témaköréről gondolkodunk, természetes, hogy felmerül bennünk a kérdés, mi is az a személyiség? Hétköznapi beszélgetéseinkben természetes módon használjuk a személyiség kifejezést, de vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent a kifejezés: személyiség, vagy személyiségfejlesztés? Bizonyos tekintetben mindannyian kicsit pszichológusok (is) vagyunk, hiszen nagyon is érdekel bennünket, hogy az emberek miért olyanok, amilyenek, mi magunk - családunk, barátaink és munkatársaink - miért vagyunk olyanok, amilyenek, és hogyan változhatunk – remélhetőleg pozitív irányba.
A személyiségfejlesztő önismereti csoport nem csodaszer ugyan, nem képes a világ megváltására, de alkalmas arra, hogy - akár tömegesen is - örömet adjon az embereknek, megtanítsa őket autonóm lényekké válni. Speciális módszerekkel segíti őket, hogy megtalálják önmagukat és másokat az egyre jobban elidegenedett világunkban.
A legtöbb ember a környezete, vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő célok szerint él. Abban a ritka esetben, ha ezek a célok találkoznak sajátjaival, vagy ambíció hiányában közömbös saját pozíciója iránt, akkor esetleg konfliktusmentesen élhet. Ellenkező esetben azonban az élet tele van konfliktusokkal, és eldöntendő kérdésekkel.
Nem is tudjuk, milyen fontos az önbecsülés, mennyire meghatározza életünk minden mozzanatát. Ki vagyok én, mi az önbecsülés, mit hisznek ehelyett tévesen az emberek: életünk jelentős kérdései.
Ha a te környezetedben is élnek panaszkodók, esetleg te magad is panaszkodó vagy, ne felejtsd el, hogy a panaszkodás is egy emberi játszma, mert nem egy válós probléma feltárására és megoldására irányul, csak egy negatív érzelmi állapot konzerválására. Gyere, panaszkodd ki magad, és segítünk megváltoztatni a szemléletedet.
Pozitívan gondolkodni egészséges, sokat javít a testi, lelki, szellemi egészségünkön. Elgondolkodtató, hogy a pozitív gondolkodással foglalkozó könyvek túlnyomó többsége külföldi szerzőktől származik. Miért olyan nehéz a pozitív gondolkodás? Úgy tűnik, hogy több okból is.
Ha a te környezetedben is élnek negatívan gondolkodók, esetleg te magad is az vagy, gyere, válaszd a pozitív gondolkodást, és segítünk megváltoztatni a szemléletedet.
Ne katasztrofizálj! Amikor túlgondolunk valamit, akkor többnyire felnagyítjuk a bajt, és folyamatosan kritizáljuk magunkat. Az agyunk ilyenkor rááll a vészgondolkodásra, a „mi lesz, ha” típusú fenyegető gondolatoknak se hossza, se vége. Amikor egy bizonytalan fenyegetéssel foglalkozunk, mondjuk inkább: „meglátjuk”. Gondoljuk át egyszer a lehetséges forgatókönyveket, azután, ha bekövetkezik, amitől félünk, majd megoldjuk a tények ismeretében.
Önismeret: Velem mindent megtehetnek? Hol vannak az Én-határaim?
Velem mindent megtehetnek? - Hol vannak az Én-határaim? Amikor egyensúlyban vagyunk, szeretnénk megtartani azt az állapotot. Többek között ezt szolgálják az Én-határaink.
A belső gyermek két nagy ellensége a szégyen és a bűntudat: Bizonyára sokunknak volt része kiegyensúlyozatlan nevelésben. Mégsem hiszem, hogy bárkinek is negatív érzésekkel kellene gondolnia a szüleire. A szüleink szerettek minket, ahogy tudtak, neveltek úgy, ahogyan akkor a legjobb tudásukból telt.
Nagyon izgalmas korban élünk, ahol előtérbe került az önismeret. Szüleink, nagyszüleink megadott séma szerint éltek, a társadalom keskeny mezsgyébe szorította az elvárásokat, milyennek kell, illik lennie egy rendes férfinak, nőnek, férjnek, feleségnek, s milyen legyen az ő viszonyuk. Igen leegyszerűsített kapcsolatminta volt ez. Bizonyos szempontból ez nagyon kényelmes is volt, nem kellett filózni azon, hogy „ki is vagyok én valójában?”, hiszen meg volt adva, beléjük volt nevelve, hogy ilyennek kell lenni. Aki nem ezt követte, az deviáns volt, kívülálló, aki az egész társadalmi renddel szemben állt.
Mára ezek a férfi-, nő- és kapcsolatmodellek lejártak, széthullóban vannak. Ez a kor elhozta nekünk azokat a tudásokat, melyek segítenek felismerni nekünk, hogy kik is vagyunk valójában. Még nem is olyan régen, 150 éve ez csak a papoknak, és a legmagasabb szellemi szinten élőknek adatott meg.
Ünnepek és év vége közeledvén, amikor is az ország a Nagy Ünnepi Hajszoltság fáradalmait piheni ki, újra reflektorfénybe kerül a magány, a magányosság kérdése. Lesz két hét az év végén, amikor kizökkenünk a megszokott hétköznapokból, amikor lelassul a „ki tudja hova rohanó” világunk, hideg az idő, és barátságtalan hosszasan a természetben tartózkodni. Magunkra csukjuk az otthonunk ajtaját, és ilyenkor sokan élik meg a magányosság keserű heteit.
Ha a magány negatív hatása alatt állsz, ha nem érted, hogy miért vagy magányos, ha változtatni szeretnél az életeden, gyere el az önismereti, személyiségfejlesztő Ego building tréningünkre, mert ott megtanulod jól használni a kapcsolatteremtő képességedet.
Ha elhagyott a szerelmed - Önismeret és önbizalom nélkül nem megy
Általánosságban azonban mindenkire igaz, hogy szenvedünk, ha elhagy bennünket az, akit szeretünk. Évekkel később is képesek vagyunk felidézni a szakítás részleteit, akkor is, ha azóta már boldog párkapcsolatban élünk.
Ha rugalmasabb, erősebb, magabiztosabb személyiséget szeretnél, az Ego building segít neked.
Ha elhagyott a szerlemed, a magány negatív hatása alatt állsz, ha nem érted, hogy miért vagy magányos, ha változtatni szeretnél az életeden, gyere el az önismereti, személyiségfejlesztő Ego building tréningünkre, mert ott megtanulod jól használni a kapcsolatteremtő képességedet.
A Vitiligo egyes betegeknél komoly lelki, hangulati problémákat okozhat. A legtöbb betegnél súlyos önbizalomhiány lép fel a betegsége kapcsán. Vannak, akik megpróbálják elrejteni a betegségük jeleit, kendőzni, próbálják a bőr elváltozását, és igyekeznek eltakarni a fehér foltokat.
Miben segít az önismereti és személyiségfejlesztő tréning: Gyógyulás, tartós tünetmentesség. A foltok számának, kiterjedésének csökkenése. Oldódó szorongás, alvászavarok megszűnése, viselkedési zavarok megszűnése.
A lelki egészség vagy „ki a normális” kérdését alapvetően két szempontból lehet megközelíteni a pszichoanalitikában. Az egyik szemlélet a normális alatt átlagosat ért, vagyis olyan viselkedést, amely nem lóg ki a sorból, olyan személyiséget, amelynek semmilyen vonása sem eltúlzott a többiek átlagához képest. Másfelől tekinthetjük az egészséget emberi teljesítménynek, megközelítendő ideálnak, amely csak keveseknek adatik meg illetve amit csak keveseknek sikerül elérniük.
Különös, fojtogató atmoszférájú dráma szereplői azok az emberek, akik a lelki terror nevű játszmákban élik hétköznapjaikat. Óvatosan lehet csak közelíteni hozzá, mert időzített bombához hasonlóan sérülékeny a felülete és hatalmasat robbanhat a hozzá nem értők kezében. Kérdések garmadáját hozza felszínre: mi is az a lelki terror, mik a kritériumai, ki és hogyan döntheti el jogosultságát, hogyan és milyen alapon szankcionálható stb.? És kételyek garmadáját is: tetten érhető-e egyáltalán, nem válhat-e egy méltatlan és hazug eszközzé abban a lélektani hadviselésben, amiben az egyik fél a másikat igyekszik lehetetlenné tenni? S egyáltalán: hol van a határ az elviselhető és az elviselhetetlen, a „csak” fájdalmas és a sérülést okozó, a kellemetlen és kriminális között?
Napjainkban fontos kérdéssé vált, hogy lehet-e a verés a gyermeknevelés eszköze? Akik erre igennel válaszolnak, egyre kevésbé vállalhatják nyíltan az igenlésüket, hiszen ma már törvény védi a gyermekeket a családon belüli bántalmazástól is.
A munkamánia definíciója: olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik.
A munkamánia, vagy ahogy manapság divatosan nevezik: a munkaalkoholizmus komoly betegség. Az ebben szenvedők számára az öröm, a siker egyedüli forrása csak és kizárólag a munka, ezért - miközben családjuk, társuk (egyelőre még) van - lelkileg elmagányosodnak.
Temetkezz a munkába! – így hangzik a mindig okos barátnők legbölcsebbikének tartott tanácsa, ha felejteni szeretnénk, vagy ha valami lelki bajunk van. Olykor érdemes megfogadni. Ám sokszor éppen a túlzásba vitt munka, a nagy hajtás a súlyos problémák forrása.
Szenvedélyek rabságában - Akiket a munkaláz eléget
Hogy van az, hogy folyton rohanok, és mégsem érek oda soha sehova? Aki gyakran kérdezi ezt magától, az kezdhet gyanakodni. Van ugyanis egy szenvedély, amely nemcsak hogy elfogadott, de még vállon is veregetnek érte a főnökök. Úgy hívják, munkamánia. Tönkreteheti az életet.
Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag megengedett formája, hogy halálra dolgozod magad - tartja a mondás. Azt az állapotot, amikor valaki 12-16 órát robotol, s még hétvégére is visz haza néhány dossziét, az angol elnevezése után „munkaholizmusnak” hívják. Az áldozatok nem a söntés pultját támasztják, hanem kifogástalan öltönyben száguldoznak az irodák folyosóin vagy épp ellentmondást nem tűrő utasításokat adnak.
Nekünk, nőknek megadatott az intuíciók gazdag eszköztára, ne fosszuk hát meg magunkat a belső felismerések, a belső irányítás forrásaitól. Ne fogadjuk el azt a nézetet, hogy a fejünk uralkodik a szívünkön, inkább segítsük, hogy a fej és a szív harmonikusan együttműködjön. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy felismerjük, felvállaljuk, és tanuljuk meg célravezetően kifejezni az érzéseinket.
Mutassunk példát a gyermekeinknek, tanuljuk meg úgy élni az életünket, hogy elfogadjuk a saját érzéseinket, kicsinységünket és nagyságunkat, hogy felvállaljuk női mivoltunkat, erőnket és esendőségünket!
Mindannyian álltunk már embert próbáló élethelyzetek előtt, mindannyian tudjuk, milyen a csalódottság, a veszteség, a megtorpanás. És amint felnőttünk hozzá, túléltük, megértettük, megoldottuk; erősebbé, értőbbé váltunk. Fejlődés egyenlő tanulási folyamat egyenlő problémamegoldás.
Az öregember az vénember? Az öregség, az öregedés, viszonylagos fogalom, hibásan azonosítják a kronológiai, a naptári életkorral. Sok ember 50 évesen öreg, mások hetvenes éveik elején is fiatalok.
Nincs olyan ember a földön, aki még sosem érezte, hogy ne akarna álomba merülni a gondjai, kínzó érzései, anyagi szenvedése, félelmei, megalázottsága, kiúttalansága elől. Álomba, vagy örök álomba merülni? Ez a nagy kérdés. Ha az a válaszod, hogy örök álomba, akkor elgyöngült benned az életösztön.
Amikor billeg benned az igen és a nem, a döntésben legyen benne az egész személyiséged. Az az állapotod is, amely a kételyeket, a szomorúságot, a lemondást, a depressziót, az álmatlan éjszakákat okozza, és az az állapotod is, ami a szíved szeretetére, a boldogságban eltöltött, meghitt órákra, a sikereidre, a harmóniára, a nagy nevetésekre emlékeztet.
Minden élettörténet egy regény, és minden ember a saját történetének a hőse. Kérlek te se legyél áldozat, inkább legyél egy átmenetileg nehéz életszakasz igazi hőse.
Az öngyilkosság végleges megoldás egy átmeneti problémára.
A lélektanilag kritikus helyzetben, krízishelyzetben lévő személyeknek támogatást tudnak nyújtani a családtagok, barátok, már azzal is, ha meghallgatják, a gondolatait komolyan veszik, támogatják, nem hagyják magára. Segítségért fordulhatnak az ingyenes telefonos lelkisegély-szolgálatokhoz, mentálhigiénés szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez.
Néhány hónappal ezelőtt leakasztottam a nagyszülői ház faláról egy festményt. Magamhoz vettem a képet, amely gyerekkorom helyszínén, a családi házban – ahol velem együtt a másfél szobában nyolc ember élt – díszítette a konyha, szoba, étkező (mikor minek használtuk) falát. Nagybátyám halála után néhány héttel hónom alá csaptam a Jézus az Olajfák hegyén-t. Hogy maradjon legalább egyetlen jel, híradás, örömhír, seb, akármi a család sokadik eredeti idejéből. A festményről azt lehet tudni, hogy úgy hatvan esztendővel ezelőtt apai nagyanyám egy gyékénypapucsot kötött a vászonra festett munkáért cserébe. De még azt a szerény lábbelit sem akarta elfogadni érte a festő, mert mikor hóna alatt a képpel elsétált a friss házaspárhoz, és a maga kezével a ház falára akasztotta legújabb munkáját, megfertőzte lelkét a magát selymesnek mutató kételkedés. Belevágta az ecsetet a nemes munkába. Hogy ez valóban így történt-e vagy sem, sejtelmem sincs, de az biztos, hogy így található a történet a családi legendáriumban, és többé-kevésbé ezekkel a szavakkal emlékeztem meg róla én is az Ahogy Csikivel mi ketten című elbeszélésemben…
Ahol az élet kitágul és átlép a merő földi jellegen, ott mindig virágossá válik. Így válik virágossá a természet tavasszal, amikor túllép a határon, amelyet az anyag tele vont neki. Így a halott és a menyasszony. A mezőn virágot szedni túlvilági foglalkozás, realitásfölötti és veszélyesen nyugtalan. A lélek önmagát szakítja le és megnyílik a világ felé, ahol nincs határ. Önmagát fonja koszorúba. A koszorú, a csokor pedig a korona, az aura, a nap, a megdicsőülés, a lélek visszaérkezése az elíziumi boldog mezőkre, a paradicsomba, ahol újra virággá válik.
Ahhoz, hogy az alábbi rövid teszt segítségével reális képet kaphass arról, hogy milyen mértékben fenyeget a burnout (kiégés) szindróma, kérem, hogy jól átgondolt, őszinte válaszokat adj!
Tudni szeretnél valamit az önismereti szintedről? Ebben segít az alábbi önismereti teszt. Húsz kérdésre kell válaszolni, úgy, hogy három kategóriából lehet választani. Kérünk, hogy gyorsan, kevés mérlegeléssel döntsél, mert az önismereti teszt kiértékelése csak ekkor lesz hatékony.
Tudni szeretnél valamit arról, hogy vajon sikeres vagy-e? Ebben segít az alábbi önismereti teszt. Kilenc kérdésre kell válaszolni, úgy, hogy három kategóriából lehet választani. Kérünk, hogy gyorsan, kevés mérlegeléssel döntsél, mert az önismereti teszt kiértékelése csak ekkor lesz hatékony.
Tudni szeretnél valamit az önismereti szintedről? Ebben segít az alábbi humoros önismereti teszt. Két kérdésre kell válaszolni, úgy, hogy két kategóriából lehet választani. Kérünk, hogy gyorsan, kevés mérlegeléssel döntsél, mert a humoros önismereti teszt kiértékelése csak ekkor lesz hatékony.
