Önismeret: A panaszkodás pszichológiája

Hogyan segít a pszichológus?

Elgondolkodtál-e már azon, hogy vajon miért jó panaszkodni? Egyáltalán jó-e panaszkodni? De ha ennyit panaszkodunk, akkor valamire csak jó az? Vagy ha mégsem, akkor miért tesszük?

A hétköznapi beszélgetéseink leggyakoribb témája a panasz. Van, aki nem szeret szembesülni azzal, hogy híresen pesszimista gondolkodású nép vagyunk, s a panaszkodással megéljük az összetartozást, a közös sors érzését, a csoporthoz tartozást.

Kultúránkban a siker, a boldogság, az öröm, az egyéni érvényesülés kikürtölése nem tanácsos, ezt másnak illik észrevennie, hogy szemlesütve szabadkozhassunk. Sokan nem merik egyszerű, ám de örömmel végzett jó cselekedeteik hírét megosztani másokkal, mert attól félnek, hogy minimum csodabogárnak tartják őket. Elterjedt hiedelem (vagy valóság?), hogy nehezen tudunk örülni más sikerének. Mert a jó hírek hallatán megjelenik bennünk az irigység, és az önsajnálat. De jó neki, de rossz nekem, és már indul is a panaszáradat.

Miben különbözik a panaszkodás a rossz hírektől?

Az természetes, hogy ha rossz élmények érnek minket, akkor azokat is – csakúgy, mint a jókat -, megosztjuk a családtagjainkkal, barátainkkal. Ezektől a beszélgetésektől megkönnyebbülünk, mert amit megosztottunk valakivel, az kevésbé nyomaszt minket. Ez nem panaszkodás.

Panaszkodás az, ami öncélú, mert bármennyit próbálunk is segíteni a panaszkodó embernek, ő minden megoldási javaslatot hárít, és páratlanul leleményes a kifogások gyártásában. A panaszkodó ember áldozatnak érzi magát, hiszen a panaszkodásban nincs cselekvés, nincs aktivitás, ami előre vihetné az ügyet a megoldások felé. A panaszkodó ember megelégszik azzal, hogy sajnálgatják, szörnyülködnek a nehézségein, s kedvére szenvedhet. A notórius panaszkodó akkor érzi jól magát, amikor nem érzi jól magát.

Mert a panaszkodó ember figyelmet akar, szeretetet, megbecsülést. S mivel úgy érzi, hogy ezeket nem kapja meg, szorong. Bizonytalan önmagában, és meg akarja láttatni, hogy segítségre, megértésre, támogatásra szorul.

Panaszkodó = Energia vámpír

A panaszkodó ember szemléletmódja negatív, és a hiányokra épül. De kinek nincs hiánya ebben az életben? Van-e olyan ember, akinek mindig maradéktalanul megvan mindene, és állandóan sikerei vannak, boldog, kiegyensúlyozott, és soha semmi baj, bánat, kudarc nem éri? – Ugye. hogy nincs ilyen?

De ettől függetlenül elfogadhatjuk a valóságot, és élhetünk békében önmagunkkal, örömmel értékelve azt, amink van. Nem kötelező mindig másra vágyódni, mint ami éppen van. Koncentrálhatunk a hiányainkra, kesereghetünk azon, hogy a szomszéd kertje zöldebb, gyűlölhetjük, aki Balira megy nyaralni, miközben mi kihordjuk a kerti bútort a felfújható medencénkhez. Várhatjuk télen a nyarat, és panaszkodhatunk a hideg miatt, de nem egyszerűbb, ha inkább melegen felöltözünk, és békében elviseljük azt, amin úgysem tudunk változtatni?

Ha az állandó elégedetlenségünkkel a körülöttünk élőket traktáljuk, teleszemeteljük a velünk beszélgetők lelkét. Pontosan úgy teszünk, mintha eldobálnánk a feleslegessé vált dolgainkat az utcán, a haszontalan, terméketlen gondolatainkkal mások lelkét szennyezzük. Hiszen a panaszkodót hallgatva, mások hangulata is elromlik, mert hogyan is érezzük jól magunkat, mikor egy embertársunk szenved mellettünk? S ez az embertársunk közben elszívja az energiánkat, és igazi önpusztító módon él.

Most akkor dicsekszel, vagy panaszkodsz?

A panaszkodó emberek között vannak a „valódi szerencsétlenek”, akik be is vonzzák maguknak a sikertelenséget, és vannak az „álszerencsétlenek”, akiknél a panaszkodás a büszkélkedés egy módja.

„Jaj, a férjem már megint rám hagyta, hogy válasszam ki a nyaralás helyszínét, de nem tudok dönteni, mert Róma koszos, New York túlzsúfolt, a Hawaii szigeteken sok a sznob, a Karib-tenger meg túl vizes.”

S mielőtt kinevetnénk ezt a típust, érdemes belegondolni abba, hogy ez esetben is hat a negatív gondolkodási minta. Hiszen attól, hogy valakinek sok a pénze, még szenvedhet. Hiába látjuk mi sikeresnek, gazdagnak, ha ő szorong, és ténylegesen nyomja a döntés terhe. Miközben elmondja a jó hírt, a tényekhez kapcsolódó érzései negatívak. Nem tud örülni, a panaszait mélyen átéli.

A panaszkodás ártalmai - Fordítsd át a panaszt!

A panaszkodás káros voltát Shakespeare így fogalmazta meg:

„Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami megesett, a régi bajhoz újat keresett.”

• Áldozattá teszed magad

  Biztosan hallottál már a gondolatok teremtő erejéről. Ha a gondolataidat folyamatosan a problémákon tartod, akkor belekerülsz egy olyan negatív gondolkodási spirálba, amiből aztán egyre nehezebb lesz kijönni.

  Így fordítsd át: Fogadd el azt a helyzetet, amiben vagy. Vizsgáld meg, mit tehetsz az adott pillanatban azért, hogy jobbá tedd önmagad számára a kialakult állapotot. Akinek van cselekvési lehetősége, az nem kiszolgáltatott áldozat. Emlékezz: mindig tudsz valamit tenni önmagadért.

• Megkeseredett pesszimista leszel

  Haragban vagy a világgal, mert nem úgy működik, ahogyan elvárnád. Vég nélkül tudod sorolni a valós problémákat.

  Így fordítsd át: ha valamit nem szeretsz abban, ahogyan a világ működik, de nem tudsz változtatni rajta, akkor az egyetlen változási lehetőség az, ha megváltoztatod a problémás helyzethez való hozzáállásodat. Nézd meg más szemszögből a problémás helyzetet, válts szemléletet, az hozzásegít a megoldáshoz.

• Lustának fogsz látszani, és lehet, hogy azzá is válsz

  Amikor panaszkodsz, csak a száddal tevékenykedsz. Egy hitehagyott, ördögi körben forogsz, mert nem hiszed el, hogy mindig lehet valamit jól tenni. Ezzel a hozzáállással rombolsz.

  Így fordítsd át: higgy magadban, legyél találékony. Mindenre van megoldás, erről szól a gondolkodási képességünk. Ahogyan előre el tudod képzelni a tragikus történéseket, ugyanennyi energiával el tudod képzelni a pozitív megoldásokat is. Határozd el, hogy rombolás helyett építeni fogsz.

• Boldogtalan leszel

  Amikor azt érzed és mondod, hogy veled semmi jó nem történik, akkor becsapod magad. Várod a sült galambot, és hogy mások oldják meg az életedet.

  Így fordítsd át: Készíts napirendet, kelj fel korán, tornázz, tanulj, dolgozz, találkozz emberekkel, ápold a kapcsolataidat. A befektetett energia meghozza a boldogságot, a sikert neked is.

• Elszigetelődsz

  A panaszkodás megmérgezi a lelked, gyengíti az immunrendszered, megkeseredetté tesz. A körülötted élők előbb-utóbb hanyagolni fognak, mert megunják hallgatni a terméketlen jajgatásodat.

  Így fordítsd át: keresd az életedben a pozitívumokat. Fogadd el az éppen létező állapotot. Ne gondolj nagy dolgokra, mindent kicsiben kell kezdeni. Először csak beszélj arról, hogy milyen jó, hogy elállt az eső, és kisütött a nap. Nyílnak a virágok. Megújul a természet. Építkezések folynak a városban. Megtaláltad a villamospótló buszt.

Ha panaszkodni támad kedved, jussanak eszedbe Andrew Matthevs szavai: „Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú «miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna» listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.”

Csehák Hajnalka pszichológus

Ha a te környezetedben is élnek panaszkodók, esetleg te magad is panaszkodó vagy, ne felejtsd el, hogy a panaszkodás is egy emberi játszma, mert nem egy válós probléma feltárására és megoldására irányul, csak egy negatív érzelmi állapot konzerválására. Pusztítja az idegsejteket, és hosszú távon megbetegít. Gyere, panaszkodd ki magad, és segítünk megváltoztatni a szemléletedet.

Jöjj el, bátran! Nagy örömmel, tiszta szívvel és sok szeretettel segítek.

Miben segít a pszichológus? »

Adalékok az önismeret és személyiségfejlesztés témaköréhez

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.