Spontán pánik, szorongásos pánik

Pánik és szorongás

A pániktünetekkel, a pánikbetegséggel folyamatosan foglalkoznak a kutatók, mert egyre több ember életét keseríti meg ez az alattomosan támadó, kiszámíthatatlanul érkező, félelmetes állapot. A kutatások a kialakulás okai szerint kétfajta pánik keletkezését különböztetik meg: a spontán kialakuló és a szorongásos pánikot.

A pánik kialakulásának mechanizmusa

A spontán pánikot, mint biológiai zavart, úgy írhatjuk le, mint téves fulladásos riasztást. „Derült égből villámcsapás”-ként érkezik, a rosszullét kialakulásában nincs szerepe szorongásnak. Természetesen, aki egyszer átélt már ilyen rohamot, abban kialakul a szorongás, és érthető módon attól kezd el szorongani, hogy újból át kell élnie a rosszullétet. A spontán pániknál megnövekedett széd-dioxid szintet találtak, és a spontán pánik széndioxiddal provokálható is.

A kognitív-szorongásos pánik abban különbözik a spontán pániktól, hogy a személy különféle testi tüneteket tapasztal magán, ezeket a tüneteket félreértelmezi (biztosan daganatom van, biztosan rossz a szívem, infarktust fogok kapni, stb), és a saját elképzelt betegségétől való félelem indítja el a pánikrohamot. A szorongásos pánik „ijesztgetéssel” provokálható.

Laboratóriumban pontos mérésekkel kimutatták, hogy a spontán pánik alatt nincs megnövekedett stresszhormon szint, míg a szorongásos pánik alatt jelentősen megnövekedett stresszhormon szintet mérnek.

A spontán pánik

Donald Klein azt mondja, hogy a spontán pánik azért alakul ki, mert az agyban a szén-dioxid érzékelő receptorok elállítódnak. Az agyunk a testünk súlyának mindössze 2%-a, mégis a felvett oxigén 24%-át az agyunk használja fel. Érthető, hogy az agy „kiérzékenyülve figyeli”, hogy megfelelő-e az oxigén szintünk. Szendi Gábor ezt így írja le: „Olyan ez, mint amikor az irodákban a füstérzékelők túl érzékenyek, és a dohányfüstre is bekapcsolják a szirénát. Spontán pánik esetén a riasztás oka a túl magasnak vélt szén-dioxid szint, és a veszély elhárítását a szapora légzés, vagyis a hiperventilláció beindítása és a menekülés jelenti. Ha elmenekülünk onnan, ahol túl kevés az oxigén, és szaporán kezdünk lélegezni, akkor kiürül a szervezetünkből a túl sok szén-dioxid, a légzés normalizálódik, és a «riasztás» is leáll.”

A spontán pánik fulladásos élményekkel jár. A kutatások azt mutatják, hogy a spontán pániktól szenvedők 77%-ának volt az élete során fulladásos élménye. A fulladásos traumák között szerepel a „majdnem vízbe fulladás”, a valaki általi fojtogatás, de volt, aki arról számolt be, hogy az édesanyja gyermekkorában úgy játszott vele, hogy egy nagy párnát az arcára szorított, és közben csiklandozta. Ő pedig hiába üvöltött, hogy megfullad, miközben önkéntelenül nevetett a csiklandozás miatt. Rendszeresen halálfélelmet élt át ilyen alkalmakkor.

Kutatják, hogy a szorongásos betegségek kialakulásában mekkora szerepe van a gyermekkorban átélt traumáknak. Lindsey Twed kutatásai azt mutatják, hogy a pánik erősebben összefügg a családi traumákkal. A statisztikai mérések szerint, akinek az édesanyja meghalt, 7-szer nagyobb eséllyel lett agorafóbiával társult pánikbeteg, akinek pedig elváltak a szülei, az 4,5-ször akkora eséllyel lett pánikbeteg, s ebből 3,4-szer esélyesebben agorafóbiás pánikja lett.

Érdekesség, hogy az egyéb szorongásos betegségek valószínűségét nem növeli jelentősen az anya halála, vagy a szülők válása. A gyermekkori „elválási traumák” fokozzák a felnőttkori pánikbetegség valószínűségét.

A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a gyermekkori traumák, különösen a fulladással kapcsolatos élmények, valamint a szülőtől való kényszerű elválás fokozza az agy szén-dioxid érzékenységét. Amikor valamit megtanulunk, az biokémiai nyomot alakít ki az agyban. Az életet veszélyeztető helyzeteket az agy különös érzékenységgel jegyzi meg, s ez mindenképpen e túlélést szolgálja.

A fulladás és a kényszerű elválás olyan alapélménynek tűnik, amely örökre nyomot hagy a légzésszabályozásban.

A szorongásos pánik

A szorongásos pánik esetében a kulcsszó az irreális félelem egy tárgytól, vagy helyzettől. A pániktól szenvedő ember tisztában van azzal, hogy a félelmei irracionálisak, de ettől a félelmei nem szűnnek meg. A pánik félelme tanult félelem, úgynevezett jeltanulás, amely társítás útján jön létre, csakúgy, mint a mindenki által ismert „Pavlovi reflex”. A jelenség lényege, hogy van egy fontos inger, és egy közömbös inger. A számunkra fontos inger néhányszor együtt található a közömbös ingerrel, és így a közömbös inger a fontos inger jelévé válik. Ezt a pszichológia klasszikus kondicionálásnak nevezi.

Például valaki rosszul lett az utcán. Itt a fontos inger a rosszullét, a közömbös inger az utca. Az utca ettől kezdve a rosszullét jelévé válik, és a személy egyre erősödő félelemmel gondol arra, hogy ki kell mennie az utcára. Fontos megjegyezni, hogy a klasszikus kondicionálás nem tudatos tanulás, ezt a tanulást az agy limbikus rendszere végzi. Így tanuljuk meg a számunkra veszélyes helyzetek elkerülését. Sajnos a pánik estében a jeltanulás téves, mert a veszélyes és a közömbös ingereket rosszul társítja.

Azt szoktuk mondani, hogy a félelem „fertőző”, mert könnyen átterjed az addig közömbös dolgokra is. Például, ha valaki fél az élő póktól, az egy idő után félni fog, ha fényképen, televízióban, vagy rajzon lát pókot, később a pók szótól is elfogja a félelem, azután már a háló is előidézi a félelmét. Fél a póktól, ezért nem megy teniszezni sem. A félelem különlegessége, hogy félelmet úgy is tanulhat egy ember, hogy lát valakit, aki veszélyben van, esetleg olvas egy könyvet (krimit) lát egy filmet, ami erős félelmet kelt benne. A félelem tehát ragadós, elég a borzalmakat hallani, elindul a félelem, és máris azon törjük a fejünket, hogyan védekezzünk.

A félelem érzéséhez ugyanis hozzátanuljuk a félelmi viselkedést is. A félelem érzése, az ingertanulás klasszikus kondicionálással alakul ki, a félelmi viselkedésválasz pedig az úgynevezett operáns kondicionálással. Az operáns kondicionálás alapszabálya, hogy minél többször jutalmazunk meg egy viselkedést, azt annál többször ismételni szeretnénk, és minél többször büntetünk egy viselkedést, azt annál inkább kerülni fogjuk. A kétféle kondicionálás együtt alakítja a viselkedésünket.

Az utcán való rosszullét félelme klasszikus kondicionált válasz, az viszont, hogy a személy otthon marad, hogy elkerülje az utcán való közlekedést, az viselkedéses válasz, azaz operáns kondicionálás. A limbikus rendszernek, azaz az érzelmeknek ez a logikája.

Amikor egy személy nem tud kimenni az utcára félelem nélkül, akkor rendszerint valamelyik családtag felvállalja, hogy kísérgeti, vagy fuvarozza, hogy megóvja a félelmet kiváltó cselekvéstől.

A segítő szándékkal aztán lehetetlenné is teszik a személy rugalmas viselkedés­szabályozását, a rugalmasabb reagálást a félelmet kiváltó helyzetre. Ha ugyanis azt mondjuk az agorafóbiás pánik betegnek, hogy sétáljon át a Margit hídon, mert ezzel adományt gyűjthet a szomszéd beteg kisgyermekének a gyógyításához, bizonyos, hogy pánikroham nélkül fogja átsétálni a megadott távot. Mert a figyelme a félelméről áttevődik a jócselekedetre.

Az érzelmek minősége ugyanis attól függ, hogyan értelmezzük őket. Lehet egy utcai séta félelmetes, izgalmas, megható, vagy felemelő, attól függ, hogyan gondolunk rá.

Aki fél attól, hogy a heves szívdobogása az infarktus előjele, és sikerül megértenie, hogy a heves szívdobogása teljesen veszélytelen, akkor megszűnhet a félelme, bár a rohamok még néha elindulnak, de egy idő után teljesen megszűnnek, mivel nem kapnak figyelmet.

Az önsorsrontás tudománya

Valakinek egy nagyot dobban a szíve, ettől megijed, majd elkezd azon gondolkodni, hogy vajon ez nem egy infarktus előjele-e? Félni kezd az infarktustól, a félelem hatására a még jobban gyorsul a szívverése, és a légzése. Ettől még jobban megijed, és egyre fokozódnak a tünetei. Most már szédül is, mellkasi fájdalmai lesznek, fokozódik a félelem, és így tovább.

Volt egy inger » az illető veszélynek értelmezte » a veszélyérzet erős félelmet keltett benne » egyre erősödtek a testi tünetei » a személy egy katasztrófát vetített maga elé » és készen is volt egy pánikroham.

Nagyon sok oka lehet annak, hogy valaki miért szorong az élete egy-egy szakaszában. Lehet, hogy mindig is szorongó volt, vagy magányossá vált, megbetegedett, esetleg elveszítette a munkáját, elvált, gyászol, vagy másfajta lelki terhei vannak. A megterhelő élethelyzetekben gyakori a testi katasztrófahelyzetek előre vetítése.

Gyakran alakul ki pánikroham mértéktelenül fogyasztott kávé hatására, de egyre gyakoribb a drogfogyasztással összefüggő pánik is. Más gyógyszerek, például nyugtatók elhagyása után is gyakoribbak a spontán pánik, szorongásos pánik.

Az észlelésünk és a gondolkodásunk sémákra épül. Velünk született észlelési sémáink az elsődleges érzelmeink: a bánat, az öröm, a düh, a meglepődés, a félelem és az undor. Ez minden népcsoportban ugyanolyan arckifejezéssel jár, így mindenki egyformán értelmezi.

Életünk során rengeteg sémát építünk fel a tapasztalataink alapján. Ha azt mondjuk: alma, mindenki tudja, miről beszélünk, de mindenkinek egy másik alma képe jelenik meg a fejében.

Ha azt mondom: szomszéd, akkor én arról beszélek, amit nekem a szomszédság jelent. Aki engem hallgat, az a saját szomszédjára fog gondolni, és aszerint válaszol, amilyen kapcsolatban van a szomszédjával.

A kognitív sémáink egységcsomagok. Agyunk az élményhez keres egy kognitív sémát, amit aktivál. A kognitív sémákat a tapasztalatok alakítják ki. A fiú, aki rideg anya mellett nőtt fel, egészen más sémákat alakít ki a nőkkel kapcsolatban, mint az, aki melegszívű, megengedő anya mellett nőtt fel.

Mivel a kognitív sémák tanultak, viszonylag könnyen átalakíthatók. Tehát, amikor a pánikos személy a saját kognitív sémái szerint egy nagyobb szívdobbanást infarktusnak tart, akkor a gondolkodási séma a kontrollvesztés. a személy úgy érzi, hogy szörnyű veszedelem közeledik feléje, és ő semmit nem tehet ellene. Sokan elbúcsúznak a szeretteiktől egy pánikroham alkalmával, végrendelkeznek, mert annyira erős halálfélelemmel jár a pánik.

Ha te is pánikos vagy, ne habozz! Nálunk segítséget kapsz. Lehet, hogy néha dühös leszel ránk, mert kipiszkálunk a kényelmes, vagy legalább ismert fotelodból. De ne csüggedj! Minden a te érdekedben történik. Kimozdítunk a komfort zónádból, de ott leszünk veled. Segítünk kialakítani a megfelelő gondolkodási sémákat, hogy félelem nélkül (vagyis inkább kezelhetően kicsi félelemmel) élhesd az életedet.

Csehák Hajnalka pszichológus

Cselekedj, mert a szándék kevés a sikerhez!

Pánik, szorongás - További információ a Spontán pánik, szorongásos pánikkel, pánik rohamokkal küzdők egyéni tréningekről »

Pánik, szorongás cikkgyűjtemény

Pánikroham a Wikipédián »

A könyvespolcra ajánljuk

Szendi Gábor: Pánik (Tények és Tévhitek)

Szendi Gábor könyve megkísérli eloszlatni azokat a hiedelmeket és hamis mítoszokat, amelyeket a pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt épített fel a pánik körül. A szerző szerint a pánik fogalma az idők során elveszítette eredeti tartalmát, s ma már nem több mint ügyes marketingeszköz. Sokan szemtanúi, rosszabb esetben áldozatai vagyunk annak, hogyan fokozzák le a szenvedő embereket egyszerű fogyasztókká. A kötet bemutatja annak folyamatát is, hogy a pszichiátria mindeközben hogyan rombolta le önnön pozitív törekvéseit, és távolodott el eredeti céljaitól. Szendi Gábor megközelítésében a pánik evolúciósan jól értelmezhető, természetes életjelenség, amelyet a propaganda tett aránytalanul félelmetessé. A szerző elemzi a pánik kezelésére javasolt módszereket, bemutatja a pánik modern szemléletét, valamint a pszichoterápiás megközelítés lehetőségeit. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzzük le? Hogyan dagadhatnak a problémák hatalmassá, miközben megoldásukkal küszködünk? Hogyan ismerhetjük fel a pánikkal kapcsolatos tévhiteket, a pánikként félrekezelt kórképeket? Mit tehet a pániktól szenvedő ember a félelmeivel? Szendi szerint a pszichoterápia lényege egy új életszemlélet, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása.

Szendi Gábor: Pánik (Tények és Tévhitek) »

Shirley Trickett: Csak semmi pánik! Hogyan birkózzunk meg pánikrohamainkkal

Szervezetünk vészharangot kondít: levegő után kapkodunk, mellkasunk tompán sajog, hideg verejték csorog homlokunkon, szédülünk, forog velünk a világ, ájuldozunk, halálra rémülünk – kitört a pánikroham. Kapkodva étkezünk, nehéz ételeket falunk, felületesen lélegzünk, vércukorszintünk fel-le ugrál, nem bírjuk a gyűrődést, idegeink görcsbe rándulnak – miért is ne törne ki rajtunk a pánikroham? Shirley Trickett, a pánikbetegség ismert szakembere azt tanítja könyvében: ha megfelelő ételeket fogyasztunk, elsajátítjuk a helyes légzést, sokat mozgunk, ha idegeskedés helyett megpróbáljuk megteremteni lelkünk békéjét, akkor megbirkózhatunk pánikrohamainkkal.

Shirley Trickett: Csak semmi pánik! Hogyan birkózzunk meg pánikrohamainkkal »

Hívatlan vendégeink: Félelem, szorongás, szégyen

Harriet Lerner

„Harriet Lerner imponáló őszinteséggel, számos tanulságos esettel hozza testközelbe a félelem, a szorongás és a szégyen okait és következményeit. A szerző Sigmund Freudhoz hasonló bátorsággal mer a saját szorongásairól beszélni. Nemcsak a lelki zavarokkal küzdőknek, hanem hozzátartozóiknak, a gyermekeik neveléséért aggódó szülőknek, házaspároknak és mindazoknak ajánlom a Hívatlan vendégeinket, akik szeretnék megérteni a bennük és a környezetükben zajló, ellentmondásos lelki folyamatokat.”

(Gerevich József pszichiáter, a Nők Lapja szakértője)

„Könyvem megjelenését követően többször beszéltem arról, hogy miért félek-félünk a sikertől, de egyszer sem tudtam világosan megfogalmazni. Lernernek sikerült. Általa értettem meg igazán azt is, hogy mi a különbség a félelem és a szorongás között, hogy miért rettegek minden változástól-változtatástól, és hogy mikor, miért szégyellem magam, még akkor is, amikor nem kell.„

(Albert Györgyi, a Miért pont én? című könyv szerzője)

Harriet Lerner: Hívatlan vendégeink: Félelem, szorongás, szégyen »

Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik (Mesterkurzus 27.)

Fiáth Titanilla - Heller Ágnes - Popper Péter - Réz András

Eltűnt a nyugalom az életünkből? Mégis, mikor jellemzett minket a nyugodt élet? A pogánylázadások idején? A tatárjáráskor? A török hódoltság korszakában? Akkor, amikor kurucok és labancok ölték egymást? A 48-as szabadságharc idején? A Bach-korszakban? Az I. világháborúban? A kommün alatt? A különítményesek garázdálkodásakor? A II. világháborúban? A nyilasok uralmakor? A Rákosi-diktatúra idején? Az 56-os népfelkeléskor? A forradalmat követő időszakban? Esetleg amikor a rendszerváltás volt? Mikor voltak itt olyan évek, amikor senkinek sem kellett félnie? A lényeg nem ez. Hanem az, hogy az ember ne csináljon egyéni bűnöket a társadalom bűneiből, ne szorongjon attól, hogy a világ gyorsabban változik, mint az ember jelleme, értékrendje, és ne essen pánikba, ha úgy érzi, elszáguld mellette az élet. A lényeg az, hogy egy rohanó világban az ember nyugodtan rohanjon, ne izgatottan. El lehet ezt érni? Erről ír a filozófus, a pszichológus és az esztéta. Nincs élet félelem nélkül. Vannak ugyanis igazi veszélyek, amelyektől a félelem megvéd minket. Élni segít. S vannak irreális félelmek is, amikor veszélyeztetve érezzük magunkat, holott semmi rossz nem fenyeget. Ilyenek például a fóbiák, amelyek csak nehezítik az életet. Legalább ezektől próbáljunk megszabadulni.

Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik (Mesterkurzus 27.) »

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.