Gyakran Ismételt Kérdések E-mail

Kezdőlap » Tudástár » Párkapcsolat » Nem tudok teherbe esni. Talán lelki okai vannak…?

„Néha lelki tennivalók állják útját a baba érkezésének, s csak miután elrendeződnek a dolgok, nyílik meg az út a baba befogadásához.”

(Andrek Andrea)

Nem tudok teherbe esni. Talán lelki okai vannak…?

Párkapcsolati problémák

„2 éve nem védekezünk. Voltunk orvosnál, minden rendben van velünk. Az orvosok arra tippelnek, hogy pszichés okok állnak a baba érkezésének útjában. De nincs semmi lelki bajunk, mi pszichésen is rendben vagyunk. Megvan a lakás, berendezkedtünk, szeretjük egymást. De mégsem jön a baba…”

Tisztázatlan eredetű meddőségnek azt nevezzük, amikor látszólag minden rendben van, és mégis hiába várjuk epekedve a kis jövevényt, szerelmünk gyümölcsét, életünk értelmét. Mintha elakadt volna bennünk az élet, lelkünket dermedtté teszi a rémület: lehet, hogy nem lesz gyermekünk? Mi leszünk az a „meddő házaspár”, akik klinikáról klinikára járnak, ha pár napot késik, reménykedve figyelik, hogy hány csík jelenik meg a teszten, majd kétségbeesnek, és egyre mélyülő bánattal próbálják megérteni, miért pont nekik nem sikerül?

A meddőség lelki okainak megtalálása sokkal bonyolultabb, mint bevenni egy tablettát, mert fel nem ismert, elfojtott, mélyen eltemetett érzelmekhez kapcsolódik. A lelki ok is tünet, és ha a tudattalanból sikerül felhozni az okot, a megtalált ok feloldja a szorongást, és így a meddőség, mint tünet, megszűnik.

Mi értelme van a meddőségnek?

A meddőség, a szervezet ellenállása a teherbe esés ellen. Érdemes feltenni a kérdést: mi oka lehet a szervezetemnek arra, hogy ne akarjon teherbe esni? A meddőség lehet a szervezet saját értékelése szerinti „helyes” válasza bizonyos körülményekre. A szervezet gyakran túl jól végzi a dolgát.

Két alapfeltétel teljesülése esetén ad zöld utat a szervezet a teherbe esésre:

Legyen elegendő mennyiségű és minőségű tápláléka a az anyának és a gyermekének.
Legyen biztonságos környezet a baba kihordására és felnevelésére.

Vizsgálódjunk!

Manapság arra kényszerítjük a testünket, hogy karcsú, szálkás, edzett, szikár legyen, kemény kidolgozott izmokkal, zsírpárnák nélkül. Fogyókúrázunk, és megvonunk ezt-azt a szervezetünktől. Tudjuk, hogy háborúban, ínséges időben csökken a termékenység. S a tudatos részünk tisztában van vele, hogy nem a fenyegető éhhalál okozza a lesoványodott testet, a szervezet felülbírálja a tudatos információinkat, és felfüggeszti a normál női működésünket. A tények azt mutatják, hogy a teherbe eséshez 20% zsírtartalommal kell rendelkeznie a szervezetnek, hogy a hormonjaink úgy döntsenek: elegendő táplálék áll rendelkezésre a baba kihordásához.

A jelentős túlsúly szintén megboríthatja a hormonháztartás egyensúlyát, az ösztrogén hormon túltermelődésével.

Bizalom és biztonság

Ha veszélyben vagyunk, a hormonrendszerünk gyakran úgy véd minket, hogy leállítja a ciklusunkat. A veszélyhelyzet óriási stressz a szervezetnek. Ha mindenen idegeskedünk, akkor olyan stressznek vagyunk kitéve, amely hasonlóan működik, mint veszély esetén. Pedig a mi napi stressz-adagunk abból tevődik össze, hogy bevágott elénk egy vágtató sofőr, hogy nem jött időben a busz, hogy túl nagy volt a tömeg a metrón, ráadásul még füstölt is a szerelvény, összetörtük a főnök kedvenc bögréjét, már megint azt a lógós, ám jól helyezkedő kollégánkat jutalmazták meg, elkéstünk az értekezletről, nem működött a technika, a párunk nem hívott vissza, az anyánk ezzel szemben ötödször hív a mai napon, bezárt a kedvenc zöldségesünk, és pont ma nem működik a lift sem. Nincs nyugdíjas állásunk, nehezen jutunk lakáshoz, nincs garantálva hosszabb távra a jövedelmünk, pedig a gyermeknek ez elkövetkező 20 évben is kell a biztonság.

A házasságok vagy meg sem köttetnek, vagy ha igen, a 70% válással végződik. Szeretnénk valami biztosítékot kapni arra, hogy mi a 30%-ba tartozunk.

Édesanyánk sorsát látjuk egészen közelről, és általában nem kívánnánk megismételni azt a sorsot. Gyermekként sokan hallanak ilyen szülői parancsokat, átkokat:

„Soha ne bízz a férfiakban. Mind hazudik.”

„Nekem ennyi jutott: robot és lemondás.”

„A gyerekeim kedvéért feláldoztam a karrieremet, és együtt maradtam ezzel a…”

„Egy anyának mindig erősnek kell lennie.”

„Egy anyának mindent meg kell oldania.”

„Nekünk semmi nem megy simán”

„Mindenről lemondtam a gyerekeim kedvéért.”

„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.”

Ezekre emlékezve kinek is van mersze felszabadultan gyermeket hozni a világra? Hiszen úgy látszik, hogy a gyermek mellett az élet csupa lemondás, csupa teher. Ez rögződik a tudattalanunkban, és bár látszólag teljesen másképpen gondolkodunk, időnként döbbenten vesszük észre, hogy a szülői szlogeneket ismételgetjük. Gyermekként nem kérdőjelezzük meg a szülői szabályokat, jogosnak és igaznak fogadjuk el a szüleinktől hallottakat. Ezekből alakul ki az életünket meghatározó hitrendszerünk.

A szüléstől való félelem

„A halálos ellenségemnek sem kívánom, amit a szülésnél átéltem.” Édesanyánk szülési emlékei hatnak ránk és befolyásolnak minket. Súlyos kétségeket okozhatnak bennünk, hogy el bírjuk-e viselni a szünet nélkül ismétlődő, kiszámíthatatlan ideig tartó fájdalmat, a szenvedést, a kiszolgáltatottságot, a folyamat megállíthatatlanságát. Tudunk-e erősen, hősiesen viselkedni, vagy kontrollvesztett ordítással szakad ki belőlünk a gyermekünk?

Ha megértjük a gyermekkorban belénk égett félelmetes történetek üzenetét, akkor leomlik a gát és képesek leszünk a fogantatásra. Vajon mi oka lehet édesanyánknak arra, hogy rémtörténetekkel ijesztgessen minket? Természetesen nem akar ijesztgetni, inkább csak arra vágyik, hogy méltányoljuk az önfeláldozását. Szeretetet, tiszteletet, gyengédséget, elismerést szeretne kapni, valószínűleg magányos. Nekünk pedig bűntudatunk támad, mert sosem akartunk ilyen rettenetet okozni az édesanyánknak. De mégis csak meg kellett születnünk valahogy… Ilyenkor tudatosíthatjuk magunkban, hogy mennyire vagyunk mások, mint édesanyánk, másképpen viseljük a fájdalmat, a megterhelést, másképpen éljük az életünket, másképpen ápoljuk a kapcsolatainkat. Meghallgathatjuk mások sokkal pozitívabb szüléstörténeteit, és kialakíthatjuk a saját hozzáállásunkat.

A negatív világkép és a meddőség

A szülők féltik a gyermekeiket, és ezért gyakran jó szándékú, ám félelmet keltő szülői intelmekkel látják el őket. A meddőség lelki okai között igen nagy szerepe van a bizalomhiánynak. Nem bízunk a környezetünkben, a világbékében, a férjünkben, sőt saját magunkban sem. Nem bízunk abban, hogy nekünk is sikerülhet. Aki a csalódásokra és a negatív tapasztalatokra helyezi a hangsúlyt, annak negatív világképe lesz. Önvédelmi állapotra rendelkezik be, és túlértékeli a veszélyeket, amelyek mindannyiunkra leselkednek. Az óvatosság valóban valamekkora védelmet jelent a váratlan csalódásokkal, bántásokkal szemben. Ugyanakkor kizárjuk a bizalmas kapcsolatokat, elutasítjuk a kihívásokat, másokat hibáztatunk, ahelyett, hogy vállalnánk a saját felelősségünket. A fantáziánkban lejátszunk egy negatív filmet, és a valóságban meg sem próbálunk cselekedni.

A világ, amelyik kiszámíthatatlan, és ahol nem bízhatunk senkiben és semmiben, ellenséges, kiszámíthatatlan, sőt veszélyes. Gyermeket a világra hozni nagy bizalom, hiszen ezzel igent mondunk az életre. Tudjuk, hogy a világ nem mindig jó, de bízunk abban, hogy elviselhető, jobbítható, és a gyermekünknek esélye van a boldogabb életre. Ha ez a bizalom nincs meg, a gyermekünk nem mer megfoganni.