„Ügyetlenül küszködünk mindnyájan, hogy aztán magunk is egyedül maradjunk, amikor szembesülnünk kell…”
Dr. Polcz Alaine
Polcz Alaine meghalt
Dr. Polcz Alaine - pszichológus, tanatológus
Polcz Alaine (Wikipédia cikk) »
Dr. Polcz Alaine 2007. szeptember 20-án 7.05 perckor eltávozott közülünk.
Sokan, sokféleképpen méltatják a munkásságát, a tanításait, az emberi nagyságát. Tanulunk a könyveiből, tanulunk az életéből.
Soroljuk az életrajzi adatait, tudjuk, hogy 1922. október 7-én született, Kolozsváron. Pszichológus, tanatológus, író, a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója. Élete, munkássága a halál közelében zajlott, haldokló felnőttek, haldokló gyermekek, gyászra készülő és gyászban lévő családok segítőjeként.
Polcz Alaine 19 éves volt, amikor férjhez ment egy férfihoz, akit nagyon szeretett, de akiről sosem tudta meg, hogy viszontszerette-e. A háború poklának minden mélységét megélte, az áldozati lét legteljesebb kiszolgáltatottságát, s alig elképzelhető, hogyan maradhatott életben az átélt borzalmak után. Betegen, szinte élőhalottként került kórházba, s átélte a halál közeli állapotot. Elesettségét, betegségét, testi összetörtségét is legyőzte a mindent elfogadni és megbocsátani képes lelkiereje s a lélek – melynek örökkévalóságában mélyen hitt - túlélni akarása.
S minden szenvedés ellenére erkölcsileg egészségesen, szokatlan tisztaságú emberi méltósággal, szeretni tudó lélekkel élte az életét. Házassága Mészöly Miklóssal 1949-2001-ig tartott, az író haláláig.
Sokat, nagyon sokat tudott a halálról, a haldoklásról, a gyászról, a veszteségről. Kiváló szakember volt, óriási tudását a legnemesebb egyszerűséggel, bőkezűen osztotta meg tanítványaival. Kivételes ember volt, rendkívül gazdag belső világú személyiség, akiből áradt a szív jósága.
Meghatározó élmény volt az életemben, hogy személyesen Tőle tanulhattam a gyász, a veszteség megélésének támogatását, feldolgozásának folyamatát. Tanulás közben a saját, személyes gyászmunkámat is elvégeztük.
Ha kezd a világ szétcsúszni körülöttem, szavai, mozdulatai, hangsúlyai emlékében, s a szemléletben, amire tanított, most is megkapaszkodhatok.
Mester és példakép a számomra
Köszönöm a sorsnak, hogy megajándékozott a lehetőséggel, hogy Polcz Alaine tanítványa lehettem.
Soha nem találkoztam még senkivel, aki helyzeteket, embereket úgy tudott elfogadni, mint Ő. Nemes egyszerűséggel, zúgolódás nélkül, az emberi lét iránti mély tisztelettel.
Hospice munkájában a haldokló embereket – gyermekeket és felnőtteket – kísérte és támogatta azon az úton, amelyen mindenkinek végig kell menni, de amelytől mindenki fél.
Szeretném hinni, hogy úgy tudott elmenni, ahogyan az neki a legkönnyebb volt.
Csodálatos ember volt, s tudom, hogy lelke onnan fentről mosolyog ránk, segít és tanít minket tovább…
Dr. Polcz Alaine írások
| Az élet és halál titkai |
| Mit mondjunk, ha a gyermekek a halálról kérdeznek? Polcz Alaine kisgyermekeknek szóló könyvében – mely Élet és halál titkai címmel jelent meg – segítséget nyújt a tanácstalan szülőknek, és természetes, egyszerű módon ad válaszokat a gyermekekben felmerülő kérdésekre. Az alábbi levélben Polcz Alaine megszólítja a felnőtteket, elmondja, milyen volt a régebbi korok társadalmának halálhoz való viszonya, és milyen a ma élő ember haláltudata, mi a véleménye a fogyasztói társadalom mindent elárasztó agresszivitásáról. Végül bevallja, hogy ez a vékony kis könyv nagyobb nehézséget okozott számára, mint egy több száz oldalas könyv megírása, és elmondja, miért ajánlja a könyvét a szülőknek, gyermekeknek. |
| Együtt a halálban és a gyászban |
| Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele (rokon, guru). Tudatosítani kell a haldoklóval (akár imákkal), hogy mi megy végbe most benne (elbúcsúzás az érzékszervektől...). Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken … |
| Polcz Alaine: Honnan jöttünk és hová megyünk? |
| A halál felfogásának története az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondolkozásukat, életmódjukat, filozófiájukat tükrözi. A nagy vallások mindig visszatérnek a halál kérdésére adott válaszra; s hogy ez a válasz a hétköznapi ember számára felfogható-elviselhető legyen, mitologizálták, kiszínezték, képes, szimbolikus beszédet használtak. A modern tudat sem a színezett, sem a színezetlen választ nem érti, a szimbólumokat elutasítja. Nekünk a mai tudatunkkal kell élnünk, mely nem ismeri, nem érti a mitológia nyelvét, mivel szilárd magja a ráció, a természettudományos gondolkodás. |
A könyvespolcra ajánljuk
Polcz Alaine - Bitó László: Az utolsó mérföld
Polcz Alaine és Bitó László dialógusának egyik legnagyobb érdeme, hogy két ellenkező kultúrtörténeti aspektusból szernbesítenek minket a korszakra jellemző európai halálfelfogással, illetve a meghalás folyamatával és aktuális etikájával. Szenvedélyes gondolkodók, kíméletlen vitatkozók. Szelíd emberek. Meggyőződésük igen különböző jellegű és különböző szintű felismerésekben ütközik. Hála ütközéseiknek, olvasói élményként vehetjük szemügyre, amint a statisztikailag megalapozott, kísérletileg igazolható, egzakt tudományos megismerés és a személyes tapasztalatokra, megérzésekre, sejtésekre és a hit gyakorlatára alapozott gondolkodás kiméri a másik felségterületének határait.
Polcz Alaine - Bitó László: Az utolsó mérföld »
Polcz Alaine: Befejezhetetlen
A Befejezhetetlen című könyv szépen illeszkedik Polcz Alaine időskori, összegző könyveinek sorába, amelyekben visszatekintve egész életére, tetteivel és munkájával, tudásával és gondolataival, hitével és érzelmeivel - és a halállal néz szembe. A könyvnek nem volt és nem is lehetett célja, hogy mindenki számára érvényes választ találjon a benne feltett kérdésekre, sőt többnyire csak a saját válaszainkat találtuk meg, vagy még azt sem. De beszélgetni, levelezve gondolkodni, az égi és földi szerelemmel kapcsolatos kérdéseinket feltenni, a fogalmakat, sztereotípiákat és törvényszerűségeket bemérni, tapasztalatainkat és emlékeinket körbejárni, még ha egyszeregyszer fájdalmas is, ám összességében igen élvezetes elfoglaltság volt mindkettőnk számára - és nem tanulság nélküli. Felteszem, ha a könyv ugyanerre az élvezetes elfoglaltságra ösztönzi majd olvasóit, már nem írtuk meg hiába.
Polcz Alaine: Befejezhetetlen »
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?
A legnevesebb magyar thanatológus új könyvének címe, e két rövid, staccatós kérdőmondat már önmagában is elgondolkodtató. Az elsővel szembesülve még nagyjából „képben van” a Polcz Alaine munkásságát ismerő olvasó, de a második kérdőmondat talán elbizonytalanítja… De e kötet vallomás-sorozatából kiderül, hogy nemcsak elveszített, elhunyt szeretteinket sirathatjuk igazi, valódi gyásszal, sőt néha tébolyító, sorsot, kegyetlen végzetet, akár a Mindenhatót is káromló, eszelősen ismételgetett, sértődött „miért?”-ekkel, hanem ugyanúgy sirathatjuk egy szeretve-megszokott élethelyzet tragikus, önhibánkon kívüli megszűnését, így a szűkebb pátria történelmileg igazságtalan elvesztését, de még egy hozzánk közelálló, családtaggá fogadott négylábú pusztulását is, aki igazi társunk volt hosszú évekig - és értette a köztünk kialakult - közös fajnyelvet helyettesítő, ám mégis valódi, bensőséges kommunikációt. De sirathatjuk a minket elhagyó kedvest is, aki továbbél ugyan, akár elérhető földrajzi közelségben hozzánk, csak éppen nem velünk. Sőt sirathatjuk saját, családban betöltött hajdani szerepünk megszűnését is, holott valamennyien életben vagyunk-maradtunk, „csak” éppen egy manapság már mindennapinak tűnő válás robbantott ki - mondjuk - az apaszerepből, amely érzelmi és értelmi énünk integráns részévé vált.
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok? »
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek
A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.
Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek »
